Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

1976. szeptember 16.

KELET-MAGYARORSZÄG

3

Szakszerűség a pártmunkában

AKINEK MÓDJA VAN BELELAPOZGAXNI a párt- szervezetek munkaterveibe, részt venni vezető testületeik ülésein vagy taggyűléseiken, beszélgetni aktivistáikkal, mindenütt azt tapasztalhatja, hogy fontos gyakorlati kérdések megoldásán fáradoznak. A gyakorlat olyan kérdései ezek, amelyekben állást foglalni és cselekedni csak megfelelő hozzáértés és felkészültség birtokában lehet. A szocialista építés mai hétköznapjaiban ezért a párt- politikai munka nem nélkülözheti a szakszerűséget, a szakmai hozzáértést.

Felelős pártmunkás írta nemrég megjelent tanulmányában: „A hozzáértés, a fel- készültség. a tárgyi tudás, a szakszerűség presztízse nö-- vekvő jelentőségű, mert a párt mint vezető erő, mint élcsapat annál akcióképesebb, minél inkább értik szervei, szervezetei, tagsága azt, amit csinálni kell. Ha nemcsak hirdetik, hanem valóban mélyen értik is.” E hozzáértés nélkül ugyanis a pártszervezetek legfeljebb általánosságban, elvileg fogalmazhatják meg a tennivalókat, anélkül,

" hogy le', tudnák vonni a saját területükön adódó konkrét következtetéseket.

Előfordul, hogy valamely üzemi pártszervezet vezetőiben megvan a szándék, az elhatározottság a népgazdaság érdekeinek képviseletére, de a kellő szakszerűség hiányában megállnak ennek elvont deklarálásánál. Ismerik és tudják, hogy a pártpolitika megvalósítása érdekében előbbre kellene lépni az üzem- és munkaszervezésben, a gyártmányszerkezet átalakításában, a takarékos gazdálkodásban, hangoztatják is ezt, de gyakorlatilag mégsem tudják előbbre mozdítani az ügyet. Ahol ugyanis * nincs1 j'elén a kellő’ sZak"s?e- rűség, ott a pártszervezet nem képes megbízhatóan megítélni, vajon a gazdasági vezetés megfelelő erőfeszítéseket tesz-e a gazdaságpolitikai célok valóra váltására.

Csak bizonytalanul, érzéseire hagyatkozva tudja adott esetben elbírálni, hogy valóban objektív nehézségek fékezik-e az előrehaladást, avagy pusztán a kényelmesKeserű cukor

Nagyon az elején vagyunk még a cukorrépa betakarításának, szállításának és átvételének. A 8000 hektárból mindössze 65 hektárt szedtek fel az elmúlt hét végén, de máris megtörtént az, ami évről évre visszatérő gond, viták, sőt veszekedések alapja. A na- ményi átvevőhelyről visszaküldték a répát.

Kétségtelen, a cukorrépa átadása-átvétele

szabvány szerint történhet és a termelők ezzel nagyon is tisztában vannak. Ha rosstzi a fejelés, ha a megengedettnél sá- rosabb, gazosabb az áru, az átvevők joggal emelhetnek kifogást. De akkor lenne igazán tisztességes a „játék”, ha a termelők és termeltetők kapcsolata minimálisra csökkentené a hibák lehetőségét.

Ha a termelő valamit nem tud megoldani, például a fejelőgép beállítását, esetleg a talajnedvesség miatt sok sár marad a gyökéren — akkor kérjen segítséget, vagy tanácsot a cukorgyár szakembereitől. Kérje és ne várja a segítséget. Ez nem azt jelenti, hogy a cukorgyár felügyelői — hiszen ez a dolguk — kérés nélkül is ne segítsenek. A kölcsönösség alapján benzin, fuvar- költség, idő és bosszúság takarítható meg. Főleg bosszúság, amelytől keserű lesz a cukor íze!

S. E.

ség, a tunyaság. Érdemi tanácsokkal, javaslatokkal is csak kevéssé ttud ilyen esetben segíteni.

NEM A KŐTELEZŐ UDVARIASSÁG mondatja velünk azt az „előregyártot”- nak tűnő megjegyzést, hogy ma már mind kevésbé találkozunk ilyen helyzetekkel, s a pártmunkában nem ez a jellemző. Okosan kimunkált, nagy felkészültségről és alapos helyzetismeretről tanúskodó cselekvési programok, állásfoglalások, határozatok jelzik, hogy — az előbb említett tanulmány szavaival élve — „teljes polgárjogot nyert a pártban a szakszerűség, a szakmai hozzáértés követelménye”. S nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdasági üzemekben, a kultúra vagy az igazgatás területén dolgozó pártszervezeteknél is. Kézzelfogható kezdeményezések születnek termelőszövetkezeti pártszervezetek egész sorában új technológiai eljárások meghonosítására, a gépek jobb kihasználására, a munkaszervezet tökéletesítésére. Iskolai pártszervezetek tucatjaiban elemzik nagy szakmai hozzáértésről tanúskodó módon, mit kell tenni az oktatás korszerű módszereinek meghonosításáért, miként lehet valóságosan hatékonyabbá tenni a tanulók nevelését. Az üres, hangzatos frázisok lényegében kiszorultak a pártmunka gyakorlatából. Az elvont általánosságok formulái ugyan még jelen vannak, de a pártszervezetek többségében már semmiképpen sem ezek jellemzik a politikai munkát.

A fejlődésnek megvannak a maga alapjai. Mindenekelőtt az, hogy a párttagság egészének műveltsége, felkészültsége, hozzáértése sokat fejlődött az eltelt években. Énnek alapján nem nehéz sem az alapszervezetekben, sem az irányítás magasabb szintjein olyan testületeket, olyan vezetőket választani, amelyekben, illetve akikben összeötvöződik a szükséges elméleti-politikai és szakmai tudás. Természetesen a legkevésbé sem arról van szó, hogy a szakszerűség érdekében minél több diplomás emberrel kell telezsúfolni a vezető pártszerveket. Nem az oklevéllel rendelkezők magas aránya, hanem a felkészült fizikai és szellemi dolgozók együttesen biztosíthatják — s mind több helyen biztosítják is —, hogy a napjainkban alapvető követelménnyé vált hozzáértés és szakszerűség jellemezze a párt válasz tott szerveinek munkáját.

Kedvezőek a feltételek azért is, mert mindinkább sikerül kialakítani a szakszerűség helyes érvényesítéséhez szűk séges munkastílust. Ebben a tekintetben ugyanis előfordulhatnak olyan „elcsúszások”, amelyek párhuzamosságokhoz, átfedésekhez, a fele lősség elmosódásához vezetve valójában gyengítik a munka hatékonyságát. Emiatt kellett egy időben fellépni azzal szemben, hogy pártfórumokon ugyanolyan módon tár gyaljanak, a pártmunkában ugyanolyan módszerekkel igyekezzenek megoldani különböző gyakorlati kérdéseket, mint ahogyan azt a munkahelyek állami, gazdasági vezetése teszi. E fellépés eredményeként ma már mindinkább elfogadott, hogy a szakszerű megközelítés a pártszervezet részéről nem lehet teljesen ugyanolyan, mint a szakmai vezetés részéről. A pártmunkában a hozzáértő elemzés és állás- foglalás vezérlő elve a politikai összefüggések és hatások értékelése, fő célja pedig az emberek cselekvésre való mozgósítása.

AHOL ILYEN MEGGONDOLÁSOK alapján végzik a munkát, ott a pártirányítás szakszerűsége és elvi-politikai jellege nem kerül, nem kerülhet szembe egymással. Ott a politikai munka szakszerűen megalapozott, és ezért a fejlődést valóban előbbre vivő célok megvalósításáért folyik.

Gyenes László

Világszínvonalon, Yásárosnaményban

A rekonstrukciótól a félmilliárdig

A Kisvárdai Vas- és Fémipari Szövetkezetben Szerednyi Sándor és Juhász Ferenc röntgenkészülékek sugárrekeszeit szerelik. (Hammel József felvétele)

Ijesztően hatalmas monstrum a finn présgép. Megszelídítve ott nyugszik betonpaplanon az oldalt még nyitott nagy csarnokban. Egy- egy préskapuja 210 mázsa. Tizennégy van belőle. Előtte, egy „klfu- tóteknőn” simítják a betont a KEMÉV-esek. Fejükön kék védősisak, s kék kabátjukon az embléma. Odébb ugyancsak kék köpenyesek Rau-te felirat fehérrel a hátukon. Ez a finn faipari gépgyártó cég neve. Magyar és finn szavakat hallani. Egészen távol karcsú KKSZ—10- es szovjet híddaruk. Szovjet szerelők állították fel. Rajtra készek hamarosan.

Laikusnak rendetlennek tűnik az alakuló rend, az ÉRDÉRT vásárosnaményi faforgácslapgyárában. Sokféle jelzővel lehetne illetni most ezt az üzemet. Tanuló gyár. Világszínvonalon újjászülető üzem. És egyik sem tévedés.

Az ebédlőben terített asztalok. Megszólítok egy szőke fiatalembert. Kérdem, mi az ebéd? Érti, mosolyog rám, s tört magyarsággal mondja: cirke. Finnek ebédelnek. Grízgaluskaleves van. csirkeaprólékkal és töltött paprika. Részükre „szájízük” szerint külön főznek. Próbálják szokni a magyar ízeket.

— Mindent megteszünk, hogy jól érezzék magukat mondja a gyáregység fiatal vezetője, a két mérnöki diplomával rendelkező 37 esztendős Kelemen Miklós.

— Szép, érdekes, de nem könnyű feladat — mondja a gyáregység vezetője. — Teljes rekonstrukcióval újjászületik a naményi gyár. Ez 700 millió forintba kerül. Irodája falán az asztal fölött van a gyár rekonstrukcióját mutató rajz. Teljesen beborítja a falat.

„Megfiatalodnak” a régi gépsorok. Ezelőtt évente „csak” 30 ezer köbméter normálfelületi forgácslap gyártására voltak képesek. Ha újra neki lendülnek ezek a gépek 54 ezer köbméter finom felületű (s ez a lényeg !) forgácslap gyártása válik lehetővé. S, ott a hatalmas finn gépsor. Kapacitása 76 ezer köbméter finom forgácslap készítése lesz egy év alatt.

— Teljesen modernizáljuk

a végkészítő gépsort is. Világszínvonalon termelő

üzem l°sz — mondja Kelemen Miklós.

Ezekhez a gépsorokhoz készítik a betonalapot. Simon Péter az ősz hajú, tapasztalt művezető irányítja a munkát. Leveszi védősisakját, megtörli homlokát.

— Pontosan, határidőre

Állványerdő az építkezésen. (Gaál Béla felvétele)

adjuk át szerelésre a területet — mondja. — Itt kapcsolódnak egymásba a technológiák, s ha egyik késik, késik a következő is. Nem engedhető meg a „csúszás”..

A naményi beruházás megvalósulásával ki lehet elégíteni az ország faforgácslap-igényét. S ezen felül 60—70 ezer köbméter forgácslap exportálása válik lehetővé. Tévedés lenne azt gondolni, hogy „csak” a rekonstrukciót végzik. Egy hete tart az előkészítő a felújított régi gépsorok valamint a végkikészítő gépsorok járatása, „beüzemelése.” Vajon. kik hozzák mozgásba ezeket a modem gépsorokat? Lesz-e elegendő „világszínvonalon” termelő szakmunkás?

Ha most ébredtek volna fel a gyár vezetői, késő lenne. összefogott párt- és gazdasági vezetés, beszéltek a munkásokkal, s ennek nyomán százak ültek esténként iskolapadba tanulni. Itt a jövőben nehezen „él” meg az, akinek csak egy szakmája van. Eddig 200, többségében fiatalt képeztek ki a gyári tanfolyamokon különböző szakmákra, az új gépsorok üzemeltetésének elsajátítására, javítására.

— Most hidraulikus szakmunkásokat képzünk —magyarázza a gyáregység vezetője. — Az osztály létszáma 35.

Felügyeleti iskolájuk Két- egyházán van. Onnan érkezett Nagy László, a felnőttek oktatásával foglalkozó igazgatóhelyettes, hogy tanulmányozza, rendben történik-e minden, s ha szükséges segítsen.

Ellátogatott a tanműhelybe, beszélt a hallgatókkal.

— Meglepett, amit itt láttam. örvendetes, hogy nem csak értik, tudják is, mit kell csinálni. Ez megnyugtató — mondja sétánk során a beruházást szemlélve.

Ganyu Sándor arcán nem látszik a fáradtság. Pedig két műszakban áll helyt. Munka mellett tanul. Sokszor éjszakába nyúlóan.

— Ha minden sikerül, most hidraulikus szakmunkás is leszek — mondja. — Ezzel a harmadik szakmát szerzem. Hegesztő és kovács is vagyok. A mai modern világban a gépek „megkövetelik”, hogy tanuljunk. Egyoldalú ember itt alig él meg. — Gyakran most szombaton és vasárnap is dolgozunk. Vasszerkezeti előre gyártott elemeket készítünk, hogy haladjanak a finnek a szereléssel.

Este meg tanul. Hetenként két-három alkalommal.

— Én is a harmadik szakmát szerzem most — mondja Madják András.

Bizonyítani akar a beregi üzem munkásgárdája.

— A rekonstrukció után a munkáslétszárri 400 lesz. Ebből 200 szakmunkást mi képezünk. összesen 300 szak- és betanított szakmunkással fogunk rendelkezni, s közöttük legalább 200 olyan lesz, aki 2—3 szakmával rendelkezik. — magyarázza Kelemen Miklós.

Az ország csaknem valamennyi bútorgyárába eljut Beregből a faforgácslap. Elsősorban Szabolcs, Hajdú, Borsod és Szolnok megye ellátása a feladatuk. 1980-ban 130 ezer köbméter forgácslapot gyártanak. Ennek egy részét feldolgozzák. Foglalkoznak a méretre szabással, felületkezeléssel, s titkos vágyuk panelek készítése köny- nvűszerkezetes építkezésekhez.

1980-ban félmilliárd fórint értéket termel a megújho- dott, korszerű vásárosnaményi faforgácslapgyár.

F. K.

M

ost pedig tekintsük meg a magasból is az üzemet — javasolta az igazgató a vendégeknek. Ha ő nem mondja, biztosan javasolja a titkár, aki a rangos vendéget kísérte. Ez már szokás, mondhatni hagyomány. Valóban szép kilátás nyil;k a nagy, legalább hetven hektáron el'terülő telepre. Belátható a munka egész menete, a hatalmas daruk, rakodók, vagonsorok, a magasból picinek tűnő emberek, akik ezt az egész üzemet mozgásba lendítik.

A vendég elismeréssel szólt a látottakról. Kérdezett, érdeklődött a munkások élete, munkakörülményei és keresete iránt. Szinte jólesett neki, hogy az igazgató „otthon” van a dolgokban, s fejből „vágta” a szükséges számokat, adatokat. Kissé meg is lepte az illusztris vendéget.

— S mondja — fordult az igazgatóhoz. — Mennyi itt a fizikaiak átlagkeresete? Mert úgy látom elég nehéz munkát végeznek.

gazdálkodnak. Csak magában fogalmazgatta a kérdést. Az igazgató közben azon tűnődött, hogy most valójában elismerésnek szánta a rágós

tri #

Tűnődés

— Ha a túlórákat, célprémiumokat is számítjuk, akkor úgy 3 ezer körül van, — válaszolta az igazgató.

Felkapta a fejét a vendég.

— Szép, nagyon szép. Eny- nyit még egyes fővárosi nagyüzemekben sem keresnek a munkások.

A vendég már tovább járt gondolatban. Az foglalkoztatta, hogyan is érik el, miként

•vendég a válaszát, vagy úgy tűnt, sokallja a nyírségi üzem munkásainak keresetét a fővárosiakéhoz viszonyítva.

Ezen tűnődött még néhány napig aztán napirendre tért felette.

Néhány hét múlva egy másik rangos vendég érkezését jelezte a járás, őszintén szólva már unta a nagy vendégjárást, de szóvá nem tette soha, mert mit mondanának! örülnie kellene, hogy megtisztelik, ide hozzák, mert itt van mit látni, mivel dicsekedni. Valóban jól állnak a terv teljesítésével, a gazdaságossággal, most készítenek új szociális épületet. Egyszóval sok mindent tettek a munkások élet- és munkakörülményeinek a javításáért.

Az új vendég megérkezését rövid tájékoztató követte, s mint az már szokás, meghívták a kilátóba, tekintse meg az üzemet a magasból is. Szinte csaknem ugyanazok a kérdések hangzottak el, mint az előző látogatás alkalmával.

A megyéből elszármazott rangos vendég is megkérdezte:

— És mond Pali — mert korábbi együtt dolgozásuk révén tegezte — mennyi itt e nehéz munkán a "izikai dolgozók átlagkeresete?

Az igazgató zavarban volt.

— Ha a túlórákat, célprémiumokat is számítjuk, altkor úgy 3 ezer körül van — válaszolta őszintén.

— Hát édes barátom, a „fajtádat” ezért a nehéz munkáért jobban is fizethetnétek — válaszolta.

Ezen a válaszon is eltűnődött néhány napig az igazgató. Aztán mint az első felett, ezen is napirendre tért.

Biztosan meglátogatják a jövőben is az üzemet rangos vendégek. Abban biztos az igazgató, hogy csaknem valamennyi megkérdezi majd, mennyi a fizikaiak xeresete. Sőt, abban is biztos, hogy ő csak az igazat mondja.

Hogy a válasz mi lesz, elismerés-e vagy enyhe „elmarasztalás” vagy esetleg más? Csak ebben az egyben nem biztos.

Legfeljebb azon is eltűnődik majd.

Farkas Kálmán