Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. szeptember 19. Születésnapra Kossuth Lajos köszöntése S zeptember 19-e mellett 16-a és 20-a sőt április 27-e is szerepel Kossuth születési dátumaként. De valamelyik mellett csak ki kell tartanunk, ha már ő nem vállalta a tévedés eshetőségét. „Méltóztassék odajegyezni nevem mellé — olvashatjuk 1874. május 4-i keltezésű, az akkori táilyai lelkésznek szóló levelében —, hogy születésem hónapja nem tudatik”. De Kossuth esetében — az utókor emlékezetben való fenntartásához — aligha van szükség pontos születési dátumra. Az 1948/49- es szabadságharc vérbe fojtása után az itthon maradottak egyre-másra teremtették meg a maguk kis pátriájában a magyar határ 1849. augusztus 17-i orsovai átlépőjének, a hazátlanság keserű kenyerét evő Kossuthnak a kultuszát. A dualizmus kori Magyarország március 15-éinek tüntetőén fényes ünneplései közepette gyakran szállt egy-egy igaz lélek mélyéből felszakadt sóhaj az emigrációban élő „Kossuth apánk”-hoz. Ady számtalan emlékező írást írt róla, s első, nyomtatásban is megjelent verse it őt idézi. Nem egy helyen rendszeresen megülték névnapját is, amit meg kiváltképpen a reá való emlékezés demonstratív megnyilatkozásaként tarthatunk számon. Jellemző erre a Kossuth-kultusz megyénkben meglétének bizonyságául felvonultatott alábbi néhány példa. Az egyik hagyományteremtő előd, a Nyírvidék egykori levelezője jóvoltából tudjuk, hogy március 15-e 40. évfordulójának büdszentmihályi megünneplése alkalmából az alábbi szövegű táviratot küldték a „turini re- meté”-hez, a nemzeti függetlenségi eszme apostolához: Büd-Szent-Mihály szabolcsmegyei város közönsége, a mai márczius 15-d.iki ünnepély alkalmából szívből üdvözli; a kormányzó úrnak még hosszú, boldogabb, Magyarország teljes függetlenségét egészségben megérő életet kívánva Büd-Szent-Mihály város közönsége”. A nem kisszámú hamis ünneplő mellett bizonyára sokak szájából őszintén hangzott ez a tisztelet és megbecsülés. A Nyírvidék 1882. augusztus 27-i száma tudósít bennünket arról, hogy Kossuth Lajos névnapjára a nyíregyházi ünneplők köre „ ... egy Turinba feladott levélben is kifejezte a nagy férfiú iránti tiszteletét”. S három hét múlva, a születési évforduló alkalmából „A nyilvános épületek felügyelői felkéretnek, hogy a nagy hazafi iránti tisztelet méltó kifejezéséül, nemzeti lobogót szívesked. jenek kitűzni”. A Szabalcs-Szatmár megyei Levéltár 7926- os beadványi száma alatt van szó arról, hogy „Kossuth 80-ik születésnapjára távirati üdvözlet”-et küldtek a nyíregyháziak Ez ugyan elveszett, de Kossuth iratainak tizedik kötetében, a 152. és a következő oldalon Kossuth mintegy visszaigazolja ezt azzal, hogy a jókívánságot küldők között megemlíti Nyíregyháza várost és annak 48-as pártját. De azzal az 1883. február 20-áról származó levelével is a fenti közlés megbízhatóságának megerősítésére siet, melyben megköszöni a 80. születésnapja alkalmából küldött üdvözlést. Tíz év múlva, a helyi ünnepségek során a város képviselőtestülete Beniczky Miksa indítványára a következő tartalmú táviratot küldte az idegen földön élő címzettnek: Kossuth Lajos úrnak Turin „Nyíregyháza város képviseletének testületé a mai 90-ik születése napján tartott közgyűléséből egyhangúlag a legnagyobb lelke, sedéssel tett határozata