Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
1976. október 24. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Egyedi eset A kismamával este 10 után találkoztunk. Buszra várt, s mint régi ismerősnek elmondta bánatát. Igaz, még négyhónapos terhes sincs, de gyakran nem érzi jól magát, s hiába kérte a művezetőt, hogy tegyék át a kismamaüzembe, hajthatatlan maradt. Azt mondta: a kollektív szerződés csak négyhónapos terhesség után teszi ezt lehetővé. Kérdezte már az igazgatót? „Nem érdemes, úgysem történne semmi, a kollektív neki is megköti a kezét.” Azért csak próbálja meg — biztattam — s próbáltam elhitetni vele, hogy bármennyire is a szerződés szabja meg a vállalat munkarendjét, kivételes esetek mindig adódhatnak. Másnap hívott telefonon. Sikerült — mondta — még csak győzködni sem kellett, sőt, azért fedett meg egy kicsit, amiért nem mentem korábban hozzá a gondommal. Nem egyedi, de nem is tipikus eset, hogy valahol eltérnek egy nagyobb közösségre érvényes írott szabálytól, ha arra szükség van, ha az élet úgy kívánja. Pár hónapja egy férfi keresett meg problémájával. Hosszú évekig dolgozott ugyanazon a munkahelyen, aztán szakmájával összefüggő betegséget kapott. Hetekig, hónapokig volt táppénzen, s mikor ismét munkába állt, egy-két nap múlva újra az orvost hívták. — önnek szilikózisa van! — mondta az orvos —, s ha nem változtat munkahelyet, nemcsak az egészségébe, az életébe is kerülhet. A férfi elmondta a munkaügyi osztályon a történteket és kérte: járuljanak hozzá, hogy munkahelyet változtasson. December közepe volt ekkor. A hozzájárulást megkapta, s ha nehéz szívvel is, de elköszönt volt munkatársaitól. Három, négy hónap múlva eszébe jutott, hogy ezekben a hetekben fizetik a nyereségrészesedést és bement érdeklődni: az övét számfej tették-e már? Milyen nyereségről beszél? — kérdeztek vissza. A kollektív szerződés úgy rendelkezik, hogy csak azok kaphatnak nyereséget, akik még december 31-én is a vállalat állományában voltak. „De hát én nem jószántamból mentem el, hanem az egészségemről, az életemről volt szó, meg igazán, csak két hét hiányzott az egész évből” — próbált érvelni —, ám elé tették a szerződést és ezzel lezártnak tekintették az ügyet. Ami itt szerepel, szent és sérthetetlen — mondták — azért készült közös munkával, s amióta érvényben van, mindenre ez adja meg a választ. Akkor hát nincs semmilyen lehetőség? Akkor olyan írott malaszt a kollektív szerződés, amitől különleges esetekben sem szabad eltérni, olyan esetekben, amilyenekre a készítése során senki nem gondolhat? Ilyen és hasonló kérdések gyötörték a férfit, de egyre- másra megválaszolatlanul maradtak. Aztán egyszer vele is összefutottunk. Tőle sem tudtam jobbat kérdezni, mint, hogy megkereste-e már gondjával volt igazgatóját? Ha nem is másnap, de két—három nap múlva most is megszólalt a telefon és a férfi örömmel újságolta: sikerült. Az igazgató nem is tudott arról, hogy munkatársai elutasították és bár a kollektív szerződésnek ezt a pontját ő is ismerte, azt mondta: ettől most eltekintenek. A férfi megkapta a nyereséget, az előző példában említett kismama köny- nyebb munkakörbe került, pedig a kollektív szerződés mindkét esetben másként határozott. Másként, de csak általánosságban, úgy, ahogy az a dolgozóknak és a vállalatnak egyformán érdeke: rögzíti a kötelességeket és a jogokat, mert ezzel választ adhat a leggyakrabban előforduló esetek megoldására. De vajon adhat-e mindenre receptet? Számításba vehetnek-e minden lehetőséget, vagy váratlanul történő eseményt? Nem, mert ilyeneket ritkán produkál az élet. És vajon megsérti-e az a vezető a szerződést, aki ilyen váratlan esetekben másként, emberségesen dönt, mint ahogy azt a kollektívben rögzítették? A vállalat alkotmányának egyik aláírója az igazgató, s ő a felelős az abban rögzítettek végrehajtásáért. Ám ez a szerződés ott szolgálja legjobban a dolgozók érdekeit, ahol nemcsak a leírt szavak végrehajtásának módját, hanem a szerződés szellemének érvényesítését is keresik. Az említett példák ezt tükrözik. 1 ^ Molnár Péterrel, pMIMW ii imiimn ......................... , irányító tervezőjével Épületgépészeti gondokrél A Hogyan határozná meg az épületgépé- w szét feladatát a tervezői munkában? — Ma már elképzelhetetlen bármit is megvalósítani épületgépészet nélkül. A mi feladatunk lakóépületek, közintézmények, művelődési és ipari építmények vízzel, csatornával, gázzal, fűtéssel, szellőzéssel, klí- matizálással való ellátása. Ezenkívül technológiai tervezést is végzünk. Ilyen technológiai tervezésünk volt például a sóstói strand víztisztító berendezése. — Az épületgépészet akkor ideális, akkor jó, ha az épületet használók észre sem veszik jelenlétét. Ha jó a fűtés, van melegvíz, nincs kellemetlen szag, az emberek nem törődnek a gépészettel. Legyen rossz a fűtés fél napig, szüneteljen a melegvízellátás, megindul a panaszok árja, bármilyen szép is az épület. A mikroklímát termelési tényezőnek kell tekinteni. Nem mindegy, hogy az embert mennyire védjük a környezeti hatásoktól, és itt döntő az épületgépész tevékenysége. A Azt mondják, hogy az építész megál- w módja, a statikus megalkotja, a gépész 'lelket lehel az épületbe. Miből áll ez? — Ebbe beletartozik az is, hogy az elektromos tervezőnek világosságot kell teremteni. Ez a tréfás mondás azt akarja kifejezni, hogy az épület „teremtése” akkor fejeződik be, akkor elevenedik meg az alkotás, ha az épületgépészet is elkészül. A tervezésnél a feladat meghatározza azt, hogy melyik szakág az alapvető. Amikor például a sóstói sátrat terveztük, a meghatározó szakág az épületgépészet volt. De ugyanez a helyzet kazánházaknál, hőközpontoknál is. A Ez szükségszerű együttműködést követel w a négy terület tervezői között? — Ez a tervezési munka alapkövetelménye. Egy tervezési feladat kizárólag akkor teljes, ha valamennyi szakág elkészült munkájával. Mondják, hogy minden lánc olyan erős, mint a benne lévő leggyengébb láncszem. Ez a tervezésre is érvényes. Akkor lesz jó a terv, ha a szakágak saját feladatukat közel azonos színvonalon képesek elvégezni. ^ Hogyan sikerül ennek a megvalósítása? — Irodánknál a tervezőgárda hosszú évek óta dolgozik egymással. Ez szerencsés összecsiszolódást eredményezett, jól tudunk egymással dolgozni. — Nézzük meg közelebbről ennek a megvalósítását. Amikor a vásárosnaményi művelődési házat terveztük, először az építés és a statikus tervezők az alkalmazandó szerkezetet megbeszélve kezdtek munkához. A munkaközi tervek készítésénél az épület- gépészek és elektromos tervezők is elmondják igényeiket, a szellőztető gépház, kazánház nagyságának kialakításánál már ki kell számolni a főbb berendezéseket. Meg kell határozni előzetes méretezéssel a légcsatornák nagyságát, azokat el kell helyezni az épületben. Amikor a sorozatos egyeztetéssel elkészült a munkaközi terv, akkor azt a szakágak megkapják és mindenki elkezdi a kiviteli terv elkészítését. A munkaközi tervnek „tudnia kell” mindennek a helyét. A kiviteli terv készítésénél is szoros kapcsolat, folyamatos egyeztetés szükséges egymással. Más esetben, például a kisvárdai hőközpontnál az épületgépész a megbeszélt épületnagyság-választék figyelembe vételével kiszámítja és elrendezi a hőcserélőket, szivattyúkat stb. Ezután közli az építésszel a választott épületnagyságot és megkezdődhet a kiviteli terv elkészítése. A Gondolom, egy épület tervezésében való w együttműködésnek ki kell terjednie a beruházóval és a kivitelezővel való együttműködésre. Ezt hogyan valósítják meg a tervezésben? — Együttműködés nélkül nem lehetne megvalósítani egy épületet sem. A beruházó vagy a beruházó megbízásából a lebonyolító rendeli meg a tervezést. Tőlük kapjuk meg a beruházási programot. A kivitelezővel a tervezés megkezdése előtt szerkezetegyeztetést kell tartani. Ennek — és ezt nagy hibának tartjuk — csak a neve egyeztetés. Valójában a kivitelező anyag-, vagy szakemberhiányra hivatkozással monopolhelyzetből diktál. Nem emlékszem olyan esetre, ahol ez a diktálás olcsóbbá tette volna az épületet. A munkaközi tervvel tervbírálatot tartunk. Ezen a beruházó, kivitelező és a hatóságok mondják el észrevételeiket — ha eljönnek. Sajnos, ritkán jön el a munkavédelem és a KÖJÁLL szakembere. A KÖJÁLL a tervbírálat után hetek múlva levelet küld észrevételeivel. Azzal külön el kell menni az érdekeltekhez, hosszú, időt rabló mászkálással, levelezéssel. A munka- védelem az üzembe helyezésnél jön csak el. Az elkészült tervdokumentációt tervjóváhagyó tárgyaláson hagyják jóvá. Utána a kivitelezővel műszaki és egységár-egyeztetést tartunk. A kivitelezés során tervezői művezetéseket végzünk, részt veszünk a műszaki átadási és üzembe helyezési eljáráson. A Kivel van több gondja az épületgépész w tervezőnek: a beruházóval vagy a kivitelezővel? — Partnere válogatja. A beruházóval akkor van sok gond, ha a megadott technológia adatai hiányosak, vagy menetközben alapvetően megváltoztatja a tervezési feladatot. A kivitelezőknél sok esetben előfordul, hogy szívfájdalom nélkül eltérnek a tervtől, elhagynak a szabályzatban előírt munkafolyamatokat, amelyekkel az esztétikát vagy az élettartamot rövidítik. Kisvárdán például négylakásos lakóépületeket terveztünk, megrendelték olajkályhákkal. Az átadás után néhány héttel több lakásban központi fűtést kezdtek szerelni. Gravitációs fűtést jó vastag csövekkel, olajkazánnal. Pedig sokkal jobb lett volna szivattyús fűtés, vékony csövekkel, automatikus hőfokszabályozással. Az épület kéménye, a lakások elrendezése olajkályhára lett tervezve. A Mi határozza meg, hogy egy épület mi- w lyen gépészeti berendezést kapjon? — A meghatározók közül csak néhányat. A rendelkezésre álló energiahordozók, az épület jellege (pl. könnyű szerkezetes épülethez legalább szellőzés, a művelődési ház hangversenyterméhez klímaberendezés szükséges), de a legfőbb a tervezési megbízás. Ha a tervezési megbízásban az szerepel, hogy „lakóépület olaj kályhákkal”, a tervező már nem tehet semmit. Az épület- gépész elkeseredik, amikor például Nyírbátorban jó elrendezésű, emeletes lakóépületekből lakótelepet tervezünk olajkálykákkal. Tömbfűtőművel központi fűtés lehetne a lakásokban, a lakók kényelmesebben élhetnének, s energiatakarékos üzemeltetést biztosíthatnának. A Alapvetően mi határozza meg, hogy az W épületeknek milyen legyen a gépészeti tervezése? — A rendelkezésre álló közmű. De itt azonnal „belép” a beruházó, megrendelő szerepe. Záhonyban, a vasúti szakközépiskola terveit széntüzelésű kazánokkal rendelték meg. Hiába javasoltuk, hogy rá kellene kötni távvezetékkel a MÁV-kazánházra. Elkészült széntüzelésű kazánteleppel a tervdokumentáció. A tervjóváhagyó tárgyaláson elhatározták, hogy rá kell kötni a MÁV-kazánházra távvezetékkel. Átterveztük, igaz ezt könnyen, mert a széntüzelésű kazánházat úgy terveztük, hogy a kazánház helyére a hőközpont elhelyezhető legyen. Lehetetlennek tartottuk, hogy a döntésre jogosultak előbb-utóbb ne fogadják el javaslatunkat. A Mindig a legoptimálisabb feltételekből w indulnak ki? — Nem. Szakítani kell azzal a felfogással, hogy az épület alakját, tartó- és határoló szerkezeteit, az épületfizikai állapotot meghatározó rendszernek tekintsék és ezek számításba vételével kell épületgépészeti eszközökkel az indokolt komfortszintet megteremteni. Az érvényben levő szabályzatok hőtechnikai minimumra, a páralecsapódás elkerülésére adnak előírást. Elkészült az új szabályzattervezet. Ez energetikai optimum biztosítására kötelez. Sajnálatos, hogy az érvénybe lépése húzódik. A Ezek mennyivel drágítják meg a be- w ruházásokat? — Nem helyes csak a beruházási költségről beszélni. A beruházási költség elválasztása az üzemeltetési költségtől sok helytelen döntésre vezethet. Az egyszeri és a folyamatos ráfordítások együttes vizsgálatával kellene komplex gazdaságosságot vizsgálni. A beruházási költséggel mindenáron takarékoskodni azt jelenti, hogy az egyszeri beruházási költség valamivel kevesebb, de az üzemeltetési költség sokkal drágább lesz. Ne feledjük, hogy az egyszer elkövetett hibával az épület 50 évig fog energiapocsé- kolóan üzemelni. A Ez a „különleges” igény rontja-e az épület megfelelő használatát? — Feltétlenül rontó hatásai vannak a meg nem fontolt, komplex szemlélet hiányának. Jelenleg az épület alakja, épületfizikája a meghatározó. Sajnos, amíg az új előírás nem lép életbe, nem veszik figyelembe az épületgépész érveit. Az épület energetikai optimumát biztosítva kisebb radiátorok, csővezetékek szükségesek, a helyiségekben tartózkodók kellemes közérzete könnyebben biztosítható. Hogyan lehetne ezen változtatni? — Szakítani kell azzal, hogy a beruházási költséget veszik figyelembe és mindenáron, a jövőt semmibe véve annak csökkentéséért küzdenek. A megyei ipartelepítés problémáját — gépész szemmel — abban látom: sok esetben úgy indul az ipartelepítés, hogy valahol van egy régi malomkémény és néhány régi, mezőgazdasági raktárból átalakított „valami”. Intő példának tartom a nyírbátori cipőipari vállalat telepítését. Már most a bővítés igénye elhelyezési problémákat ad, az akkori „beruházási költséget csökkentő” kémény melletti régi épületbe tervezett kazánház bővítése a teljes kisöprés nélkül nem lehetséges. Említhetném a nyíregyházi Patyolat-telepet is, de a jelenlegi megbízásokban is lehetne példát találni. Az ipartelepeken is szakítani kellene az „egy gyár — egy kazánház” gyakorlattal. Automatizálni kell! Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy kézi szabályozással üzemeltessünk. Ez egyértelműen energiapazarlást eredményez. Vannak jó példák is. Ilyennek tartjuk a kisvárdai és mátészalkai lakótelepen alkalmazott módszert. Optimális nagyságrendű hőközpontokkal oldottuk meg az ideiglenes energiaellátást, de ezek a hőközpontok a végleges fűtőműről is átalakítás nélkül üzemeltethetők. A Milyen tervek megvalósításán dolgozik w ez évben és a jövő évben? — Jelenleg a megyei művelődési központ hangversenyterem klímaberendezés műszaki észrevételen dolgozom. A közeljövő feladatai közül néhányat. Nyíregyháza XIX. lakókörzet 33 lakásán, Kisvárdán 30 lakás és üzlet, ugyanitt 8 X 42 lakásos lakóépületek, s 8X4 lakás, ebből 4X4 lakás központi fűtéssel. Vásárosnaményban a VOR bővítésén és nem utolsósorban Nyíregyháza, Belső körúton 1000 lakás beruházási programján, majd ezek kiviteli tervein. A Érvényesül-e a tervező gazdaságos el- w képzelése? — Vannak optimizmust sugárzó példák. Igen szerencsésvek tartjuk a nyírbátori oktatási centrum terveiben egy komplex, jól szervezett épületcsoportban 80 fős bölcsőde, 100 fős óvoda, 1000 adagos konyha és a 8 tantermes iskola elhelyezését. Valljuk be, hogy büszkék lehetnek rá azok, akik megvalósítják, és akik engedik megvalósítani, Nyírbátor jellegzetes létesítménye lesz. Sok esetben azon bukik meg a tervező gazdaságos elképzelése, hogy a beruházók, „egy ház — egy megrendelés” szemlélettel intézkednek és nem úgy, hogy figyelembe veszik (ha vehetik) a nagyobb egység vagy terület átgondolt érdekeit. Mi az oka, hogy nincs erre távlati terv? — Hosszú idő telik el azzal, hogy a beruházási alapadatokat, elképzeléseket és a megvalósítás pénzügyi feltételeit meghatározzák. Ha ezzel elkészülnek, azonnal kell a terv. A tervező a beszerzendő célanyagokról, elemekről adja az összeállítást, előzetesen ad alapozási tervet. Van, amikor a tervezés és kivitelezés kis idővel követi egymást. Probléma, hogy a megyei kivitelező- kapacitás jóval meghaladja a tervezőit. Célszerű lenne megvizsgálni a fejlesztés gazdaságosságát. A Mit javasol a beruházóknak és a kivitelezőknek épületgépészeti szempontból? — A beruházóknak azt, hogy törjenek ki a beruházási költség bűvöletéből és akarják az optimumot. A kivitelezőknek azt, hogy úgy végezzék a szerelést, mintha saját maguknak készítenék. Hogyan valósítható ez meg? — Egységes szemlélettel, összefogással. Egy épület megvalósításában egy-egy láncszem a beruházó, a tervező, a kivitelező és az üzemeltető. Csak úgy lehet szép, olcsó, gazdaságosan üzemeltetett épületeket megvalósítani, ha a résztvevők nemcsak akarják, de tesznek is érte. És ezért meg kell tennünk mindent, hogy ne szégyenkezzünk majd utódaink előtt. Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán
