Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

1976. szeptember 26.

KELET-MAGYARORSZÄG

3

Á szocialista életmód

D SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK fejlődésében az elmúlt években döntő jelentőségűvé váltak a szocialista életmód kérdései. Nem véletlenül kerültek ezek a kérdések a társadalomkutatás és társadalomirányítás fókuszába. A szocialista országok termelési módjának, a társadalom gazdasági-anyagi feltételeinek fejlődése az elmúlt időszakban olyan fokot ért el, amely minőségileg új feltételeket és egyben követelményeket állít az ember elé. Olyan új normákat, amelyek nélkül maga a fejlődés további iránya válik kérdésessé.

A szocialista életmód jelentős elemei a szocialista fejlődés következményeként már reális tények, ugyanakkor további alakításuk és erősítésük a szocialista társadalmak fejlődésének céljai közé tartozik. Az SZKP XXV., az MSZMP XI., a BKP XI., a LEMP VII., a CSKP XV., az NSZEP IX. kongresszusai — elemezve társadalmaik sajátos viszonyait — arra az általános következtetésre jutottak, hogy a szocialista életmód további fejlesztése alapvető kérdése ideológiai-politikai munkánknak.

A szocialista országok kommunista és munkáspártjai a szocialista életmód kérdését komplex problémaként kezelik. A különböző pártdokumentumokból világosan kitűnik, hogy a szocialista életmód egyik döntő szerkezeti eleme a munka, a munkához való viszony, a munka társadalmi szervezetének formái, de ugyanakkor mindez gazdasági fejlődésük egyik lényeges feltétele is.

□ Z ÉLETMÓD KÉRDÉSÉT tehát nem lehet kiszakítani a társadalmi-gazdasági kérdések köréből. Vagyis nem valamiféle humán szférában jelentkezik, hanem a gazdasági hatékonyság fokozásának tényezőjeként és a gazdasági folyamatok és a gazdaságpolitika függvényeként. A pártkongresszusok a szocialista életmód kérdését a társadalmi-gazdasági fejlesztés feltételeként és egyben eredményeként tárgyalták, s ezért válhatott maga a probléma is oly jelentőssé a pártdokumentumokban.

Ezek a pártdokumentumok egyébként kritikusan elemzik a fejlődés jelenlegi szakaszában jelentkező problémákat és megállapítják, hogy társadalmaink életmódjelenségei között még megtalálhatók a múlt elemei és már kitermelődtek a szocialista életmód mintaelemei is. A társadalomirányítás által tudatosan befolyásolható életmódminták közül a szocialista jelleget kifejező elemeket erősíteni, a visszahúzó, ellentétes tendenciákat gyengíteni kell.

A szocialista életmód tudatos kialakításának fontos feltételei közé tartozik olyan politikai helyzet megteremtése, amely lehetővé teszi a társadalom eredményes irányítását, olyan politikai helyzet, amelyet a stabilitás, a pártvezetés iránti bizalom jellemez, olyan politikai konstelláció, amely kitermeli a szocialista közéletiséget, amely képes a magán- és a közélet történelmi dualizmusának feloldására. A kongresszusok anyagaiban bőségesen találunk utalásokat ezekre a kérdésekre. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának program- beszámolójában a következőket olvashatjuk: „A szocialista életmód fontos vonása a mindennapi életben megnyilvánuló demokratizmus." Vagyis eszerint lényeges feltétel a szocialista demokrácia különböző szintjeinek és formáinak megvalósítása, a cselekvésben és a döntésben való részvétéi.

A pártdokumentumok azt bizonyítják, hogy a szocialista életmód kibontakoztatásának további alapfeltétele a társadalom kulturális szintjének emelkedése. A kongresszusok differenciáltan vizsgálják az egyes társadalmi rétegek, csoportok kulturális szintjeit é6 — figyelembe véve az egyes csoportok eltérő igényeit, szükségleteit és lehetőségeit — megállapítják, hogy az átlagszínvonal a legtöbb mutató tekintetében (iskolázottság, olvasás, mozilátogatás, televízióval, rádióval való ellátottság stb.) jelentősen fejlődött és a fejlődés jelenlegi iránya objektív lehetőséget teremt a szocialista életmód hatékony alakítására.

KONGRESSZUSOK FONTOSNAK TARTegy olyan meghatározó szocialista értékrendszer kialakítását, amely magába foglalja a szocialista társadalom lényegére vonatkozó emberi törekvéseket és célokat. Ez az értékrendszer nem kívülről, hanem magából az emberi tudatos, átgondolt tevékenységből jön létre. A fejlett szocialista társadalmak nem teszik feleslegessé a tudatos beavatkozást az életmód fejlesztésébe, hanem a kívánatos, a kommunizmus irányába ható elemek erősítését, az eddigi fejlődésünk során létrejött pozitív emberi értékek és magatartásformák megőrzését célozzák.

□

Üzemorvosi rendelő, ebédlő, öltözők, mosdók, tmk-műhely és irodák kaptak helyet a Nyíregyházi Divatruházati Vállalat új szociális létesítményében, melyet az ÉPSZER dolgozói építettek. A 11 millió forintos beruházás műszaki átadását a napokban bonyolították le.

Áz

ingázó

Dórén, arcán viseli fajtá- ** jának jegyeit. Vajon, ha vissza tudnánk idézni az Ázsiába nyúló családfát, mit láthatnánk. Hány barna szempár nézne így vissza, őrizve a vándorlás, az űzött- ség titkát Próbálom elképzelni, az előttem álldogáló, a tájat csendesen szemlélő embert, mi lenne most ő, ha ősei földjén Indiában marad. Melyik kaszt tagja lenne?

Mintha régi ismerősök lennénk, úgy mondja: hatodik éve választotta a vonatozást. Azelőtt alig járt túl a falu, Nagyhalász határán.

Húsz évig a helybeli tsz tagjaként dolgozott: mindig

azt, amit kellett. Volt bikás, kondás, csordás, tehenész. „Az én kezem alatt váltak

tehénné a kisborjúk. Kétszer a legelőn is ellesztettünk, a feleségemmel. A kezünkben vittük haza a legelőről a meleg jószágokat...”

Az tud így beszélni a jószágokról, aki nagyon szereti őket. „Voltak évek — emlékezik — amikor kevés pénzt fizetett a tsz. De termény mindig jutott, kenyér helyett kalácsot is ehettünk.” Jóformán a sok termény feszítette szét a vertfalú viskó falát. Uj ház kellett... „Magam vetettem ki hétezer-ötszáz vályogot.” Az üzemegységvezetőtől elkérezkedett, amíg a házat tető alá hozzák.

Várnám a folytatást, de útitársam, Tóth Ferenc ötvenöt éves betonútépítő segédmunkás, brigádvezető — aki jelenleg a Gellért-hegyen dolgozik és a Pillangó utcai munkásszálláson lakik vejé- vel, fiával — hallgat, mint akinek oka van rá, hogy me beszéljen róla, miért is vált húsz év után ingázóvá. Miért ül vonatra minden héten, amikor először remegett mint a kocsonya, félt az utazástól, az idegen messzeségtől, a bizonytalantól.

„Nem szívesen hagytam én ott a tsz-t. Szeret, becsül ott engem mindenki a munkám után. A mi családunk már a múltban is rendesen dolgozott, harmados földet műveltünk a nagyhalászi bírónál. Elsőnek, egy szóra bevettek a tsz-be, húsz évvel ezelőtt.” Mi lehet az a láthatatlan rugó, ami ennyi év után ellökte a falujától Tóth Ferencet? Szavaiban nincs sértődöttség, megbántottság. Sőt olyan szeretettel beszél a falubeliekről, hogy látszik, ugyanúgy együttmaradt az otthoniakkal. mintha nem is az ingázók kenyerét enné. Hívják vissza, azóta is, mindig. Hat éve. De ő nem szereti változtatni a munkahelyet. Megszerették a betonútépítő vállalatnál. Úgy mondja érdekes szavaival: „Imádságos jó emberek” a vezetői. Keresni is lehet szépen, 4200 forint volt legutóbb a „kó- pertába”.

— Hát a ház az úgy volt — fog bele mégis — hiába kértem fogatot a tsz-től, hogy hazahordjam a vályogot a gödrökből. Nem kaptam.

Gépesített átrakás. (Hammel József felvétele)

Irányvonalok

Záhonyból

Napi negyvenezer tonna vagonból vagonba

— ömlik az áru, csak győzzük átrakni *— fogalmaznak munkások és vezetők egyaránt a záhonyi átrakókörzetben.

— Az utóbbi hetekben naponta 14—16 áruval rakott vonat érkezik a Szovjetunióból — teszi hozzá Balku Béla üzemi csoportvezető.

Mindez bizonyítja, hogy megkezdődött az őszi áru- szállítási csúcs. Pedig korábban már-már nyugtalankodtak a záhonyiak, hogy „csak” annyi áru érkezett, mint az előző években, s szinte kényelmesen végezhették az átrakást. • makkor hozzászoktak, hogy évről évre nő a mennyiség, ma már ott tartanak, hogy 40 ezer tonna átrakása mindennapi feladat. A nagyobb mennyiséghez tervszerűen készülnek fel, újabb gépeket, berendezéseket helyeznek üzembe, mind több áru átrakásánál szűnik meg a nehéz fizikai- munka.

Emberi erő nélkül

— Érezzük, hogy itt kevesebb az érc — beszél az egyik kotrógép kezelője. Veres Sándor. — Eddig 4—5 géppel alig bírtuk a vasérc átrakását, most meg három is sok.

Néhány hete ugyanis üzemszerűen működik az Eperjes- kén átadott ömlesztett átrakó, ahol emberi kéz érintése nélkül kerül a vasérc, a koksz, a szén a szovjet vagonokból a magyar kocsikba.

A körzet irányítói naprakészen ismerik a szállítást. Tudják, mikor indítottak útnak üres szerelvényeket az ország belsejéből, hogy utána rakottan küldjék azokat vissza. Számon tartják, mennyi fedett szovjet vagon érkezik, amelyekbe almát lehet rakni a tuzséri, mándoki, vagy komorói állomásokon. Azzal is számolnak, hogy a belföldi forgalomban még mindig akadozik a hét végi be- és kirakodás, ezért nálunk a hét közepén van kevesebb vagon.

— Naponta 8—900 széles kocsi átrakását végezzük — nézi az adatokat Ortutay Kázmér üzemgazdasági csoportvezető. — Élénkült a Jugoszláviába, nyugatra irányuló tranzitforgalom is.

Lehet 50 tonnáyal több?

A megnövekedett feladatokhoz minden szinten megtették az intézkedéseket. A körzeti állomásfőnökség tervében például olyanok szerepelnek, mint a határforgalom gyorsítása. Ennek érdekében a szovjet mozdonyok tartózkodási idejét Záhonyban 95 percre, Eperjeske rendező pályaudvaron 65 percre csökkentik. A tehervonatok átlagos terhelését 50 tonnával növelik, 1910 tonnára felemelve. A minőségi munka fokozását jelenti, hogy több irányvonatot állítanak össze, a vagonok beállítását úgy végzik, hogy a műszak utolsó harmadában is legyen elég kocsi mindenütt.

— Előfordult, hogy reggel 4 óra után 3—4 üres szerelvény is ránk szaladt — mondja Stecz József kocsimester. — Fél nyolckor, amikor kezdenek az átrakómunkások, már a szovjet vagonok mellett álltak az üres kocsik.

— Amikor kevés az ember, ketten végzünk egy tolatást — beszél Orbán Bertalan tolatásvezető. — Igyekszünk minél hamarabb beállítani a szerelvényt, hogy miattunk ne álljanak az átrakómunkások.

A gazdasági feladatok teljesítésében jó partnernek bizonyulnak a párt- és tömegszervezetek. Mozgósítanak, ellenőrzik a munkát.

Szervezetten,

folyamatosan

— Éppen most tárgyalja pártbizottságunk a gazdasági agitációs és propagandamunka tapasztalatait — szól Czirják Ferenc, az üzemi pártbizottság titkára. — Feladatunk, hogy minden munkahelyen ismerjék a tennivalókat, egymás munkáját segítsék.

A fiatalok kommunista műszakokat kezdenek. Elsőnek a vontatási főnökség a hét végén dolgozott társadalmi munkában, őket követi a többi munkahely. A közelmúltban megtartott szak- szervezeti taggyűléseknek, termelési tanácskozásoknak szintén az áruszállítás, az átrakás volt a középpontjában.

— Ha jelszót fogalmaznánk, így mondanánk: „Mindent bele!” — mondja tréfásan Verba Ferenc, a záhonyi szakszervezeti bizottság titkára. Majd komolyra fordítva a szót kijelenti:

— A csúcs minden évben jó szervező munkát kíván a szolgálati főnökségekről. Azonban úgy érzem, ha a tárgyi feltételek adottak — tehát van elég kocsi, jól működnek az átrakóberendezések —, akkor a szállításban nem lehet fennakadás.

L. B.

Meguntam a rimánkodást. Kértem egy szekeret egy ismerőstől, felraktuk és kézzel hazahúzogattam, a családdal, így történt.

Másnap kaptam egy felszólítást a tsz-től írásban, ha nem állok rögtön munkába, akkor lássam a következményét. Nem mondtam én mást az akkori elnöknek, csak azt, engem az üzemegység-vezető elengedett néhány napra. Én nem tudok percig se lenni munka nélkül. Jól tudta mindenki a faluban. Eszembe jutott, hogy a vöm, meg a fiam mióta mondja, menjek velük a betonútépítőkhöz, Pestre... Elmentem...”

így lett hat évvel ezelőtt ingázó Tóth Ferenc, a nagyhalászi cigányvajda, cigánybíró, aki a község megbecsült polgára, tanácstag, aki sokat járt-kélt azért, hogy lassanként leomoljanak a viskók. Tizenhat szép ház áll már a tiszarádi úton, mindegyikben cigányok laknak. „Ezeregy- néhány forintot kellett fizetni a telekért. Megkaptam volna talán ingyen is. De azt mondtam a tanácson,

megfizetem azt a pénzt, ne legyen ingyen. És utánam a többiek is így tettek...”

kJ ézi a tájat, nyugodt, már nem remeg a gyomra, megszokta az utazást. De gondolatban bizonyára otthon időzik, ahol az asszony sokat dolgozik. Van két disznó, hat malac, tyúkok, kacsák.

Megérkezünk a Nyugatiba. Fogja a kis bőröndjét, elköszön. Siet, várja a Gellérthegy. ahol utat épít és nézi a nyüzsgő nagy várost. Románcot szív, de nem sokat. Alkoholt nem iszik. Haragszik a részegekre. Este csirkeaprólékot főz a vővel és a fiával a munkásszálláson és számolja a napokat, amikor jöhet újra haza, Nagyhalászba.

„Azért lehet, hogy nyugdíj előtt hazajövök a tsz-be éjjeliőrnek” — mondja elgondolkozva. És megemeli a kalapját, amelyen ott díszeleg az ismerős toll, amely annyira jellemző a régi szokásokat őrző cigányokra.

Páll Géza