Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
1976. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Utódlás T aci bácsi, aki megteremtője és J-' védője is volt a termelőszövetkezetnek, s az elnöki stafétabotot átadta egy fiatal, jó képességű agrármérnöknek, elégedett. Egy esztendeje van még a nyugdíjig, s annak örül, hogy amit az ő vezetése mellett gyarapították, azt becsülik.” Nem vagyok féltékeny, jó kezekbe került a vezetés.” Laci bécsi utódot nevelt. Ügyelt arra, hogy olyan ember lépjen örökébe, aki rászolgálhat a bizalomra. „Nyugodtan megyek nyugdíjba” — mondta, amint sétára indultunk a központi majorban. Ismerem legalább tizenöt esztendeje ezt a tsz-központot. Tudom, mennyit fáradozott, hajtott, kilincselt, hogy az akkor szegényes tsz és tagsága saját szorgalma révén boldoguljon, Tisztelet övezi ma is. Ha valami gond van, most is hozzá fordulnak, adjon tanácsot. Miért foglalkoztat Laci bácsi? Elsősorban azért, mert utódot nevelt, örül annak, hogy az utána következő fiatal elnök sikereket ér el. Vajon így van-e ezzel minden „leköszönés”, nyugdíj előtt álló vezető? Gondolnak-e egyes elnökök, igazgatók, vezetők arra, hogy egykor felettük is eljár az idő, s odébb kell állniok? Foglalkoztatja-e őket az, hogyan fejlődik majd később az üzem, a tsz, a vállalat? Ki lesz az utód? Milyen örökséget, légkört, szellemet hagynak maguk után? Vannak ellenben mások, akik foggal-körömmel, még egészségük rovására is ragaszkodnak a hatalmat jelentő asztalhoz, s inkább belebetegszenek, mintsem egyenes úton megváljanak a funkciótól. Úgy érzik, hogy még szükség van rájuk? Vagy az emberi hiúság munkál biennük, s képtelenek belátni, hogy el-- járt felettük az idő? Sok minden fűződik annak a kényszerpihenőn lévő üzemi vezetőnek a nevéhez, aki most igazgató és mégsem az. Megbízott irányítja helyette a vállalatot. Szakszerűen, jól és közmegelégedésre. Még a látszatát is kerüli, hogy valaki meggyanúsítsa, hogy ő az igazgatói posztra vágyik. Ellátja saját, munkakörét, ellátja az igazgatóét is egy fizetésért. Mégis akadnak, akik már lélekben „leírták” a régi igazgatót. „Uj igazgató, új szelek” — mondogatják, s nyalják a talpát. A kedélyek nem csillapodnak. Külön táborok, csoportok alakultak. Visszaemlékszem: nem is régen vendége voltam az említett igazgatónak. Gyárlátogatásra invitált. Bejártuk a munkatermeket. Nem kis büszkeséggel magyarázta, milyen új gépeket vásároltak, hogy ezek mennyivel jobb terméket állítanák elő, hogy mennyivel könnyítik meg a munkát. Talán ettől fáj most megválnia. Vagy nem érzi biztonságban a vállalat jövőjét? Mihez, kihez, miért ragaszkodik? A vállalathoz, az emberekhez? Az igazgatói asztalhoz? Talán mindegyikhez. Emberek, s gyarlók is vagyunk. Vagy nem tisztes úton akarnak tőle megválni? Pedig ezt érdemelné. Egy bizonyos időn túl, egy bizonyos szituációban, olyan körülmények között, amikor az ember nem érzi, hogy túlhaladta az élet, a funkcióhoz való ragaszkodás hiba. A kérdés: belátja-e az ember? És mikor?- Nem könnyű elviselni a változásokat, s elérni, hogy emberileg is belássa egy vezető: ott állnak mögötte, jönnek a fiatalok, s bármilyen fájó: át kell adni a stafétabotot. Természetesen szép, emberséges búcsúval, megtisztelve, megköszönve az előd évtizedes fáradozásait, munkáját és sikereket kívánva az utódnak. Ö vajon eljut-e idáig? Úgy érzem ez tőle függ, de nem csak rajta múlik. Gaál Ibolyával, a megyei tanács vb szociálpolitikai csoportjának vezetőjével A szociális gondozásról Sok szó esik a szociálpolitikáról, jóllehet sokan talán nem is tudják, valójában mit takar ez a fogalom? ideje beutalásra váró idős ember, annak ellenére, hogy az utóbbi két évben a szociális otthonok helyei 272-vel gyarapodtak. — A szociálpolitika a szociális körülmények javítására irányuló tevékenység. Tá- gabb értelemben véve, azoknak az elveknek az összessége, amelyeknek megvalósulásával a dolgozók egyre növekvő anyagi és kulturális szükségletei kielégíthetőek. A szociálpolitika körébe sorolhatjuk például a munkaviszonnyal kapcsolatos szociális juttatásokon túl az összes kulturális és szociális beruházásokat, a lakáspolitikát, és minden jóléti juttatást. Beszélhetünk szűkebb értelemben is a szociálpolitikáról, amelyen azoknak az elveknek a megvalósítását értjük, amelyek a szociális támogatásra szoruló személyek megsegítésére irányulnak. Ezt a tevékenységet végzik a különböző szintű tanácsok szociálpolitikai ügyintézői. Ez a feladat igazgatási, szervezési és gondozási tevékenység ötvözete, melyet szociális gondoskodásnak nevezünk. A rászorulók anyagi támogatása mellett gondolnunk kell azokra az idŐ6 emberekre is, akik a korral járó törődöttségük, vagy egészségügyi állapotuk miatt nem tudják ellátni magukat, az ő támogatásukat, gondozásukat, ápolásukat a szociális gondozás keretében valósítjuk meg. A A középpontban tehát az idős emberek gondjai állanak. Ez nyilván összefügg aztzjal, hogy számuk magas. Hogyan alakul megyénkben az öregek száma? — Világjelenség, hogy az orvostudomány fejlődése, az életkörülmények javulása következtében az átlagéletkor jelentősen meghosszabbodott. Ezt két számmal lehet jellemezni: a századfordulón 100 lako6 közül a 60 évnél idősebbek száma 7,5 százalék volt. Ma Magyarországon az előbb említettek, valamint a kiterjedt szociális gondozás hatására, ez a szám meghaladja a 16 százalékot. Ez azt jelenti, hogy minden 100 lakos közül 16 hatvan évnél idősebb kort ér meg. Megyénkben jelenleg több mint 100 ezer 60 évet meghaladó állampolgár él. Ebből a szociális gondozás különböző formájára rászorulók száma igen magas. Egyre több olyan magas kort megérő ember él megyénkben is, akik koruk, egészségügyi állapotuk, anyagi helyzetük, vagy családi körülményeik miatt társadalmi segítséget — ezen belül szociális gondozást — igényelnek. Tanácsi költségvetésből erre a célra évente több mint 85 millió forintot fordítunk. A köztudatban már meghonosodott ez a kifejezés: öregek napközi otthona. Ez mindennapi segítséget jelent. Mit tudnak ezek nyújtani az idős, munkában megfáradt embereknek? — A legtöbb idős embernek az öregek napközi otthona jelenti a család melegét, és a közösségi életet, az emberekkel való kapcsolatot, s egész napos kulturált időtöltést, a saját otthonának fenntartása és egyébkénti önállóságának megtartása mellett. Tanácsaink erőfeszítéseik árán megyénkben 53 ilyen létesítmény működik. Itt naponta háromszori étkezést kapnak az öregek, és kulturáltan, ki-ki a maga szórakozását megtalálva töltheti el a napot. Ezeregyszázan élnék ezzel a lehetőséggel megyénkben. Az eddigiekben olyan intézkedésekről, áldozatvállalásról beszéltünk, amit az állam biztosít. A növekvő erőfeszítések ellenére ez bizonyos korlátok közé szorul. Miben látja a szociális gondoskodás fejlesztésének irányát? — Az állam — teherbíró képességének növekedése arányában — fokozatosan gondoskodik az arra rászorulókról, de e kérdést kizárólagosan állami feladatnak tekinteni hiba volna. Ezért szükséges, hogy az idős emberekről elsősorban a családja, a hozzátartozóik gondoskodjanak. Természetesen nélkülözhetetlen a munkahely segítő szerepe is. A társadalmi szervezetek segítsége mellett pedig még igen lényeges — és ez még pénzbe sem kerülne — a megfelelő szemlélet kialakítása. A családokról és hozzátartozókról az első helyen tett említést. Bitzlonyára nem véletlenül. Mondana néhány gyakorlati tapasztalatot? — Több példát tudnék mondani, ahol a rászoruló családtagjai, de még a közvetlen hozzátartozói is jó körülmények között élnek, mégis megpróbálják az államra hárítani a szülő, vagy a rokon gondozását. Ezek az emberek elfeledkeznek róla, hogy szüleik esetleg 50—60 évvel