Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-21 / 249. szám
1976. október 21. KELET-MAGYARORSZÄG 3 D kapkodás ellenszere HOGYAN LEHETNE HAJRA NÉLKÜL zárni az esztendőt? Hogyan lehetne folyamatos a termelés, töret- lein a munka ritmusa január első napjaiban? E kérdésekre régtől keressük a választ, ám az év végi rohammunka mégis az ipari üzemek viszonylag széles körében egyre csak ismétlődik. Most azonban több nyomós ok van rá, hogy az eddigieknél határozottabban és hatásosabban keressük a megoldást: az V. ötéves terv első évének szokatlanul nehéz feladatait, illetve annak eddigi időarányos részét nem sikerült teljes mértékben végrehajtani. A kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdaság termelése legfeljebb az 1975. évi szintet éri el, és nem növekszik a tervezett mértékben. Az iparnak tehát, a kiesések részbeni pótlására fokozott mértékben kell hozzájárulnia a nemzeti jövedelem növeléséhez. így most az év végén nagyfokú erőbevetés szükséges. De tegyük mindjárt hozzá, csakis az ésszerű, a mennyiség hajszolásától mentes erőbevetés lehet eredményes. A szokatlanul szigorú hatékonysági követelmények teljesítése elképzelhetetlen rohammunka közepette. De egyáltalán leküzdhető-e az év végi hajrá? Ez a ra- gályszerűen terjedő termelési váltóláz? A feladat nem egyszerű. Hiszen a vállalatok sokoldalú termelési-kooperációs kapcsolatban állnak és hatnak egymásra. Egyetlen üzem szervezetlen, ' kapkodó munkája lavinaszerűen a gyárak tucatját ránthatja magával. A vállalatok együttműködése az utóbbi években inkább romlott, mint javult. A krónikussá vált munkaerőhiány sokfelé okozott szervezetlenséget és kapkodást, fokozta a meglévő kooperációs zavarokat. Ezek az objektív, külső hatások vitathatatlanok, hibát követ el az, aki nem számol velük. De nem kisebb hiba eltúlozni, fetisizálni azokat. Bár a vállalatok közötti kooperációs kapcsolatokat is irányítani, tervezni, szervezni szükséges, azért az ütemes termelés mégsem elsősorban külső és felső intézkedéseken múlik. Egyre több példa félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a kezdeményező, tenniakaró és hozzáértő vezetés képes az objektívnak tűnő kooperációs nehézségeken felülemelkedni. Méghozzá úgy, hogy ügyrendek, szervezési tanulmányok helyett megteremti a zavartalan munka elemi feltételeit, gondoskodik a folyamatos munka-, gép-, szerszám- és anyagellátásról. lehet-e akármilyen SZERVEZÉSRŐL BESZÉLNI ott, ahol az esztendő, a negyedév, a hónap végén zaklatottan kapkodó a mun ka, amit azután visszaesés és pangás követ? Lehet-e érdé mi vezetésről beszélni ott, ahol nem a helyi akarat, hanem a kiszámíthatatlanul szeszélyes külső hatás érvényesül? A kérdések magukban hordják a válaszokat. Csak a szervezetlen üzem sodródik az eseményekkel és csak a gyenge vezetők magyarázzák a bizonyítványt „objektív nehézségekkel”; a szállítók lemaradásával, vagy munkaerőhiánnyal. Az észszerű szervezés, az előrelátó vezetés eleve kényszerpályára tereli az anyag-, az alkatrész-, a szerszámellátást és már tervezéskor számol a tényleges munkaerőhelyzettel. Kedvező jel, hogy mind szélesebb körben megerősödött a távlati szemlélet. A vállalatok nemcsak december 31-ig látnak, hanem főbb vonalakban 1980-ig. A jövő évi tennivalók részletes kidolgozását szinte mindenütt megkezdték, a távlati célok, az idei tapasztalatok, s a már kipróbált szabályozó rendszer ismeretében. (1977 januárjában kevesebb lesz a szabályozómódosítás, mint 1969 óta bármikor.) Az V. ötéves tervből eddig eltelt több mint 9 hónap során nyilvánvalóvá vált, hogy különösen nehéz a fokozott hatékonyság követelményeihez felzárkózni. Aligha lehet éppen itt visszalépni, engedményeket tenni az idei finisben és ezt követően 1977 indításánál. Annál kevésbé, mivel a negyedik negyedévben várjuk az ipartól a kieső sokmillió dollár értékű élelmiszer- és mezőgazdasági termékexport részbeni ellensúlyozását, illetve a lakás- építkezésekben mutatkozó lemaradások pótlását. OLYAN ERŐBE VETÉSRE VAN TEHAT MOST SZÜKSÉG, amely kiállja az idők próbáját, s az idei terv sikeres teljesítésével együtt a jövő év jó megalapozását is szolgálja. Előrelátó, észszerű erőbevetéssel tovább növekedhet a minden piacon versenyképes termékek aránya, javulhat a minőség, fokozódhat a hatékonyság. így 1976 utolsó hónapjainak és heteinek munkájával közelebb kerülhetünk a magyar népgazdaság egyensúlyi állapotának helyreállításához és ezzel párhuzamosan a vállalatok megnyugtató fejlesztését szolgáló érdekeltségi alapok növeléséhez. Kovács József Kombájnolják a napraforgót a beregsurányi Barátság Termelőszövetkezet határában. A kombájnosoknak nem könnyű a dolguk, a felázott talajon gyakran elsüllyed a gép, ezért a vontatókötél mindig kéznél van. (Elek Emil felvétele) Seregben állják a sarat Nehéz napok Csarodán, Beregsurányban Bereg felett fátyolfelhős az ég. Bágyadtan süt az őszi nap. Tegnap még esett, és az agyagos talaj nem issza el a vizet. A traktor sarat dagaszt, azért megy. Jár dűlőről dűlőre Pannónia motor- kerékpárján a brigádvezető is. Hajnali hatkor o fehér bukósisakján még dér ült, most már száraz rajta a kabát is. Reggel 9 óra. Kiss Pál a traktorosok brigadérosa ügyek intézésére a központba ugrott be, ott váltottunk néhány szót. — Mint minden reggel, jobban mondva hajnalban már munkára készek az emberek. Az nem baj, ha hideg van, csak ne essen. Hidegben lehet, esőben nem tudunk dolgozni. Most hét traktor szánt, két DT altalajlazítást végez. A mi termelőszövetkezetünkben már csak a szántás és a vetés jelenti a legnagyobb munkát. Ha kitart az idő, még idejében végzünk. Szedjük a cukorrépát is. Felázott talajon Cukorrépát"*ílO hektáron vetett a csarodai Uj Élet Termelőszövetkezet. Száz hektárt már betakarított a komótosan haladó szakszárdi gépsor. Czapári Istvánnak, a nö_ vénytermesztő ágazatvezetőnek a sor elején haladó gépre, a tejelőre van a legnagyobb gondja: — Kevés takarmányunk termett, nagy volt az aszály. A répafejre, répalevélre ezért most nagy szükségünk van, silózzuk. A felázott talaj miatt sáros a levél,, a fej, de azért jó takarmány és reméljük, hogy lesz még jobb idő. A répafejet két ember szedi, s az ő munkájukkal kapcsolatban mondja az agronó- mus. — Nyolc-tízezer mázsa silót készítünk belőle. A szakosított telepen háromszázhúsz tejelő tehenünk van, nagy létszámú a hízómarhaállomány és a növendékállatoknak is sok takarmány kell. Ha a répafejet és a be nem érett kukorica egy részét le- silózzuk, takarmány dolgában akkor is szűkösen leszünk a télen. Van itt gond bőven. A kukorica sem úgy sikerült, ahogy terveztük, a 460 hektárból 230 csak silónak való. Az viszont már megnyugtató, hogy jóval jobban állunk, mint ahogyan a nyár közepén kinézett. Nem leszünk veszteségesek, igaz ehhez az árkiegészítés és az Állami Biztosítótól kapott kártérítés is nagymértékben hozzájárult. Nem porzik... Még., friss a csarodai határban látott élmény, még visszacseng Czapári Istvánnak a gondokról mondott szava, de már új területen, a beregsurányi határban járunk. Qtt hatalmas napraforgótábla szélénél Nyitrai János traktoros nézi, mit művel a két SZK—4-es kombájn. Erőlködnek. Nem porzik, le- pedékes, nyálkás a buga, és csak próbának vágják a rendet a kombájnosok. — Nagyon nedves még a szem — mondja Sugka Béla. aki néhány litert a földre engedett a cirkás magból. — Kijöttünk mi már korán reggel, és vágnánk, de ha nem megy, akkor nem lehet. Szidják az időt. Ötszáz hektár a beregsurányi Barátság Termelőszövetkezet napraforgója, eddig 350 hektár termését kombájnozták le, és pár napja semmire se haladtak. Egymást vontatjuk..." // m^neglehet, még nem tudja II 'l \ mindenki, hogy sikeres ILAJ újító vagyok, pedig nevemhez fűződik egyebek közt a drótnélküli drót feltalálása is. Hírnevemnek köszönhet- teni, hogy két évvel ezelőtt a legfőbb bútoripari főigazgatóság azzal a megtisztelő feladattal bízott meg: oldjam meg a szakma elleni panaszok egyik leggyakoribbja megszüntetésének problémáját. Nevezetesen azt, hogy az asztalok és a székek ne bicegjenek. Kétévi beható, szorgalmas vizsgálódás után meg is találtam a hibaforrást: az állóbútorok lábait egyforma méretűre kell levágni!... Előterjesztésemet azonban nem fogadták el, túlságosan komplikáltnak találták ezt a megoldási módozatot. Szívesebben vették volna — úgymond —, ha a hibák okát az új lakások padlózatának fel- púposodásában, egyenetlenségében jelölöm meg, mivel a parkettázásért nem a bútoripar a felelős. Ilyeténképpen kétévi kemény kutató- '■kám veszett kárba, a kikötött tiszteletdíjat sem kaptam meg. Nincs azonban olyan kár, amiből haszon ne lenne — szokták mondani. A bútoripari fökorifeusok által bűnbakként kinevezett parketta közönséges képzettársítás révén egyszeriben új kutatási területre irányított. Annál is inkább, mivel hallottam a rádióban egy ankétről, amehassa: a teve púpja nagyobb bőrfelület képződését teszi szükségessé. A teve púp nélkül jön a világra, a tevecsikónak még nincs púpja. Az egy vagy kék púp — mert ugyebár teve van egypupú, van kétpupú — csak a növekedés folyamán fejlődik ki. Ha a tevék hátán nem képződne púp, akkor kisebb térfogatú lenne a testüket beboParketta lyen illetékes tényezők a parkettahiányról is tárgyaltak. Tehát parkettában hiány van. Namármost, a fentebbiekből következőleg a hiány okára nyomban rájöttem. Az újonnan lerakott parkett gyakorta felpúposodik. Nem kell hozzá biológusnak lenni, hogy bárki megállapítrító bőr felülete is. Hiszen a púpot is bőr, a bőrt pedig szőr — teveször — takarja. A következtetés most már a biológiában és a parkettázásban kevésbé járatos ember számára is egyszerű. Ha a parkett nem púposodna fel, kevesebb faanyagra lenne szükség egy-egy szoba padlózatának parkettával való be- burkolására. A parkettát tehát úgy kell lerakni, jól megalapozva, hogy felpúpo- sodásra ne kerülhessen sor. Akkor kevesebb lesz az építőipar parkettafelhasználása. És szebb lesz a lakószobák, valamint más, parkettával burkolt helyiségek padlózata. Mert a hullámzás csak a vizeket — lásd: „Hullámzó Balaton tetején”, — no meg a hullámos papagájt teszi szebbé, a terempadló nem arra való, hogy tartós hullám „ékesítse”. Még a női fodrászok is joggal kontárkodásnak vehetik az ő szakterületükre való elkalandozást a parkettázók részéről. Merem remélni, hogy ezért az újabb felfedezésemért, bár a kérdés tanulmányozására engem senki hivatalosan fel nem kért, az illő tiszteletdíjat az illetékesektől megkapom, s ez kárpótolni fog a bútoripari kutatásban elvesztegetett időmért és energiámért. Heves Ferenc — Pedig nagyon csinálnák. A termés most még jó, közepes. Kár lenne, ha tovább romlana. Mi ketten előre jöttünk, még két kombájn jön utánunk. Jó időben egy-egy géppel 10—12 hektárt is levágunk, de így nem lehet. A vontató drótkötél mindig kéznél van és nem ritka dolog, hogy egymást vontatjuk. Czip Sándor kombájnos, aki igazában szerelő, nem állandó munkása a határnak. Kombájnolni jár ki és igaza van, amikor azt mondta: „A forró nyár után az ősz sem kedvez”. , * Határjárásra munkát látni mentünk, a megye legnehezebb területére, Beregbe. Süt a nap, tele van a határ. Traktor, traktort vontat, a burgonyaszedők térdig, könyökig sárosak, az almaszüretelők nyakába vízcseppek hullanak a lombról, de az emberek tűrik, állják. Nem könnyű most. Még a korszerű gépek mellett sem könnyű a szántóvetők dolga. Seres Ernő Felvásárlás —gondokká Reménykedtünk abban, hogy a felvásárlásokkal kapcsolatos panaszkodó levelek száma az idén csökken. Optimizmusunk alapja az a számtalan értekezlet, megbeszélés volt, amelyet az idény megkezdése előtt az ÁFÉSZ-ek szakembereinek tartottak éppen a jobb, a problémamen- tesebb felvásárlások érdekében. Bíztunk abban is, hogy a megyében a javuló tárolási lehetőségek, valamint az időközben megjelent rendelet — mely szerint minden felkínált terményt 48 órán belül át kell venni a felvásárlóhelyeken — ugyancsak segíti a termelők jobb kiszolgálását. De... Az idény kezdetén a tájékozatlanság késztette panaszos levél írására az embereket, mert joggal érezhették becsapottnak magukat, amikor nem a hatóságilag meghatározott áron vették át például az almát, s nem tudták, hogyan számolják el a ládák súlyát. A viták nagy része elkerülhető lett volna, ha egy táblán közlik a szabad áras kategóriába sorolás lényegét és a pontos árakat, valamint feltüntetik a göngyölegek miatti levonásokat is. Ezután már csak azon lehetett volna vitatkozhi, hogy a felvásárlók részrehaj- lóan, vagy anélkül minősítenek. Ez az a téma, amiben egyetlen levélírónak sem tudtunk segíteni, mert ott- j áriunkkor csak a legszabályosabb minősítéseknek voltunk, szemtanúi. A panaszok az elkövetkező hetekben sem szűntek. Dobos László besenyődi lakos 100 mázsa alma felvásárlására szerződött a Baktalóránt- házi ÁFÉSZ-szel, de még a mai napig sem vettek át tőle 20 mázsánál többet. Rossz, eldeformálódott ládákat kapnak, s maguk gondoskodnak az alma beszállításáról is. Szerencsés véletlennek szönhető, ha akkor tudnak kocsit keríteni, amikor a felvásárlóhelyen át is tudják venni a termékeket. Ám nemcsak a kiskerttulajdonosok járnak ebben a cipőben. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezetben napokig állt a szabad ég és részben a föld alatt 50—60 vagonra való sárgarépa, mert a MÉK feldolgozóhelyére — helyhiány miatt — nem tudtak szállítani. Csak többszöri tárgyalás után született meg a döntés: a termelőszövetkezetben tárolják a répát, s ezért fizet a MEK. Fizet továbbá azért is, ha az elhúzódás miatt vesztesége lesz a termelőszövetkezetnek. A kár a szövetkezetnek megtérül, de a népgazdaságnak nem. A tényeket egyetlen magyarázat sem teszi szebbé és elfogadhatóvá. Tény, hogy a felvásárlásokra az érdekelt vállalatok, szövetkezetek az idén nem készültek fel a legkörültekintőbben. Ezt bizonyítják a tárolási nehézségek, amelyeket csak fokozott, hogy az idén a mezőgazdasági termékeknek legalább két héttel eltolódott az érési idejük. Most az idő sürgeti a termelőszövetkezeteket, naponta nagyobb mennyiségű termény kerül átadásra, ami szervezettebb átvételt követel a felvevőtelepeken, a feldolgozóhelyeken. Balogh Júlia
