Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-21 / 223. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 21. Az Intelligence Service titkai 1. Legendák és valóságok Ma összeül az ENSZ-közgyülés Kedden kezdődik New Yorkban az ENSZ 31. közgyűlése. A háromhónapos tanácskozás napirendjére eddig 125 pontot vettek fel. A Szovjetunió és a többi szocialista ország javaslatai alapján idén is előtérben állnak majd a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés kérdései. A közgyűlés elé kerül a Szovjetunió és az Egyesült Államok legutóbbi közös nyilatkozata a környezeti hadviselés megtiltásáról. Beható vita várható Afrika égető kérdéseiről. A kontinens országai számos határozati javaslatban követelik a fellépést a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszer ellen, sürgetik Namibia azonnali függetlenségét. Várhatóan ismét szerepelnek a vitában a Közel-Kelet problémái. Tárgyal majd a közgyűlés a nemzetközi gazdasági együttműködésről, a fejlett és a fejlődő országok viszonyáról, a terrorizmus elleni harcról. A Seychelles-szigetek felvételével 145-re emelkedik az ENSZ tagállamainak száma. Vietnam felvételének megtárgyalását, mint ismeretes, novemberre, az amerikai elnökválasztás utánra halasztották. Miután Washington (feltehetően jórészt belpolitikai okokból) vétót helyezett kilátásba. A küszöbönálló választások más kérdésekben is késleltethetik az amerikai állásfoglalásokat a világszervezetben. Kurt Waldheim főtitkárt várhatóan újabb ötéves időszakra megerősítik tisztében. Az idei közgyűlés elnökévé egyhangúlag Hamilton Ame- rasinghét, Sri Lanka nagykövetét jelölik a tagországok. Svéd parlamenti választások Ellenzéki győzelem Több mint négyévtizedes szociáldemokrata vezetés után a polgári pártok győztek a svéd választásokon. Középen: Björn Fälldin centrumpárti vezér, a legesélyesebb miniszterelnök-jelölt. (Kelet-Magyarország telefotó) A Svédországban vasárnap megtartott parlamenti és helyhatósági választások minden valószínűség szerint politikai szenzációval szolgálnak. A választások hivatalos végeredményét csak szerdán, a postán beküldött mintegy 50—60 ezer szavazat megszámlálása után közlik. A leadott szavazatok több mint 90 százalékát számbavevő „ideiglenes végeredmény” azonban mutatja, hogy a választásokból a három polgári ellenzéki párt került ki győztesen, és ezek alakíthatnak koalíciós kormányt — a szociáldemokraták nélkül. Laosz a szoeializmus útján Még két éve sincs, hogy 1975. december 2-án a nép küldötteinek országos kong- reszusa kikiáltotta a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot, és ezzel újabb ország lépett a szocialista társadalmi fejlődés útjára. A Laoszi Hazafias Front és a Laoszi Forradalmi Néppárt széles körű, politikai felvilágosító munkával készítette fel a laoszi népet a jelentős belső változásra. A társadalmi-politikai változások fő mozgatóereje a Laoszi Forradalmi Néppárt volt, a laoszi nép marxista—leninista pártja. A Laoszi Hazafias Front zászlaja alatt megvívott forradalom katonai és politikai erők együttes alkalmazásával, alkotmányos úton győzedelmeskedett. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulását segítette az is, hogy — az indokínai népek vállvetve vívott nemzeti felszabadítási és forradalmi harcának eredményeként — az imperializmus pozíciói megrendültek Délkelet-Ázsiában. A Szovjetunió és a szocialista országok — köztük hazánk is — a világ haladó, békeszerető erőivel együtt következetesen támogatták a laoszi nép szabadságküzdelmét. A haladó erők térnyerésével együtt erősödtek a Laosz és a szocialista országok közötti kapcsolatok. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásával a Laoszi Forradalmi Néppárt hozzáláthatott, hogy az ország egész külpolitikáját a szocializmus elveinek megfelelő célok szerint alakítsa. A laoszi vezetés arra törekedik, hogy megszilárdítsa Vietnam és Kambodzsa kormányával és népével a szolidaritást, szélesítse a barátságot és a kölcsönös segítséget. Laosz a többi szocialista országgal a szolidaritás és együttműködés elmélyítésére törekszik az internacionalizmus alapján. Fokozott figyelemmel fordult Laosz az el nem kötelezett országok mozgalma felé; a mozgalom lényegét annak imperializmus elleni tartalmában látja. A fiatal köztársaság Szufa- nuvong államfő vezette küldöttsége aktívan szerepelt Kuba, Vietnam és a többi haladó ország oldalán a colomból értekezleten. Bensőségessé vált a laoszi—vietnami viszony is. Kiemelkedő külpolitikai jelentőségű volt a laoszi párt- és kormányküldöttség Szovjetunióban tett ez évi látogatása. A két fél a megbeszéléseken minden fontosabb kérdésben teljes nézetazonosságra jutott. Számos olyan megállapodást írtak alá, amelyek eredményeként Laosz számíthat a Szovjetunió sokoldalú segítségére. Laosz gyarmati sorból kikerült ország, a népi rendszernek, a társadalomnak le kell küzdenie a gyarmatosítás, a neokolonializmus gazdasági, társadalmi örökségét, és a népi hatalom konszolidálását sikertelenül hátráltatni akaró, kívülről is támogatott ellenforradalmi elemek szabotázsakcióit. A forradalom politikai és gazdasági hatalmának erősítése érdekében létrehozták az állami devizamonopóliumot, a külkereskedelmet pedig állami ellenőrzés alá vonták. A gazdasági életben a legfontosabb feladat a termelés fokozása és az ellátás megszervezése. Hazánk a Laoszi Királysággal 1962. szeptember 12- én létesített diplomáciai kapcsolatot. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulása óta egyre bővülnek kapcsolataink. Állandó vien- tianei székhellyel működő első nagykövetünk 1975 tavaszán adta át megbízólevelét a laoszi királynak. Laosz első magyarországi nagykövete 1976. június 9-én adta át megbízólevelét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. A Magyar Népköztársaság — lehetőségeihez mérten — továbbra is segítséget, támogatást ad a laoszi nép országpní tn munkáiéhoz A londoni Waterloo pályaudvar mögött a Westminster Bridge Roadon egy 19 emeletes irodaépület a Century Hall áll. A látogatóknak általában azt mondják, hogy ez a Környezetvédelmi Hivatal központja, de, ahogy ezt az International Herald Tribuna egy cikkében olvashatjuk az egyik 53-as busz színes bőrű vezetője mindig „kémek és hazajáró lelkek leszáll- ni!” felkiáltással jelzi a megállót. A buszvezető sokatmondó kiáltása magáért beszél. Jelzi azt, mennyire megváltozott Angliában az egykor legendákkal övezett kémszolgálat helye, mennyire megkopott a „sivatagi” Law- rencek. James Bondok dicsfénye. Nagy-Britanniában a kémkedésnek és az államilag irányított felforgatásnak nagy hagyományai vannak. Azt lehet talán mondani, helye ott van a hajdani Brit Birodalom többi patinás intézménye között, státusát biztosabban őrzi a Lordok Házánál. Kémszolgálat a középkorban Az angol királyok már a kora középkorban kiépítették kémszolgálataikat, s ezek nem csupán az országon belül ténykedtek, de széles körű hálózatot hoztak létre a külföldi udvarokban is. Jetim Csernyák szovjet történész több könyvet szentel Nagy-Britannia kémkalandjainak. „A titkos háborúk öt évszázada” című kötetében leírja, miként szervezte meg az angol kémszolgálat a franciák XV. századi hősnőjének, Szent Johannának elfogását, és máglyán való megégetését. Később ennél nagyobb szabású akciókat is végrehajtottak, habár a többi áldozatukat nem avatta szentté a római pápa. A XVIII. században már kialakult a későbbi Intelligence Service elődjének szervezete, a birodalmi hírszerzés és kémelhárítás. Kevesen tudják, hogy fő szervezője és vezérügynöke Dániel Defoe, a Robinson Crusoe írója volt. A szervezetre a brit kormány fontos feladatokat bízott a század dinasztikus háborúiban, az ismétlődő angol—francia ösz- szecsapásaiban. Bevetették a hálózatot az amerikai függetlenségi háborúban és a francia forradalom ellen is. Vaskos köteteket töltenek meg az angol kémszervezet tetteinek krónikái. Az első és második világháborúban fő ellenfelük Németország volt, de 1917 októbere óta figyelmüket elsősorban a Szovjetunióra összpontosították... A legenda „teremtésem Az Intelligence Service- nek mindig is jellegzetessége volt, hogy ügynökeit az uralkodó osztályok fiaiból, az előkelő magánközépiskolák diákjaiból, Oxford és Cam- broidge egyetemeinek hallgatóiból válogatta. Hogy csak néhányukat említsük: a száAndrej Gromiko szovjet külügyminiszter a szovjet ENSZ-delegáció élén hétfőn Moszkvából New Yorkba utazott a közgyűlés 31. ülésszakára. Ugyancsak hétfőn zad első éveiben, amikor Dél- Afrikában a búr háború folyt, a hírszerzésnek dolgozott Sir Winston Churchill a későbbi miniszterelnök, mint a Times tudósítója. (A kémszolgálat és a brit sajtó intim viszonyára még visszatérünk.) Részt vállalt a legendateremtésből Sir Robert Baden-Powell tábornok is. Mint emlékirataiban megírta, az első világháborút megelőző években, magát lepkegyűjtőnek álcázva derítette fel a német és osztrák—magyar partvédelmi berendezéseket. A bárói rangra emelt generális azonban elsősorban, mint a cserkészmozgalom megalapítója ismert, s a nemzetközivé vált gyermekszervezetet is felhasználta a brit imperializmus birodalmi ideológiájának terjesztésére. Az első világháború alatt ténykedett többek között a hirhedt-híres „sivatagi” Lawrence ezredes, aki régészmunkáját cserélte fel a kémmesterséggel. Lawrence nem egyszerűen hírszerző volt, de nagyszabású politikai kalandor is, akinek sikerült az olajban gazdag arab félsziget beduin törzseit fellázítania a törökök ellen. Még nem ért véget az első világháború, amikor az angol kémszervezet megkapta azóta is állandó feladatát — a Szovjet-Oroszország elleni hírszerzés és felforgatás vezetését... A szovjetország elleni diverziók, a gyilkosságok, összeesküvések szervezése minden más feladatot a háttérbe szorított. Sok-sok kötetet tölt ki az angol kém- szervezet oroszországi ügyeinek krónikája. Számtalan csoportot szerveztek, hajlandók voltak támogatni mindenkit, aki a szovjethatalom ellen fellépett. Ugyanakkor az Intelligence Service, szövetségben a legreakciósabb konzervatív elemekkel támadást indított a brit baloldal ellen is. Szabotázs és felforgatás Ennek egyik klasszikus példája az úgynevezett „Zi- novjev-levél” ügye volt. A külföldi hírszerzéssel megbízott szervezetben, ahogy akkor 1924-ben nevezték, az MI—IC-ben készítették fel a hamisítványt, amely szerint a Kreml szabotázsra és felforgatásra ösztönözte az angol kommunistákat, a baloldalt. A „dokumentum” nyilvánosságra hozataláról a kémelhárítás szervezete, az MI—5 gondoskodott egyetértésben a külügyminisztérium egyes tisztviselőivel és a konzervatív párt vezetőivel. Az időzítésről is gondoskodtak: a „levelet” a választások előestéjén hozták nyilvánosságra... Az eredmény nem maradt el: Ramsay Mac Donald munkáspárti kormánya megbukott, nem jöttek létre a Szovjetunióval tervezett megállapodások. Jellemző, hogy az ügyben komoly nyomozást egyáltalában nem folytattak le, mert két tekintélyes londoni lap a The Times és a Daily Mail teljesen magáévá tette a hamisítványt. Miklós Gábor Folytatása következik. utazott New Yorkba az ukrán delegáció, Georgij Sevel ukrán külügyminiszter, valamint a belorusz delegáció Anatolij Gurinovics belorusz külügyminiszter vezetésével. mtm Szeberényi Lehel i4 fém REGÉNY 43. S ekkor mondta Feró, hogy van ám ma is hurok az erdőn, minap is beleakadt egybe. A fiúk nevettek. Mindenki tudta, hogy Zsabka vadászik hurokkal. Még Buda tanító is tudta, innen jutott eszébe, hogy nincs itt. — Csakugyan, mi van vele? — Beteg — mondták a fiúk. Buda tanító