Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 17. Szlovák könyvtárban Nagycserkeszen Elfelejtett nyelv — tovább élő hagyomány Két évvel ezelőtt a Nyír­egyháza melletti Nagycser­keszen létrehozták a megye egyetlen nemzetiségi könyv­tárrészlegét. Kétszáz szlovák nyelvű könyvet — mesés és képes utikiadványokat — kapott a községi könyvtár a miskolci megyei könyvtártól, amely a nemzetiségi könyv­tárakat hivatott ellátni. Azó­ta mintegy száz-százötven kötettel gyarapodott a könyv- állomány. A községi tanács évenként négyezer forintot fordít a könyvtár fejlesztésé­re, új kötetek vásárlására. Ebből ezer forint értékben szlovák nyelvű kiadványokat szereznek be. Mesés- és útikönyv, diafilm Forgatják-e a szlovák nyelvű könyveket a nagy- cserkesziek? Hogyan ápolják a községben az őslakosság egy részét kitevő tirpákság népi hagyományait? Nagycserkesz 2365 lakost számlál, nagy tanyavilág kö­zepén fekszik, a megye egyik legfiatalabb községe, már ami a községgé nyilvánítását illeti. A legutóbbi népszám­láláskor egyetlen ittlakó sem vallotta magát szlovák anya­nyelvűnek. Nemzetiségiek lakta területnek nem nevez­hető Nagycserkesz, hisz a szlovák nyelvű lakosság az évtizedek során fokozatosan áttért a magyar nyelvre. Az átmenet nyelveként alkották meg az úgynevezett „tirpák nyelvet”, amely a szlovák és magyar nyelv keveréke, s jó eszköz volt a vegyes la­kosságnak, hogy megértsék egymást. A Nyíregyházához tarto­zott 107 tanyabokor közül a legtovább a Manda, a Kor­dován, az újteleki az alsóba- duri tanyabokrok egykori szlovák telepesei őrizték meg az ősök nyelvét. A nagycser- keszi tanyabokrok népe — néhány családot kivéve, mint a Barzó, a Bánszki — már nem ismeri az ősök nyelvét. Papírgyári siker a HUNGAROPACK ’76-on Sikeresen szerepel a HUN- GAROPACK ’76 magyar csomagolási versenyen a Pa­píripari Vállalat nyíregyházi gyára. Palackozott bort szál­lító dobozáért a Könnyűipa­ri Minisztérium különdíját, hordfüles borosdobozáért ugyancsak a Könnyűipari — Mégis úgy gondoltuk, mint egykor szlovák telepe­sek által lakott területen, kö­telességünk ápolni a nemze­tiségi kultúrát, a nyelvet. — mondta ottjártunkkor a ta­nyavilág jó ismerője, Dra- gony János községi tanács­elnök. Kovács István iskola­igazgató-helyettes, egyben községi párttitkár, aki a könyvtár vezetője, még hoz­záteszi : Ápolják a hagyományokat — Találkozott a helyi és a központi törekvés, amikor megalakítottuk a szlovák nyelvű könyvtári részleget. Az olvasók többsége gyer­mek, ugyanis szabadon vá­lasztható idegen nyelvként az általános iskola alsó tagoza­tában bevezettük a szlovák nyelv tanítását. Vagy nyolc­van gyermeket érint ez. Bánszki István kartárs tanít­ja a szlovákot, tagja a Ma­gyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének is. Égy év alatt — ahogyan a nagycserkeszi könyvtár ve­zetője mondja — a három­százötven kötet szlovák nyel­vű könyv legalább egyszer megfordul a kis olvasók ke­zében. A miskolci könyvtár vállalta az állomány frissíté­sét. A könyveket színes dia­filmek, magnótekercsek is kiegészítik. Az a tervük, hogy a Buda­pesten lévő Csehszlovák Kulturális Intézettől, amely- lyel jó kapcsolatban vannak, képzőművészeti és egyéb anyagokat kérnek, kiállításo­kat is rendeznek. Szlovák nyelvű felirat — Van egy helyiségünk a könyvtárban, ebből alakítjuk ki központi és járási segít­séggel, a szlovák klubot, ahol a betérők böngészhetnek, esetleg zenét hallgatnak. Az iskola úttörői a tanyavilág­ban gyűjtést is, rendeztek, sok értékes régi tirpák hasz­nálati eszköz került elő, ame­lyeknek helyet adunk. Van egy mini szlovák tánccsopor­tunk is, két párból áll, Schmilich József és Adami István, feleségükkel a tévé­ben is szerepeltek már a nyírségi tirpák tánccal. A nagycserkeszi könyvtár nemzetiségi részlege nemso­kára olvasóklubbal bővül, s úgy tervezik, az épületen szlovák nyelvű felírás adja majd tudtul az itt élőknek és az idelátogató anyaországbe­li rokonoknak, hogy itt ta­lálható a nagycserkeszi szlo­vák könyvtár és klub. Köz­vetítve a kultúrát a két nép között. P. G. PIROS ÁLMA Szedik a piros almát. A Balkányi Állami Gaz­daság budalaposi üzemében a gazdaság dolgozói és diákok által leszedett almát exportra szállít­ják. A telepen naponta átlagban 1600—1800 Sza- bolcs-láda almát indítanak exportra. Elek Emil felvételei Minisztérium különdíját, mosóporok nagyegységű do­bozaiért a Belkereskedelmi Minisztérium megosztott kü­löndíját, falitányér burkolói- ért az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium megosztott különdíját nyerte. A díjak a különdíjak mellett a vízvezetékszerelvény-do- boz és főzőedény-burkoló- kért, a mokkáskészlet dobo­zokért és az üdítő ital cso- portcsomagoló horddobozért oklevelet ítélt a zsűri a nyír­egyházi gyáregységnek. Az előre zsűrizett darabo­kat‘október 18 és 23 között kiállításon tekinthetik meg fővárosunkban az érdeklő­dők. A díjakat és az okleve­leket szeptember utolsó nap­jaiban adják át Budapesten, a hagyományos csomagolási ankét keretében. Z ebegényi G. Gerő mindig tartogat valami érde­kes történetét a tarso­lyában. Most is, hogy elég nagy idő után összetalálkoz­tunk, kérés, kérdezés nél­kül belefogott a mondókájá­ba. — Meggyőződésem szerint a legtöbb tévhit a természet- tudományok terén talá1 ható — így kezdte. — Egyik legis­mertebb áltanulmányos hit a végveszedelembe jutott skorpió öngyilkossága. Az igazság az, hogy a skorpió so­hasem fordítja önmaga ellen halálos mérgű fullánkját, hi­szen az állatvilágban nincs öngyilkosság. Közismert a te­vék gyomrában található tar­talékvízről szóló legenda is. Eszerint a szomjhalál küszö­bén álló sivatagi vándor élet­mentő vizet talál a leolt te­véje gyomrában. Ez sem igaz, mert a sivatag hajója nem tartalékol vizet a gyomrában. — Ugyanilyen mese — foly­tatta Zebegényi G. G.—, hogy a strucc veszély láttára a ho­mokba dugja a fejét. A strucc sem olyan buta madár, nogy ilyen ostobaságot csináljon. Az volt a naív, aki ezt a so­kak által ma is készpénznek vett legendát kitalálta. A kro­kodilkönnyekről terjesztett hiedelem is minden alapot nélkülöz, mert ez a falánk bestia sohasem szokott, de nem is tud könnyezni. Ezek a közismert meséket a természettudósok már ré­gen megcáfolták. Én nem va­gyok biológus, de a véletlen folytán most sikerült nekem is egy igen elterjedt termé­szettudományos tétel téves, tehát tarthatatlan voltára rá­jönnöm. Apósoméktól örökölt, budai családi házunk kertjé­ben nemrég ki kellett vágni egy szép szál jegenyét, mert kiszáradt. Ennek a fának az volt a nevezetessége, hogy feleségem világra jöttének napján ültette el a boldog édesapa. Nejem és a jegenye tehát egyidősek voltak. A kertész, aki az elhalt fát kivágta, az évgyűrűk számá­ból kéretlenül, pusztán ki- váncsiságból megállapította, hogy a jegenye 54 éves volt. Iy ,|ff Hég egyszer az alkoholról Túlbuzgó kocsmárosok A „Sorompó az alkoholnak” című, szeptember 8-án meg­jelent cikkünkre több válasz érkezett. A hozzászólók újabb szabálytalanságokra, s az al­kohol káros hatására hívják fel a figyelmünket. Levelezőlapra írott sorok Nyíregyházáról: „Nem árta­na megnézni a Petőfi kc'-'t sarkában felállított kishor- dót. A boroshordóban pá­linkát is mérnek". A Tokaj és Vidéke ÁFÉSZ pár évvel ez­előtt azért állította fel a jóko­ra hordót, hogy világhírű bo­rait Nyíregyházán is fogyaszt, hassák. Újabban pálinkát és konyakot is árusítanak a pa­rányi ablakon át. Reggel öt­től este hatig több fogy pá­linkából, mint borból. A vas­útállomás közvetlen környe­zetében — a hordón kívül — négy helyen mérnek pálinkát! Jogos kérdés: a tokajiak miért jönnek Nyíregyházára pálinkát árulni? Egy másik hozzászóló: „Ne higgye az újságíró, hogy a Simái út elején lévő Kismoz- dony nevű kocsma valóban reggel hétkor nyit. Hatkor, fél hétkor már itt is isznak a munkába sietők”. Szeptember 14-én fél hétkor látogatunk a Kismozdony elé, már hosszú sor áll a pénztárnál, a csapos asszony szaporán töltöget. A vezető nő: „Hát előfordul, hogy pár perccel korábban nyitunk”. Hosszú levél jött Kemecsé- ről. írója arra panaszkodik, hogy a község büféiben, kocs­máiban ittas embereket és fiatalokat is kiszolgálnak. gyakoriak a családi drámák. A tanács vb-titkárának em­lítjük a levelet, aki arra pa­naszkodik, hogy keveset te­hetnek a helyzet javítása ér­dekében. Néhány családnál már betöltötte a békítő oíró szerepét, de csak ideig-óráig volt béke ezekben a csalá­dokban. A tanács mellett piűködő ifjúsági albizottság .néha el­lenőrzi a vendéglátó helye­ket, hogy fiatalokat ne szol­gáljanak ki. Az ellenőrzés azonban nem lehet állandó jellegű. Annyit már elért a tanács, hogy tavaly óta egy­szerre zár a két kisvendéglő, így ittas vendég nem mehet át a másik helyre. A rendőr­ség körzeti megbízottja meg­döbbentő számadatot közöl: „Az utóbbi két évben 40 ke- mecseit utaltunk be elvonó­kúrára. A nagyfai munkate­rápiás intézetbe öt embert ja­vasoltunk, de még egyet sem vittek el”. A rendőrség többször meg­bírságolta azokat a csaposo­kat és ivócimborákat, akik ittas embert, vagy fiatalkorút szolgáltak ki szeszes itallal. A kemecsei vasútállomás mel­letti büfé vezetője is túlbuz­gó: reggel öt helyett gyakran már négykor nyit, hogy a fél ötös vonat utasai ihassanak. Az ÁFÉSZ vezetőit már érte­sítették a szabálysértésről, a büfés mégis korábban nyit a kelleténél. A szabályok megsértőit, a túlbuzgó kocsmárosokat szi­gorúbban kellene ellenőrizni és büntetni. (nábrádi) Gyors ütemű betakarítás a mátészalkai járásban A tervek szerint 29 ezer hektáron végeznek őszi mély­szántást a mátészalkai já­rásban. Eddig kétezer hektár­nál tartanak. A termelőszö­vetkezetek a szántó terület mintegy 60 százalékán kiszór­ták a műtrágyát és megkezd­ték a rozs, a búza vetését, amellyel már több mint ezer hektáron végeztek. A vetés­hez elegendő vetőmag áll rendelkezésre, a csiraképesség jó. Kihasználva a kedvező idő­járást, a járás egész területén gyors ütemű az őszi betaka­rítás. A legtöbb munkát az alma szedése és elszállítása igényli, hiszen a járás terüle­tén mintegy 380Ó—4000 va­gon termésre számítanak. Az előzetes felmérések szerint a termésnek nyolcvan százalé­ka export minőségű. Mint mindenütt, a dohány törése a mátészalkai járás­ban is sok gondot okoz a gazdaságoknak. A termés az elmúlt évieknél jobb, na­gyobb tömegű, a szárítási ka­pacitás viszont nem kielégí­tő, ezért az átvétel akadozik. Felkészültek a járás gazdasá­gai a cukorrépa betaKarításá. ra. Ezt a munkát 19 gépsor végzi majd. A szántóföldi növények kö­zül a legnagyobb őszi feladat a kukorica betakarítása lesz. A nagyüzemű és háztáji gazdaságok termőterülete több mint 20 ezer hektár, s a betakarítás nagyfokú gépesí­tést igényel. A kukorica be­takarításában 59 kombájn vesz majd részt, s ozeanelc előkészítése megfelelő. A mátészalkai járás mező- gazdasági üzemeiben mar érik a napraforgó, s a bőséges termés minőségének meg­óvásához kijavították és kipróbálták a szárítóberende-. zéseket. A napraforgó szárí­tására a járásban 16 üzemi szárító áll rendelkezésre, de ez kevés, ezért feltétlenül szükséges, hogy ebbe a mun­kába a terményforgaimi vál­lalat szárítóüzemei is bese­gítsenek. A szállításban egyelőre nincs fennakadás, a speciá­lis gépeken kívül 1400 traktor­egység áll rendelkezésre, s ez négyezer tehertonna továb­bítására képes. Zs. B. Minthogy feleségem, Nórács- ka még csak 44 éves, a fák életkorának az évgyűrűk szá­mával való összefüggésére, pontosabban: egyezésére vo­natkozó tudományos tantétel hitelét kétségbe kell vonnom, [gaz, Nórácska ezelőtt 23 év­vel, közvetlenül a házasság- kötésünk előtt elvesztette a személyi okmányait, s mivel a kerületi anyakönyvi hiva­talban háborús károk követ­keztében a bejegyzések hiá­nyosak voltak, menyasszo­nyom két szavahihető tanú­val — rokonaival — igazol­ta születési idejét. Ennek alapján kapott új születési bizonyítványt, és ennek adatai kerültek be az­után a nem sokkal később — 1954-ben — kiadott személyi igazolványba. Én pedig in­kább hiszek a hites felesé­gemnek, mint egy balhiede­lemnek minősíthető termé­szettudományos — jobban mondva áltudományos — fel­tevésnek. A legszomorúbbnak azt tartom az egészben, hogy hivatalos szakkörök és szak­emberek, erdészek meg bioló­gusok, akiknek szakvélemé­nyét a fák életkorának az évgyűrűk számával való meg­egyezésére vonatkozóan ki­kértem, nem nekem adtak igazat... ★ ... íme, eddig tart Z. G. Gerő elbeszélése feleségének és a kivágott jegenyének élet­korával kapcsolatban a fák évgyűrűiről vallott felfogá­sáról. Aki a történet valódisá­gában kételkedne, az közvet­lenül informátoromat vonja kérdőre. Z. G. G. könnyen elérhető: a Haluszonyíeldol- gozó Művekben anyagbeszer­zőként dolgozik, s amikor munkaidőben történetesen nem a városi eszpresszóban üldögél, megtalálható a gyár­ban, a 613-as mellékállomá­son. Heves Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents