Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 27. Vita az ENSZ-ben az erőszakról való lemondásról Véres összetűzések Déi-Afrikában gyűlés plénuma elé terjeszt, megerősíti Namíbia és Zim­babwe népeinek, a Paleszti­nái népnek, valamint minden, még gyarmati uralom alatt élő népnek azt az elidegenít­hetetlen jogát, hogy maga döntsön sorsáról és a függet­lenséget, a szuverén állami­ságot válassza. A határozat, amely hangsúlyozza a füg­getlenségükért, területi integ­ritásukért, nemzeti egységü­kért, felszabadulásukért küzdő, elnyomott népek harcának jo­gosságát, a leghatározottab­ban elítéli azokat a kormá­nyokat, amelyek nem ismerik el ezeknek a népeknek a jo­gát az önrendelkezésre és füg­getlenségre. A határozat elfo­gadása előtt nyolc NATO-or- szág olyan módosítást indít­ványozott, amelynek értelmé­ben a határozatból törölték volna az utalást a NATO-ra. A bizottság a módosító javas­latot 72 szavazattal 21 ellené­ben és 36 tartózkodás mellett elutasította. A .végső szava­zásnál az Egy^ült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és Izrael szavazott a ha­tározat ellen. Willy Brandt nyilatkozata Miközben Bonnban foly­nak a koalíciós megbeszélé­sek a szociáldemokraták és a szabaddemokraták vezetői között, Willy Brandt, az SPD elnöke a Vorwärst című szo­ciáldemokrata hetilapban nyilvánosságra hozta pártja elképzeléseit a leendő SPD— FDP-kormány feladatairól. A Német Szövetségi Köz­társaság bel- és gazdaságpo­litikai feladatairól szólva Brandt egyértelműen a szo­ciáldemokraták júniusi dort- mundi kongresszusán elfoga­dott határozatokat helyezte előtérbe. A gazdasági stabili­tás megteremtése, a tervezés biztonságosabbá tétele érdeké­ben felvetette, hogy az ipari vállalatok bizonyos nagyság­renden felül kötelesek legye­nek előre bejelenteni beru­házási terveiket a kormány­nak. Brandtnak ez az elképzelé­se a koalíciós partner FDP erős ellenállásába ütközik. Josef> Gerwald, a szabadde­mokraták szóvivője keddi nyilatkozatában ugyan nem idézte közvetlenül az SPD el­nökét, de félreérthetetlenül tudtára adta, hogy a liberá­lisokkal „csak a piacgazdál­kodási (tehát a vállalkozói szabadságot csorbítatlanul hagyó) politikát lehet megva­lósítani”. Bonni megfigyelők valószí­nűsítik, hogy a nyugatnémet gazdaság korszerűsítésére vo­natkozó szociáldemokrata re­formtervek kemény vita tár­gyát képezik majd a koalíci­ós pertnerek tárgyalásain. Európa békéje Irta: Lev Tolkunov, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, az APN sajtóügynökség el­nöke. KOMMENTÁR Lenyűgöző számok V ilágszerte óriás figye­lem fogadta Leonyid Brezsnyev főtitkár be­szédét, amely az SZKP Köz­ponti Bizottságának ülésén hangzott el. Az időpont ön­magában is érthetővé teszi a megkülönböztetett figyelmet. Az SZKP XXV. kongresszu­sa óta eltelt nyolc hónap már olyan időszak, amely al­kalmas arra, hogy a párt megvonja annak mérlegét, hogyan váltak gyakorlattá a kongresszuson elfogadott ha­tározatok és mik a tenniva­lók. Másodszor: az érdeklődést fokozta az a tény, hogy en­nek a plénumnak kellett megvizsgálnia a Szovjetunió 1977. évi költségvetését, vala­mint a tizedik ötéves tervet. Nem a kerek számok bűvö­lete mondatja — szinte párt­állásra és földrajzi helyzetre Való tekintet nélkül — min­den megfigyelővel, hogy e terv felvázolt nagyságrend­jei az élet minden területén lenyűgözőek. Elég arra gon­dolnunk, hogy a földkerekség legnagyobb országának gaz­dasági életébe a tizedik öt­éves terv során 621 milli­árd (!) rubelt ruháznak