csodálkozott, s az öreg igazgató is. — Azt hinné az ember, hogy bottal se lehet agyonverni — szólott az öreg igazgató. Feró merőn nézte a szalonnáját. A tűz visszatükrözött a szemében, bevilágította a homlokát. — Nem jár sehová, csak otthon fekszik — mondta. A fiúk is mondták, hogy voltak nála, és a fél arcát sose mutatja, azon fekszik. Befordulva a falnak. És senkire se néz, csak úgy mond egy- egy szót. — Nagyon megcsendesedett — mondta a hirtelenszőke Dombaj Gyurka kis hallgatás után, mialatt be-bevon- ták szalonnájukat a parázsról. kenyerükhöz dörzsölvén! — Énekeljünk — javasolta Homyák Marci, mert kezdett a dolog unalmas lenni. Mindjárt rá is gyújtott: János bácsi pipája füstölög a világba... ... János bácsi csak egy van, az se baj, ha fogatlan... De igencsak magában énekelte, noha a fiúk itt is, ott is felkapták, beledudoltak. Pontosan egyikük se tudta. Homyák Marci sem, pedig eleget hallják úton-útfélen a táskarádiókban. — No várjatok — szólt az öreg igazgató —, majd én móndok egyet. Köhintett kettőt, reszelt az öreg húrokon. Bizony resz- ketegen, nyekeregve szóltak már. Hogyha nékem, hogyha nékem száz forintom volna ... Kis Pista, akinek a nagyapját még Malicskinak hívták, rozsét dobott a parázsra. Szép sárga láng csapott fel, hosszú nyelvek. S az arcok köröskörül fényesen lobogtak, világítottak. — „De mivel, hogy nincsen” — csatlakozott Buda tanító s vele a fiúk. s egyszerre feléledt a társaság —, fából van a kilincsem, madzag a húzója...” Ezt a sort megismételték, s nagyon jó hangulat támadt a tűz körül. — Hát azt tudjátok még? — szólt Buda tanító, és elmerengve tekintett a tűzön túli sötétbe. Nagyon halkan kezdte, a szívéből: — „Kiszuca, Kiszuca...” — „Sztugyená vogyicska...” — mondták rá a fiuk máris, egyszerre valamennyien. És ügyeltek, hogy szép lassan mondják, és hogy ne is legyen nagyon hangos, mert úgy az igazi. És a szemek csillogtak, végig, amíg énekelek. S ahogy erősödött a dal, az erdő zengve átvette, visszhangozta, a földeken szétterítette. S a szarvasok és olálkodó disznók visszatorpanva hallgatták. Kegy sza tyana pijem, kegy sza tyana pijem, boli ma hlavicska, boli ma hlavicska. A fiúk kipirultak. S noha nem volt ott bor, úgy tűnt, mintha ittak volna. Egyikük órájára pillantott, s azt mondta: — Mindjárt éjfél. — Messze még a reggel — mondta Buda tanító. S hogy elhallgatott, közeli neszek hallatszottak. Mindnyájan hallották, s a galagonyabokrok felé fordították fejüket. Már a bokor zörgött, amelyiknek csaknem a hátukat támasztották, s amelyik egyik ágával behajlott a vaskádba. S akkor előlépett egy öregember. Odajött a tűzhöz. A fiúk feloldódva, csalódottan nevettek. — Hát maga az, Ciprián bácsi? — Álmélkodva látta Buda tanító az öreg Holub Cipriánt (kinek úgyszintén egybeesett születés- és névnapja, mint sokaké, a hajdanvolt pap hóbortjából, ki megsokallta a Jánosokat, Pistákat és Mariskákat.) — Eljöttem — mondta az öreg, inkább motyogta magának, befelé a tűzbe, beljebb rugdosva egy gallyat, mely szélre esett, és nem tudott lángra kapni. — Na de Ciprián bácsi — méltatlankodott Buda tanító, fő-fő feje ennek az egész tüzérségnek —, csak úgy irniksz. mirniksz otthagyjuk az őrhelyünket?! — Kicsikét csak jöttem el — motyogta Holub Ciprián mentségnek. A nyugalmazott igazgatónak a szája nem, csak a szeme somolygott. Kétfelől az arcinak mereven szögezték le a száját. — Véletlenül, csak úgy kérdem, nem a keresztútnál kell magának helytállni, Ciprián? Holub Ciprián bólintott, inkább csak ide-oda mozgott a feje a tűz fölött. Maga sem érezte elegendőnek a dolgot, mert motyogdált is utána valamit: — Ott én állom helyet, csak kicsike én eljöttem... Nem nagyon sokat, tekintetes igazgató úr. A nyugalmazott igazgató piros arccal nevetett, s tenyerével hessegette el magától a címzést. (Folytatjuk) Gromiko New Yorkba utazott
