Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG— VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 17. Évek óta úgy tűnik, hogy a hagyományos megyei őszi képzőművészeti tárlat mindinkább alibi jelleget kap. A hétköznapi szóhasználattal élve: van, de minek. Ifjúság. Kerülő Ferenc rajza. A kik rendszeresebb látogatói az őszi tárlatok megnyitójának, azok jól emlékeznek a megnyitó beszédekre, melyekben legalább annyi mindig a korho- lás, a már-már sértésnek szánt kritikai megjegyzés, mint a kiállított művekről szóló elismerés. Leginkább a következő kételyek, szemrehányások ismétlődnek: az ismert művészek alig, vagy egyáltalán nem vesznek részt az amatőrökkel közös tárlaton, kevés a kiemelkedő alkotás, a tárlat nem ad hűséges képet az évi képzőművészeti termésről, hovatovább a hagyományos őszi tárlat a leghalványabb kiállítások egyike az egymást érő mind rangosabb anyagot felvonultató tárlatok sorában... De hát minden évben elközeleg az ősz, a naptár kérlelhetetlenül sürgeti a rendezőket, a pályázókat, a zsűrit — s ilyen tájon végül is összeáll a közönségnek szánt anyag. Elkészül, igaz a tárlat nyitásának reggelén a katalógus is, s a megnyitón megjelennek az érdeklődők, s próbálnak eligazodni, a méltató beszéd és a művek alapján. Elégedettség és elégedetlenség lengi be a kiállítótermet, ez olvasható ki a megnyitó szavakból és a közönség arcáról is. Előttünk az idei őszi tárlat hatvannégy alkotása, melyet ötven pályázó 167 munkájából válogatott a zsűri. Az olaj- és temperaképek mellett akvarellek, grafikák, rajzok, textil faliképek, tűzzománcképek, intarzia- és freskótervek gazdagítják az anyagot. Az ismertebb művészek az idén is — ahogyan a megnyitón találóan elhangzott — .névjegyüket” adták le csupán. Leginkább Berecz András, Kerülő Ferenc, Lakatos József és Horváth János jelenléte, tematikai és formai megújulási törekvései keltik fel a figyelmet. Lakatos József és Tóth Sándor két alkotással, Huszár István és Soltész Albert egy-egy, Pál Gyula egyetlen képpel sem képviselteti művészetét a XXI. őszi tárlaton. Több új névvel is találkozunk; vannak biztató, tehetséget sejtető munkák és akadnak vonal alatti képek, amelyeket kár volt átengedni a zsűri szűrőjén. Külön figyelemre méltó, hogy erőteljesen jelentkeztek alkotásaikkal a különböző képző- művészeti stúdiók, műhelyek — mint a nyírbátori stúdió, a nyíregyházi szobrászműhely — a zsűri és a nyilvánosság kontrollját kérve munkásságukra A XXI. megyei őszi tárlat meglepetést, minőségi fordulatot nem hozott, ellenben a szokásosnál is markánsabban rajzolta ki a régi gondokat. Valamennyi korábbi őszi tárlat jó és kevésbé jó jegyeit. Ezek után azt hihetné az olvasó, a régi aggodalmakat visszhangozzuk, s feltett szándékunk bántani, lerántani a leplet az idei tárlatról is. Mégsem erről van szó. Azt lehet vitatni, helyén való-e egy kiállításdömping- be ileszteni az őszi tárlatot — hisz nemrég ért véget a sóstói művésztelep kiállítása — több alkotónknak volt önálló tárlata a képzőművészeti világhét alatt: Tóth Sándor, Lakatos József, más művészeink megyén túli kiállításokon is szerepeltek, nem beszélve a sóstói táborról. Nem illúzió-e azt várni az őszi tárlattól, hogy adjon képet az éves termésről? Hisz az'év során mondhatnánk több tucat pályázat, tárlat, művésztelep munkájában vesznek részt a szabolcsi művészek. Számonkérhetjük-e, hogy alig, vagy egyáltalán nem jut ákotásuk az őszi tárlatra? Irhatjuk-e csupán a valós, vagy vélt sértődöttség számlájára egyeseknél, akik azért nem küldenek alkotásokat a megyei őszi tárlatra, mert úgy érzik nem egy „súlycsoportban” vannak az éppen első ecsetvonásokat tevő és a tárlatra egy-egy munkájával bekerült amatőrökkel? Élő gondok ezek — kár lenne elhallgatni, de hiba lenne dramatizálni is őket. Megyénk képv»">művészeti kultúrájának fejlődése kényszeríti e tárlat rendezőit, részvevőit, zsűrijét, hogy törekedjenek a magasabb színvonal elérésére. Az ismétlődő gondok arra késztették a rendező szerveket, hogy ezután kétévenként kerítsenek sort az őszi megyei tárlatok bemutatására. Talán ez is segít, két év termése mégis gazdagabb forrásokat kínálhat. Mégis könnyen tüneti kezeléssé válhat, ha nem szigorítanak a rendezői-zsürizési elveken, amely szerint csak a legjobb alkotások kerüljenek a közönség elé, mégha kevesebb munka és kevesebb pályázó jut így szerepléshez. Páll Géza A Kortárs köszöntése Húszéves a Magyar írók Szövetségének folyóirata, a Kortárs. A jubileumot melyről lapunkban is beszámoltunk — megyénkben, Tiszalökön tartották. Megtisztelő, hogy mint tíz évvel ezelőtt ismét megyénket választotta az ünnepség színhelyéül a Kortárs szerkesztőíró gárdája. A tíz évvel ezelőtti jubileumon még jelen volt Simon István és Váci Mihály is. Ez is Tiszalökön volt. Kezdeményező, missziót vállaló szerepüket a 20. évforduló alkalmából rendezett esten elsőként Illyés „Gyula levele idézte. Hasonlóan szólt erről a Kortárs főszerkesztője két évtized munkásságát számba vevő és a folyóirat további törekvéseit vázoló beszédében. Eljött a mai magyar irodalom legrangosabb fóruma az ország legkeletibb sarkába, hogy együtt ünnepelje a jubileumot az olvasóval, együtt beszélje meg velük a holnap terveit. S nem csak hálás, érdeklődő, hanem értő és fogékony közönségre találtak. A nagyközségben harmincnégyezer kötete van a kétszeres kiváló könyvtárnak, ezernyolcszáz beiratkozott olvasó veszi igénybe rendszeresen a kölcsönzést. Jó magágyat készítettek itt népművelők, könyvtárosok a könyvekben, folyóiratokban feltáruló olvasmányélményeknek. A Kortárs Szabolcs-Szat- márba látogató író-költő vendégei, a jubileumi esten tulajdonképpen hazajöttek. Csák Gyula József Attila- díjas író Nyíregyházán született. ö külföldi útja miatt műveivel volt jelen az esten. Rákos Sándor József Attila-díjas költő Kálmán- házán született, 1945 után újságíróként dolgozott Nyíregyházán, a megyei lapnál. Nagy László Kossuth-dí- jas költő ugyan nem szabolcsi, de nem először járt a megyében, hasonlóan Baranyi Ferenc, Páskándi Géza és Szeberényi Lehel József Attila-díjasok. Kovács Sándor Iván József Attila-díjas kritikus, a Kortárs felelős szerkesztője is otthonosan mozog a szabolcsi emberek között. Kedvenc olvasmány a megyében is a Váci Mihályról szóló kismonográfiája. y^évről évre nő meH gyénkben is a Kor •Lj társ olvasóinak, előfizetőinek tábora. Az élő klasszikusokat és fiatal tehetségeket tömörítő, a különböző stílusirányzatoknak helyet adó, a szocialista eszmeiségű hazai és külföldi irodalmi alkotásokat a folyóirat frissességével, sajátos műfaji törvényeivel közvetítő Kortársat köszöntjük 20. éves jubileumán. A legmaradandóbb köszöntés az lesz, ha minél több olvasót segítünk az irodalomhoz, amely közízlést, közgondolkodást formál, gyönyörködtet, szórakoztat, önmagunk kiteljesedését, nevelését is szolgálja. Olcsai-Kiss Zoltán használta fel sokszorosításra. A felszabadulás óta itthon dolgozik. Vázlatos pályaképe is világosan mutatja, hogy friss kezdeményező képesség, eleven ötletesség serkenti munkásságát. Kisplasztikáiból tisztán kiolvashatók tehetségének sajátosságai, egyéni hajlamai, melyek az ábrázolás jellegzetességében, a kifejezés egyértelműségé - ben nyilatkoznak meg. Akár relief formában, akár körszoborban jeleníti meg elképzeléseit, a közlés tömörsége, a forma egyszerűsége mindig is érvényesül. Olcsai-Kiss Zoltán áttekinthetően szerkeszti meg legbonyolultabb kompozícióit is, összevont felületek, zárt kontúrok közé sűríti motívumait. Ez a szerkezetes, tőmondatos mintázás jelképessé általánosítja alakjait, ex- presszívvé fejleszti még a lakonikusan felrakott formákat is. Keze nyomán modelljei karakterré válnak, az attri- buciós, ikonográfiái jelzések társadalmi jelenségekre, fejlődéstörténeti folyamatokra utalnak. Pedig műveinek legtöbbje meghitt hangulatot áraszt magából, rokonszenves típusokat, megnyerő emberi tulajdonságokat testesít meg. Ami megint csak azt bizonyítja, hogy csupán a szabatos fogalmazás, az értelmes beszéd hitelesítheti a művész Olvasó lány. mondanivalóját. A szoborban, domborműben előadott érzések, gondolatok akkor győzik meg a közönséget, a műbarátot, ha a mesterségbeli tudás humánus igényességgel párosul, a szakmai felkészültség nem válik az öntetszelgés, a magamutogatás eszközévé, hanem arra szolgál, hogy a közérdek szószólója legyen, a lélek békéjének, az együttélés harmóniájának lehetőségein munkálkodjék. Pogány ö. Gábor Csüldöngölö. (Elek Emil felvételei) Könyvek RÁKOSY GERGELY: H ogyan ír szatírát az író? Mindenekelőtt „kilép az életbe” s az ehhez elengedhetetlenül szükséges szemüvegen át alaposan körültekint. Ha netán aztán mélységeiben is kutatgat, bizonyos, hogy a társadalmi lét olykor bosszantó, nevetésre ingerlő jelenségeinek sorát is érzékelni, észlelni fogja. Mert sokat tökéletesedett az ember, de — legyünk elfogulatlanok — nem hiba nélkül való. Az effajta gyarlóságokról szólni pedig nem csak az unásig ismételt erkölcsöt nemesítő sémákban vagy a felháborodás nehéz indulatával lehet, de játékosan élcelődve, a humor hangján is. Rákosy Gergely: A daru című könyve ilyen célzatú és hangvételű mű. Témaválasztásában igencsak mai, megformálásában sziporkázóén szellemes. Irónikus, gúnyoros, de nem gúnyolódó. Alapeleme a nevettetés, de nem az öncélú nevetségessé tevés. Mert miről is van szó? Egy daru körüli bonyodalmakról. Amolyan közönséges, építkezéseknél jól használható emelőszerkezetről, melynek rendeltetése: meghatározott terhet, meghatározott céllal, meghatározott helyre emelni. Nem többet, nem kevesebbet, ezt azonban igen. Csakhogy a szóban forgó darut különössé az avatja, hogy ugyan vadonatúj, méregdrága, szavatol- tan első osztályú konstrukció, mégsem emel. Jobbára csak áll, mégpedig hosszú időn át. Nem hogy csak nem működik, de az Ö6sztevékenység mögöttes szervezetében, eszközkészletében kimutathatóan- komoly zavarokat okoz. Azzal, hogy önmagáért valóan csak van, rozsdásodik, pusztul. Másrészt azzal, hogy „ügy” lesz belőle, mely a bürokrácia gépezetébe táplálva egyre nő, puffad, terebélyesedik. Jelentések folyama, meghallgatások sorozata, jegyzőköny torlaszok. Munkaórák, energiafecsérlés, s a felelősség úgy tünedezik el, mint a tű a kazalban. Rövid leegyszerűsítéssel ennyiben fogalmazható meg a daru története. Azé a darué, mely nem annyira jelkép, mint inkább jelzése valamely kárhoztatható jelenségnek, gyakorlatnak. Kétségtelen, ez a műfaj feltételez némi egyoldalúságot, hiszen az összevadászott csip- csup visszásságok és szembe- ötlőbb fonákságok halmazát találja, teszi közszemlére. Mindezt azonban azért, hogy sarkítottabb véleménynyilvánításra késztessen: a te műved ez is ember! Hogy kit érint, ki bánja? Valamiben, mindenkit, de sajnálatos, hogy nem mindenki. És mivel ez tapasztalati tény, jó hogy okulásul e csipkelődő szellemű könyv is megszületett. Mert az író dolgát ebben is a maga helyén kell keresnünk: úgy próbál segíteni, hogy valós problémákra irányítja a figyelmet. S ha az írás nem nélkülözi az alapvető tárgyilagosságot, s egyben önkritikus is, mint amilyen — műfajából eredendő túlzásai ellenére — Rákosy Gergely regénye, bizton válhat elgondolkodtató, ajánlható olvasmánnyá. Futaky László Olcsai-Kiss Zoltán, akinek kiállítását a nyírbátori múzeumban láthatja a közönség plasztikai tevékenysége rend - kívül sokoldalú. <3 készítette a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjának a szobrait, damborműveit. Lenin-emlék- mű, egy sor közterületi kompozíció, parkfigura is került ki a műterméből. Érmeinek, plakettjeinek, kisplasztikáinak a száma több százra tehető, emellett sokat rajzolt, festett is pályája folyamán. Most, miután betöltötte nyolcvanadik életévét, a szobrászat kisebb műfajaiban létrehozott alkotásaiból rendezett kiállítást a nyírbátori Báthori Múzeum. Tárlatának előkészítőit határozott elgondolás vezette, amikor Olcsai-Kiss Zoltánt meg akarják ismertetni a múzeumlátogatókkal. Mesterünk az első világháború végén mint lovaskatona részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak a megvédésében, az oroszországi Vörös Hadsereg harcaiban. Hazatérte után 1921-ben menekülnie kellett Magyarországról, mert az intervenció- sok elleni helytállásáért a hazai ellenforradalmárok akartak bosszút állni rajta. 1945- ig Franciaországban élt, ahol a kiállításokon számottevő sikereket aratott. Kis mintáit a Sérves-i Dorcelángvár szívesen nyírbátori kiállítása A DARU