folytán önt, mint különben is e városnak díszpolgárát, hazánknak mélyen tisztelt, s szeretett és érdemkoronázott nagy fiát s országunk felejthetetlen emlékű volt kormányzóját a legmélyebb hazafiúi tisztelettel üdvözli drága életének jó egészségben és szellemi teljes erejében még soká leendő fenntartásáért az Egek Urához fohászát emeli”. Bensőséges ünnepség keretében emlékeztek a jeles napra Nagykállóban is. A város képviselőtestületének rendkívüli gyűlésén örökítették meg nagynevű díszpolgáruk halhatatlan érdemeit. Tidrenczel Sándor KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT MAGYARORSZÁGON SE MAINE MONDIALE DES BEAUX ARTS EN HONGRIE 76 IX. 18-26 Gazdag program - megyénkben Ezekben a napokban sűrűn találkozhatunk ezzel az emblémával, amely a művészet (l’art) szó kezdőbetűje, és a képzőművészeti világhét jelképe is. E rendezvénysorozatot a Magyar Képzőművészek Szövetsége kezdeményezésére, ebben az évben rendezik meg másodszor. Ezen időszakban (IX. 18—25.) az állami, a társadalmi, a kulturális szervezetek, intézmények, a sajtó, a rádió, a televízió a képzőművészeti kultúra propagálását állítják előtérbe, a társadalom és a képzőművészet kapcsolatának elmélyítésén munkálkodnak új tevékenységi formákat keresve az 1974. évi köz- művelődési határozat szellemében. Jobban ráirányul a figyelem most a vizuális kultúránkra, a képzőművészetre, a' művészet és az ember kapcsolatára, a művészi környezetre. Több lesz a vizuális-művészeti élmény a közönség részére, amiből — műveltségünk sajátos szerkezete miatt — kevesebbet kap az átlagember, mint pl. irodalomból, vagy zenéből. A fenti célokat szolgálják képzőművészeti kiállítások, a tárlatvezetések, a képző- művészeti előadások, a riportok művészekkel, a művésztelepek, a képzőművészeti vetélkedők, szakkörök, művészeti kisfilmek vetítése, művészeti könyvek, albumok, gyer- mekrajzpályázatok, ingyenes múzeum- és kiállításlátogatások, stb. A képzőművészeti világhét ez évi országos nyitórendezvénye a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett reprezentatív grafikai és kisplasztikái kiállítás. Ugyanekkor az Iparművészeti Múzeumban a „Textil és grafika” című bemutató. Megjelent ez alkalomra a képzőművészeti világhét híradója magyar és francia nyelven, gazdag illusztrációs anyaggal. Tájékoztatást ad a világhét legfontosabb eseményeiről, a mai magyar képzőművészetről a magyar közönség és a külföldi társszövetségek számára. A világhét alkalmából az egész országban egységesen, a Magyar Képzőművészek Szövetsége által kiadott színesen nyomtatott plakáttal és a fenti emblémával propagálják a képzőművészeti eseményeket. Az országos mozgalomban Szabolcs-Szat- már megye kulturális intézményei is aktívan részt vesznek, mégpedig a múlt évinél erőteljesebben. A tavaszi hónapokban már megkezdődött szervező munka eredményeképpen Nyíregyházán 11, a megye területén pedig még ezenkívül 12 intézmény kapcsolódik be a képzőművészeti világhét munkájába, kiállításokkal, előadásokkal, üzemi tárlatokkal, művészeti kisfilmek vetítésével. Kiemelkedő eseménye volt ennek az időszaknak a képzőművészeti világhét megnyitóünnepsége a Móricz Zsigmond megyei Könyvtárban — összekötve a hajdúsági nemzetközi művésztelep kiállításával, ugyanígy a VII. sóstói nemzetközi művésztelep kiállítása a városi művelődési központban. Ugyancsak itt képzőművészeti előadássorozat, a TIT-ben előadói konferencia, iskolagaléria- avatás a 110. ipari tanulóintézetben, képző- művészeti kisfilmek vetítése a megye filmszínházaiban, Tiszavasváriban Tóth Sándor szobrászművész kiállítása, Fehérgyarmaton Madarász Gyula festőművész tárlata lesz. Nyírbátorban és Mátészalkán üzemi tárlatokat rendeznek. A Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete ez alkalomra kiadványt jelentet meg, amely a szervezetben részt vevő két megye — Hajdú és Szabolcs-Szatmár — képzőművészeti eseményeit foglalja össze, és az országos kiadvány mellett helyileg propagálja a képző- művészeti világhét rendezvényeit. Lakatos József OROSZ LÁSZLÓ 1928. április 24-én született Maconka községben. 1944—46 között az Iparművészeti Iskolába járt. A Képzőművészeti Főiskolát 1949—1954-ig végezte. Mesterei Domanovszky Endre és Bernáth Aurél voltak. 1950-ben az ifjúsági képző- és ipar- művészeti kiállításon szerepelt a Nemzeti Szalonban. 1963-ban önálló képbemutató kiállítása volt Maconkán és Nagybátony-Bá- nyavárosban. 1963 óta vezeti a Május 1. Ruhagyár képzőművészeti körét. Szerepelt országos kiállításokon: Műcsarnok, Emst Múzeum, Miskolc, Salgótarjánban megyei kiállításokon vett részt. Kiállítása a nyíregyházi Benczúr Gyula-teremben tekinthető meg. Képünk a művész egyik alkotását ábrázolja. Vallatom fogtuk Tóth Sándor szobrászművészt Tóth Sándpr Szabolcs-Szatmár megye egyetlen szobrászművésze. (Kiigazítana bennünket: nem a megyéjé az országé.) 1974 óta él Nyíregyházán. Miskolcon született 1933-ban, Képzőművészeti Főiskolát végzett. Szegedről költözött nyíregyházi műtermes lakásába, ezzel megoldódott korábbi lakásgondja, a megye pedig nyert egy szobrász- művészt. 1959 óta több mint száz országos kiállításon, pályázaton szerepelt munkáival — eredményesen. Az idén is több országos tárlat résztvevője. A közeljövőben a Magyar Nemzeti Galériában megnyíló érmészeti és grafikai kiállításon tíz érmével szerepel. A képző- művészeti világhét alkalmából Pécset rendezendő országos kisplasztikái biennálén több éremmel vesz részt, hasonlóan több munkája lesz jelen az októberi hódmezővásárhelyi őszi tárlaton. Itthon, legközelebb a szeptember 18- án sorra kerülő tiszavasvári kiállításán ismerkedhet a közönség legújabb alkotásaival. Mennyiben érzi magát szabolcsi művésznek? — kérdeztük Tóth Sándort, aki ezekben a napokban a sóstói nemzetközi művésztelep alkotó kollektívájának tagja. Tóth Sándor válaszának lényege: elsősorban magyarországi képzőművésznek érzi magát, egy akar lenni a hazában élő szobrászművészek közül. A szobrászt eltérően a festőktől a környezet, a táj, az etnográfiai környezet, a helység, ahol él, nem befolyásolja olyan erősen. Egy életre szóló programja van, amit meg akar valósítani, természetes azonban, nem mellékes tényező a város, a táj sem, ahoí él és alkot. Nem társtalan-e a társak között? — faggattuk a művészt, utalva arra, hogy az egyetlen szobrászművész a megyében. Sporthasonlattal folytatta: „A nagy eredmények nem véletlenül születnek a nagyversenyeken, hanem általában úgy, hogy az egyesületen belül többen társakként versenyeznek”. A művésznek is, a megyének is jobb lenne, ha lennének versenytársak. Azok a tehetséges tanítványok, akik a városban létrehozott szobrászműhelyben tanulnak, utánpótlásnak tekinthetők, de ők még az előtt vannak, hogy közép- illetve főiskolára járjanak. Mit tart a művészelkötelezettségről? — kérdeztük. „Ügy gondolom a művésznek kötelessége elkötelezetten alkotni, s ezt az alkotás fejezi ki. Nekem szerencsém van, mert a feladatok inspirálnak a legjobban. Ha kapok egy-egy feladatot, akkor tudok dolgozni... Mindig csak megrendelésre? — vetettük közbe. „Ez volna a tökéletes állapot — mondta a művész. Aztán egyszerű példára hivatkozott, a cipészre, akinek bizonyára az a legnagyobb boldogság, ha nem csak ő maga gyönyörködik munkájában. így van ezzel a művész is, s közönségnek akar alkotni, nem csak a maga örömére. Erre Tóth Sándor nem panaszkodik, alkotásai sorra eljutnak a „címzettekhez, a közönséghez. Gondol-e alkotás közben a közönségre is, a megértésre?” — folytattuk a faggatást. „Hogy a közönségnek mi a véleménye a munkáimról, erre nem én, hanem a közönség adhat választ. Én arra törekszem, ha a szobrot megnézi a többszörös Nobel-díjas matematikus, vagy a Tundrán élő birkapásztor, mindkettőjüknek kell, hogy megbizseregjen a háta... Fontosnak és szükségesnek tartom a művész és a közönség találkozókat, még fontosabbnak a közönség és a mű találkozását. Soknak vagy kevésnek tartja-e a nyíregyházi tárlatokat? „A közelmúltban két nagyon jó színvonalú kiállítást rendeztek Nyíregyházán Váró Márton és Csontos László szobrászművészek munkáiból. A város hirdetőtáblái nem jelezték e kiállításokat. Megjegyzem, az újság sem értékelte a két kiállítást, kép ugyan jelent meg a lapban, de nem hívta fel a közönség figyelmét bővebben is a két tárlatra. Az a tapasztalatom más megyéhez, városhoz képest Nyíregyházán az országos arányoknak megfelelő a képzőművészeti rendezvények száma. Esetenként jó művészek jó munkáit láthatja a közönség, különösen az elmúlt évi múzeumi programban volt erre több példa. De sok a közepes, vagy ennél gyengébb tárlat, az ezen a területen próbálkozni akaró művész. Sajnos nem mindig kap nagyobb propagandát, nyilvánosságot az értékesebb, „nagykiállítás”. Mi a véleménye az amatőrökről? „Nagyon jónak tartom az amatőrmozgalomnak a tevékenységi részét. Azt, hogy a személyiség saját maga kiteljesedése céljából ilyen, hasznos pótcselekvést végez. De ebből szükség szerint következik az is, ezek a munkák zömében nem közönség elé valók. Az amatőrkiállítások nagy számát a megyében, helytelennek tartom. Az elfogadható, más megyékben így van ez; egy évben egyszer az amatőr képzőművészeti szakkörök együttesen bemutatják munkáikat. De két-három amatőr munkáiból kiállítást rendezni, s elég gyakran, nem használ, sem a közönség nevelésének, sem az amatőröknek.” Mi a véleménye a megyeszékhely szobrairól? „Egykori mesterem, Kisfaludi-Straubl Zsigmond Vénusz szobra a Benczúr téren a másik szobor mögött, a fák között, eldugva áll. Tudom a közönség megszokta, hogy itt a helye. Mégis szeretném, ha ennek a beszélgetésnek annyi eredménye lenne, hogy ez a szép szobor méltóbb környezetbe kerülne, mert luxus a jelenlegi helyén hagyni.” Egyéni élménye? „A nyáron ismét ellátogattam a bulgáriai Burgaszba, ahol tavaly egy nemzetközi szobrász szimpozionon vettem részt. Nagy öröm volt látni a város közepén lévő parkban elhelyezett szobromat”. Páll Géza VÁZLATOK. (Lakatos József rajza)
