Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-22 / 250. szám

1976. október 22. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 PÉLDA MÁTÉSZALKÁN Á SZÁÉV tervekre épít Gazdaságosan termelni Lakások — menetrend szerint M átészalka vállalatainak műszaki szakemberei is ■meghallgatták egyesületük, a GTE helyi szervezetének előadását a módosított szabá­lyozó rendszer bevezetésének eddigi tapasztalatairól, s műszaki emberek lévén bepillantást kaptak a közgazdaságtanba, vagy ahogy egyikük fogalmazott „a kártyák mögé”. A hasonlatnál maradva a kártyát január 1-én osz­tották ki, de keverését a vállalatok vezetői, főkönyve­lői végezték, a taktikai lépéseket is ők dolgozták ki. Elsősorban ők törték a fejüket azért, hogy a szigorúbb gazdálkodási feltételek között hogyan termelhetnek gaz­daságosabban, hogyan gazdálkodhatnak jobban a bé­rekkel és a különböző alapokkal. A középvezetői gar­nitúra — s itt most a műszakiakra gondolok — kima­radt a részletesebb előkészítő munkából, s kész dönté­seket kapott kézhez. Ez azonban kevésnek bizonyult, mert megvolt az igényük a részletesebb tájékoztatás­ra, látókörük bővítésére. Hiszen ahhoz, hogy jól tud­janak irányítani, ismerniük kellett a döntések okait, s .választ kellett adniuk a gyakran és jogosan kérdező munkásoknak, mégpedig megalapozott, kielégítő vála­szokat. A hiányt most pótolták, mert a műszakiak számá­ra is érthetővé tették a gyakorlatban nem éppen zök­kenőmentesen megvalósítható szabályozó rendszert. Az előadó, műszaki ember lévén, példákon illusztrálva el­mondta az eredményeket, s válaszolt a vitás kérdések­re is. Ügy, hogy az ismereteket ezután körültekintőb­ben lehet aprópénzre váltani saját berkeiben is. Mi az. ami átváltásra kerülhet egy gyáregységben, ott ahol nincs mód a gazdasági munka részleteinek ki­dolgozására mert részfeladatokat kapnak a központok­tól? Mindenekelőtt annak ismeretében kell a termelést növelniük lehetséges eszközeikkel, hogy az idei evben a kötelező befizetések miatt a vállalatok kevesebb P<?n.- zel gazdálkodhatnak, mint tavaly, azonos termelés ese­tén is Ez a tény már eleve felvet számtalan technikai és emberi problémát, amit meg kell oldaniuk, ha nem akarják az év végi eredményt rontani. Ezért vezettek be például az ISG-ben az ösztönző karbantartani, javí­tási rendszert, amellyel csökkentik a gepek állásidejét, rangsorolják a javításokat és nem utolsósorban eme- iTf bereket is. Példák sorát lehetne említem az üze­mek gyakorlatából, akik tudják, ha a megemelt tervek teljesítését mindennap zökkenőmentesse teszik, nagy lépést tettek az év vége sikeres zárásához. A műszakiaknak szóló, de nem a szűkebb szakmá­jukba vágó előadások gyakorlati haszna ~ a mátészalkaiak példája alapján — az, hogy bar senkinek sem adnak receptet, de a szakemberek hasz­nos gondolatébresztőt kapnak a szigorúbb feltételek kö­zött végzendő gazdasági munka sikeressé tételéhez. Ezért az ilyen előadásokból többre és szélesebb kőiben van szükség. . .... Balogh Juha Lakások, gyermekintézmények a Jósavárosban. (Hammel József felvétele) Középiskolásoknak Nyílt nap a Nyílt napot rendezett a hét elején a nyíregyházi tanár­képző főiskola, amelyre a pe­dagógus pályára készülő ne­gyedikes középiskolásokat hívták meg. Az érdeklődésre jellemző, hogy több, mint váncsi az intézményre, ahol kétszázhatvan fiatal volt ki­főiskolán tanulmányait folytatni sze­retné. Hat csoportban ismer­kedtek a tanszékekkel a főis­kolai KISZ-esek segítségével, majd tájékoztatót hallgattak meg a tanár- és tanítójelöl­tekkel kapcsolatos pedagógiai követelményekről. Sok embert érintő té­ma: a lakásépítések üte­me, a kulcsátadások ide­je. Az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy az építők a lakások zömét év végén adták át, s így a munka, a kiutalás és a beköltözés némi kap­kodással járt. Mi a hely­zet most, hogy állnak a tervek teljesítésével a SZÁ|V-nél? - ezt kér­dezzük a vállalat három dolgozójától. * m fPH Hl Elsőként Spala József kő­műves brigád vezetőt halljuk az egyik jósavárosi épülő ház hetedik emeletén. Ha szorít a cipő — A fél évtized alatt el­sajátítottuk a technológiát, rutinra tettünk szert, így a házgyári lakások folyamato­san és jó ütemben épülnek. Év közben nincs lemaradá­sunk, így lassan-lassan elfe­lejtjük az év végi hajrát. Kéthetente brigádvezetői ér­tekezletet tartunk, s ha_ va­lami gondunk van, ott el­mondjuk. Ha egy-egy ne­gyedéves tervnél mégis szorít a cipő, ráverünk a munkára, vagy túlórázunk. A közelmúltban * két kommu­nista szombatot tartottunk, s év végén is feláldozzuk szombatunkat, ha a helyzet úgy kívánja. A számítások szerint nem lesz szükség a szombati mű­szakra, minden munka me­netrend szerint halad. A bri­gádvezető állítását többen megerősítik: a folyamatos anyagellátással, a javuló munkaszervezéssel meg­szűntek az égető gondok. Nincs kapkodás, ha egy épü­lő lakásba több szakma kép­viselői vonulnak fel, úgy osztják be a munkát, hogy egymást ne zavarják. Láto­gatásunk napján az említett hetedik emeleten négy szak­ma képviselői dolgoztak — jó tempóban. Torlódás nélkül Bíró László, a jósavárosi építők építésvezetője sokat mondó számokat sorakoztat. Elmondja, hogy áprilistól mostanáig 200 lakást adtak át időben, sőt valamivel a ha­táridő előtt. November 30-án 65, december 15-én és de­cember 28-án szintén 65—65 lakást adnak át rendelteté­sének. A dátumokat szent­írásnak tekintik, az utolsó negyedévben nem lesz torló­dás. Az építésvezetőtől fur­csa statisztikát is hallunk: a házgyári lakásépítésnek 27 fázisa van. S ezek a fázisok egymásra épülnek, magas fo­kú szervezettségre és a tech­nológiai fegyelem szigorú megtartására van szükség ah­hoz, hogy a tervek teljesítve legyenek. Sikerük titka nem­csak abban rejlik, hogy a munkások rutinra tettek szert, a gépesítés is a megfe­lelő szintre emelkedett. Per­sze előfordulnak még kisebb fennakadások, zökkenők. Plusz 190 lakás — A szanálások némi gon­dot okoztak, a terület előké­szítése sem volt teljesen za­vartalan. A gondon úgy eny­hítettünk, hogy megváltoz­tattuk az építkezések sor­rendjét. Az Ószőlő utcán van egy öreg ház, még nem sza­nálták, s ez a ház beleesik az egyik darunk hatósugará­ba. A lakóház fölött daruzni tilos, így két daruval kezd­jük itt az építkezést, hogy elkerüljük az esetleges bal­esetet. Ez persze gazdaságta­lan, de mindent megteszünk a terv teljesítése érdekében. A tervnek megfelelően no­vember 30-án a posta épüle­tét is átadjuk rendeltetésé­nek. Seres Antal, a vállalat ter­melési főosztályának veze­tője kimutatásokkal bizonyít­ja, hogy a lakásépítési terv teljesítését kiemelt feladat­ként kezelik. Pedig régen évente átlagosan 500 lakást adtak át, az utóbbi pár év­ben ennek a dupláját építik. Szerényen még hozzáteszi, hogy a technológia fejlődésé­nek természetes velejárója a felgyorsult tempó. Mert a téglalakások felépítéséhez 26,5, a blokklakások felépí­téséhez 21,3 napra volt szük­ség. Panelekből 5,2 nap alatt fel lehet építeni egy lakást! Még mindig a számoknál ma­radva. Erre az évre 821 la­kás építését tervezték, szep­tember végéig 660-at kel­lett volna átadniuk, de a rész­leges tervet túlteljesítve 703- at adtak át. A nyár közepén, amikor látták, hogy jól megy a mun­ka, vállalták a Nyíregyházi Városi Tanács kérésének tel­jesítését: terven felül év vé­géig felépítenek 190 lakást. Létszám-átcsoportosítást haj­tottak végre, így a. pluszfel­adatokat is tudják teljesíte­ni. Ha a szolgáltató vállalat beüzemelteti az új hőköz­pontot, a lakások beköltözhe­tő állapotban lesznek és 190 család örül majd a plusz­munkának. De ott a „ha”. — Nem mentegetőzésként mondom, hogy a lakásátadá­sok nem csupán a kivitele­zőktől függenek. A közmű­vesített területekkel már jól állunk, de a szanálásokra és a tervekre néha várnunk kell. Az átmenő beruházá­sokhoz még a fagy beállta előtt meg kellene kapnunk a terveket, mert télen nem le­het elkezdeni a terület-előké­szítést és az alapozást. Már elkészítettük a téliesítési ter­vünket, az év utolsó két hó­napjában is egyenletes tem­póban akarunk dolgozni. Nábrádi Lajos A kutya, amely Asztra névre hallgatna, ha egyáltalán odafigyel­ne, amikor hozzá beszélek, már jó néhány hónapja él nálunk. Ez idő alatt sikerült meg­ismernem jellemének alap­vető sajátosságát. Végtelen szabadságszeretet lakik ben­ne. A séta az istene, még a legízletesebb csontot is ott­hagyja a tányérján, ha vala­ki az ajtó felé indul. Egész napja izzó várakozásban és szakadatlan figyelemben te­lik el. Ha csak megmoccan valaki a lakásban, ha egy ha­mutartó a földre esik. ő már emeli a fülét, s aggodalma­san ráncolja a homlokát: „Jó ez nekem? Visznek, vagy nem visznek?” Az egészélet csak ebből a szempontból ér­dekli. Ha eljön az ideje és erős pórázra kötve sétálni viszem, vad örömtáncot lejt a lépcsőn, szűköl. nyerít, és kotkodácsol, zeng tőle a lép­csőház. Az egész környék is­mer már bennünket, hozzá­tartozunk a megszokott utca­képhez. Elől Asztra megy csörgő kárörömmel, szinte ha_ son csúszva, nyelve lilán fi­tyeg ki az erőlködéstől, hogy megszabaduljon a fojtogató póráztól. Én tekintélyem ron­csain őrködve ügetek mögöt­te, és tántorogva próbálom követni szeszélyes ugrándo- zásait, amint a tébolyító sza­gok orgiájában esti ámok­futását végzi. Mondom, hamar megis­mertem Asztrát. de ő sem töltötte hiába az idejét. Né­hány nap leforgása alatt tisz­tába jött a családi szituáció­val. Rájött például arra. hogy bár én viszem sétálni, a séta időpontjának eldönté­se mégis inkább a feleségem­től függ. Néhány hét múlva már az volt a helyzet, hogy a séta esedékessége előtt egy órával Asztra már megkezd­te fortélyos manővereit. Le­lógó fülekkel, szemrehányó tekintettel bebújt a legjob­ban látható sarokba s ott nyögött, sóhajtozott. Ajka le. biggyedt arca beesett, sze­me alatt mély karikák hú­zódtak a bánattól. Könnyes szemét állhatatosan felesé­gemre függesztette aki nem­sokára meg is sajnálta, és rámszólt: — Kérlek, légy szíves vidd le ezt a szegény kiskutyát sétálni, mert biztosan nagyon kell neki... Mire én: — Még ráér. Biztosan nem kell neki. csak ravaszkodik... Asztra a sarokból élénk fi­gyelemmel kísérte a vitát. Pár nap múlva már „hozzá­játszott” a vitához. Ahogy az alkudozás elkezdődött, viha­ros örömmel rámugrott, és végignyalt a képemen. Őr­jöngött, nem lehetett bírni vele. Kénytelen voltam egy órával hamarabb levinni. Ettől kezdve óvatosabbak voltunk beszélgetéseinkben. Rájöttünk, hogy a „séta” szót egyáltalában sohasem szabad kimondani. mert a kutya megőrül. Ravaszul „járká- lást”, „mendegélést” mond­tunk helyette. De ez sem. se­gített. mert csakhamar vilá­gossá vált előttünk, hogy kezdi érteni a „lemegyek”, „leviszem” és a „kell neki” szavakat is, ha pedig a „kutya” szót valaki kiejtette a ház­ban. már pattanásig feszül­tek az idegei, s a reményke­désnek olyan állapotába ke­rült, amilyet nem lehetett szívszakadás nélkül elvisel­ni. Ekkor kezdődött a körül­írások hosszú korszaka, amit az is komplikált, hogy a ku­tya bizonyos idő múltán már egyes szótagokra is rea­gált, így pl. a „le” igekötőt csak súgva lehetett előtte kimon­dani, vagy az újjunkkal mu­tatni kellett. Egy ízben, ami. kor moziba mentünk, felesé­gem ravaszul így szólt hoz­zám: — Ebecskénkkel bizonyos ügyben most óhajtasz fára­dozni. vagy mozi után? Asztra abban a pillanat­ban. hogy a mondat elhang­zott, nekiugrott a hasamnak, és vad örömtáncot fogott. Megértette az egész monda­tot. Akkor már olyan szókin­cse volt, hogy egy közepes novellát játszi könnyedség­gel meg tudott volna írni va­lamelyik irodalmi folyó­iratba. Valami mást kellett kitalálni ___ Egy este, csak úgy spontán oda­szóltam a feleségemnek: — Mein Schatz! Heute werde ich mit dem Hunde etwas später spazirien ge­hen ... — Armer Teufel... — mondta feleségem