Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

1976. szeptember 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A népgazdaság finise Minden kezdet nehéz. Eleve tudtuk, hogy nem lesz könnyű az idei gazdasági év, az ötödik ötéves terv szigorított követelményeihez való felzárkózás. (Pontosabban a terv csak megfogalmazza azokat az igényeket, amelyeket a változó világgazdaság diktál és kér szá­mon.) Hogyan sikerül ez a ritmusváltás? A választ — a tervteljesítés számait, a gazda­sági élet eredményeit, nehézségeit, gondjait — most érthetően fokozott érdeklődés kíséri. TŰL AZ ESZTENDŐ KÉTHARMÁ- Nemcsak a külső piaci tényezők, hanem DÁN, hét hónap statisztikai adatainak is­meretében megállapíthatjuk, hogy a nép­gazdaság egésze gazdaságpolitikai célja­inkkal összhangban fejlődik. A gazdasági egyensúly javulása a hatékonyabb munka egyaránt jelzi, hogy a kívánatos változás elkezdődött. Az aszályos nyári időjárás sajnos hátráltatta a tervszerű gazdasági fejlődést, a mezőgazdaságban számottevő a termeléskiesés. A veszteségek pótlásá­nak szükségessége most szaporítja az első esztendő amúgy is nehéz tennivalóit, s fel­tételezi az ipar a tervezettet meghaladó hozzájárulását az 1976. évi nemzeti jöve­delemhez. Az ipar termelésnövekedése azonban kisebb a tervezettnél. (A szocialista ipar egésze a tervezett 6 százalékkal szemben csak 4,1 százalékkal termelt többet, az idén január—júliusban, mint tavaly ha­sonló idő alatt.) A mennyiségi lemaradás csak a minőségi követelményekhez való felzárkózással pótolható. Köztudott ugyan­is, hogy az üzemek nem raktárra, hanem konkrét megrendelésre termelnek. Mi­vel a belső fogyasztás a terveknek meg­felelően mérséklődött, a szocialista orszá­gokba irányuló kivitel pedig csak a behoza­tallal arányosan növekedhet, így töb­bet termelni, a mennyiségi tervet teljesíteni csak úgy lehet, ha gyarapszik a minden piacon jól értékesíthető áruk ará­nya, ha fokozódik a nemzetközi versenyké­pesség. Ez az egyetlen tartósan járható út gondjaink megoldásában. Bár a külkeres­kedelmi egyensúlyhiány januártól júliusig a terv célkitűzéseinek megfelelően csök­kent, de ebben sokkal inkább az import mérséklésének, a cserearány javulásának és nem az export növekedésének volt meghatá­rozó szerepe. Az a tény, hogy a tőkés piacokon nem ki­elégítően növekedett az export, jelzi: a fel­tételezettnél lassúbb az ipari termelés — következésképpen az értékesítés — szerke­zetének átalakítása. De erre utal az is, hogy az anyag jellegű export nőtt, a késztermék­kivitel pedig stagnált, sőt csökkent. Bár gyors frontáttörésre eleve nem számítot­tunk, a vállalatok, az üzemek eddigi erőfe­szítése és elért eredménye azonban mind a szükségletekhez, mind a lehetőségekhez ké­pest kevés. A TERMELÉS ÉS AZ ÉRTÉKESÍTÉS szerkezete főként az üzembe helyezett új kapacitások révén változott, s e tekintetben a kilátások is kedvezőek. Jó ütemben ha­lad a gyorsított beruházások kivitelezése, s a Mohácsi Farostlemezgyár bővítését leszá­mítva az év végéig előreláthatóan üzembe helyezik a tervezett összes termelő nagybe­ruházást is. Az építkezésekről szólva el­mondhatjuk, hogy az idén elkezdett beru­házások egyebek között a Zalaegerszegi Hű­tőház, a TVK Polietiléngyár, a Dunai Vas­mű konverterüzeme, a Hajdúsági Cukor­gyár ugyancsak hozzájárulnak majd a ter­melés szerkezetének korszerűsítéséhez. a gazdálkodás mind szigorúbb belső feltéte­lei is a minőségi követelményekre helyezik a hangsúlyt. Az 1976-ra tervezett 0,3 száza­lékos létszámnövekedés helyett az év eddi­gi részében 0,7 százalékos csökkenést jelez a statisztika az iparban. Így az egész szocia­lista iparban 4,8, az élelmiszeripar nélkül számolva pedig 6,5 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. A létszámhiány­nak tehát vitathatatlanul kedvező hatása a kikényszerített termelékenységemelkedés. De a munkaerőhiány spontán hatása nem ritkán kárt is okoz, a még mindig indoko­latlanul nagymértékű munkaerő-vándorlás­sal, néhol a kulcsfontosságú munkahelyek elnéptelenedésével. Kerüljön tehát a mun­kaerő-gazdálkodás középpontjába a létszám iránti kereslet csillapítása. Ami nincs, azt ne keresd! A tények bizonyítják, hogy a fő­városi üzemek már vidéki telephelyeiken sem számítanak az anyavállalat létszám- csökkentésének ellensúlyozására. AZ V. ÖTÉVES TERV FÖ FELADATA, a népgazdaság egyensúlyi állapotának megteremtése különösen a tervidőszak ele­jén igényel határozott erőfeszítéseket. Olyan időszakban, amikor a reáljövedelem növekedési üteme a szokásosnál mérsékel­tebb. Különösen fontos tehát, hogy a köz­vélemény reálisan értékelje gazdasági hely­zetünket, lehetőségeinket, a gazdaság fej­lesztését, az életkörülmények javítását szol­gáló erőfeszítéseket. De nem kevésbé fon­tos, hogy a dolgozók megértsék, elfogadják, támogassák a helyi feladatok megoldását, a szükséges, esetenként népszerűtlen dön­téseket is. Nagy szükség van tehát most a meggyő­ző szóra, a felvilágosító munkára, a munka­helyi demokratizmus fejlesztésére. De nem kevésbé, hogy az élet- és munkakörülmé­nyek a tervezett mértékben javuljanak; el­készüljön például az idén a tervezett 82 ezer lakás; megvalósuljon a reálbér- és reál­jövedelem-növekedés cervezett mértéke. Egyebek közt azzal is, hogy mérséklik az idénycikkek árszínvonalát, javítva a zöld­ség- és gyümölcsellátásit. (A tartósító ipar és a kivitel rovására, szükség szerint kül­földi beszerzésekkel is.) Azzal is, hogy csök­kentik a hiánycikkek számát, s a lakosság kedvező feltételek között költheti el a mér­sékelten növekvő jövedelmét. HÁROM HÓNAP VAN MÉG HÁTRA az esztendőből. Rohammunkára, vagy ahogyan az értelmező szótár megfogalmazza: látszat­eredményekre törő, helytelenül felfokozott iramra, nincs szükség. A finis azért sebes­ségváltást, felfokozott ritmust igényel, a tennivalók jobb megértését, tudatosabb végzését feltételezi, hogy az idei eredmé­nyek az V. ötéves terv további négy eszten­dejét jól megalapozzák. K. J. f Á bölcs ^ k menyecske^ A régies hangzású cím nem valami középkori történetet takar. Na­gyon is mai fiatalasszony az, akivel az alábbi eset meg­esett. Erzsiké — gyermekkori is­meretségünkre való tekintet­tel — alig pár hónappal az esküvője után már elpana­szolta nekem, hogy nem bol­dog. Szeretik egymást, a iérje minden tekintetben kifogás­talan ember, jól keres is, de van egy olyan szokása, ami az asszonykát keserűséggel tölti el. Erzsiké házias, jól főz, s pedáns gonddal őrködik a házirend fölött, mindezt megtanulta és megszokta még lánykorában. Igen ám, de a férj is úgynevezett jó házból került ki, s akármit főz, akárhogyan csinál valamit a feleség, Bélának rendszerint mindenre van egy megjegy­zése: „Az én anyám ezt nem így csinálta ...” Előfordult már az ilyesmi máshol is, a panasz tehát nem ismeretlen, de mindennek van határa. A legtöbb férj előbb-utóbb meg­szokja az új konyhát és há­zirendet, nem így azonban Béla. Ö annyira anyás, hogy nem enged a magáéból, nem akar változtatni az ízlésén. Ez az, ami elkeseríti Erzsikét. Mindezt végighallgatva, né­hány banális és nyilván osto­ba vigasztaló szót mondtam Erzsikének, hogy majd csak megváltozik Béla is egyszer, és így tovább. Az igazat meg­vallva, nem nagy meggyő­ződéssel tettem ezt, mert szó ami szó, magam is gyakorta visszasírom azokat a gyer­mekkori ízeket, amelyeket az anyai kéz varázsolt valami­kor a szájamba. Amikor azután legutóbb megint találkoztunk. Erzsi­ké arca úgy ragyogott az elégedettségtől, mintha csak kicserélték volna. — Ugye, hogy igazam lett? — kérdeztem fölényesen. — Egyáltalán nem lett iga­za — felelte mosolyogva Er­A Kemecsei Állami Gazdaság dombrádi üzemegységében csávázógéppel készítik elő a gaz­daság környező területéhez szükséges búzavetőmagot. (Hammel József felvétele) Ml ÚJSÁG A VOLÁNNÁL ? T onnák engelyen Egy hónapja tart az őszi szállítás a Volánnál. A vállalat szeptember közepétől november végéig 370 ezer tonna mezőgazdasági terméket fuvaroz az üze­mektől a feldolgozó helyekig. Több, mint kétszáz gép­kocsi vesz részt a munkában, melyeket úgy irányíta­nak, hogy a szállításban fennakadás, kiesés ne legyen. A teherforgalmat Mikulás Imre szervezi a nyíregyházi központból. Várakozás nélkül — A korábbi évek tapaszta­latai alapján az idén is elké­szítettük a gépkocsik havon­kénti programját, amit min­dennap egyeztetünk a válla­latokkal. így pontosan tudjuk, hol kell- plusz segítség, s hol van átcsoportosítható kocsi. Az egyeztetésekre, a változ­tatásokra lehetőség van még a két hetente megtartandó megyei szállítási bizottsági üléseken is. A közös munká­nak és a rakodás gépesítésé­nek köszönhető, hogy csök­kent az állásidő, várakozás nélkül rakodnak az átvevőhe­lyeken. Felkészültünk a na­gyobb forgalomra más mun­kahelyen dolgozó gépkocsive­zetők alkalmazásával, javító­bázisunk folyamatos rekonst­rukciójával. Délelőtt is nagy a forgalom a vállalat javítótelepén, pe­dig inkább a délutáni műsza­zsike. — Béla ugyan valóban megváltozott, de nem ma­gától. Ha rajta múlt volna, még mindig az édesanyját emlegetné nekem, akár a va­sárnapi ebédet teszem elébe, akár tiszta inget készítek oda neki. Más történt itt. Egy nap a villanyvasaló kicsapta a biztosítékot... — A vasaló kicsapta a biz­tosítékot?' — ismételtem ér­tetlenül, mondhatnám bután. — Igen. Rövidzárlat volt a lakásban, és Béla telefonált a legközelebbi villanyszere­lőnek. Több se kellett ne­kem. Egész nap azzal rágtam a fülét, hogy bezzeg az én apám, ő ilyen kis piszlicsáré munkáért nem ment a szom­szédba, hanem megcsinálta maga az elromlott villanyt... Aztán meg eltört a konyha­szék lába. Béla most asztalo­sért telefonált. Én pedig azonnal rákezdtem, hogy bez. kot erősítették meg, hogy az egész napi munka után le­gyen idő a meghibásodott ko­csik kijavítására. Nagy Ist­ván, karbantartó csoportve­zető a javításokon kívül szer­vezéssel is foglalkozik most. Diktál a sürgősség — Tizenkilenc ember mun­káját irányítom, s oda osz­tom be őket, ahová a sürgős­ség diktálja. A legtöbb mun­kánk a csúcsidény megkez­dése előtt volt, — amikor a kettes szemlét — alkatrészek, fődarabok cseréjét, ellenőrzé­sét 20 ezer kilométerig — el­végeztük. Ilyen nagy forga­lomban két hónap alatt le­futják a 20 ezer kilométert a kocsik, ezért igyekeztünk ezt a főjavítást a csúcs előtt el­végezni. így több kocsinál si­került 2 napot megtakaríta­nunk. Az alkatrészellátásban a ZIL kocsiknál nincs prob­léma, de a Skodákhoz nem kapunk sebváltót és motort. Kissé furcsa az is, hogy a pesti AFIT most leltároz és egy körlevélben közölték, gu­zeg apa a széklábat is meg tudta javítani. Aminthogy ez igaz is. Szegény papa — pa­tikus létére — valóságos ezer­mester volt. Ezek után Béla már nem volt olyan nagyra a mamájával. Sem a főztjével, sem a házirendjével. A szék­láb eltörése után egyre ke­vesebbet emlegette a szülő­házi dogokat. És tudja mikor állt helyre köztünk a teljes megértés? — Ezt könnyű volt kitalál­ni — feleltem magabiztosan. — Amikor legközelebb elrom­lott a vízcsap... E rzsiké huncutul elmo­solyodott. — Hát nem egészen — mondta. A vízcsap nem rom­lott el, illetve nem magától romlott el. Azt már a csalá­di béke érdekében én rontot­tam el, szándékosan... Heves Ferenc mira egyhamar ne számít­sunk. — Fődarab-meghibásodás még nem volt, a kisebb hibá­kat ki tudtuk javítani. Nem egyszer szabad szombaton és vasárnap is dolgoztűnk, hogy hétfőn újra dolgozhasson a kocsi. Ha az idő száraz ma­rad, nem lesz komolyabb fennakadás a kocsik miatt a szállításban. Régi gyakorlat a Volánnál, hogy egy-egy gépkocsiveze­tőt, vagy brigádot ugyanah­hoz a vállalathoz osztanak be munkára évek hosszú során át. Keczkó Zoltán gépkocsive­zető öt éve már a konzerv­gyárnak dolgozik. „Külsős" törzsgárdatag — Jelenleg Békéscsabára léalmát visznek, onnan zöld­babot szállítok Porosaiméra és Porcsalmáról körtét a gyárba. A munkaidőm reg­gel 6 órától késő estig tart. Mióta elterjedt a raklapos ra­kodás, harminc perc alatt megrakják a kocsimat, s máris indulhatok a követke­ző állomásra, de ha vala­mennyi késésem van, azt a távolsági utakon még behoz­hatom. Nálunk most viszony­lag nyugodtabb a munka, mert a csúcsidőt inkább a borsószüret idején érezzük, amikor az áru romlandósága miatt sietnünk kell. Például a konzervgyár Csupán a konzervgyárba naponta 12 kocsi, 134 tonna áru jön be és indul útjára a megye, az ország különböző részeibe. A megyei számot nem lenne könnyű megálla­pítani, de a nagy forgalom bizonyítására még két adat: a kocsik futásteljesítménye e két hónap alatt 20 száza­lékkal több az átlagosnál és a Volán Vállalat árbevétele 30 százalékkal magasabb, mint az év bármely más hónapjai­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents