Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 24. LÁTOGATÓBAN Ratkó József költőnél Ratkó József, József Attila-díjas költő (a nagykállói Krúdy Gyula Könyvtár igazgató, ja) legutóbbi, negyedik, „Törvénytelen ha- lottaim” című kötetének megjelenése óta lassacskán egy év telt el. Mostani látogatá­sunk során első kérdésünk az volt: min dol­gozik. mi foglalkoztatja a költőt. — Rengeteg munkám van, ki se látszom belőle. Egyfelől írom a nehezen születő Sza- bolcs-Szatmár és Zemplén megyéről szóló — afféle hazaismertető könyvet a gyerekeknek. Ebben én azt próbálom elmondani — bár a könyvnek más célja van — miért, hogyan, miképpen szeretem ezt a tájat, ezt a földet. — Mi van még? — Az egyik költő barátommal, Szentmihá- lyi Szabó Péterrel közösen írunk egy eszté­tikát. Ezenkívül össze szeretnék állítani még az idén egy gyermekverskötetet. — Eddig nem találkoztunk ilyen ver­sekkel, vidámabb, játékosabb mondanivaló­ja Ratkó-kötettel. Miért? — Természetemnél fogva hajlok a játékra, de annyi elmaradt munka hárult ránk, a mai magyar szocializmusra a magyar nép törté­netéből, hogy azért nem tettem bele köte­teimbe az eddigi felszabadultabb, vidámabh verseimet, mert úgy gondoltam, hogy fele­lőtlen dolog lenne játszani komolyabb szán­dékú, mondandój ú kötetekben. — Mikor érik meg, készül el az ötödik ver. seskötet? — Az előbb elmondottak mellett termé­szetesen az ötödik verseskötetem írom. Kö­rülbelül vagy húsz-huszonöt vers van meg az ötödik kötetemből. Ez azt a témát járná körül — megint csak tematikus kötet lenne, mint a negyedik is volt — hogy mit ér az ember, ha magyar. — Másfelől szeretném körül tapogatni azt a bűntudatot, amely itt a történelemben a környező kis népekben, tehát a Duna menti kisnépekben, magyarokban, románokban, a szlávság egy részében kialakult, mert ez a bűntudat zavarja a nemzetek öntudatát. Vagy megnöveli ezt az öntudatot, vagy pe­dig kisebbségi érzésre vezet. — Nem érzi hát, hogy ez az adósság csök­kent volna? Több mai magyar alkotás is igyekezett választ adni a kérdésekre, többek között a „Hideg napok". — Úgy érzem, hogy Ady óta nem adott érvényes választ itt erre a kérdésre senki. A felszabadulás utáni irodalmunkban Cseres Hideg napokjában látok erre példát, bár nem egyértelműen tetszik nekem. Vélemé­nyem szerint a Hideg napokban történtekért nem vonható felelősségre egy nép. Ami az urak bűne volt, az mindig az is marad, a nép, az sohasem bűnös. — Térjünk vissza a készülő új kötethez, illetve ahhoz: mi az oka, hogy a folyóiratok hasábjain is alig találkozunk Ratkó-verssel? — Én az utóbbi egy esztendőben talán öt­hat verset adtam ki a kezemből, annak el­lenére, hogy született húsz-huszonöt is, ha nem több. Ezek jobbára a hétköznapi meg­döbbenésekből fakadtak. Nem is igen biztos, hogy ezek belekerülnek a következő köte­tembe, mert éppen mondtam, hogy az tema­tikus kötet lesz és nem akarnám, hogy ezek a versek eltereljék a figyelmet a fő témáról. — Nem tudom pontosan, hogy mikor le­szek készen az új kötet verseivel. Ha meg­nyugtatóan meg tudom oldani legalább a magam számára ezeket a görcsös kérdése­ket, akkor lesz ebből kötet — két-három éven belül. Ha szerencsésebb helyzetbe kerülök, két éven belül meg tudom csinálni... — Változik-e a sajátos „ratkói” szemlé­letmód és kifejezési forma? — Van-e szemléletváltás? Én ezt nem tu­dom. Világképváltás semmiképpen nincs, mert a világ csak annyiban változékony, amennyiben az ember megpróbálja megvál­toztatni. Tehát a világkép sem változhat. Aztán nem változhat az a felelősség, amely, lyel az ember megpróbálja megfogalmazni az igazat, vagy a vélt igazságot. Ellenben változhat a forma, az a költői tudás, amely- lyel tudomásul veszi az ember a valóságot és az abból kikövetkeztethető igazságot. Megpróbálok most olyan verset írni, olyan költői technikával dolgozni, hogy csak a legszükségesebb szavakat írom bele a vers­be, de úgy, hogy azok utaljanak az összes olyan fogalomra, mely a vonzáskörzetükbe tartozhat. — Én mindig tömör költői nyelvre töre­kedtem, de egyáltalán nem vagyok elégedett esztétikai szempontból az eddigi teljesít­ményemmel. Minél idősebb lesz az ember. an_ mái gazdaságosabb munkára törekszik. Ez a költészetben azt jelenti, hogy kevesebb szó­val többet mondani. — Az új kötet megjelenéséig ne is várjuk verseit a folyóiratokban? — Engem rendkívül érdekel a mai ma­gyar szocializmus és erről is írok verset mos­tanában. Csak hát úgy vagyok én, hogy egy­re félénkebben adom ki a verseket a kezem, bői. Nem azért, mert elbizonytalanodtam, hanem azért, mert régen is így csináltam. Ha megírtam egy verset, akkor hónapokig dug- dostam a fiókomba. Ha hónapok múlva a szemem elé került és még akkor is jónak vél­tem, akkor adtam csak oda közlésre. — Különben minden kötetem megjelenése után körülbelül egy évig szoktam hallgatni. Nem úgy hallgatni, hogy nem írok, vagy nem dolgozom, hanem úgy, hogy nemigen adok a folyóiratoknak, újságoknak verset. Hogy en nek mi az oka? Nem tudom, így szoktam meg. Ratkó József: SZOLGÁLOM ÉN Szolgálom én a legnagyobb urat, gazdámat, e kétlaki népet, aki havonta jár haza, mint a lélek. Mondják, hogy gyára, földje van; törődjön vele — mosolyog, megigazít egy almafát, s helyére küld egy elbitangolt csillagot. Mondják, hogy gyára, földje van, és mosolyognak — ő kezet nyújt nekik, másra nincs idő, munkába megy. EGY MEGYÉRE A változás itt szemmel mérhető. Elénk színeket mutat az idő. A tél fehér, a tavasz gyönge-zöld, nyáron kissé viseltes már a föld, s az ősz fakó. S nincs is több évszakunk. Hiába, no, még szegények vagyunk. — Mennyi a szabad ideje? — Annyi, amennyit csinálok magamnak. Ugyanis március 9. óta kisebb megszakítá­sokkal betegállományban vagyok. A szívem, mel és az érrendszeremmel volt baj. Novem­ber végén a klinikai vizsgálat dönti majd el, hogy munkába állhatok-e vagy sem. — Lakásgondról is hallottunk ... — Hetvenhárom márciusára ígértek ne­künk egy négyszobás lakást és végül ’76 áp­rilisában tudtunk beköltözni egy 1930-ban épült, felújított szolgálati lakásba. Elég sok itt a hiba. Nem jól állították helyre és igen magas a rezsije, talán még egy miniszter se tudná kifizetni, különösen a téli hónapok­ban. Azt hiszem, ez a lakásgond is hozzájá­rult a betegségemhez. — Azt mondják egyesek, hogy Ratkó József nehéz ember, s mindig kérdéses, marad, vagy elmegy a megyéből. Mi erről a véle­ménye? — Arra az emberre, aki művészeti mun­kát végez, jobban odafigyelnek. Ha iró-olvasó találkozón a keserűségemet sorolom, amelyek nem az én keserűségeim, hanem a közös jé­gé, azt talán nem mindenki egyformán érti és fogadja. — Ami azt illeti, hogy elmenni ebből a megyéből, ez a hír nem alaptalan. Tizenkét éve élek Nagykállóban. s azóta nem volt év, amikor ne akartam volna elmenni. Lehető­ségem is lett volna rá, de az utolsó pillanat­ban mindig visszaléptem. Voltam már ne­hezebb helyzetben is, mint most, mégis ma­radtam. Pált Géza Az őslénytantól a térplasztikáig Múzeumi osztály a Zrínyiben E rre az órAra soha nem csen­getnek BE, s az óra végét sem jel­zi csengőszó. Nem is illenék a riasz­tó figyelmeztetés a meghitt, áhitatos csend­hez. Ezt az órát ugyanis nem iskolában, ha­nem múzeumban tartják. Letűnt századokat idéző környezetben, régi korok embereiről, szokásairól valló tárgyak társaságában tanul­nak a Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium harma. dikosai. Két év után, harmadikos korukban vá­laszthatnak a tanulók, érdeklődési körüknek megfelelően az iskola kínálta tantárgycsopor­tok közül. Ebben a tanévben hat blokkból állt a választási lehetőség, a műszaki, a ter­mészettudományos, a humán, a nyelvi, a gyors- és gépíró blokkból, illetve a múzeum­könyvtár, levéltári tantárgycsoportokból. Az iskolákban először is arról érdeklőd­tünk, mi a célja ennek a képzésnek? Megtudtuk, hogy ezeknek a tantárgy- csoportoknak a bevezetésével a di­ákok érettségi után elkövetkező első önálló lépéseit szeretnék megköny- nyíteni. Szakképesítést ugyan nem tudnak adni, ám adnak egy bizonyítványt, amely igazolja, hogy az adott témakörben az isme­reteket tanfolyamokon elsajátították. Ezzel az igazolással a munkába állás, a munkavál­lalás és a pályakezdés nehézségeit szeretné az iskola megkönnyíteni. S egyben alapot adni ahhoz, hogy a leendő munkahelyen — be­számítva az iskolában tanultakat — maga­sabb szintű szakmai képzettséget szerezhes­senek. Csengőszó nélkül is pontosak voltak, ami diákoknál nem kis dolog, főleg, ha előtte egy lyukas óra volt. Tizenkettőkor gyülekeznek a nyíregyházi Jósa András Múzeum előtt. Négy harmadik osztályból összesen tizenheten vá­lasztották a múzeum, könyvtár, levéltári blokkot. A legtöbben a III. E osztályból jöttek. Szó­szólójuk, Kovács Júlia bevallja, hogy egy ki­csit szükségszerű is volt ez a választás, akik ezt a tantárgycsoportot szemelték ki, nehe­zen birkóztak volna a még választható másik kettővel, a nyelvi, illetve a közgazdasági tár. gyakkal. Egymást is serkentették, volt pél­dául olyan jelentkező, aki barátnője dönté­se után határozott. Júlia eddig elégedett. Az első órákon bepillanthatott a múzeum rejtett világába is, nemcsak a nagyközön­ségnek szóló kiállításokat ismerhették meg szakszerűen, hanem a még feldolgozásra vá­ró anyagot, a raktárakat, a tudományos mű­helyeket is. |AN, AKI AZZAL A HATÁROZOTT CÉLLAL jelentkezett, hogy már most úgy ismerkedik meg a múzeummal, mint az érettségi után lehetséges munkahely. lyel. Hajdú Vera, a III. D-ből azért döntött így, mert hallotta, hogy az iskola — a tanul­mányoktól függően — javasolni fogja a mun­kahelyeknek legjobb diákjait. Még egy jó éve van határozni, továbbtanul-e. vagy munkába áll. Ha a bizonyítvány engedi, a ta­nárképzőre szeretne menni, ám azt is tervezi, ha ez nem sikerülne, szeretne majd a mú­zeumban dolgozni. A III. B-s Nagy Attilát a könyvtár és a múzeum egyformán érdekli. Ö is a tanár­képzőre készül, könyvtár szakra, s már most szent az elhatározása, ha nem veszik fel, egy évet dolgozik, s utána újra megpróbálja. Inkább ismeretterjesztő előadásnak tűnik az óra anyaga, mint számonkérő leckének. Nincsenek tankönyveik, segédeszközeik, egyelőre csak a saját jegyzeteikre számít­hatnak. Ennek megfelelően más a számon­kérés módja és a teljesítmény értékelése is, mint a hagyományos tárgyakból. Közvetlen és kötetlen hangulatú beszélgetés közben, szinte észrevétlenül sajátítják el a tudnivaló­kat, s bár osztályzattal nem mérik tudásu­kat, munkájukat a „nem felelt meg”-től a „dicséretesen megfelelt” skáláján ötféle ér­tékeléssel zárják le. Jegyzetek, tankönyvek nélkül nagyobb a tanár felelőssége, s a dolga is nehezebb. Fő­leg, ha csak pár évvel idősebb azoknál, aki­ket oktat. Reszler Gábor, a múzeum munka, társa — történelem-orosz szakon végzett — tanuló tanárnak vallja magát, mert szinte tanítványaival egyidőben ismerkedik a mú­zeumi ismeretek történeti-leíró részeivel. IISZTÄZTÄK MAR A MÚZEUM FO­GALMAT, a gyűjtés, tárolás, feldolgo­zás, tudományos rendszerezés és ki­állítás szakaszait, megismerkedtek az első magán- és közgyűjteményekkel. Azon az órán, amelyet meglátogattunk, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának körülménye­it és a magyar műgyűjtés fejlődését tárgyal­ták. Az alapozás után térnek rá a nehezebb részekre. A tanév összesen 64 múzeumi óráján a legelső gyűjtemény típusoktól — a termé­szettudományos; őslénytani, ásvány-, nö­vény-, állat- és embertani fogalomkörtől a régészeten, a néprajzon, a helytörténeten, a múzeumi anyagfajtákon át eljutnak a mo­dern gyűjteménytípusokig. Sorra veszik a települések, a gazdasági élet, a művészetek legfontosabb múzeumi tudnivalóit, s végül elérkeznek a képzőművészeti ismeretekhez, a festmény, a szobor, a grafika és a tér- plasztika fogalmához. — Mint egy csődör, amelyik sok sört ivott — felelte a férfi. — Úriember nem izzad — vetette oda az asszony epésen. A férfi ránézett, majd hirtelen elhatáro­zással levetette az inget és az egyik székre dobta. — Szétrobbanok — sóhajtott fel a nő. — Itt ül nekem csupasz testtel. — Nem vagyok úriember — felelte a fér­fi ingerülten. « Félórás lázadás — Magának adnia kell az ilyesmire — magyarázta az asszony. Megpróbált hatni a férjére. Csendes, rábeszélő hangon duruzsolt. — Mások is vannak itt ing nélkül — kö­zölte a férfi. —■ A mások, azok mások — jelentette ki az asszony. — Házasságunk kezdete óta mindig csak arra kérem, hogy adjon magá­ra. Nemcsak magát hozza szégyenbe, hanem engem is. A férfi ivott. Egyáltalán nem kívánta már a sört, nem is érezte már az ízét, csak dühé­ben ivott. — Nem érdekel. — Nem^érdekli, amit mondok? — Azt mondtam, hogy senki nem érdekel. — Nem értem magát — mondta elkesere­detten az asszony. — Mit nem ért? — Teljesen el vagyok keseredve. — Tényleg? — Ne vicceljen, Géza.. A férfi bizonytalanul feltápászkodott, és le­húzta a shortját. Fürdőnadrágban ült vissza az asztal mellé. — Nem viccelek — mondta. Az asszony összeszorította a száját, te- tehetlenül félrefordult. — Van még valami? — kérdezte a férfi. — Megártott magának az ital. Csak ezzel tudom magyarázni a viselkedését. — Még egy szót szól és ráköpök az asz­talra — közölte a férfi. — Ráköp az asztalra? — Rá is csinálok, Nyuszikám. — Maga megőrült, Géza. — Egy évben egyszer vagyok csak szabad­ságon, legalább akkor érezhessem jól magam. — Még jó, hogy a fürdődreszt nem veti ie. — Levessem?? Vallja be, hogy nagyon - szeretné. — Az asszony félig felemelkedett a székről. — Ezt nekem mondta? — Tudok különbeket is. — Nem vagyok köteles eltűrni a brutali­tásait. — Ebben maradtunk. Az asszony leforrázva hallgatott, majd idegesen előkotorta a puderkompaktját, rendbehozta a száját és az arcát. Szótlanul elszántan készülődött. A férfi az asztalra könyökölve dúdolt. Nem sokkal azután, hogy a felesége elment, odaintette a pincért és újabb üveg sört ren­delt. Jókedvűen bámulta az utca forgalmát, a parkoló kocsikat és a strand felé igyekvő nyaralókat. Később egy fiatal párra figyelt fel, egymásba kapaszkodva jöttek a sövény mellett, a kerthelyiség bejárata felé. A fér­fi egyszerre gyors, kapkodó mozdulatokkal belebújt a shortba és magára vette az inget. Végig begombolta. A fiatal nő és a férfi azonnal felfedezték őt, egyenesen az aszta­la felé tartottak. — Sziesztázunk? Sziesztázunk? — kérdez­te kissé leereszkedő kedélyeskedéssel a fia­talember. — Parancsoljanak helyet foglalni — ug­rott fel a férfi. — Micsoda kánikula! — mondta a nő. — Pokoli — bólogatott a férfi — Az em­ber nem győzi törölgetni magát... T izenhét gimnazista tölt he­tente két órát a múzeumban. Ki to­vábbtanuláshoz gyűjti az ismereteket, ki „leendő munkahelyével” ismerkedik. Biz­tos, hogy nem lesznek valamennyien múzeo- lógusok. de az is biztos, hogy bárhol dolgozza­nak is majd, hasznát veszik a múzeumban szerzett plusztudásnak. B. E. T úl voltak az ebéden, lustán, unottan itták a hideg söröket. Három felé járt, a kerthelyiség kezdett kiürülni. A tűző napon álló asztalokról a pincérek le­szedték az abroszt, a csupasz, zöld bádogla­pokra csak hamutartókat tettek. Étkező ven. dégekre egy ideig nemigen lehetett számí­tani. — Nem megyünk? — kérdezte az asszony. Jó karban lévő, túltáplált nő volt. elegáns nyersselyem ruhában, csuklóján széles arany karpereccel. A férje, aki szemben ült vele, kissé gyűrött shortot viselt, kockás sporting- jét végig kigombolta. Az asszony kérdésére megrázta a fejét és belekortyolt a pohárba. — Este máshol vacsorázunk — jelentette ki a nő. — Nem smakkol nekem ez a hely. A férfi úgy tett, mintha nem hallotta vol­na. Rendkívüli módon izzadt, az ing lucs­kos volt rajta. — Látom, nem figyel rám — mondta az asszony mártírhangon. — Hallgatom... — Géza, törölje meg a homlokát — szólt rá pár perc múlva az asszony. — A sörtől van — jegyezte meg a férfi. — Csúnyán izzadt a homloka. — Tudom, drágám. — Gusztustalan, ha valaki így izzad. — Ne nézzen ide. — Igazán beszélhetne velem másképp is. — Csőrepedésem van — mondta a férfi. — Hiába törülközöm. Ezen a törülközés nem segít. — Ne mondja, hogy hiába. — Nem mondom. — Maga örül, ha bosszanthat engem. — Az asszony zsebkendőt vett elő és a férfi fe­lé nyújtotta. — Tessék, törölje meg a hom­lokát. — Mást ne? A fürdőgatya alatt is izzadf vagyok. Az asszonyban egyre jobban gyűlt a düh Csak rövid ideig tudta türtőztetni magát. — Ügy izzad, mint egy ló — mondta pa- naszosan.

Next

/
Thumbnails
Contents