Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
1976. október 17. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 A motorkerékpár oldalára. Ott. ahol a márka megnevezése található, a tulajdonos egy Honda feliratú matricát ragasztott. Alapvetően felfoghatjuk úgy is, mint tréfát. A dolog mégis elgondolkoztatott. Nem a Honda felirat ellen van kifogásom, hanem egy szemlélet rejlik emögött. Arról van ugyanis szó, hogy szeretjük a dolgokat szebbnek és jobbnak átmázolni, mint amilyenek. Mert az MZ ugyan sikkes motor, de a Honda, no, azt nem kell kommentálni. Így alakul aztán ki, hogy a robogó világmárkává magasul, a borszőlőből szőlőskertek királynője válik, a barkácsolt nyaraló dácsává magasztosul. A szolfézs előkészítőre járó gyermek „konzis”, a kutyakorcs fajtagyőztes, a vásározó rokon úri szabó, a leszállított áron vett ing pedig jugó import. Az értékek tehát licit útján emelkednek, mintha szégyen lenne, ha valakinek F csak ilyen vagy olyan cím, termék jut az életből. Felülhajalni egymást, ez divattá lett, és tegyük hózzá, egyre kényszerítőbb körülmények késztetik a máskor szerény embert is, hogy belemenjen a vetélkedőbe. A környezet ugyanis kegyetlen ítélkező, és az értékrendek eme hajszájában a külső körre szorul, aki nem tud felmutatni semmit. Folytathatnám azzal, hogy Pesten nagy piaca van a családi címert festőknek, és hogy teljes legyen az aberráció, ismerek egy tsz-elnököt, aki fennen és büszkén hirdeti, hogy ő X. gróf természetes gyermeke. A hamis értékek villogtatása tehát nem szorul bizonyos polgári körre, áldozatául esik jóhiszemű munkás éppúgy, mint falusi ember. Hol rejlik vajon e jelenség gyökere? Miért ez az ön- és közbecsapás? Mondhatja valaki: nagy veszélyt mindez nem rejt, hiszen kinek okoz kárt? Ha valakinek jól jön az önámítás, ám tegye. És nem több-e mindez, mint kegyes csalás? Nos véleménynek ez is egy. A gyanúm mégis az, hiba lenne egy kézlegyintéssel elintézni az egész ügyet. Már önmagában a hazugság sem erény. Enyhén szólva. De képzeljük végig a folyamatot. Először csak egy cím vagy márka hajszája — pontosabban hazudása — látszik, aztán jön az erőlködés a valódi megszerzésére, közben eltompul a helyes értékítélet, s felnőtt, gyermek egy közösségen belül csak a szuperlativuszok erdejében tud bo- lyongani. Az élet sokat nyújt, de a legritkábban kínálja olcsón a legeket. Igen sok munka kell ahhoz, hogy a valódi értékhez hozzájusson valaki, legyen szó akár házról, akár társadalmi megbecsülésről. Mennyi csalódás és megcsalatás rejlik tehát abban, ha valaki örökké csak hazudott értékek között él. Elfelejt örülni apró sikereknek, nem tudja becsülni az átlagost, ami pedig mindig túlsúlyban van, lenéz mindenkit, aki szerény elégedettséggel, erejéhez mérten szerez sikert, javakat. Régi tapasztalat, hogy egyszer hazudni nagyon könnyű, de egy hazugságrendszert gondosan nyomon követni már-már lehetetlen. Vagyis előbb- utóbb kibukik az igazság. A mamáról kiderül, hogy fejkendős idős nénike, a Hondáról, hogy MZ, a saszláról, hogy direkttermő. De miért kellene ezt szégyellni? És itt perbe szállók azokkal, akik a dicsekvést csak bocsánatos bűnnek tartják. Hiszen miért is kell szégyellni azt, ami becsületesen osztályrészünkül jutott? Miért kell megtagadni azt, ami maradéktalanul a miénk? Milyen kényszer hajthatja bele az embert abba, hogy örök görbetükörben szemlélje magát és a világot? Tiszteletre méltó, ha valaki többre és jobbra vágyik. Teheti, hiszen csak munkájától és becsületétől függ, mire jut. Nem valószínű, hogy ennél jobb és nyugodtabb út bárkinek is kínálkozik. Lehet, lassúbb, de igazabb, lehet nem látványos, de maradandó. A Honda matricát lemossa az eső, vagy éppen lekaparja egy incselkedő srác. Pőrén hazugul állni — ez az igaz szégyen „Becstelen kereset nem ereszt gyökeret” — mondta volt egy nénike a minap a piacon. Nagy igazság. Maradjunk hát annak, amik vagyunk, s dicsekedjünk büszkén igaz sikerünkkel. Ha jól végiggondoljuk, ebből is akad bőven. Vasárnapi Nagy Jenővel, az újfehértói interjú Lenin Tsz főagronómusával a szövetkezeti * gazdálkodásról A Három szakszövetkezet, a Lenin, a ^ Zöld Mező, a Kossuth és egy közös vállalkozás, az Aranyalma egyesült 1975. augusztus 15-én Űjfehértón. Az egyesüléssel létrejött a megye egyik legnagyobb termelőszövetkezete 6050 hektárral. Mire alapozták az egyesülést? — A szegénységre. Arra, hogy tarthatatlan állapot volt fejlett nagyüzemekkel körülvéve elmaradottan gazdálkodni. A szak- szövetkezetek a több mint hatezer hektáros területből együttesen sem műveltek közösen .Ötszáz hektár szántót. Megsínylette a szakszövetkezeti gazdálkodást a közös vállalkozás 240 hektár gyümölcsöse is. Sem a népgazdaságnak, sem a szakszövetkezeti tagok többségének nem volt ez jó. Különösen azoknak a tagoknak, akik a munkából már kiöregedtek, erejük fogytán a hagyományos eszközökkel egyáltalán nem bírták megművelni földjüket. / A A hatezer hektáron kívül mi volt a ^ szakszövetkezetek „hozománya”? — Nem mondhatnám sokatérőnek, hiszen tizenhárom használt kis teljesítmányű erőgéppel és a hozzájuk való munkagépekkel rendelkeztek. Volt ezenkívül 4 SZK 4-es kombájnjuk és az állatállomány, 140 birka. A szakszövetkezeti tagok kisüzemi módszerrel, jobbára lovasfogatokkal művelték a földet. Ezért az első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy megteremtsük a korszerűbb gazdálkodáshoz a technikai bázist. w Gépesítettek, de miből? — önerőre, vagy teljes egészében bankhitelre nem számíthattunk. Két ízben ösz- szesen 15 millió 600 ezer forint vissza nem térítő állami támogatást kaptunk, és felvettünk 5 millió 300 ezer forint középlejáratú bankhitelt. Ebből a 21 millió forintból egy K 700-as és két Rába Steiger nagy teljesítményű erőgépet, egy Dutrát és 12 kisebb erőgépet vásároltunk, vettünk ezenkívül 6 SZK 5-öst és egy SZK 6-os kombájnt. Kisebb értékben forgóeszköz-állományt teremtettünk. • Indokolt volt az újfehértói homokra kétszáz lóerőn felüli nagy teljesítményű gépeket vásárolni? — Nem a talaj szerkezete, hanem a gép teljesítőképessége a fontos. Egy Rába Steiger ha megfelelő munkaterülete van, három-négy kisebb teljesítményű gép munkáját képes elvégezni és kezeléséhez kevesebb emberre, működtetéséhez kevesebb üzemanyagra van szükség. Ehhez természetesen nagy. összefüggő táblákat kell kialakítani, mezsgyéket szükséges összeszántani, fasorokat kell kiirtani. Már történt ilyen dolog, de ez nem megy egyszerre. A megfelelő táblák kialakításához hosszabb időre van szükség. A Említette, hogy 1975. augusztus 15-én ^ alakult a termelőszövetkezet. Miért akkor és nem előbb? — Előbb nem lehetett, meg kellett teremteni az emberi és technikai feltételeket. Szerintem a termelőszövetkezet alapításának ideje a legmegfelelőbb volt. A A szakembereket sorolta az első helyre. Megítélése szerint eredményes volt-e az ezzel kapcsolatos munka? — Adottságainkhoz mérten jól és gyorsan sikerült kialakítani az ágazatokat, meghatározni, megszervezni az ágazatok feladatát. A vezetéshez, irányításhoz iskolai végzettséget tekintve elfogadható a szakemberek képzettsége. Nyolc egyetemet és főis- - kólát végzett szakemberünk van, hat vezetőnek középfokú technikum a végzettsége. Az új erőgépekre, főleg a nagy teljesítményű gépekre hozzáértő, szorgalmas traktorosokat képeztünk ki. A Melyek azok a főbb ágazatok, ame- w lyeket kialakítottak? — A legfontosabb a szántóföldi növény- termesztés, ezen belül is az őszi kalászosok vetésterülete a legnagyobb. 1150 hektár volt az őszi búza, 300 hektár a rozs, 200 hektár az őszi árpa. 1400 hektáron termelünk kukoricát, 300 hektáron napraforgót, 250 hektáron csillagfürtöt, 125 hektáron zöldséget. A juhállomány jelenleg 700 anyajuh, ez az állattenyésztésünk jelenlegi alapja. A kertészeti ágazat a 240 hektár gyümölcsös, amely' sajnos nagyon heterogén. A Az új termelőszövetkezet első terme- w lési eredményét az aratás adta. Milyen átlagtermést takarítottak be? — Búzánál hektáronként 18,5 mázsa, rozsnál 16,7 mázsa, őszi árpánál 16,1 mázsa, tavaszi árpánál 20,3 mázsa volt az átlag. Tudom ezzel nem dicsekedhetünk. A késői vetés nemcsak egyes táblák teljes kipusztulását eredményezte, nagyfokú volt a ritkulás és hiányzott a kellő mennyiségű tápanyag. A Ezek szerint az őszi kalászosok csalódást okoztak. Mi várható a továbbiakban, milyen termelési értéket tervezett a tsz, teljesíthető-e? — Az első év gazdálkodása után 41 millió forintos termelési érméket terveztünk. Az őszi kalászosok hozama az eredmények alakulását kedvezőtlenül befolyásolta. Nem akarok az aszályra hivatkozni, de tény, szeptemberig itt alig 200 milliméter csapadék hullott, jóval kevesebb a sokévi átlagtól és a szükségestől. A csapadékhiányt minden növényünk megsínylette és főleg a kukorica. Kukoricából a termésátlagot reálisan terveztük. Határszemléink 30 mázsás hektáronkénti átlaggal biztatnak. A termelőszövetkezet vezetősége többször és sokoldalúan elemezte a kialakult helyzetet, s a legfontosabb feladatának azt tartotta, ha a termelési értéket nem is tudjuk teljesíteni, minden erőfeszítéssel azon kell lenni, hogy ne legyünk veszteségesek. Egyébként hektáronként egy mázsa kukoricával több vagy kevesebb termés félmillió forintot ér és ha már 28 mázsás termésátlagot érünk el, akkor egyenesben leszünk. A Mivel magyarázhatjuk még a vesz- w teség elkerülésének módját? — Mi nagyon egyszerűen fogalmaztuk ezt meg. A kedvezőtlen időjárást tudva és a termésátlagok csökkenését látva arra törekedtünk, ha a tervezett termelési értéket nem is érjük el, a költségek az elért eredménnyel arányosak legyenek. A költségek aránytartásának feltétele a takarékosság üzemanyagban, élőmunka-felhasználásban. A termelőszövetkezeti tagok egy tízórás munkanapra eső keresetét 105 forintban terveztük. Ezt havonta rendszeresen ki is fizettük, de többletköltség felhasználására nem került és nem kerülhet a továbbiakban sem sor. A Minden tag átlépett a szakszövetke- ^ zetből a tsz-be? — A szakszövetkezeteknek egyesülés előtt 1550 tagja volt. Ez az egyesülésre 1100— 1200 főre csökkent. Magyarázata, hogy sokan voltak kétlakiak, akik szakszövetkezeti tagok voltak, de iparban vagy másutt dolgoztak. Azok, akik a termelőszövetkezet tagjai lettek, jórészt idősebbek. 450 járadékos tagunk van, akik most élvezik a szövetkezeti tagsággal járó előnyöket és 200 az olyan idős ember, aki nem rendelkezett megfelelő tagsági idővel, számukra szociális segélyt biztosítunk. Ténylegesen a termelőszövetkezeti tagok közül alig pár száz fő az, aki munkaképes. A kezdeti időben amolyan tapogatódzó állásfoglaláson voltak, nem nagyon bíztak abban, hogy a termelőszövetkezeten belül megtalálják a számításukat. Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy a fejlettebb gazdálkodás nemcsak az idősebb emberek számára jelentett előnyöket, de számunkra is. A Még nincs vége az évnek, nem történt meg a betakarítás, de már a jövő évre kell gondolni. Nagy feladat a szántás, vetés. Terveznek-e valamilyen változást? — Nem terveztünk változást, a termésátlagok növelését azt igen. Idén 1300 hektáron vetünk búzát, 400 hektáron őszi árpát, 100 hektáron rozst. Most az elmúlt évitől jóval kedvezőbb a helyzetünk. A három nagy erőgép folyamatosan, zavarmentesen szánt és szeptember közepére a vetőszántást elvégeztük. Időben elvetettük az őszi árpát, a rozst. A búza vetése is a tervezettnek megfelelően kezdődött. A nagyobb termésátlag eléréséért elegendő-e, ha időben vetnek? — Már korábban említettem, hogy az újfehértói határ tápanyag-ellátása igen rossz volt. Ahhoz, hogy jövőre az ideinél jobb termést takarítsunk be, több tápanyagot juttatunk a talajba, hektáronként 7 mázsa vegyes műtrágyát használunk fel, hatóanyagban 220—250 kilogrammot. Még nem készült talajtérkép, de hogy ennyi műtrágyára szükség van, illetve ettől is többre lenne szükség, azt tudjuk. Az elmúlt húsz év rossz tápanyag-gazdálkodását nehéz lesz helyreállítani. A Távlatokban milyen feladatokat ha- w tároztak meg? — Mint minden termelőszövetkezet, ugyanúgy mi is elkészítettük ötéves tervünket. 1980-ig a termelési érték eléri a 70 millió forintot. Az évenkénti növekedési ütem nagyobb mint más gazdaságoknál, de mi számításba vettük, hogy kezdőpontról indulva lehetőségeink is nagyobbak. Az idei év gazdálkodása hasznos tanulságokkal szolgál. Említene ezekből néhányat? — A legfontosabb talán az, hogy a szakvezetés és a termelőszövetkezet tagsága nagyon komolyan vette a munkát, tisztában voltak a feladat nagyságával. Tudtuk azt, hogy az első év sikere, vagy sikertelensége hatással lehet, vagy lesz a gazdálkodás további folytatására. Nem akartunk és nem is tudunk kiugró eredményt elérni, de megteremtettük az alapjait az egyenletesen fejlődő gazdálkodásnak. Tudatosan úgy alakítottuk ki például a gépparkot, hogy egy gépsorral, jó üzem- és munkaszervezéssel, kevés emberrel megoldjuk a szántóföldi növénytermesztést. Fontos feladatnak tartottuk a tagok ésszerű, folyamatos foglalkoztatását. elsősorban a kertészetben. Jövőre továbbfejlesztjük a kertészeti ágazatot, több paprikát, uborkát, zöldséget termesztünk, ugyanakkor nagyobb gondot fordítunk a gyümölcskertészetre is. A A feladat, amit meghatároztak lelke- w sítő, ugyanakkor egy cseppet sem köny- nyű. A termelőszövetkezeti vezetők, a középvezetők, de a szakmunkások egy része is más területről került a jelenlegi helyére. Korábban ön is egy másik termelőszövetkezetben dolgozott. Miért vállalták a kezdéssel járó nehézségeket? — Erre csak a saját nevemben válaszolhatnék, de azt hiszem közel állok az igazsághoz akkor, ha azt mondom, hogy a szakvezetés jórésze pontosan azért vállalkozott a feladatra, mert nem mindennapi. A szakemberek nagy hányada fiatal — én is annak tartom magamat — és a fiatalok tulajdonsága a vállalkozókedv, a tenniakarás. A fiatalság nem jelenti azt, hogy szakmailag tapasztalatlanok. Sőt szinte kivétel nélkül rendelkeznek jól hasznosítható üzemi tapasztalatokkal. Itt megvan rá a mód és lehetőség, hogy tudásukat, tapasztalatukat kamatoztassák. Bízom abban, hogy szövetkezetünk jövőre az ideinél jobb eredményeket fog elérni és ötéves tervünket sikeresen teljesítjük. Köszönöm az interjút Seres Ernő HONDA