ezelőtt rendkívül nehéz körülmények között éltek, és sok lemondás közepette vállalták a gyermeknevelést, de jószívvel tették és kötelességüknek tekintették. A mai jövedelmi viszonyok között az emberek képesek szülőtartási kötelezettségüknek eleget tenni, anélkül, hogy ez valamiféle különösebb lemondással járna. A Amit mond, azt úgy is fogalmazhatjuk: felnőttvédelem. Milyen formái vannak az emögött meghúzódó szociális gondozásnak? — Szociális segélyezés, területi házi szociális gondozás és a rászorulóknak az öregek napközi otthonában, vagy szociális otthonban történő elhelyezése. A Viták folynak arról, vajon mi a jobb w megoldás: az idős embert saját, megszokott környezetében hagyni, vagy szociális otthonban elhelyezni. Milyen elvek alapján határoznak akkor, amikor a segélyről, házi gondozásról, vagy otthonba történő utalásról döntenek? — A felnőttvédelmi szociális gondozásban szem előtt tartjuk azt az elvet, hogy az idős embert lehetőleg minél tovább megszokott környezetében kell hagyni. Ennek egyik lehetősége az, ha az idős ember önellátásához segély formájában hozzájárulunk. Megyénkben jelenleg 5529 személy részesül a szociális gondoskodásnak ebbem a formájában. Sokan vannak, akik a segélyezés mellett fizikális szociális gondozásra szorulnak és igénylik is azt, melyet a házi szociális gondozás keretében kapnak meg. Itt a rászorulók lakásán történik a konkrét segítség- nyújtás. A gondozottak koruk, vagy egészségi állapotuk miatt szorulnak mások rendszeres segítségére, ezt a nemes feladatot megyénkben 25 hivatásos, és 285 társadalmi tiszteletdíjas gondozónő látja el, akik összesen 596 személyt gondoznak. Ha a segítség- nyújtásnak ez a módja már nem elégséges, akkor kerül sor a szociális otthoni elhelyezésre, ahol együttesen oldjuk meg az idős emberek étkezési és egészségügyi ellátását és természetesen az állandó gondozásukat, ápolásukat is. Érthető módon ez kerül az államnak a legtöbbe. Megyénkben jelenleg 9 szociális otthon működik 1310 ággyal. Fontos feladatunk ezek számának állandó növelése, mert otthonaink zsúfoltak, és sok a hosszabb A Mégis mi az oka, hogy növekszik azok w száma, akik szüleik eltartását nem akarják vállalni? — Egyrészt kényelemszeretettel lehet magyarázni, és az érzelmi szálak meglazu- lása is közrejátszik. Másrészt, a felnőtt korú gyermekek közül sokan az anyagi javak szerzését tekintik életük kizárólagos értelmének, és eközben elfeledkeznek öreg szüleik életkörülményeiről, nem . veszik észre nehéz helyzetüket. Megyénkben az idős emberek zöme a községekben él, ahol gondot jelent, hogy legnagyobb részük tsz-tag volt, s nyugellátásuk rendszere más. Van-e látható jele, hogy a termelőszövetkezetek erőfeszítéseket tesznek idős tagjaik megsegítésére? — A megyénkben élő idős emberek nagy része korábban a mezőgazdaságban dolgozott. Sok esetben úgy, hegy a felszabadulás előtti cselédéveikről nincs is megfelelő igazolásuk, amely nyugdíjra feljogosítaná őket. Megyénkben közel 25 ezren élnek tsz-járadék- ból. Köztudott, hogy ez nem nagy összeg, aminek differenciált havirandszeres kiegészítése — egyéni elbírálás alapján — mindenképpen indokolt volna. Ez elsősorban a termelőszövetkezetekre háruló feladat. Erre számos példa van. Több helyen bevezették már a járadékok havonkénti rendszeres pénzbeni kiegészítését, mások természetbeni juttatásokkal nyújtanak némi támogatást. Például tüzelőt, terményt adnak a termelő- szövetkezetek járadékosaiknak. Sőt, néhány helyen — és ezt követendő példaként említem mindaddig, míg ez általánossá nem válik — a járadékosok háztáji földjét térítésmentesen megmunkálják, és ingyen fuvart bocsájtanak a rendelkezésükre. — Jó kezdeményezés született Porcsal- mán és Csengerben. A járadékosok házi szociális gondozását a termelőszövetkezet által fizetett gondozónőkkel megoldották. Természetesen jó volna az is, ha a termelőszövetkezetek, az öregek napközi otthonának kialakításából, bővítéséből jobban kivennék részüket, annál is inkább, mert az itt gondozottaknak mintegy 60 százaléka tsz-jára- dékos. — A községekben kevés a tanácsi rendelkezésű épület, amely alkalmas erre a célra. Jobban ki kellene használni például a kultúrházak adta lehetőséget, azok öregek napközi otthonának céljára nappalra átengedhetnék szobáikat, és ott még a könyvtár nyújtotta szórakozási lehetőséggel is élhetnének az idős emberek. — S ha már erről beszélek, szeretném megemlíteni, hogy az öregekről történő gondoskodás társadalompolitikai jelentősége indokolttá tenné, hogy például egy-egy új lakótelep, városrész kialakításánál eleve gondolnának — járulékos beruházásként — az öregek napközi otthonára is! A Korszerűek, a célnak teljesen megfelelők a meglévő otthonok, vagy e területen is vannak tennivalók? — Természetesen. Nemcsak az otthonok számának növelésére gondolunk, hanem a meglévők fejlesztésére is. Azokat még otthonosabbá és felszereltebbé kell tenni. Általánosan szükséges megvalósítani — amint ezt a jogszabály is előírja — az intézményen belüli orvosi ellátást. A napközik nyitvatartási idejét ajánlatos volna meghosszabbítani, sőt munkaszüneti napokra is kiterjeszteni. A Ügy tudjuk, a felnőttvédelmi szociális gondoskodás nagy apparátussal működik. * t. >i :■ ■ — Nehéz volna ezt számokban pontosan meghatározni. A megyénél, a járásoknál és a városi takácsokon teljes munkaidőben tizenhatan foglalkoznak szociális igazgatási és szervezési feladatokkal. A községi tanácsokon az ügyintézők másirányú munkájuk mellett látják ezt el. Gondozási, szervező munkát és tényleges fizikai gondozást — beleértve a társadalmi tiszteletdíjas szociális gondozókat, az öregek napközi otthonában és a szociális otthonokban dolgozókat is — végzők száma hatszázhetvenhárom. Ezenkívül harmincöt társadalmi aktivista végzi még az igen nemes szociális gondozási munkát. Sajnos, a meglévő létszám kevés ahhoz, hogy minden magányos rászoruló ember gondozásban részesülhessen. A Ön huszonöt éve dolgozik jelenlegi munkakörében. Tapasztalatai alapján hogyan tudná összegezni a szociálpolitikai feladatokat ellátók munkáját? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogy ezt a nemes hivatást köz- megelégedéssel végezhessék? — Ez egy rendkívül nehéz, de szép feladat, melyet tartósan és közmegelégedéssel csak az tudja végezni, aki elhivatottságot érez e pálya iránt; aki szakismeret mellett jártas a jogszabályokban is, hiszen ez az alapja annak, hogy az egyéni sorsok, problémák megoldásánál a lehető legjobb lehetőséget megtalálja. Ami az emberi tulajdonságokat illeti — bevallom erről egy kicsit nehéz nekem beszélni — csak az tudja eredményesen ellátni a feladatot, aki lelkiismeretes, szereti az embereket és problémáikkal azonosulni tud. A Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy w a szociális gondoskodás pótolni tudja a család szeretetét is. így van ez? — Sokszor könnyekig meghatja az embert, amikor tapasztalja, az idős emberek mennyire igénylik a szeretetet, egyetlen mosolyért milyen hálásak tudnak lenni. A házi szociális gondozók például különösen közel kerülnek érzelmileg is gondozottjaikhoz. Ezt legjobban megint csak egy példával tudnám érzékeltetni. Mátészalkán történt. Egy idős néninek a férje meghalt, rendkívül nyomasztó volt számára a magány, szinte belebetegedett. Mások ajánlották, kérje, hogy a szociális gondozó rendszeresen látogassa. Mióta ez van, mondják, mintha csak kicserélték volna a nénit, visszanyerte életkedvét, mert van kivel megosztania gondjait, érzéseit, gondolatait. Az ilyen eseteken lehet a legjobban lemérni, mit is nyújt a rászoruló öregeknek ez a világviszonylatban is nagy jelentőségű szociális gondozás. Köszönöm az interjút! Soltész Ágnes
