Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-27 / 254. szám
1976. október 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Városfejlesztés '76 Versenyfutás az igényekkel? K IS VÁROS, KIS GOND, nagy város, nagy gond. S ahol a „kisváros” színvonalán marad a tervezés, a fejlesztésre vonatkozó elképzelés, ott marad a kapkodás, toldozás-foltozás — a „tűzoltómunka”. Leegyszerűsítve ez volt a fő mondanivalója annak a kerékasztal-tanácskozásnak is, amelyet nemrég rendeztek Nyíregyházán, a Magyar Urbanisztikai Társaság és az MTESZ szervezésében három város — Szolnok, Debrecen és Nyíregyháza — érdekelt vezetői és szakemberei. Milyen is tulajdonképpen Nyíregyháza, ez a lassan 100 ezer lakosú város? Találó erre a vitaindító egyik mondata: „A város fejlesztésével járó problémák mellett ma már egyre jobban a növekedés gondjai jelentkeznek.” Talán annyira előre ugrottunk? Igen is, nem is. Fejlesztettünk, iparosítottunk, hogy el tudjuk helyezni a munkaerő-felesleget. Azonban a város gyors fejlődését elsősorban diktáló iparban még nincs meg a kellő egybehangoltság. összesen 85 jelentős gazdasági egység működik Nyíregyházán, de ezek nagy részét a fővárosból, vagy másutt lévő központból irányítják. Ez nem volna baj, ám sokszor még ágazati szinten sem teljes az egyetértés; mindenki a saját problémáját igyekszik megoldani. Végül mindennek a városlakó, az üzemben dolgozó ember is kárát vallja: a szép eredmények ellenére elmaradnak a kommunális jel- legíTszolgáltatások, kevés az iskola, a bölcsőde, nincs megfelelő úthálózat a forgalom lebonyolításához, kevés a víz. Megkezdődik a versenyfutás az igények kielégítéséért. A MEGALAPOZOTT TÁVLATI ELKÉPZELÉSEK hiánya miatt egy pár keserű pirulát már lenyeltünk. Elbontottak egy meglévő vasúti felüljárót, s ma a gépkocsik ezrei várnak a sorompó előtt órák hosszat nap, mint nap. (Most, jelentős befektetéssel épül az új felüljáró.) Megépült egy konzervgyár, de tovább egy négyzetméternyit sem tudták bővíteni. Szűkre szabták a vasútállomást, az autóbusz-pályaudvart, rossz helyre telepítették a Volán központi telephelyét és sorolhatnáhk még tovább ... Igaz, a döntések idején ezek tűntek kézenfekvőnek, ám nem ártott volna egy kicsit előbbre tekinteni. Vajon most minden megfelelő helyre kerül, kellően körültekintő-e a városfejlesztés? Teljes fordulat ugyan még nem következett be, de az illetékesek már eljutottak a felismeréséhez. A máról holnapra való várostervezésnek nincs értelme, mert így soha sem tudjuk utolérni önmagunkat. Van, ak: azt vallja: egy város fejlesztésének tipikus modellje az üzem, ahol a szükséges feltételek hiánya akadálya a termelésnek — város esetében ez az egyensúly felbomlását eredményezheti. Találóan mondta az egyik hozzászóló: ha egy tervező most azt szeretné megtudni, hogy Nyíregyházán 1982-ben hány elsős iskolásgyerekkel kell számolni — mert akkorra várható az újabb demográfiai hullám hatása — nagyon nehezen tudná megszerezni ezt az adatot. Vagyis első lépésként a hosszú távú fejlesztési tervekhez szükséges adatok gyűjtését, majd feldolgozását kell megszervezni. Ennek ismeretében lehet csak teljességre törekedni, célokat meghatározni. „A gondolatot, a merészséget meg kell becsülni, de olykor még a saját szemléletünkkel is meg kéll küzdenümk” — mondta a kerek asztal egyik társvárosi képviselője. Lehet elképzelés, merész vállalkozás, de csak ha van alapja, távlati koncepciója. Vajon volt-e alapja itt Nyíregyházán annak, hogy kiirtották az erdőt a városból, vagy hogy olyan utakat építettek — nem is olyan régen —, ahol az autóbusz nem tud kifordulni a másik útra? Nem kell hozzá egy emberöltő, az erdőt visszasírjuk és a jobb ívelés végett máris megbontják a vadona%j úttesteket, áttelepítik a közműveket. M ÁR a TANÁCSKOZÁSON is szó esett: az érdekelteknek is betekinthető, lehetőleg a tanácsok által kezelt adatbankokra van szüjtség, amelyek a jövőre nézve is fontos információkat szolgáltathatnak a fejlesztéshez. Ennek alapján lehet az ajánlásra bemutatott városfejlesztési modell- tervezetet is továbbfejleszteni, konkretizálni. Itt, Nyíregyházán elsősorban az ipari üzemek jobb együttműködését kell előbb megteremteni, számukra is „közüggyé” tenni a város megfelelő arányú fejlesztését. Egyeztetni a város, a vállalat és a népgazdaság érdekeit, a szubjektív tényezők kizárásával. Nemcsak munkaerő-biztosító és újratermelő települést kell látni a városban, hanem számolni szükséges az ahhoz feltételt adó szolgáltatások igényével is. A KORSZERŰ VÁROSFEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEK és ne a szűkén értelmezett ágazati érdekek döntsenek-e arról, hogy ma milyen ipart érdemes telepíteni, vagy fejleszteni Nyíregyházán és másutt is. Néhány, a város urbanisztikai egyensúlyát megteremtő alternatívát fel is sorolt a vitaindító előadás: településtilalommal csökkenteni, vagy megállítani a város lélekszá- mának növelését, a preferencia-rendszer alapján dönteni, milyen ipart érdemes elsősorban fejleszteni. Érdemes elgondolkodni fölötte. Tóth Árpád 372-es számú ügyvédi munkaközésségen dr. Krompacsek Ede ügyvéd megkérdezte az új ügyféltől: — Miért akar elválni? — Egy szóval felelhetek. Hal! —Hát ezt, hogy értsem?' — Ügy, hogy a férjem, amikor még vőlegény volt, nem árulta el, hogy szenvedélyes horgász. A mézeshetek után azt követelte, hogy minden szabad időnket a víz partján töltsük el. — Maga is horgászott? —t Csak néztem őt. Rettenetesen untam az egészet, meg is mondtam neki, de mindig unszolt, hogy menjek vele. Azt állította, hogy szerencsét hozok, ha vele vagyok, mert akkor jobban harapnak a halak. De ha egy szót szóltam, ha kérdeztem valamit, rámkiáltott, hogy ne zavarjam el a halakat. Ha nagy pontyot remélt, izgatottabb volt, mint a nászéjszakán. Egy vasárnap megkérdeztem tőle: „Én, vagy a hal?” A pontyot választotta. Hát ezért válók. Nem■ akarok a vízparton megöregedni. Hogy nekem milyen balszerencsém van a házasságai! — Hogyan? Már volt egy válópere ? Kettő. — Szóval ez a harmadik. Most mondja el szépen, miért vált el már kétszer. — Melyikkel kezdjem? — Teljesen mindegy. Számoljunk talán visszafelé, mint az űrhajózásnál. Kezdje a másodikkal. — Na jó! Ép testben ép lélek! — Ez olyan rövidítés, mint a hal? — mosolygott az ügyvéd. — Körülbelül. Lajos, házasságunk második hónapjában, szenvedélyes turista lett. Minden hétvégét a hegyekben töltöttünk. Előbb a budai hegyekkel kezdtük, aztán jött Dobogókő, meg a többi nagyobb hegy. Lajos azt állította: a turizmus fél egészség. Persze, a jó levegő nem rossz, de minden héten izomláz, egészen szerdáig, az egy kicsit sok volt nekem. Addig veszekedtünk a hosszú túrák miatt, amíg egy rövid túrát tettünk a Pozsonyi úttól egészen a Markó utcai bíróságig. — És az első számú válás? — Sakk. Én csak dominózni szerettem, de az első férjem megtanított a sakk rejtelmeire. Elég jól játszottam, de Béla mindig megmattolt. Arra akart rávenni, hogy tanulmányozzam a sakkfeladványokat: nem voltamf méltó ellenfele. Én szerettem volna szombaton és vasárnap mást csinálni. Például kiülni vele a szigeti nagyszálló teraszára, de mindig csak sakkra gondolt. Mondtam neki, hogy én nem akarom senkitől elvenni a világbajnokságot, sakkozzon mással. így lett aztán válóper a sok vita vége. — Szóval hal, hegy, sakk. Na, majd szerkesztek egy jó hontóperi beadványt. de a horgászáson kívül még ki kell találnunk valamit. — Várjunk csak. ügyved úr. Volt még egy hobbyja. A szobatorna. Nekem is tornásznom kellett, hiába mondtam neki, hogy az iskolában is fel voltam mentve tornából. Ugranom kellett. Már negyven centire vittem, de mondhatom, kimerültem. — Negyvencentis magasság két szobában se nagy eredmény. — Ki beszél magasságról? Távolba ugrottam negyven centit. Az ajtótól a fotelig. Akkor beleroskadtam és veszekedtünk. — Valóban balszerencséje volt mind a három házasággal. Ilyen csinos nő és három válás! — Valóban csinosnak talál? — Hogyne. Nagyon. — Bocsánat a kérdésért, ön nős, kedves ügyvéd úr? — Hogy én? — Neeem — ijedt meg az ügyvéd. — Na, ne féljen, nem akarom megkérni a kezét. — Maga úgysem jönne hoz. zám, asszonyom, én ugyanis — szabad időmben — vitorlázórepülő vagyok. Palásti László A há/óper A varróbrigád minőségtől függően átlagban 2000 zsákot varr konként. •— müszaHárom és fél millió zsákot gyártanak az idén a Kender-Juta nagyhalászi gyárában. A munkával a háromnegyed év alapján jól haladnak. Mégis kedvezőtlenül alakul a szabolcsi gyár mérlege. A szintetikus termékek gyártásánál jelentkezik nagyfokú kiesés. Ennek az a magyarázata, hogy külföldön ezek után a termékek után csökkent a kereslet. Mivel lehet pótolni a nagyfokú kiesést? Elsősorban a hagyományos termékek a zsák, a szövet, a zsineg és a filc gyártásának növelésével. Ezek a termékek viszont munkaigényesebbek és jóval olcsóbb árfekvésű- ek, mint a szintetikus termékek. A nagyhalásziak most mindent megtesznek, hogy csökkentsék az éves kiésést. A háromnegyed év alatt 600 tonnával termeltek többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy előreláthatólag az év végéig létszámnövekedés nélkül, mintegy 10 millió forintot ledolgoznak a termeléskiesésből. Elek Emil képriportja Hargitai Agnes hat szövőgép kezelője, normáját mindig túlteljesíti. Kiváltságos helyzetben? Vita a tmk-ról a VAGÉP-nél Kik kapják az üzemben a legtöbb elismerést? A karbantartók. Kit szidnak legtöbbet az üzemben? A karbantartókat. A munkához, a termeléshez, tehát a norma teljesítéséhez kell kötni a tmk-sok keresetét, akkor megszűnik kiváltságos helyzetük. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merülnek fel, ha a gyárakban a tervszerű (t) megelőző (m) karbantartók (k) munkájáról beszélgetünk. Nyíregyházán a vasszerkezeti és gépipari vállalatnál telephelyeivel együtt 800 dolgozó ebben az évben 200 millió forintos termelési tervet valósít meg. Hatvan karbantartó van kö_ zöttük. Tudás, és órabér Markovics Gyula igazgató: — A tmk-sok munkáját mindenkor a vállalati érdek szabja meg. Egy középszintű vái_ lalatnál nincs lehetőség a karbantartók teljes szakosítására. Ezt a sokféle típusú gép, a sokféle gyártásszerkezet nem engedi meg. Ezeknél az üzemeknél univerziális szerelőre van szükség. Hogy ezt meg kell fizetni, hogy ez 20 forint körüli órabérrel jár, az igaz. Ezek az emberek a vállalat törzsgár latagsághoz tartoznak. Ilyen körülmények között kevés karbantartót lehetne a termeléshez kötni, normában fizetni. Pásztor László főmechanikus: — Az utcáról nem állíthatunk be senkit a tmk-ba. Ide helyi gép- és műszaki ismerettel rendelkező emberek kellenek. A szakma megszállottjának kell lenni annak, aki ma — műszerezettség, anyaghiány, emberi viszonylatok miatt — ilyen munkát vállal. Egészen fiatalt többszöri beállítás ellenére sem lehet találni közöttük. Itt, nap. mint nap új feladatokkal kell megküzdeni. Gibba László (csúcfe) köszörűs: — Én a Ganz-MÁVAG Diesel mozdonyainak a hengerper- seiyét gyártom. Itt ezredmilli- méter a tűrés. Oda kell figyelni. A karbantartók, ahogy látom, becsületesek, de nem szakadnak meg a munkában. Az emelődarúm most sem működik tökéletesen. Engem hajt a terv, no meg a boríték. Bütykölni nem állhatok le. Egymás segítségével keressük a kenyeret. Ha nem tökéletes a gép, ha kevesebb, vagy ha selejtet gyártok, akkor nekik is kevesebb jut a közös kalapból. Állandóan tanulni Sztári Béla géplakatos karbantartó: — Mit csinálna egy esztergályos karbantartó nélkül? Nem azt akartam mondani, hogy többek vagyunk, mint a forgácsolók, de azt igen, hogy a gépen a lakatos, villanyszerelő, meg az egyéb munkát végző szakember biztosabban igazodik el, mint aki hajtja. Ezt hozza a gyakorlat, meg a belső vágy: szakkönyvekből, töprengésből egyre több ismeretet gyűjtök össze. Sokszor tervrajz, meg pontos műszaki leírás nélkül egyik másik meghibásodott alkatrészt le kell gyártani. Elvárjuk, hogy ezért tiszteljenek is bennünket. Még anyagiakkal is. Kovács István villanyszerelő karbantartó: — A mi szakmánkban a fiatalok általában nem ragadnak meg a tmk-ban. A többszöri sikertelenség viszi el őket a karbantartó szakmából. Lehet, a mi türelmünk sem végtelen. A tmk-ban a szerelő állandó reflektorfényben van. Ide nem lehet bejönni másnaposán, álmosan, a fusi fáradalmaival. Ráadásul itt állandóan tanulni kell, lépést tartani a szakmával. Paul Mihály betanított karbantartó: — Csak hat osztályom van, azért nem lehetek szakmunkás, annak ellenére, hogy tizenkét forint negyven fillérért állandó szakmunkát végzek. Mindig a gépek szerelmese voltam, értek is hozzájuk. Ezért tartanak a tmk-ban. Biztosan a szorgalmamat szeretik a műhelyekben. „Elvárom, hogy úgy javítsanak..." Tóth Lajos esztergályos: — Nem védem magunkat. Van aki szereti az eszterga- padot, van aki nem. Én magam úgy vagyok vele. hogy a géppel keresem kenyerem, ezért rendben tartom. Tudom, mikor kell olajozni, mikor kopott el egy alkatrész, mikor kell kisebb, vagy nagyobb javítást végezni rajta. Ezzel így van a váltótársam is. De azt is elvárom, hogy olyan szerelőt küldjenek javításához és úgy tegyék rendbe, hogy másnap ne kelljen újból leállnom javítani. Munkaszervezés és anyaghiány; megkímélt vagy túlhajtott gépek; kérések és utasítások; barátság és ellenszenv mind-mind befolyásolják a tmk-sok munkáját. Sigér Imre