sóhajtva, s ettől kezdve a kritikus idő­ben németül beszélgettünk. Élvezettel ropogtattuk a „spazieren” szót egészen ad­dig ... Igen, egészen addig, amig Asztra meg nem tanult németül. Sajnos kiderült, hogy kitűnő nyelvérzéke van. Csekély nyelvtudásunkat és a házban található szótárakat összeszedve, sikerült sorban megtanítanunk őt a francia, orosz, olasz, angol, sőt latin nyelvre is. Ezeken a nyelve­ken persze csak pár szót ért, anyanyelve a magyar maradt. Az utóbbi időben dánul ta­nulunk. Tegnap volt az első alkalom, hogy feleségemnek dánul szóltam oda: „Ma már nem viszem le ezt a büdös kutyát”. Sajnos, a dán nyelv elég nehéz, s így csak' hebe­gés és dadogás jött ki az aj­kamon, mire feleségem értet­lenül nézett rám. Nem így Asztra. RámVetette magát és kabátom újjánál fogva hur­colt az ajtó felé. Hamarabb megtanult dánul, mint mi. GÁtiOn ß|tÄ:.;:|;v Újabb kalandok Asztrával A jogsegély KÍSÉRLETKÉNT KEZDŐ­DÖTT, majd oly gyorsan vált népszerűvé, éretté, hogy célszerű lett általánossá ten­ni. A neve erőszakoltnak ha­tó összetett szó, talán egysze­rűbbet is ki lehetett' volna találni, de végül is nem ez a legfontosabb. Egyébként már köznyelvi beceneve van, a suli, az ovi, a bölcsi min­tájára: „jogszoli”. Nem tud­ni, milyen fintorral fogadják majd e szót Lőrinczéék, de ettől nem lesz sem több, sem kevesebb maga az intézmény, a fiatal üzemi fórum, amely­nek a hivatalos neve: jogse­gélyszolgálat. A kormány két évvel ez­előtt határozatban rendelte el kísérleti létrehozását és működtetését néhány kijelölt üzemben, majd 1976 márciu­sában általános bevezetésé­nek nyitott zöld utat. (Me­gyénkben is az elsők között alakultak ilyenek.) A tapasz­talatok ugyanis azt bizonyí­tották, hogy az üzemi, mun­kahelyi jogsegélyszolgálatra nagy szükség van. Nem új iroda, adminisztrációs hiva­tal született, hanem olyan intézmény, amelyik valóban hivatásszerűen teljesít szol­gálatot egy fontos területen, a munkajog, á polgári jog, az államigazgatási jog ama tar­tományaiban, amelyekben az állampolgár, a munkavállaló gyakorta találkozik a szabá­lyozással. A szolgálatot nagyon prak­tikus okok is segítették vi­lágra hozni: ne kelljen a csavarintos ügyintézéssel időt, főleg munkaidőt rabol­ni. Ennek munkahely és dol­gozó egyaránt kárát látja. Egy áttételesebb ok: ismer­jék meg a dolgozók a jog­szabályokat, értsék meg azo­kat, s ennek eredményeként gazdagodjék az úgynevezett jogtudat. A JOGSEGÉLYSZOLGA­LAT máris bizonyított; nem vált rideg adminisztrációvá. Az általános kiterjesztés so­rán azonban néhány speciá­lis ágazat, szakma sajátos problémával került szembe. Közlekedési, erdészeti, köz­művi, építőipari vállalatok jellemzője az ezernyi mun­kahely, kisebb-nagyobb egy­ségekkel. Csak dicsérhető, hogy a szervezés abból in­dult ki ezeken a helyeken, hogy nincs értelme a formá­lis jogsegélyszolgálat létre­hozásának, biztosítani kell az érdemi, hivatásszerű műkö­dést minden dolgozó kiszol­gálása érdekében. így szület­tek meg a szervezés új, öt­letes formái, amelyekről semmiféle rendelet nem szól: a munkahelyi fogadónapok organizációja, a jogsegély­szolgálati kirendeltségek, amelyek nemcsak minden munkahelynek, hanem min­den műszaknak is biztosítja a szolgáltatást. így történt a MÁV-nál, a konzerviparban, az ÉRDÉRT Vállalatnál, az építőipari munkahelyeken. ŰJ HAJTÁSA A JOGSE­GÉLYSZOLGALATNAK a tanácsi kezdeményezésű ál­lamigazgatási tanácsadás a munkahelyeken. A Ceglédi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ügyintézői a konzervgyárba látogatnak ki rendszeresen, az ózdi tanács igazgatási és műszaki (építé­si) ügyintézői a kohászati üzemek dolgozóit fogadják heti két—két órában a mun­kahelyeken. Hasonló kezde­ményezésről hallani Békés­ből, Csongrádból és más me­gyékből. Mindez a jogsegélyszolgá­lat életképességét bizonyítja. Végre egy hivatal, amely nem vált hivatallá. S. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents