Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. augusztus 14. Bátor Megyei képes útikalauz N eve hajdan egybeforrt a Bátho- riak nevével. Ma az utcáin megforduló járókelők mindenütt a változás, a fejlődés jeleivel találkozhatnak. Az itt élők büszkék városukra, annak történelmi múltjára, műemlékeire. Ápolják is a hagyományokat. Báthori István erdélyi vajda, a kenyérmezei győztes csata zsákmányából olyan késő gótikus templomot építtetett Bátorban, amely hazánk egyik leghíresebb műemléke. Itt elevenítik fel évente Brahms, Mozart, Händel műveit a zenei napok keretében, neves ének- és zenekarok, karmesterek közreműködésével. Az ide látogatók számos érdekességet, látnivalót találnak a városban. Köztük a legjelentősebb az Alföld egyik leggazdagabb gyűjteményével rendelkező múzeum. Anyaga évről évre gazdagodik, új kiállításokat nyitnak. Legutóbb a munkásmozgalmi eseményeknek adott otthont, a X. zenei napok alatt. Augusztus 20-án nyitják meg a kolostori épület pincéjében a megye egyetlen kőtárát. 1. A zenei események színhelye. 2. Augusztus húszadikán nyitják meg a múzeum kőtárát. 3. A műemlék objektum, a fa harangláb és a református templom. 4. A zenei napok plakettjét Varga Éva miskolci művész tervezte. Elek Emil képriportja TÖBB KONCÉRT, GAZDAGABB PROGRAM o Szombaton: „Nyitány" Tizedik alkalommal adják hírül a harsonák hazánk legnagyobb fa harangtornyának kerengőjéről, hogy megkezdődnek a nyírbátori zenei napok hangversenyei és kulturális rendezvényei. A város főterén szombaton deltán öt órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődik a program, amely ezúttal egy koncerttel és több képzőművészeti rendezvénnyel gazdagabb a korábbiaknál. Az ország egyik legszebb műemlék templomában augusztus 14-én, 15-én, 20-án, 21-én és 22-én három nagy- zenekari együttes mutatkozik be az elsősorban szabolcsi, de az ország más tájairól, sőt az ország határain túlról ide látogató közönség előtt. A Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus, valamint a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a debreceni Kodály-kórus mellett a hivatásos zenekarokkal egy sorban lép fel a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar és a nyíregyházi egyesített vegyeskar. Nyírbátorban Brahms-művekkel kezdődik a koncertsorozat a debreceni együttesek előadásában szombaton este fél nyolckor. Vasárnap a nyíregyházi együttesek Mozart- és Hän- del-műveket adnak elő. A plusz egy koncert programja Haydn: Az évszakok című oratóriuma a budapesti zenekar és kórus előadásában, ők adják a következő szombati, augusztus 21-i műsort is, amelyen egy Beethoven-szim- fónia és a hagyományos mű, Kodály: Psalmus Hungaricus-a szerepel. Nagy érdeklődés előzte meg a rendezvénysorozat befejező hangversenyét, amelyet a hazánkban népszerű Kobajasi Ke- nicsiro vezényel. Az utolsó koncerten a debreceni együttesek Beethoven IX. szimfóniáját adják elő. Az oratórikus műveket a kórusok közreműködésével az Operaház vezető előadóművészei szólaltatják meg, Kodály művének tenorszólóját ezúttal is Si- mándy József énekli, a dirigensek között pedig ismét ott találjuk Ferencsik Jánost. Nyírbátor gazdag kísérőprogramot állított össze a jubileumra, ezek nagyobb része képzőművészeti kiállítás. A már megnyílt ex libris bemutatót a zenei napok tízéves történetét szemléltető kiállítás, népi iparművészeti kiállítás, valamint a nyírbátori alkotóházban készült művek kamaratárlata követi. Ünnepélyes keretek között nyitják meg a Mednyánszky László-emlékkiállítást, a legrangosabb képzőművészeti rendezvényt augusztus 15-én 11 órakor a Báthori István Múzeumban. Mednyánszky László kiállítása Mednyánszky László festészetünkben különálló jelenség, a magyar művészettörténet egyik legrejtelmesebb alakja. Stílusa egyéni, nincs rokonságban más magyar művész stílusával, festészete sajátosan lírai és monumentális. Művészete XX. századunk modern törekvései előfutárja s ezen képeivel a realizmus nagy áramkörébe kapcsolódott, fesztészete pedig nem csak hazai, de a külföldi kortársakéval sem hasonlítható össze. Különleges szépségű képeket formált palettájáról, s magyar nemzeti festészetünk egyik legnagyszerűbb mesterét tisztelhetjük benne. Mednyánszky László 1852. április 23-án született Becz- kón, 1919. április 17-én halt meg Becsben. Münchenben, a képzőművészeti akadémián, majd 1873-ban Párizsban az École des Beaux Arts-on, Isidor Pilsnél tanult. 1877-ig tartózkodott Párizsban, néhány hónapot töltött Barbizonban, 1878-ban nagyobb utat tett Itáliában. 1879-ben hazatért Beczkóra. 1880 telén Bécsbe ment, s ettől kezdve felváltva Bécsben és Magyarországon tartózkodott. Téli és őszi tájat ábrázoló festményeivel többször szerepelt Bécsben és Budapesten. Nyugtalan élete során sokat utazott, felváltva élt Bécsben és Beczkón. Az első világháború idején rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt. Igen érdekesek humánus gondolkodásáról tanúskodó naplójegyze- tei, amelyek bizonyítják,, hogy pantheisztikus világ- szemléletére a buddhizmus hatott. Legtöbb műve a Magyar Nemzeti Galériában található, de gazdag anyaggal szerepel magángyűjteményekben és a pozsonyi Nemzeti Múzeumban is. Most Nyírbátorban is láthatják műveit a zenei napokra érkezők. Mednyánszky Lászlót művészetében a táj és ember különös intenzitással érdekli, s ezek képein egymás kiegészítőjeként jelentkeznek. A legbensőbb természetközelség, a táj látványának hangulati megértése még legkisebb tájképeiben is benne remeg, ezért mindegy, hogy ártéri mocsarakat, vagy tiszai halászokat fest munkájuk közben. Művei élményt jelentenek a szónak legszebb, legnemesebb értelmében. Hányatott szegénységben élt, a külsőségek iránt semmi érzéke nem volt. Kint élt a természetben, avagy szegény barátai között. Különös kedvvel vonzódott a megalázótokhoz, a megkeserítettekhez, az elhagyatottakhoz. ö az örök emberi tragédia mélységes szánalmat érdemlő színészeit látta ezekben a szegény, elesett, lelkisérült emberekben. Mély emberlátása jellemző egész egyéniségére, megszállottan festi látomásos figuráit, akik a háttér okkersárga színű homályából sokszor csak jelzett vonásokkal ugranak elő, s a kevés fénynyel jelzett arcok a meggyötört ember relígióját hirdetik. (Csavargófej, Ülő csavargó.) Az élet különös titkai kerülnek így ábrázolásra képein és rajzain. Ecsetjével csodás, megrendítő világot tudott magához ölelni, mert a külső jelenségek mögött mindig valami Hőbbet, nagyobbat tudott megmutatni a szépre vágyakozó embernek. A tájról, az emberekről szóló vallomásai azonban megszakadtak, mert egy hatalmas, az egész világot megrázó esemény munkásságát egészen más irányba terelte. 1914-ben kitört az első világháború. Mednyánszky László ekkor 62 éves volt. Mivel mindenféleképpen közvetlen közelről akarta látni és tanulmányozni az emberiség drámáját, frontszolgálatra kérte magát. A déli, később az északi harctérre került,’s ez időtől kezdve haláláig a világháború volt festészetének egyedüli témája. Fedezékekben meghúzódó katonák, ágyúállások, járőrök, pihenő, vagy sorakozó katonák, szétlőtt, leégett falvakról készült rajzai a leg- megrendítőbb tiltakozások a háború pusztító fergetege ellen. Mednyánszky László festményeit a naturalizmus jegyében festette, de a természet közelsége, a részletek és hangulatok kutatása, folytonos önvizsgálata bizonyos misztikumba vonta műveit s művészetének szelleme azt bizonyítja, hogy a természet hangulataiban is a dolgok mögöttit keresi s ez összeillett lelkének amúgy is melankolikus hajlamával. Képeinek formája talán a lírai realizmus jelzőjével fogalmazható meg, a fátyolos finomság az alaphangulaton semmit sem változtat, éppen ezért művészetével festészetünk történetében különleges helyet foglal el. (Kisdéginé Kirimi Irén dr.) Szabolcsiak, szatmáriak a Galilei Körben A megyei munkásmozgalom történetének főbb vonalai nagy általánosságban ismeretesek. A dokumentáció a kutatók rendelkezésére áll. Különösen áll ez a Tanácsköztársaság, vagy korábban, a századvégi földmunkásmozgalmakra. Viszont aránylag keveset tudunk a századelő társadalmi-politikai mozgalmairól, nevezetesen a polgári radikális törekvésekről, pedig ennek az eszmeáramlatnak olyan reprezentánsai vannak, mint Ady Endre, Jászi Oszkár, Madzsar József, Szende Pál stb., vagy a kifejezetten polgári radikális lap 1912-ben, az „ÜJ SZATMÄR”. (Fentiek később országos hírnévre tettek szert, de köztudomású, hogy a megyéből indultak.) A TÖRTÉNELMI SZEMLE ez évi 1—2., összevont száma érdekes adatokat közöl a mozgalomról, amikor a Galilei Kör 1911—12. évi névsorát közli Csécsy Imre hagyatékából. A névsort vizsgálva mely igen érdekes forrásul szolgálhat a további kutatásnak — kitűnik, hogy a Galilei Körnek voltak megyei tagjai, képviselői is, természetesen értelmiségi fiatalok, diákok. Az alábbiakban közöljük' azok neveit, akiknek a kimutatás a megyei címeit is közli: Barta Ödön orvostanhallgató, Kisvárda, Baumgartner Sándor orvostanhallgató, Nagykároly, Bech Ignác állatorvosi egy. h. Nyíradony, Cutrin József joghallgató Nagykároly, Deuts Miksa gyógyszerész, Nyíregyháza, Földi Emil orvostanhallgató, Szabolcs, Gyurkovics Mariska gyógyszerész, Nagykároly, Hoffman Pál zeneakadémiai hall., Nyíregyháza, Kelen László joghallgató, Nagykálló, Harstein Imre gyógyszerész, Nyíregyháza, Hajdú Géza gyógyszerész, Ajak, Läufer Miklós orvostanhallgató, Nyíregyháza, Lip- schitz Endre orvos, Vencsellő, Lőrinczi Barnabás orvos, Nyírbátor, Lukács Miklós joghallgató, Nagykároly, Molnár Miklós gyógyszerész, Mándok, Moskovitz Lajos orvostanhallgató, Nagykároly. A körnek az 1911-12. évi jelentése szerint 1052 tagja volt. Feltűnő, hogy a korabeli megye szatmári részéről csak nagykárolyiakkal találkozunk, ez Jászi Oszkár családi kapcsolataival is magyarázható. (nyéki)
