Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-21 / 223. szám
1976. szeptember 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Országos párbeszéd — szabolcsi szemmel 0 SSZNÉPI PÁRBESZÉD volt a népfront VI. kongresszusa. Erről azok is meggyőződhettek, akik elfoglaltságuk vágy- egyéb okok miatt a beszámolók, felszólalások csak egy részét hallották. Megyénket harminckilenc küldött képviselte a kongresszuson és ott voltak teljes jogú küldöttként az országos tanács megyénkben élő és dolgozó tagjai is.' Lehet-e szabolcsi szemmel nézni a kongresszust, amikor minden fontos kérdéskör any- nyira országos jelentőségű volt, hogy azokat nem lehet megyei határok közé vonni? A kérdésre a részt vevő küldöttek adtak választ olyanformán ; Szabolcs-Szatmár megye gazdasági, politikai, társadalmi, művelődési erőfeszítései, megoldásra váró feladatai zömében találkoznak az ország más vidékein élő emberek gondjaival, örömeivel. Melyek ezek? Váljék állampolgári kötelességgé a lelkiismeretes, fegyelmezett munka! Adjunk mindennap és minden munkahelyen, fórumon hétköznapi tartalmat a szocialista demokratizmusnak. Legyen még aktívabb, cselekvőbb a társadalom két nagy osztályának, a munkásosztálynak és a parasztságnak egymás kölcsönös megismerése, az előíréle- tek eloszlatása. A felszólalók közül többen elmondták: azzal együtt, hogy a munkás és a paraszt munkája, — a technika és a munkaszervezés erősödésével, — sok tekintetben közel került egy- • máshoz, még sok a tennivaló, hogy a parasztság életvitel-' ben, gondolkodásban, műveltségben is nagyobb lépéseket tegyen a felzárkózáshoz. Megyénk küldötte, Juhász István kisvárdai tsz-elnok volt a kongresszus elsq felszólalója. Ahhoz képesti hogy elsőként kellett a felszólaló«, mikrofonjához lépnie, az ország színe előtt, meglepően nyugodt volt. A szabolcsi küldött-társak, akik együtt drukkoltak neki, hogy sikert arassanak szavai, — nem a szónoki képességek miatt szurkoltak, hanem azért, hogy mondanivalója értő fülekre találjon, mindenki úgy vegye: Szabolcsról szólva a népgazdasági érdekekről, fontos gondokról beszél. A kisvárdai Rákóczi Tsz elnöke a munkás-paraszt szövetség gondolatához, a szövetség min dennapos gyakorlatához kötötte mondandóját. Gondolatai találkoztak más küldöttekével, amikor arról szólít: a mezőgazdaság fejlődésével érthetően csökken a hagyományos értelemben paraszti munkát végzők száma, de nem csökken a munkás-pa raszt szövetség jelentősége, fontossága. N éhány gondot is SZÓVÁ TETT az ország nyilvánossága előtt; egyes igen fontos mezőgazdasági termékek felvásárlói árának felülvizsgálását kérte, hogy hosszabb távon is érdekeltebbé tegyük a isz- eket, a kistermelőket a burgonya, a dohány és más fontos cikkek termelésében, a termelési, illetve értékesítési biztonság jobb kamatoztatásával. Nem volt a kongresszusi beszámolók, felszólalások között egy sem, amelynek ne lettek volna szabolcsi vonatkozásai is. Kisérjék figyelemmel, jelezzék a népfrontbizottságok is, hogyan valósulnak meg a fontos gazdaságpolitikai intézkedések, köztük a kistermelő és háztáji gazdaságok segítése. Váljék nyíltabbá a területfejlesztési politika, vitassák meg a lakosság legszélesebb rétegeivel, hol, hogyan, miért és mikor valósulnak meg a város-, községfejlesztési tervek. Szaporán jegyeztek a szabolcsi küldöttek, amikor a tanyák, külterületek, a társközségek lakóinak gondjairól, vagy az ingázókról, a családtervezésről, a népességpolitikai gondokról esett szó. Nem sokat pihenték a küldöttek a két nap alatt. Vasárnap 6-kor ébresztették őket, s reggeli után fél 8-kor már a helyükön ültek. Folytatta munkáját a népfront kogresz- szusa, folytatódott a széles körű párbeszéd. Zala megyei olajbányász a cigánylakosság emberibb élet- és munkakörülményeinek javulásáról szólt. Szavaiból a már sokak által felismert igazság csendült ki: a cigányok felemelkedése nem oldható meg nélkülük, csak velük együtt. S ekkor eszembe jutott az egyik szabolcsi küldöttel, Tóth Ferenccel a vonatban töltött idő. A nagyhalászi küldött évekig volt cigány- vajda. Ma megbecsült tanácstag már tizenkét éve. Elmondta, milyen fáradozásába került, amíg kijárta a tizenhat telket, amin azóta szép lakások sorakoznak. Személyes, dolgos életével akarja és formálja is környezetének cigánylakosságát. ff |ERÜS JÓ HANGULATÚ kongresszus volt a népfront VI. kongresszusa. Nem azért, mert picivé zsugorították a gondokat, a nagy feladatokat és óriásivá az eredményeket. Valamennyiről jelentőségükhöz mérten szólt a beszámoló, s minden felszólaló. De érződött, a további jó munka és közérzet, boldogulás feltétele a kezünkben van. Biztosíték a párt kipróbált politikája, s a megvalósításban pótolhatatlan erő, a népfrontmozgalomban testeit öltő szocialista nemzeti egység, a tenniakarás a haza, a nép javára. Ezt erősítették a felszólaló egyházi vezetők is, így dr. Bartha Tibor református püspök, aki a hívők együttműködését kérte a társadalom, az ország jobb létén munkálkodók igyekezetével. Vasárnap is beszédtéma volt a kongresszusi küldöttek és vendégek,között Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-dí- jas színművész felszólalása, aki a színházi életről szólt, igen szuggesztiv erővel, soksok igazsággal, teljes átéléssel mondta el fontos gondolatait arról; többet kellene tenni az igazi művészetért és többet az álművészet ellen. A szabolcsiak vérnyomása érthetőén a szokatnál magasabbra szökött, amikor vasárnap délben dr. Hársfalvi Péter, a nyíregyházi tanárképző főiskola főigazgató-helyettese, szabolcsi küldött kapott szót. Napi témáról, közös ügyről szolt: az iskolai nevelőmunkájáról, közelebbről a munkás-paraszt fiatalok helyzetéről. Az értelmezés, a segítés gondjairól, az egy nyelven való beszédről. A „F-es” gyermekek (így jelölik az iskolai nyilvántartásokban a fizikai dolgozók gyermekeit) ilyen megkülönböztetése kisebbrendűségi érzést válthat ki, nehezíti iskolai beilleszkedésüket. A fizikai dolgozók gyermekeinek hátrányos hely- zetüségét azzal is tetézzük, hogy általában a tanyai, külterületi iskolában alkalmazzuk a képesítés nélküli nevelőket. D IOVÁRBGONDOLKO- DÁSRA, ELEMZÉSRE, CSELEKVÉSRE késztető felszólalások hangzottak el a kongresszuson. Akik elmondták, nem azzal az érzéssel mentek haza, hogy jól kibeszélték magukat. Annak tudatában szóltak — felelősséggel, a változtatás nemes szándékával —, hogy az ország vezetése ezután is hasznát veszi a sokrétű tapasztalatoknak, javaslatoknak. A szavak értelmet nyernek, valósággá testesülnek. Ennek legjobb bizonyítéka a kongresszus által elfogadott, állás- foglalás, amely a mindennapok nyelvén, a mindennapok munkásainak ad több évre szóló cselekvési programot. Páll Géza es Befejezte munkáját a népfront kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) dő brigádok felé. E brigádoktól sokat kérünk, s ők sokat is tesznek. El kell azonban jutnunk oda, hogy ne csak kérjünk tőlük, hanem adjunk is nekik. Adjunk azzal, hogy jelszavukat magukévá teszik a más területen dolgozók; hogy mindenütt az ő munkaerkölcsük szellemében dolgozunk; hogy valameny- nyien kötelességünknek tekintjük a részvételt a közös feladatok megoldásában. Örömmel nyugtázta Sarlós István, hogy a kongresszusi vita egységet tükrözött. Munkások és egyházi vezetők, tudósok és tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak és pályakezdő fiatalok szavaiból egyaránt kicsendült a meggyőződés: a szocialista építés teremtette és teremti meg annak feltételeit, hogy nyugodtan éljünk és alkossunk ebben az országban. Politikai egység ez. egyetértés abban, hogy népünknek a szocializmus útján kell haladnia, s a boldogságot a ma élő nemzedéknek kell kézzelfogható közelségbe hoznunk. Mert a ma élő generációk öröme és sikere teszi kiegyensúlyozottá, boldoggá az utánuk következő nemzedék életét: Hangsúlyozottan szólt a főtitkár arról, hogy a magyar nép történelmét írjuk és formáljuk, elődeinket tiszteljük és haladó hagyományainkat ápoljuk az olyan közös cselekvéssel, amely önmagunknak becsületei szerez, tisztességet jelent. Ennek alapján pedig jogosan felléphetünk azzal az igénnyel, hogy az egész világ tiszteljen bennünket. Ott vagyunk a nemzetközi élet színpadán és nem kis szereppel. Azok közé tartozunk, akik szocializ-, must építenek, és neníicsak, önmaguknak, hanem a világ egésze számára. Mi, akik úttörők voltunk 1919-ben és 1945-ben, vállaljuk történelmi küldetésünket, új országot, új társadalmat akarunk felépíteni. Ehhez a munkálkodásunkhoz jeligének tekinthetjük — fogadjuk meg gyakoroljuk — Kölcsey A fegyver nélküli világért! S zázmilliók követelik valamennyi kontinensen a tartós békét, az emberiség létét veszélyeztető fegyverkezés megszüntetését, az általános és teljes leszerelést. A világ minden országában gyűlnek a második stockholmi felhívást támogató aláírások, határozatok. Ehhez a nemzetközi méretű mozgalomhoz csatlakozik a Hazafias Népfront VI. kongresszusa — hangzik a dokumentum. Meggyőződésünk, hogy a béke, a biztonság és a leszerelés az emberiség egyetemes érdeke és kedvez a fejlett szocialista társadalom építésének is. A politikai és a katonai enyhülés világszerte jó feltételeket biztosít a társadalmi haladás erőinek. Ezért foglalunk állást a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a leszerelés mellett. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk — következetes és kezdeményező külpolitikája döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az utóbbi években értékes eredmények születtek a fegyverkezési verseny korlátozásában. Kifejezi azt a reményét, hogy a nemzetközi leszerelési tárgyalófórumok a következő esztendőkben is pozitív döntésekkel viszik előbbre a leszerelést, a tömeg- pusztító fegyverek, az emberi környezet ellenséges rombolása betiltásának ügyét. A háborúktól és fegyverektől mentes világ csak napjainkban válhatott reális célkitűzéssé, amikor a szocializmus világ- rendszerré, így a társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé vált. Az egyetlen olyan társadalmi rendszerré, amelyben nincsenek háborúk kirobbantásában, fegyverkezésben érdekelt, háborús nyerészkedésre spekuláló osztályok és csoportok. A z enyhülés és a leszerelés ellenfelei ugyanakkor még számottevő tartalékokkal rendelkeznek, s tevékenységük nagy veszélyek forrása. Szorgalmazzák az agresszív NATO erősítését, a hadikiadások növelését, újabb fegyverkezési programok megvalósítását, egyúttal az enyhülést, sőt, a leszerelési tárgyalásokat is katonai előnyszerzésre, a szocialista országok pozícióinak gyengítésére igyekeznek felhasználni. Mindez azonban nem bátortalanítja el a leszerelés híveit, hiszen ezen a területen minden előrelépés eddig is nehéz harcban született. E küzdelmet folytatnunk kell nagy célunk, az általános és teljes leszerelés érdekében. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa nagy jelentőséget tulajdonít azoknak a leszerelési tárgyú állásfoglalásoknak, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet 1975. augusztus 1-én aláírt záróokmányában, valamint az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának 1976. június 30-án közzétett dokumentumában rögzítettek. A kongresszus támogatja egy olyan nemzetközi egyezmény elfogadtatását, amelyben az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról és vállalják, hogy a köztük támadt vitákat kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján rendezik; úgy véli, meg kell gyorsítani a leszerelési világértekezlet előkészítését és összehívását; helyesli a világon kibontakozó „leszerelési offenzívát” a már meglévő, valamint a tervezés és kikísérletezés alatt álló tömeg- pusztító fegyverek teljes betiltásáért — s kijelenti, hogy a magyar népfrontmozgalom hozzájárul e nemes célok sokoldalú elősegítéséhez. A leszerelés több élelmet, fejlődő gazdaságot, több kultúrát biztosít, az alkotómunka lehetőségét, a haladás meggyorsítását jelenti valamennyi nép számára. Felhívjuk a magyar társadalmat, hogy együtt a világ békeszerető, haladó erőivel, a jövőben is cselekvőén vegyen részt minden erre irányuló erőfeszítésben — zárul a felhívás. Ferenc gondolatát: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül” — zárta beszédét Sarlós István. A főtitkár vitaösszefoglalója után határozathozatal következett. A kongresszus elfogadta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának jelentését. a legutóbbi kongresszus óta végzett népfrontmunkáról, a főtitkári szóbeli beszámolót, a hozzászólásokban tett javaslatokat, illetőleg a vitaösszefoglaló választ. Egyhangúlag magáévá tette a beterjesztett kongresszusi állásfoglalást. (A kongresszus állásfoglalását lapunk szerdai számában közöljük.) Végül a kongresszus úgy határozott, hogy megbízza az új országos tanács elnökségét és. a tisztségviselőket, hogy az állásfoglalásban, a kongresszusi vitaanyagokban foglaltakat,. valamint az elhangzott észrevételeket figyelembe véve alakítsák a mozgalom munkáját, azok szellemében tevékenykedjenek. Ezt követően a kongresz- szus „A fegyver nélküli világért!” címmel nyilatkozatot fogadott el. Ezután Borovszky Ambrus, a jelölő bizottság elnöke beterjesztette a Hazafias Népfront új országos tanácsának tagjaira vonatkozó indítványt. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag megválasztotta a Hazafias Népfront 251 tagú országos tanácsát. Az országos tanács tagjaivá választották Szabolcs- Szatmárból: Gulyás Emilné dr-t, a HNF megyei bizottsá-. gának titkárát, Juhász István tsz-elnököt, Mező Istvánná munkást, Puskás Istvánná tsz-tagot, Tóth József né, munkást és Virányi Istvánná felsőrészkészítőt. Szünet következett, közben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta az országos elnökséget és a tisztségviselőket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára: Sarlós István. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei: dr. Bognár József, Bugár Jánosáé, Hantos János, dr. Molnár Frigyes, Nagy Józsefné, dr. Ortutay Gyula, Pethő Tibor, Rónai Rudolf, dr. Szabó Kálmán, Szabó László, Szeműk József. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárai: dr. Molnár Béla, S. Hegedűs László, dr. Szentistványi Gyu- láné. A Hazafias Népfront országos elnökségének további tagjai: Apró Antal, dr. Asbót Jánosné, dr. Bartha Tibor, Bencsik István, Dojcsák János, Erdei Lászióné, Fazekas Károly, Fekete Károlyné, Földvári Aladár, Gál László, Juhász Ferenc, dr. Lékai László, Losonczi Pál, Molnár Sándor, Mezei Barna, Nánási László, dr. Nyíri Béla, dr. Papp Lajos, Pásztor Gabriella, Piákér Ignác, dr. Po- linszky Károly, Sebestyén Nándorné, dr. Straub F. Bruno, dr. Trautmann Rezső, Varga Imre. A pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke: dr. László Andor. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa Kállai Gyula zárszavával, s a Himnusz hangjaival ért véget. A Hazafias Népfront VI. kongresszusának második munkanapján — a tanácskozás szüneteiben — Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a HNF OT főtitkára vezető értelmiségiek, művészek képviselőinek egy csoportjával, illetve munkás és paraszt küldöttekkel találkozott. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vasárnap este — a HNF országos elnöksége nevében — vacsorát adott a népfrontkong- resszusom részt vett külföldi delegációk tiszteletére a Hotel Duna Intercontinental- szállóban. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hétfőn hivatalában fogadta Marcelo Fernandez Font, a Kubai Köztársaság külkereskedelmi miniszterét. (Kelet-Ma- gyarország telefotó)
