Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-23 / 225. szám

1976. szeptember 23. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Milliók sorsa S züretelik Szabolcs aranyát, szedik a cukorrépát. Űtra- kélnek a többi termékek is a vasúti sínpárokon és a közutakon, hogy el­jussanak rendeltetési he­lyükre. A megyéből szep­tembertől decemberig el­szállításra kerülő mező­gazdasági termékek sú­lya mintegy 2 millió ton­nára tehető. Tulajdonképpen benne vagyunk az őszi szállí­tási csúcsban. Most még­is azt mondjuk, hogy idejétmúlt ez a kifeje­zés. A vasút — amely még nagyon hosszú ide­ig meghatározó szerepű —, s a közúti teherszál­lításban oroszlánreszt vállaló Volán is megér­te: a szállítások csúcs­időszaka immár nem az ősz. Tavasszal és nyáron — vagyis az év első fe­lében — sikerült meg- dön'teni a korábbi rekor­dokat, és elszállítani az erre az évre tervezett árumennyiség több, mint felét. Nincs tehát őszi csúcs a szállításban, a továb­biakban is kiegyen súlyo­zott tempóra lehet szá­mítani, olyanra, amely nem követel rendkívüli intézkedéseket. Ezekben a hetekben mégis sokat kell szólnunk a szállítás­ról. Különösen nálunk Szabolcs-Szatmárban, ahonnan a most betaka­rításra kerülő és gyor­san romló mezőgazdasá­gi termékeket kell sürgő­sen a feldolgozó üzemek­be, illetve exportra kül­deni. Itt nemcsak a he­tek, de a napok, sőt sok­szor az órák is számíta­nak, mert ha például új­ból megered az eső, meg­nehezül az egész szállí­tási helyzet. K ülönösen fontos az egész megye, de az ország szempont­jából is a záhonyiak munkája. A térség je­lenlegi terhelése is nagy­mérvű. Egy-két hét múl­va pedig naponta tízezer tonnával kell többet ki- és berakodni az ott dol­gozó hatezer embernek. Bármilyen nagy is a gé­pesítés, kitűnő a szerve­zés, a dolgozók áldozat- vállalása, ez a jelentős többletmunka olyan ter­het ró a körzetre, amely feszültségekkel járhat. A MÁV pontos terveket készített, feloldott bizo­nyos sebességkorlátozást, növelte a tengelynyo­mást, rangsorolta a szál­lításra kerülő árukat, létrehozta a komplex brigádokat. Tudnunk kell azonban, hogy sem Záhonyban, sem másutt nem birkóz­hatnak meg egyedül a szállítók a szállító part­nerek megértése és cse­lekvő együttműködése nélkül. Ezekben a hetek­ben égetően nagy szük­ség van arra, hogy a vállalatok maradéktala­nul tartsák be a szállí­tásról, rakodásról szóló kormányrendeletet, hasz­nálják ki jól saját gép­járműveiket. Idén is a nyíregyházi papírgyár példájának követésére lehet felhívni a többiek figyelmét: a gyár szerző­désben vállalta a szom­bati, vasárnapi irányvo­natok ki- és berakását. Sajnos még nem lehet sok hasonló példát talál­ni a szállítók és szállítta­tok ilyen ragyogó össz­munkájára. Q öbbet kell tennünk, hiszen a megyei szállítási helyzet n épgozdasági következ­ményei a szó szoros ér­telmében óriásiak. A vasúti síneken, a közúta- kon a szabolcsiak nehe­zen megtermelt millióit menthetjük meg. K. J. „Csodadohány” Máriapócson Kísérlet az iparszerű termesztésre Közéleti beszélgetés Meghívót kaptak a nyíregyházi KISZ-szervezetek, ifjúsá­gi klubok: városi ifjúsági fórumra invitálta őket a városi ta­nács nagytermébe. Kérdéseket tehettek fel akár írásban, akár szóban. A választ a legilletékesebbektől kapták: a városi párt- bizottság és a tanács vezetőitől. Az „ifjúsági fórum” név alatt egy meghatározás állt a meghívóban: közéleti beszélgetés. Embernél magasabb „dohányfák”. (Elek Emil felvétele) Megkezdték a sűrűállomá­nyú (silórendszerű) dohány betakarítását. Csoda a mária- pócsi határban. Két és fél há­rom méter magasra nőtt a VP—9 és a Káliói fajta dohány ott, ahol különben 1,5 méter a szokványmagasság. De nem a szárak hosszúságán van a hangsúly, hanem a töme­gen. A szárakon a levelek is nagyok, befedik, takarják a .talajt. Dzsungel, amelybe ember nem hatolhat be; nem is kézi erejű betakarításra tervezték. Mind erről, a do­hánytermesztés új módjáról Gulyás János, a dohányfer­mentáló főagronómusa a pócsi határban adott tájékoz­tatót. Hegbízzák a gesztort — A MÉM mezőgazdasági főosztálya adta a megbíza­tást a Nyíregyházi Dohány­fermentáló Vállalatnak, hogy lássunk hozzá olyan kísérlet­hez, amellyel az ötéves terv­időszak végére a jelenlegi ha­gyományos dohánytermeszté­si rendszer egy részét, mint­egy 10 százalékát fel lehet váltani. A kísérlet tulajdon­képpen 1975-ben kezdődött, kis parcellán. A silódohány termesztési részével a fer­mentáló a Nyírségi Dohány­termelési társulat gesztor­gazdaságát, a máriapócsi Rá­kóczi Termelőszövetkezetet bízta meg. Az új rendszer teljes neve „sűrűállományú, aprítva betakarított (silórend­szerű) dohánytermesztési rendszer”. 40—60 mázsa volt a hektá­ronkénti átlagtermés és jó eredménynek számított a tíz­mázsás hektáronkénti száraz kihozatal. De hát pontosan ebben van a kísérlet lényege. Azt kell elérnünk, hogy keve­sebb kézi munkaerő fel- használásával, lehetőleg ha­gyományos gépekkel a ter­méseredményeket megdupláz­zuk, megtöbbszörözzük. Hinimális élőmunkaigény — Ha a kísérlet sikerül — és miért ne — az élőmunka­igény minimálisra csökken. A betakarítást teljes egészében gépek végzik majd. Most a gépeket a gesztorgazdasággal együttműködve alakítjuk ki. Mint említettem, az ültetőgé­pek adottak, a tetejezőt, a si­lózógépeket viszont ki kell ta­lálni, el kell készíteni. A te- tejezéshez a gesztorgazdaság szakemberei egy teljesen új gépet készítettek. Traktorra szerelt, hidraulikus emelésű vágószerkezet az, amely el­távolította, eltávolítja a do­hány virágát, koronáját. A főagronómus által emlí­tett gép ott áll Kislétán a dohánytermesztési társulás műhelyudvarán. De ott van mellette a két különböző tí­pusú silózó is a KSZ 2,6 tí­pusú és az E 0,65-ös NDK típusú betakarítógép is. Ezekről már Orosz Mihály, a dohánytermesztési társulás műszaki szaktanácsadója szólt: — A kísérleti vágások iga­zolják, hogy mindkét silózó­gép, amelyeket egyébként eddig kukorica silózására használtunk, átalakítással alkalmasak a dohány beta­karítására. De nemcsak a betakarítás gépesítése a gon­dunk, hanem a silózott do­hány szárításának a meg­oldása is. A szárításhoz úgy­nevezett konténereket ké­szítünk, ezekbe helyezzük a dohányt és végezzük a szá­rítást. Nagy tömegű termesztés A máriapócsi „csoda” meg­történt, de a kísérlet még nem fejeződött be. Sok mindent kell még megoldani. Többek között azt, hogyan történjen a levél és szár különválasz­tása szárítás előtt. Előbb- utóbb ezt is megoldják és minden bizonnyal 1978 végé­re — az új rendszer kidolgo­zásának ez a határideje — a technológia és a technika le­hetővé teszi a nagy tömegű dohánytermesztés üzemi al­kalmazását. A háromszoros termésátlag háromszoros jövedelmet is jelent, így a haszon kettős: megoldódik a dohánytermesztés problémája vállalati szinten, a termesztés jövedelmezősége termelői szinten. Seres Ernő Kérdések tucatjai hangzottak el. Volt közöttük, amely félig vagy teljesen személyes gondot feszegetett: lakásprob­lémát, utat, járdát, vízvezetéket. Ezekre is választ kaptak a részt vevő fiatalok. De ennél örvendetesebb, hogy a kérdések zöme más jellegű volt: egy-egy nagyobb kollektíva vagy ré­teg gondjait tárta fel, kisebb vagy nagyobb közösségek prob­lémáival foglalkozott. Az új lakótelepeken élő fiatalok hatékonyabb összefogá­sának lehetőségeiről, egy-egy városrész fejlesztéséről, jövőjé­ről éppúgy szó esett, mint a megyeszékhely sportéletéről és a Sóstó kihasználásáról. A város vásárcsarnokáról is kérdez­tek, meg egyes lakótelepek parkosításáról, az új megyei mű­velődési központról és egy önálló nyíregyházi színtársulat­ról... A város vezetői nem kerteltek kimondani, ha valamire nincs pénz, ha hibát követtek el valahol, ha segítséget kértek egyes tervek megvalósításához. Nem hangzottak el csalóka ígéretek, felszínes megnyugtatások — elhangzottak viszont fe­lelős ígéretek, konkrét tervek. A városi KISZ-bizottság és a városi művelődési központ közös rendezvénye elérte célját. Azt, hogy találkozzanak a nyíregyházi fiatalok városuk vezetőivel, hogy közvetlenül tő­lük érdeklődjék meg a bennük élő kérdéseket, hogy aztán a válaszok birtokában megnyugodjanak — vagy tovább kér­dezzenek. , A most zajló ifjúsági parlamenteken egy-egy kisebb kol­lektíva, egy üzem, vállalat ifjú dolgozói vesznek részt, szólal­tak fel, javasoltak vagy vitatkoztak. Itt, a városi ifjúsági fó­rumon egy kilencvenezres város fiatalságának képviselői ül­tek lakóhelyük vezetőivel szemben, és kérdeztek vagy java­soltak. A forma csaknem azonos. A cél ugyancsak. S az ered­mény is: közéleti szereplésre, aktivitásra serkentik a fiatalo­kat ezek a rendezvények... T. Gy. TERMÉKVEZETÉK ÉPÜL. Anatolij Klopov brigádja dolgozik a szovjet—magyar kooperációban épülő tef- mékvezeték első szakaszán, amely a határtól Nyírbog- dányig halad. Izgalmas, szép munka a fehéren kígyó­zó csövek fektetése. Az illesztés és hegesztés nagy pontosságot, szakértelmet kíván. (Hammel József fel­vétele) A szeptemberi eső négy és fél hektáron áztatja a kísér­leti parcellákat. Amit szakem­ber magyarázata nélkül is észre lehet venni: sűrű a tő­állomány, a hagyományosnak duplája vagy még attól is több. — Az új termesztési rend­szer lényegéhez tartozik a hektáronkénti magas tő­szám — magyarázza a főag­ronómus. Hektáronként 50— 60 ezer. Ezt hagyományos rendszerű gépekkel, a magyar TP—4 és a bolgár hatsoros­sal ültették. Ilyen tőszám mellett zöidsúlyban a várha­tó átlagtermés hektáronként 250—300 mázsa — ez most több is lesz — száraz súlyban 35—37 mázsa. Aki csak egy kicsit is jár­tas a dohánytermesztésben, ismeri az eddigi eredménye­ket, a termésátlagokat, meg­hökkentő számára a 300 má­zsás zöldtömeg, a 37 mázsás száraz eredmény. — Valóban meghökkentő, mert eddig zöldtermésből l/isszavonhatatlanul itt van. A csi)- “ lagászok is áldásukat adták rá, keddtől immár hivatalosan is őszben élünk. Jelenti ez, hogy előkerülnek az esernyők, a melegebb kabátok, már nem reklamálunk, ha zordabb az idő. Az iskolai órákon beszélnek a sárguló levelekről, a természet lassú pihenőre téréséről. De mindez nem ilyen egy­szerű. Szorgosabb és szaporább lett a mun­ka az almáskertekben és a földeken. Okosabban készülnek a tervek arra, hogy a nyár érlelte termés raktárba ke - rüljön, gyárba jusson. Határt jár a szak­ember, s már a jövő évi termésre gon­dol, annak készít ágyat. Sürgetnek a rö • vidülő napok, serkentenek az esőtlen órák, s szaporázzák a kezek igyekezetét a nap ki-kitörő sugarai. Szapora lükte­tés mutatja, nagy kamrájába okosan gyűjt az ember. De másmilyen gondja van az embe­rek többségének is, mint eddig. A nép­művelő a hosszabb estékre készíti prog­, .............................. ­ramját, a mozis is felsóhajt: telnek az eddig üres széksorok. A könyvtáros megnyújtja a nyitvatartási, a múzeoló- gus sok jó tárlatot készít. A vadászgató fegyverét tisztogatja, a turista előszedi bakancsát, szögesbotját. Az autós az al­őm vázat korrózió ellen védi, s a biciklista reggelente már kesztyűt húz a hideg el­len. Változik a ritmus, a program. A hét­végi kertek lassan elnéptelenednek, leg­feljebb a nyúl ellen erősítgeti a kerítést a gazda. A piacon őszi gyümölcsök ve­szik át az uralmat, s az árak is mutat­ják, ahogy csökken a hő, úgy emelkedik a költség. Az árus előtt megjelenik a kucsma, a bekecs, s kihal a céllövöldés sátra előtti tér. A reggel munkába igyekvő munkás sötétben indul. Korábban kapcsol be, s később ki a TITÁSZ homálykapcsolója, néha egy felhő meg is zavarja az auto­matát. A közlekedési rendőr szigorúb­ban mutatja a rohanónak a nyúlós út­testet, és az esti fények között a köd­lámpa is ott villog. A gyermekekre rá­kerül az anorák, a bojtos sapka, a gye­rekkocsira nylonlepel borul. Az ember reggelente gémberedett ujjal tapogatja a radiátort, a sportba gyakrabban lobban a láng, a kutya is behúzódik a melegbe. Az ablakok már délután kivilágosodnak, s hosszabban időz a szem a könyvek betűi között, ősz van, végérvényesen és visszavonhatatla­nul. Az élet megy tovább, csak a ritmus változik, s egyre gyakrabban látszik meg a lehellet. A járdákról már őszi levelet söpör­nek. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents