Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-18 / 221. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 18. VÁLTÓCSERE MÁTÉSZALKÁN. Az ál­lomás vágányai fölött húzódó hidat a szal- kaiak „Repülőhídnak” nevezik. E hónap 13-án és 14-én nagyon sokan álltak meg itt néhány percre. A Budapesti MÁV Hídépítési Főnök­ség két darab önjáró „Toldi” daruja vonzot­ta a látogatókat. A 10—14 éve forgalomban lévő váltókat e két napon cserélték ki a forgalom teljes fenntartása mellett. Áz itt dolgozó emberek közül sokan emlegetik, hogy ezt a munkát valamikor több, mint 120 ember végezte, most mindössze 30—40 ember dolgozott. Kertés Sándor vezető mérnök már Tár­cái állomáson készíti elő a következő mun­kát, a pályamunkások pedig Mátészalkán végzik felelősségteljes munkájuk befejező szakaszát. Képünkön: kiemelik a régi elko­pott váltókat a mátészalkai állomáson. (Ba­logh András felvétele) Vadászok — nemcsak lesben... Félezer bakot lőnek Szeptember 18—26 Képzőművészeti világhét Kiállítások, irodalmi és zenei műsorok iskolagaléria-avatás megyénkben Jelentős kulturális ese­ménysorozat kezdődik szep­tember 18-án, ekkor nyit­ják meg a képzőművészeti világhetet, amelynek több mint harminc rendezvényé­re kerül sor Szabolcs- Szatmár megyében is. A vi­lághét célja egy héten át az átlagostól nagyobb figyelmet szentelni a képzőművészet­nek, az emberiség osztatlan világnyelvének. A szabolcsi programban több kiállítás kapott helyet, képzőművészettel kapcso­latos irodalmi és zenei mű­sorokra is sor kerül, képző- művészeti könyvek bemu­tatóját, árusítását is meg­rendezik. A hét nyitóesemé­nye szeptember 18-án, dél­után 6 órakor lesz a Mó­ricz Zsigmond megyei Könyv­tár előadótermében. Itt tart­ják a hajdúsági nemzetközi művésztelep tárlatának meg­nyitóját is. „Anyag és forma” címmel a nyíregyházi Jósa András Múzeumban nyílik kiállítás. A „Kortárs festőművészek” és a „Kisplasztika és plakett” kiállításra a Benczúr Gyula­teremben kerül sor. Erre az időszakra esik a sóstói nem­zetközi művésztelep zárótár­latának megrendezése. Fel­avatják a megye első iskola­galériáját a 110. sz. nyíregy­házi szakmunkásképző in­tézetben a Képcsarnok Vál­lalat Csontváry-terme és a . KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT MAGYARORSZÁGON SEMAME MONDIALE DES BEAUX ARTS EN HONGWE 76 1X18-26 megyében élő képzőművé­szek által adományozott mű­alkotásokból. Képzőművészeti vetélke­dő, szoboravatás, képzőművé­szeti kisfilmvetítés teszi vál­tozatossá a világhét prog­ramját. A megyeszékhelyen kívül Tiszavasváriban, Va­ján, Nyírbátorban, Vásáros- naményban, Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Nagykálló- ban és Tiszalökön rendeznek kiállításokat, művész-közön­ség találkozót. Szeptember 18—26. között a megye 255 filmszínházában vetítenek kísérőfilmként képzőművé­szeti kisfilmeket, a „Búvó örökség” című néprajzi-mű­emléki kisfilmet a megye 41 filmszínházában tűzik műsor­ra. A Varázs fuvola Nyíregyházán Ötezer új gépjármű fél év alatt Ülést tartott a KBT Ülést tartott a megyei közlekedésbiztonsági tanács elnöksége. Napirenden sze­repelt a kisvárdai járás KBT elnökségének munkája, ér­tékelték a megye első fél évi baleseti helyzetét és szó volt az „Iskolák a közlekedés biztonságáért” című mozga­lomról is. Megyénkben az első fél évben tovább növekedett a gépjárművek száma. Nem kevesebb mint 5020 új gép­járművet helyeztek üzembe fél év alatt. A balesetek szá­ma az első fél évben a tava­lyi év hasonló időszakához viszonyítva 421-ről 363-ra csökkent. Számszerűen csök­kent az ittas vezetők száma is, de a tetten ért vezetők nagyobb mennyiségű alko­holt fogyasztottak. Szomorú, hogy 110 esetben állapítottak meg gyorshajtást a gépjár­művezetőknél. Főleg a sze­mélygépkocsivezetők lépik át a megengedett sebességet. A városi általános iskolák közt a nyíregyházi 2. sz. is­kola diákjai nyerték az „Is­kolák a közlekedés bizton­ságáért” című éves versenyt. A községek közötti versenyt a gávavencsellőiek nyerték, a középiskolák között első lett a Nyíregyházi Krúdy Gimnázium. Másfél évszázados a Magyar Tudo­mányos Akadémia könyvtára Idén ünnepli megalakulá­sának 150. évfordulóját a Magyar Tudományos Akadé­mia Könyvtára. A jubileum­mal kapcsolatos ünnepi meg­emlékezésekről tartottak saj­tótájékoztatót péntek délelőtt az MTA-n. Szeptember 22- én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ün­nepi ülésen emlékeznek meg a reformkori létesítmény alapításáról. Ezzel egyidőben a Roosevelt téri székház elő­csarnokában a könyvtár tör­ténetét és jelenét bemutató kiállítás nyílik. A könyvtár jubileumi rendezvényéhez kapcsolódóan kétnapos ülés­szakon emlékeznek meg az • MTA Könyvtár Keleti gyűj­teménye megalapításának 25. évfordulójáról. A z eltelt negyedszázad alatt nem történt ve­lünk semmi lénye­ges, csak ilyesmik: szerez­tünk vagy 40—45 diplomát, van közöttünk vagy 10 igaz­gató (gyár, üzem, iskola), jó néhány osztályvezető, üzem­vezető, nyolc dr-es (tudomá­nyos, jogi, állatorvosi), nyolc tanár, 16 mérnök (villamos, vegyész, gépész, agrár, repü­lő, építész.) „Még nincs kész a leltár” — ezt a címet adta a szokat­lan krónikának összegyűjtő­je Lábossá Gusztáv, nyír­egyházi általános iskolai ta­nár, a volt osztálytársaknak Golyó. Ez volt a diák neve, s illő erre utalni, hisz az életleltár, amelyből idéztünk a 25 éve érettségizett egyko­ri Kossuth-diákok, a A és a B osztály találkozója alkal­mából készült. Az ötlet ki­tűnő; (majdnem) mindenki megírta mi történt vele hu­szonöt év alatt. Negyvenhárom „életleltár” előzte meg a szombaton sor­ra kerülő érettségi találkozót, melyet kézhez is kapnak a megjelentek. Színes ez a lel­tár, van köztük meteoroló­gus, csőszerelőipari vállalati szerelésvezető, középiskolai igazgató, több mérnök, fő­mérnök, bíró, technikus, egyetemi adjunktus, állator­vos, belsőépítész, atomkuta­Szabolcs-Szatmár megye gazdag vadállományban. A Lónya, rétközi részen és a szovjet határ mentén van, szarvas, gímszarvas és dám­vad a megyében. Ezeken a nagyvadakon kívül őz, vaddisznó, fácán, fogoly, ■ nyúl is található az er- • dőkben, mezőkön. A va- dászást az egyes fajokra csak meghatározott időre en­gedélyezik. Az őzbakkilövés májusban kezdődött. Minden évben szelektálják az állo­mányt: az öreg vagy gyen­ge, fajfenntartásra alkalmat­lan bakokat kilövik, így a természetes szelekció mellett az ember tudatosan is irá­nyítja az állatok életét. Eb­ben az évben mintegy fél­ezer őzbakot selejteznek ki a hazai és külföldi — főként nyugatnémet és osztrák — vadászok. Augusztus elsején kezdődött a vadkacsaidény. A fácánkakasokat szeptember elsejétől lehet lőni, de az egyes vadásztársaságok ma­guk döntik el, mikor enge­délyezik területükön a vadá­tó, repülőmémök, főrevizor, vasutas oktatótiszt, munka­ügyi előadó, rádió- és tévé­szerelő. Van köztük olyan, aki négy évig repülőgépeket, he­likoptereket vásárolt az or­szág számára, mint külkeres­kedő és négy évig Indiában élt. (Kővári Tibor). Egy má­sik „hiányzó”, akit hiába szólít az egykori osztályfő­nök, dr. Margócsy József — Moszkvában dolgozik a KGST-titkárságon (Szabó Jó­zsef). Van közöttünk olyan aki a ,yk”-betűs foglalkozásokat kedvelte — írják „voltam 1951-től kubikos, keszonos, katona, kohász, könyvtáros, most gazdasági igazgató” — emlékezett a 25 évre egyi­kük. Az önirónia sem hiányzik a vallomásokból. Szlávik Ferenc így ír magáról: „1956 tavasza óta dolgozom a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézet­ben. Egy ideig mérőrend­szer és műszertervező mér­nökként kerestem a kenye­rem. Később az öregedés okozta fajsúlycsökkenés en­szást. A nyulak két hónapig még békében élhetnek, csak ezután fordul ellenük a pus­ka csöve. A megyében 38 vadásztár­saság működik, több mint 1300 taggal. A tagok között a legkülönfélébb foglalkozású emberek előfordulnak: fizi­kai és szellemi dolgozók, ter­melőszövetkezeti tagok, orvo­sok, mérnökök és szakmun­kások. A vadászat nemcsak szórakozás, egyéni passzió, hanem hasznot is hajt. Az ipari centrumokban — ez or­szágosan megfigyelhető — sokan jelentkeznek a társa­ságokba. Az ülő foglalkozá­súak, zárt helyen dolgozók munka után felüdülést talál­nak a szabadban, a termé­szetben és ezt vadászat köz­ben meg is kapják. Hasznot úgy hajt, hogy a fejadag fe­lett lőtt vadszárnyasokat hű­tőházakba viszik, hiszen szí­vesen vásárolják a hazai és külföldi piacokon akár a lőtt, akár az élve befogott fá­cánt, nyulat. gém is feljebb juttatott az uborkafán, s egyre több lett a vezetői munkám. De idő­közben kiharcoltam magam­nak egy tehetséges és lelkes emberekből álló, jól felsze­relt csoportot, amelyben kardiológiai kutatásokat vég­zünk. Feleségem gimnáziumi tanár. Itt-ott magam is sokat és örömmel tanítottam. Most hatéves lányom hegedűedző­je vagyok. Hároméves fiam viszont engem tanít: türe­lemre.” Peregnek az évek. A kül­kereskedőként a világot be­járó Kővári Tibor azt írja: „Bejárva Ungot-Berget fele­ségül vettem egy nyíregyházi kislányt, Jobbágy Vilmát, aki vegyészmérnök, „rozsdo- lógus” — korróziós szakmér­nök. Szigetszentmiklóson la­kom, Kőbányára járok dol­gozni, elég sokat utazom, munkám többször is szólít külföldre, de remélem a ta­lálkozóra sikerül eljutnom, mert szeretném látni, ki mi­lyen fiatal maradt.” Sokan vannak, akik igen szűkszavúan sorolták fel, mi történt velük 25 év alatt. A megyében félmillió hek­tár területen vadászhatnak. Saját területükön gondoskod­nak a vadállomány téli élel­mezéséről, apró- és nagyvad­ról egyaránt. Etetőket állí­tanak fel, ellátják takar­mánnyal, hogy a téli hóna­pokban se szenvedjenek hi­ányt az állatok. Ennek elle­nére mégis okoz kárt a vad­állomány, elsősorban a vad­disznók. Ezek nemcsak télen, hanem már nyáron és ősszel is megdézsmálják a búzát, kukoricát. Legutóbb az újfe­hértói vadásztársaság ejtett el egy vadkant a Nagyvadas- tó mellett. A vaddisznón kívül az őz és a nyúl károsítása is szá­mottevő a mezőgazdaságban. Télen megrágják a fiatal gyümölcsfák kérgét, éles fo­gaikkal lemetszik a fiatal hajtásokat. Ez ellen csak a gyümölcsösök körbekerítésé­vel védekezhetnek a gazda­ságok. (sípos) Csak annyi: Pásztor László a NYIRTERV tervezőmérnöke tervezte az elhunyt Paulinyi Zoltánnal, a nívódíjas me­gyei könyvtár épületét, a postát. Jenser György, a kertészeti és parképítő vál­lalat igazgatójának is van egy kis köze ahhoz, hogyan szépül a megyeszékhely. Banner László, a Krúdy Gimnázium igazgatója a jö­vőnek dolgozik, a kiművelt emberfőkért fáradozik, Biró Imre, a kisvárdai növényvé­dő állomás szakmérnöke a természeti „átok” egyik elhá- rítója. De említhetnénk a többieket: Máthé Dezsőt, Nagy Károlyt, Pap Gábort, Hegedűs Györgyöt, Balogh Györgyöt és másokat, akika megyében maradtak. De mit ír még a volt osz­tálytársaknak, Golyó, a kró­nikás, a szervező — az élet­leltár bevezető sorainak író­ja: „természetesen olyan ap­róságokból is jutott bőven, mint „kiváló dolgozó”, ki­tüntetés, ilyen díj, olyan díj, jutalom, stb. De szereztünk Jus fekélyt”, „nagy fekélyt”, csigolyameszesedést, reu­mát. Voltunk üdülni, kirán­dulni — belföldön, külföldön, a reumatológián. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy feleségeink életet adtak több mint nyolcvan gyermeknek...” P. G. „Világos, tiszta, szép em­lékként marad meg bennem ez a nap egész életemen át. Mintegy távolról, halkan csengnek még fülembe Mo­zart muzsikájának varázs­hangjai. így vésődnek be lel­kűnkbe ezek a szépséges nyomok, melyeket sem idő, sem körülmények nem mos­nak el soha és amelyek jóté­konyan hatják majd át meg át egész hátralévő életün­ket... Ó, Mozart, halhatat­lan Mozart — egy tisztább, jobb, boldogabb életnek mily sok, mily végtelenül sok, örökké maradandó nyomát vésted be muzsikáddal mindnyájunk leikébe!” Franz Schubert írta ezeket a szép sorokat az egyik Varázsfuvo- la-előadás élményeinek hatá­sára. Valami hasonlót éreztünk mi is a szeptember 15-i Va­rázsfuvola előadásán. A debreceni Csokonai Szín­ház operatársulatának elő­adásában elevenedett meg Mozart utolsó operája, me­lyet halála évében írt (1791). Pontosan 183 év telt el az opera első magyarországi bemutatója óta, mégis a re­mekmű a maga tökéletessé­gével, harmóniavilágával bi­zonyítja halhatatlanságát. Ez a darab a legszélesebb hall­gatórétegnek — laikusnak és szakembernek, gyermeknek és felnőttnek — egyaránt élményt tud adni, mert az operairodalom egyik legna­gyobb alkotása. A mű a hu­mánum legmagasztosabb hangját szólaltatja meg és ugyanakkor a földi élet tel­jes képét is adja. Figurái a realitás talaján álló hús-vér emberek. A nyíregyházi színházi évad nyitása jól sikerült. A vihar miatti félórás később kezdést kárpótolta az együt­tes kitűnő játéka. A mű és az előadás iránti felelősség- teljes tudatában az utolsó epizódszereplőtől a zenekari árokban ülő fuvolajátékosig mindenki a tőle telhető leg­többet nyújtotta. A karmester Kováts Zol­tán, világos, tiszta, kiegyen­súlyozott vezényletével jól fogta kézbe a zenekart, kó­rust és a szereplőket. Érzi és átéli Mozart zenéjét, ami megmutatkozott az együttes produkciójában. Tamino szerepében Györgyffy Józsefet hallot­tuk. Pontos, tiszta intonálás, természetes, nem hivalkodó alakítás jellemezte játékát. Hangzásban egyszinten kell említeni Kertész Tamás kö­zönségsikert arató Papageno- ját. Ez a Papageno nem a szokott „madárember”, ha­nem egy vidám és barátsá­gos „vadember”. Kertész Ta­más komédiázása természe­tesen hatott stílusos éneklése mellett. Sarastrot Tóth Jó­zsef hűen alakította. Játéká­ban, mozgásában a tartás, a méltóság szépen megmutat­kozott. Nyugodtan, kulturál­tan énekelt. Az Éj királynő­je a zeneirodalom talán leg­nehezebb szerepe. Jól osztot­ták a szerepet Hegyes Gabira, mert a technikailag igen ké­nyes két áriát — nagy egé­szében — fölényes bizton-- sággal énekelte. Mohos Nagy Éva Pamina szerepében hangban és előadásban ki­emelkedőt nyújtott. Papage- nát Pallos Gyöngyi alakítot­ta megnyerőén. Ki kell emel­ni a három gyermek szerep­lését, (Kiss Emese, Cs. Kiss Ágnes, Hedrey Mária), akik bájos mosolyukkal és igen tiszta, egységes éneklésük­kel arattak méltán sikert. A rendező Sándor János munkájáról csak elismerés­sel lehet szólni. A kis szín­padon a legszükségesebb díszletek jelzésével sikerült Mozart műveihez méltó ko­moly, amellett rendkívül gyors színváltozásra módot adó játékteret teremtenie. Az ötletes jelmezekért Fe­kete Mária munkáját dicsér­hetjük. A nyíregyházi közön­ség nagy lelkesedéssel ünne­pelte a kitűnő teljesítményt nyújtó együttest. Kovács László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents