Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 17. FELKÉSZÜLTEN, FIATALOSAN Buszon, öltözőben, ebédlőben —Lakása, televízója, mo­torja a legtöbb családnak van már, — s magyarok is eljutnak a világ minden tájára. Fel­használjuk a technika egyre több vívmányát, melyet élet- színvonalunk folyamatos emelkedése tett lehetővé. Fi. gyelnünk kell azonban arra, hogy az emberek tudata is megfelelő módon fejlődjön. Ehhez nélkülözhetetlen az ál­talunk — propagandisták ál­tal — végzett eredményes munka — mondta Vass János, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára azon a beszél­getésen, amelyen megyénk különböző részein dolgozó fi­atalok vettek részt — vala­mennyien a szervezett mun­kájában aktívan részt vevő fiatalok, maguk is propagan­disták. — Hol, és hogyan dolgoz­zon a propagandista, hiszen a formális agitációval ma már nem lehet közelkerülni a fia­talokhoz, még kevésbé meg­győzni őket. Erről beszéltünk először. Vass János TOMA ZOLTÁN, a SZAÉV autószerelője: — Nagyon fon­tosnak tartom, hogy a pro­pagandista ne csupán a poli­tikai vitakörök, vagy egyéb rendezvények ideje alatt lássa el feladatát, amikor előadást tart, vagy vitát vezet, hanem mindig: öltözőben, ebédlőben, munkahelyen, buszon, csopor. tos beszélgetéseken, vagy sze­mélyes találkozásokon. Eh­hez elengedhetetlen feltétel, hogy mi magunk a politikai életben jól tájékozottak le­gyünk. Gyakran téma a fia­talok között is. hogy mi a ha­tár, meddig célszerű „hajta­ni” anyagi javak megszerzé­séért, SZABOLCSI ERZSÉBET, a vásárosnaményi forgácslap, gyár dolgozója: — Nálunk sokminden sajátosan jelent­kezik, mert fiatal üzem a mi­énk, sokan itt találkoznak először a korszerű iparral. Ezért mi most elsőként érde­kes kulturális rendezvények­kel igyekszünk az embereket kimozdítani „váraikból”, ter­mészetesen, mi KISZesek a fiatalokat. Közös kiránduláso­kat, színházlátogatást szerve­zünk, s szeretnénk minél több fiatalt bevonni a tanu­lásba. Olyan vitákat rende­zünk, melyeknek célja ez: ne előírásra, hanem szívesen, ak­tív vállalkozókedvvel jöj­jenek a fiatalok a mi prog­ramjainkra. Később termé­szetesen tovább szeretnénk lépni — politizálásban. A munkahely, a több mű­szak, a bejárás alapvetően befolyásolja a KISZ munká­ját. Mi a véleményük erről, a helyben kialakított módszerek­ről — erre is választ kértünk beszélgető partnereinktől. Torna Zoltán SÁRKÁNY ÉVA, a MOM mátészalkai gyárának beta­nított munkása: — Gondot okoz, hogy KlSZ-szerveze. tünk tagjai közül sokan há­rom műszakban dolgodnak; nehezebb őket összefogni, rit­kán lehet olyan közös ren­dezvényeket szervezni, ame­lyen mindenki ott tud lenni. Az egyedüli megoldás, ha kis csoportokban tartjuk a fog­lalkozásokat. mi ezt találjuk legjobbnak, ráadásul a köz­vetlen beszélgetések gyakran még jobbak is, mint a nagy rendezvények. A hárommű­szakos, szalagrendszerben végzett munka után bármi­lyen rendezvényre nem ma. rád ott a KISZ-tagság — a Nagy György követelmények ezzel alapo­san megnőttek. TOMA ZOLTÁN: — Ná­lunk a legtöbb problémát az okozza, hogy a SZÁÉV mun­kásainak nagy része bejáró. A vállalat KISZ-szervezetéhez tartozó fiatalok szabad idejü­ket — ami még az utazás után megmarad — falujuk­ban töltik el. így aztán gyak­ran előfordul, hogy végül se itt, se otthon nem kapcsolód­nak be aktívan a KISZ mun­kájába. Ez még jó néhány új munkaformát igényel tőlünk is. A munka, társadalmi mun­ka szintén sokszor került szó­ba a beszélgetésen. Néhány vélemény erről: SZABOLCSI ERSZÉBET: — A KISZ-szervezet egyik fon. tos feladata a fiatalok jó munkájának népszerűsítése, a még jobbra buzdítás. Egyre többen vesznek részt nálunk is a társadalmi munkán. — de fontos, hogy tudják: mi­lyen cél érdekében dolgoz­nak. ne csak egyszerűen pluszmunkára hívják őket. Nálunk adott a helyzet, mert új a gyárunk, munkahelyünk, s igyekszünk szépíteni, csino­sítani. NAGY GYÖRGY iskolai gondnok: — Mi, máriapócsi KISZ-esek a termelőszövetke­zetben szoktunk társadalmi munkát végezni, s cserében a tsz is segít minket: kirándu­lásra megkapjuk az autó­buszt. Én az esetenkénti tár­Szabolcsi Erzsébet sadalmi munkára történő agi. tálást is fontosnak tartom, de a munkaidő jobb kihasználá­sáról naponta kell beszél­nünk, sőt a napi munkában példát mutatnunk. A KISZ- nek jó akciói vannak, ame­lyek a jobb szervezést, az al­kotó munkát segítik. SZABOLCSI ERZSÉBET: — Szólni szeretnék a mun­kásvándorlásról. Szerintem ez a jó kollektívában ritkább, mint ahol nincs kialakult kö­zösségi élet. A KISZ-vezetők sokat tehetnek ezért, hogy az anyagiakról szólva is képvi­seljék a pályán induló fiata­lokat. A munka, a munkahely szeretete — ez is hozzátarto­zik a mi tennivalóinkhoz, sze­ressük mi is, de igyekszünk ezt másokkal is tudatosítani. Sok szó esett még a beszél­getésen az alapszervezetek- ben kezdeményezett viták­ról. Lényege: minél több fia­tal kapcsolódjék be ezekbe, s a viták ne mondvacsinált kér­désekről szóljanak. Csak így érhetjük el, hogy a KlSZ-ta- gok politikailag még képzet­tek legyenek, értsék a párt, az ifjúsági szövetség politikáját. Ehhez persze nélkülözhetet­len az, hogy a KISZ propa­gandistái felkészültek legye­nek. A feltételek jók. a köz­ponti határozatok jól segítik e törekvéseket — rajtunk, fiatalokon a sor. Kántor Éva Sárkány Éva FŐISKOLÁSOK VÉDNÖKSÉGÉVEL Előtérben a mesterséges tó, a háttérben pedig a sziklakért. (Gaál Béla felvétele.) Sziklakért, mesterséges tó Bizony jóegynéhány éve még megmosolyogták, őszin­tén szólva fantasztának te­kintették a Pál Miklós vezet­te Biológiai Intézet oktatóit a tanárképző főiskolán. Mi­kor azok elmondták régen dédelgetett tervüket, misze­rint botanikuskertet kíván­nak létesíteni, akkor csupán fejcsóválás és hitetlenkedés volt rá a válasz. Senki sem hitt nekik ... A botanikuskert, azonban mégis elkészült, érvényesült a sokszor hangoztatott igazság: akarattal, összefogással akár hegyeket is meg lehet moz­gatni. A főiskola növény- és állattani tanszékének oktatói, diákjai ugyanis szószerint he­gyet mozgattak meg, hordtak össze — a főiskola közelében. Mégpedig egy 15—20 méter szintmagasságú sziklakertet, amelyen jól vizsgálhatók majd a hegyvidéki, magaslati növények élettani, alkalmaz­kodási képességei. A tokaji szakszövetkezet segítségével hallgatók és tanárok hord­ták, alakítgatták a sziklakért anyagát, fokait, képezték ki annak formáját. A közeljövő­ben a sziklakért a növénytani órák bemutató helyszínévé válik. A sziklakért tövében 1200 köbméteres mesterséges tó terül el. A biológusok nincsenek hí­ján további tervekben. Ta­vasszal, mikor virágba borul a környék, akkor' lesz sze­met gyönyörködtető látvány­ban része az idelátogatónak. Mert jövőre már a városla­kók előtt is megnyitják a kert kapuit. S hogy teljes legyen ez a természetvédelmi — nem túlzás — paradicsom, már ké­szülnek a tervek a madárre­zervátum és a pálmaház kivi­telezésére is. Mindezekhez továbbra is nagy segítséget kapnak a nyíregyháziak a sze­gedi egyetem fűvészkertjé- nek szakembereitől. Persze rajtuk kívül is sokan segítet­tek. Legfőképpen maguk a fő­iskolás fiatalok. A biológia­szakos KISZ-esek védnöksé­get vállaltak a botanikuskert építése fölött. Fejenként 20— 20 órás társadalmi munkáju­kat ajánlották fel, sőt arra is ígéretet tettek, hogy lakhe­lyük növényvilágának egy- egy különlegességét is elhoz­zák és elültetik a botanikus - kertben. Hat hektárosra tervezték a néhány esztendeje még álmo­dozóknak hitt biológusok a nyíregyházi tanárképző leg­újabb létesítményét. Mind­ebből már csaknem két hek­táron elkészültek a tervek megvalósításával. Példázva az akarat és összefogás minden­napi eredményét... (kalenda) Jótanulóként érkeznek... „Bátrabbak az elsősök” Kétszázhatvan elsős kezdte a tanévet szeptemberben az Esze Tamás nevét viselő má­tészalkai középiskolában. Nyolc első osztály indult: az osztályok létszámai általában kisebbek, mint az elmúlt években, összesen mintegy nyolcvan megyebeli általános iskola adott új tanulókat. — Az egyes iskolák közöt­ti szintkülönbség természete­sen mindig érezhető az első osztályokban — mondja Nagy László igazgató. — Vannak diákjaink, akik jelessel, kitű­nővel érkeznek az elsőbe, s ott sokat rontanak az év vé­gére. Ez bizony nagy csaló­dás a gyereknek, hiszen a saját képességeiről alkotott elképzelése rendül meg. El­bizonytalanodik. Másrészt nem vet valami jó fényt a ki­bocsátó általános iskolára sem... — Több éven át vizsgáltuk az ilyen visszaeséseket — te­szi hozzá T. Nagy Gyula, a középiskola osztályfőnöki munkaközösségének vezetője. Voltak évek, amikor átlago­san egy-két jegynyit is ron­tottak az elsősök! Tavaly már javulást észleltünk. Az igazgató szerint ez a ja­vulás főleg annak köszönhe­tő: nagyobb a választási le­hetőség a középiskolába ké­szülőknek. Az Esze Tamás­ban például három szakkö­zépiskolai (óvónőképző, egészségügyi, gépészeti), egy matematikai tagozatos és két „sima” gimnáziumi osztály között választhatnak. így már csak igen kevesen talál­hatók az elsősök között, akik „a szüleim akarták”, „valahol tovább kell tanulni”, vagy ef­féle más indokot mondtak a kérdésre. — No, és persze az általá­nos iskolák színvonala is na­gyot fejlődött. Biztosan nem veszik rossz néven, ha meg­említem a szamosszegi, a nyírparasznyait, a jármi vagy a nyírmeggyesi iskolát: a mátészalkai iskolák mellett innen érkeztek a legtájéko- zottabb, legtalpraesettebb ta­nulók. — teszi hozzá Nagy László. T. Nagy Gyula, az első osz­tályosok beilleszkedésének gondjairól beszél. A közös­ség formálódásában igen so­kat jelent az év eleji közös társadalmi munka, s az azt követő kirándulás. Az első­sök szüleinek részletes tájé­koztatását az egyik legfonto­sabb feladatnak tartják. Az iskola büszke is arra, hogy mindvégig sikerül tartani a kapcsolatot a szülők nagy többségével. Az igazgató az „elsősavatást” említi: minden évben ünnepélyes keretek kö­zött rendezik. Tóth Józsefné, az I/A osztályfőnöke az osz­tályfőnökök szervező munká­jának fontosságát hangsú­lyozza: mielőbb meg kell is­merkedni a gyerekekkel, kö­zel kell kerülni hozzájuk ... Több elsőssel is beszélget­tem. Milyennek látják ők az új iskolát, az új körülménye­ket, a követelményeket. Ré­vész Katalin óvónőképző ta­gozatra jár, Tomyospálcáról érkezett. ) — Sok új tantárgyat tanu­lunk, a szakmai, a szakmai résszel összefüggőeket. Ezek bizony szokatlanok, de érde­kesek is. A gyakorlatok is újak számunkra. Több az elfoglalt­ságunk is, mint az általános­ban. Én kitűnővel érkeztem, de itt ezt megtartani... Bi- tosán jóval nehezebb lesz. Sokat kell tanulni még egy gyengébb eredményért is! Benkő Ildikó mátészalkai. Neki nem kell még külön megküzdenie a kollégiumban élés gondjaival, az otthontól való elszakadással, vagy a bejárással. Ugyanakkor az osztály közösségének kiala­kulása, az új környezet, az alig ismert társak, tanárok: mind-mind izgalmakat, ki- sebb-nagyobb szorongásokat okoznak az elsősöknek — mondja. Bárány Katalin negyedikes. Az iskola diákbizottságának titkára. — A diákbizottságnak is nagy feladata van az elsősök segítésében. Az osztályokban már megválasztották az osz­tálybizottsági vezetőket, s azok részt vesznek az iskolai DB-gyűléseken. Itt a felső söktől sok tapasztalatot sze­rezhetnek. Másrészt az el­hangzottakat továbbadják osztályukban — az új értesü­léseket, a határozatokat... Ezenkívül az iskolai KISZ­szervezet is sokat tehet és tesz is az új diákok segítésé­re. Jócskán vannak elsősök, akik az úttörőmozgalomban aktívan tevékenykedtek, s itt folytathatják a mozgalmi munkát. — Úgy látom, magabizto­sabbak, bátrabbak a mostani elsősök, mint a pár évvel ez­előttiek! — mondta beszélge­tésünk elején az I/a osztály- főnöke Tóth Józsefné. Az osz­tályomban nemrég megrendez­tük a diákparlamentet. Mond­ták, mondták a véleményü­ket, a kérdéseiket, sőt javas­lataikat! Csak néztem: hol vannak a régebbi riadt, csöndes elsősök... Tarnavölgyi György

Next

/
Thumbnails
Contents