be és ebből 170 milliárdot a szov­jet mezőgazdaság kap. Ezzel kapcsolatban nyugati kommentátorok is emlékez­tetnek arra, hogy az agrár- fejlesztésre szánt óriási ösz- szeget olyan időpontban hoz­ták nyilvánosságra, amikor már biztos, hogy a Szovjet­unióban idén az ország tör­ténetének egyik legjobb ter­mését takarítják be. A megfigyelők a legna­gyobb elismerés hangján szólnak a szovjet nép élet- színvonalával kapcsolatos tervekről és gondosan mik­roszkóp alá veszik az SZKP KB főtitkárának külpolitikai természetű kijelentéseit. A z időpont ezzel kapcso­latban is figyelemre méltó: Brezsnyev ki­jelentései a nyugatnémet vá­lasztások után és az ameri­kai elnökválasztások előesté­jén hangzottak el. Érthető, hogy az amerikai lapok külö­nösen nagy terjedelemben idézik Brezsnyevnek az ame­rikai elnökjelöltekkel kapcso­latos megjegyzéseit, elsősor­ban az alapvető, a legfonto­sabb gondolatot, amely így hangzott: „Bárki kerüljön a a washintoni Fehér Házba a választások eredményeként, az Egyesült Államoknak min­den bizonnyal számolnia kell a világon kialakult reális erőviszonyokkal...” Ezeknek az erőviszonyok­nak a döntő tényezője a szo­cialista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió egyenle­tesen növekvő, impozáns gaz­dasági potenciálja, amelynek most elhangzott adatait ilyen nézőpontból is érthető figye­lemmel kísérték a kommen­tátorok. Szeberényi Lehel \A rém REGÉNY 62. Hihetetlen: sohasem értek haza ily egykettőre. Pedig a bányába- is benéztek még egyszer — a nap már az er­dőbe merült a bánya pereme fölött, s mélyülő sötétség töl­tötte meg a domb gyomrába vágott mészkőüregeket, a megkezdett kőhasábok fázó­san burkolóztak leplébe. Utá_ na több erdőcskén átvágtak, melyeket irtások szaggatták meg, puszta, füves lejtők, né­mi bozótos kaptatok, s a völ­gyekben berekké szelídült egykori rengetegek. Alighogy berontottak a fa­luba, máris találkoztak Ho­lub Cipriánnal. Kinn pipázott a kapuban. Hétfőn megkezdődött az ENSZ-ben az erőszak alkal­mazásáról való lemondást tartalmazó szerződés megkö­tésére beterjesztett szovjet javaslat vitája. Az előrelát­hatólag egyhetes vita első fel­szólalója Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese volt. A szovjet diplomata hangsúlyozta, hogy az új kezdeményezés, szer­ves része annak a következe­tes harcnak, amelyet a Szov­jetunió a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének le­nini elve, a nemzetközi fe­szültségek csökkentése és a világbéke erősítése érdekében folytat. A szovjet felszólaló emlé­keztetett arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának aláírói, valamint — több do­kumentumban — az el nem kötelezett országok is már le­szögezték, hogy az erőszakról való lemondást a nemzetközi kapcsolatok egyik legfonto­sabb elvének tekintik. A Szovjetunió úgy véli — mon­A Dél-afrikai Köztársaság legfontosabb gazdasági köz­pontjaiban, Johannesburgban és Fokvárosban tovább folyta­tódik az afrikai lakosság tiita. kozása a fajüldöző rendszer ellen. Az országban nagy nyugtalanságot keltett a leg­utóbbi sowetói rendőrsortűz, amely egy temetésen hat szí­nes bőrűt megölt. A véres ak­ció következtében többen megsebesültek. A Johannesburgból érkező hírek szerint Sowetóban több ízben került sor összetűzések­A híres pekingi egyetemen, a Peitan a hét elején tace- paók százai jelentek meg hir­detve, hogy „addig nem nyug­szunk, amíg az összeesküvők életben vannak”. Halált követelnek Vang Hung-ven, Csang Csun-csiao, Csiang Csing és Jao Ven- jüan fejére a plakátszerzők, akik szerint csak ettől vár­ható „a nép haragjának el- ülése”. Hivatalosan egyébként azt sem közölték eddig, valóban letartóztatásban vannak-e a négyek, és „nincs megjegyzé­— Megjöttetek? — szólott a pipája mellől. — Kislányt hol hagytatok? Megálltak, hirtelen fékkel Holub Ciprián megijedt tő­lük: az arcuktól. — Nincs még itthon? — Buda tanító falfehér volt. — Itthon? — Tétován moz_ gott a pipa Holub Ciprián aj­ka közt. — Áztat lehet. Meg- gyöhette éppen. Mink követ Zsabkával leraktuk, akkor ugye, kifogtam, etettem, vót sok dolog ... Szavába vágtak. Dombaj Gyurka. — Zsabka itthon van?! — Hol ő volna? — Mit tudom én! — Ó, az kapaszkodta sze­kérre még ottan bányánál. Merhogy aszongya, ő oda vissza már nem megyen. Egymásra néztek és Buda tanítóra. És Buda tanító egyikre se nézett. Szél jött a hegyekből. Ki­csit belekapott Buda tanító ritkuló szőke hajába, és már­is továbbnyargalt. A fiúk lát­ták Buda tanító szétborzolt, kisfiús haját. Mintha tréfás dotta Kuznyecov —, hogy a nemzetközi enyhülés jelenle­gi időszakában megértek a feltételek újabb tépés megté­telére, amely elősegítené en­nek az elvnek az általánossá válását a nemzetközi gyakor­latban. Mauritius, India, Ciprus és Szaúd-Arábia képviselői fel­szólalásukban elvi támogatá­sukról biztosították egy ilyen szerződés megkötésének gon­dolatát. A közgyűlés szociális kér­désekkel és az emberi jogok­kal foglalkozó bizottsága hét­főn nagy többséggel — 102 szavazattal, négy ellenszava­zat és 24 tartózkodás mellett — határozatban ítélte el „azokat a NATO-tagországo- kat és minden más országot, amelyek politikai, gazdasági, katonai vagy sportkapcsolato­kat tartanak fenn Dél-Afrika fajüldöző rendszereivel és ez­zel lehetővé teszik számára az önrendelkezésre és független­ségre törekvő népek harcának elnyomását”. A több napos vita után elfogadott határo­zat, amelyet a bizottság a köz­re a büntetőosztagok és a faj. üldözés ellen tiltakozó színes bőrűek között. Egy sowetói rendőrőrsön házi készítésű bomba robbant. Gogoletóban, Fokváros egyik negyedében a rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre. A sortűznek egy halottja és szá. mos sebesültje van. Tovább folytatódnak a le­tartóztatások Johannesburg és Fokváros afrikai gettóiban. A rendőrhatóságok beismerése szerint az országban „any- nyira feszült a helyzet, hogy bármi megtörténhet”. rium reagalasa azokra a szál­longó híresztelésekre, hogy Csiang Csingékat esetleg ki is végezték már. A kínai lapok kedden szin­te valamennyi oldalukat a vasárnapi pekingi nagygyű­léssel egyidőben megtartott vidéki összejöveteleknek szen­telték. Sanghajban, Tiencsin- ben és a tartományi főváro­sokban százezrek és milliók éltették Hua Kuo-fenget, az új elnököt és „a nagy győzel­met a pártellenes csoport” fö­lött. ujjak túrtak volna bele. És nagyon szánni valónak, el­esettnek látták így. Gyönge gyermeknek, ki nem tud vé­delmet adni. mert maga is védelemre szorul. Az út koponyakövei közt álltak, odaverten. tanácstala- ságban. És nem merték vál­lalni, hogy kiderüljön a leg­rosszabb. öt percre sem e helytől, ahoL-vár rájuk az elodázhatatlan bizonyosság. A maga teljes kegyetlenségé­ben. Holub Ciprián markolász- ta a pipáját, és oly kicsire töpörödött, mint azon az éj­szakán, a tűzőrségben. Rosszul tettetek, hogy hat­tatok őt... — Utánamentünk mind­járt — mondta Králik Jozso. Karját szétcsapta. — Nem nagyon mindjárt — morgott Kosznovszki Fe­ró. A koponyakövet rugdosta maga előtt. Buda tanító ránézett. Sze­me alatt ijesztő karika lát­szott. S maga a szeme, mint cserepekre tört kék üveg egy kiszáradt gödörben, bá­gyadtan vergődött benne né­mi kis élet. szilánknyi; ké­rőn, könyörgőn, hogy hagy­ják meg. Holub Ciprián pedig mar- kolászta a pipáját. — Montana én aztat... Megmondtam ... Most lát­tok tik is. Nem feleltek rá. Buda tanító a fiúknak mondott valamit. Ügy kel­lett a szája mozgásából le­olvasni, a hang még az aj­kak párkányán elhalt erőtle­nül. — Nézzétek meg. És Zsab_ kát is... — Az ajkak meg­remegtek. Mintha a szó bot­lásától. — Aztán majd meg­mondjátok. Előfordult, hogy ne lássák az arcát. És ő se lássa má­sokét. S lassan elindult, bot­ladozva. meginogva. A fiúk szemmel követték, és sajnál­ták őt. Átellenben volt. kissé odébb a háza. Pénzt dobtak fel: ki legyen az a kettő, aki felmegy? Dombaj Gyurkára és Králik Jozsóra esett a választás. (Folytatjuk) A kommunista és mun­káspártok berlini kon­ferenciájának törté­nelmi érdeme, hogy a figyel­met az európai békéért, biz­tonságért és együttműködé­sért folyó harcra összpontosí- totta. Nagy figyelmet szentel­tek a konferencia résztvevői az enyhülés további elmélyí­tésének, a leszerelésért vívott küzdelemnek. A béke Európa számára valóban létfontosságú. Mi, kommunisták, akik humánus és életigenlő világnézetet vallunk, úgy véljük, hogy most minden eddiginél fonto­sabb a katonai enyhüléshez vezető út építése; meg kell állítani a fegyverkezési haj­szát! A berlini konferencia, a széles körű elvtársi véle­ménycsere és a jó előkészí­tés eredményeként egyhan­gúlag jóváhagyta „Az euró­pai békéért, biztonságért, együttműködésért és társa­dalmi fejlődésért” című ok­mányt. A konferencia eredményeit összegező dokumentum jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy az európai békéért és biz­tonságért, az enyhülési fo­lyamat visszafordíthatatlan­ná tételéért folyó küzdelem számára megnyerjük a leg­szélesebb néptömegeket. Az okmány konkrét akciókat ja­vasol: pontosan rámutat a fő forradalmi erőkre — a szocialista államokra, a tő­kés világ munkásmozgalmára, a nemzeti felszabadító moz­galomra, amelyek az összes békeszerető és demokratikus erőkkel összefogva leküzdhe- tik a reakció ellenállását, el­háríthatják egy új világhá­ború kirobbanását. A kommunisták elsősorban a világ dolgozóihoz, azokhoz a tömegszervezetekhez és egyesületekhez fordultak, amelyek érdekeltek Európa fejlődésében és békés jövőjé­ben. Arra szólították fel őket, törekedjenek az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia záróokmányában rögzített elvek és megállapo­dások, nemkülönben a békét és a biztonságot szolgáló minden más megállapodás és egyezmény szigorú betartásá­ra és megvalósítására. Az eu­rópai munkásosztály, az eu­rópai dolgozók tömeges meg­mozdulásaikkal döntő szere­pet tölthetnek be a leszere­lésért és az európai bizton­ságért vívott harcban. A berlini konferencián szá­mos intézkedést vázoltak fel e történelmi misszió megva­lósítására. Ilyen például az államok kötelezettsége, hogy nem alkalmaznak atomfegy­vert, nem fenyegetőznek e fegyverek alkalmazásával, egyáltalán semmilyen körül­mények között sem folya­modnak erőszakhoz és a nemzetközi kapcsolatokban nem fenyegetőznek erőszak alkalmazásával, végül pedig beszüntetik a nukleáris fegy­verkezési hajszát. Valameny- nyi közegben eltiltják a nuk­leáris kísérleteket. Intézked­nek, hogy a nukleáris fegy­vereket kivonják az idegen államok területéről. Megaka­dályozzák az atomfegyverek terjedését. Atomfegyvermen­tes övezeteket hoznak tétre az általános és teljes leszere­lés első tépéseként. Csökken­tik a nukleáris fegyverek és az ezeket célba juttató esz­közök számát. Törvényen kí­vülinek minősítik az atom­fegyvereket, beszüntetik gyártásukat és megsemmisí­tik a készleteket. A kommunista pártok számos konkrét intéz­kedést javasoltak a fegyverkezési hajsza korláto­zására, az újabb katonai tömbök és csoportosulások létrehozásának meggátolásá­ra, a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolására. Az európai kommunista és munkáspártok kijelentették: erélyesen fellépnek minden olyan akció ellen, amelynek célja a fegyverkezési hajsza, a katonai konfrontáció foko­zása. Hozzáfűzték: e problé­mák megoldásában egyenran­gú alapon kell részt vennie minden államnak. A konfe­rencia síkraszállt a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű felszámolása, első lépésként pedig katonai szervezeteik megszüntetése mellett. A kommunisták nem felej­tették el a történelem tanul­ságait, levonták belőlük a megfelelő következtetéseket. Az okmány külön fejezete foglalkozik a fasizmus kiirtá­sával, a demokrácia és a nemzeti függetlenség védel­mével. Ez a fejezet foglalko­zik az európai demokratikus erők megmozdulásaival, azokkal a változásokkal, amelyek Spanyolországban, Portugáliában és más orszá­gokban mentek végbe, konk­rét lépéseket ír elő a reakció ellentámadásaival szembeni küzdelemre. A békeharc elválaszthatat­lan a társadalmi fejlődésért vívott küzdelemtől. A kom­munista pártok, számolva az országok konkrét helyzetével és a társadalomfejlődés álta­lános törvényszerűségeivel, arra a következtetésre jutot­tak, hogy fokozni kell a har­cot a demokratikus jogok vé­delméért és további fejleszté­séért. A népek kölcsönösen elő­nyös együttműködése fejlesz­tésének, kölcsönös bizalma szilárdításának programja előirányozza az együttműkö­dés számtalan formáját mind állami, mind pedig széleskö­rű társadalmi mozgalmi szin­ten, az egész munkásosztály, valamennyi dolgozó szintjén. Rendkívül időszerű a kom­munista pártoknak az a fel­hívása, amely arra szólít fel, hogy -a tömegtájékoztatási eszközök — megőrizve tárgyi­lagosságukat — mindenütt és mindig a kölcsönös tájékoz­tatást, a jobb megértést elő­mozdító eszmék terjesztését, a népek közötti bizalom és együttműködés légkörének el­mélyítését szolgálják! Európa kommunistái alá­húzták: elutasítanák minden olyan politikát, vagy világné­zetet, amely a munkásosztály­nak a tőkés rendszernek való alárendeltségét hirdeti. A kommunista pártok továbbra is Marx, Engels, Lenin esz­méi alapján fejlesztik az in­ternacionalista együttműkö­dést és szolidaritást. A kon­ferencia megszilárdította az együttműködést a testvéri európai kommunista pártok között, megerősítette a pártok közötti kapcsolatok általáno­san elfogadott szabályain ala­puló pártközi internaciona­lista együttműködés fejlődé­sét. A z európai kommunisták berlini fórumának részvevői nem szorít­koztak csupán az európai problémák megvitatására. Hiszen az európai békéért, biztonságért, együttműködé­sért és társadalmi haladásért folytatott harc jelentékenyen hozzájárul az egész világ po­litikai, gazdasági és társadal­mi problémáinak megoldásá­hoz. Az európai kontinensen tett pozitív lépések kedvező feltételeket teremtenek a né­pek- felszabadító, a háborús veszély elleni harca számára, valamint ahhoz, hogy a fe­szültség más világrészeken is enyhüljön. Halált követelő pekingi tacepaók sünk” volt a külügyminiszté-

Next

/
Thumbnails
Contents