Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 11. Egészségügyieknek Országos gazdasági ankit Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete gazdasági és ügyviteli csoportja országos ankétját Szabolcs-Szatmár megyében, Nyíregyházán tartja augusztus 26. és 27-én. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiuma ad otthont a kétnapos eseménynek, amelyen igen fontos kérdéseket tárgyalnak meg. A gazdasági és ügyviteli szakcsoport tagjai az Egészség- ügyi Minisztérium munkatársainak előadásában tájékoztatókat hallgatnak meg az 5. ötéves terv egészségpolitikai célkitűzéseiről, a fejlesztési, beruházási és eszközgazdálkodási feladatokról. A programban szerepelnek viták az ügyvitel korszerűsítéséről, a számvitel gépesítéséről, különböző intézményi szervezetek modernizálásáról, az ellátó szolgáltatások munka- szervezéséről. A szakmai konferencia után kerül sor az elnökségi beszámolóra, majd a vezetőség új- jáválasztására. A Nyíregyházán tartózkodók ezenkívül kulturális programokon is részt vesznek. Hagy őrgébicset • láttak Érdekes madártani megfigyelésről küldött tájékoztatást Petrilla Attila, a Magyar Madártani Egyesület tiszavasvári Herman Ottó helyi csoportjának tagja, aki társával, Fehér Károllyal végzett felmérést Nyírtelek határában. Egy nagy őrgébicset figyeltek meg, ami ilyen időben rendkívüli ritkaságnak számít. Erről a madárról a Peterson— Mountfort—Rollom-féle madárhatározó, ami jelenleg a szakirodalom legjobb műve. így ír: Magyarországon a nagy őrgébics rendszeresen téli vendég. A kis őrgébiccsel nem látható egy időben, mert faj szerint szinte váltják egymást. A nagy őrgébics októbertől áprilisig tartózkodik itt, míg a kis változata májustól szeptemberig. A megfigyelés másik érdekessége, hogy a madár tojó volt. A két madarász nyolc méterre cserkészte be a nagy őrgébicset, és távcsővel pontosan azonosította. Az augusztus első napjaiban észlelt jelenséget a megfigyelők az ornitológusokkal közölték, mert az egyedi megjelenés is érdekes következtetésekre adhat lehetőséget. £ gy kora nyári estén állított be hozzánk és halk nyávogással jelezte, hogy nálunk óhajtana macska lenni. Előzőleg hosz- szasan állt a kapu előtt, alaposan szemügyre vett mindent. — Érezd magad otthon, Pityu! — üdvözölte az öcsém, mindjárt el is keresztelve a jövevényt. — Nem látjátok, hogy éhes? — szólt közbe a bátyám és apám rögtön megjegyezte, hogy az egerek egyre sikeresebb termelési értekezletet tartanak a padláson s a kamrában, Pityu éppen jókor érkezett. A jövevény közben elegánsan kilefetyelte a harmadik tál tejet is, és hálásan nyaf- fintott egyet. Szigorú, szürke szemei voltak. Mikor hangosan és erélyesen felnyávogott, anyám már tudta, hogy a negyedik tál tejet kéri. Megegyeztünk abban, hogy ha ez enni kezdi az egereket, az Épült a XII. században A csarodaí templomot a XII. században építették. A középkori falusi templomépítészet egyik legszebb emlékét az elmúlt időben helyreállították. A tatarozás során középkori freskókra bukkantak, amelyeket eddig eltakart a szintén rendkívül értékes, a reformáció idejéből származó falfestés. (MTI fotó: Balogh P. László felvétele — KS) Több mint 50 új típusterv a paneles lakások építésére Alapterület: S3 négyzetméter — „Kitágított" előszoba — Jobb lakhatóság A Jakásberuházási költségek stabilizálására az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felülvizsgálta a tömeges állami lakásépítés lakóépületterveit, hogy az új műszaki és gazdasági nor- matívákkal összevetve kiválassza és típustervi szintre emelje az ötödik ötéves tervben a felhasználható műszaki tervdokumentációkat. Az előző tervidőszakban a tanácsok, a beruházók maguk adtak megbízást a tervezőintézeteknek az állami lakóházak műszaki tervdokumentációinak elkészítésére. E tervek egy része már nem felelt meg az időközben megjelent új műszaki-gazdasági normatíváknak. A minisztérium műszakitervezési főosztályának irányításával négy budapesti és hat vidéki regionális tervező- intézetben dolgozzák ki az országos érvényű típusterveket, amelyeknek munkálatai már a befejezéshez közelednek. A felülvizsgálatnál változatlanul maradt és a módosítással együtt felhasználásra elfogadott műszaki dokumentációkon túl több mint 50 új típustervet készítenek. Az új típustervek lehetővé teszik, hogy változatlan felszereltséggel, tehát beépített szekrényekkel, konyhával, hideg-meleg vízzel, központi, illetve távfűtéssel, s ahol lehet, gázzal ellátott modem állami lakások épüljenek, átlagosan 53 négyzet- méter alapterületen. A gazdaságosság adta lehetőségeken belül az 1-es számú és 3-as számú budapesti, valamint a debreceni házgyár új lakástípusainál a LAKÓTERV az alaprajz nagyon körültekintő kihasználásával, újszerű megoldással változtatott az előszobán. Kissé „kitágította”, s így előszoba helyett több célra alkalmas előteret alakított ki, amely már nemcsak előszobának, hanem kis étkezőnek, esetleg barkácsolóhelyiségnek is megfelel. A félszobák kialakítása természetesen növeli a költségeket. Jó néhány típustervnél azonban megtalálták a tervezők azt a lehetőséget, amellyel a költségnorma túllépése nélkül is mód nyílik a félszobákkal kombinált, s így jobban „lakható”, kihasználható lakások építésére. Az állami célcsoportos lakásokra előirányzott beruházási összegek gazdaságos fel- használására sok tartalékot nyújt még a telepítési he lyek megfelelő kiválasztása, a jól összehangolt, szervezett építés. Erre tösztönöz az az állami intézkedés is, amely szerint az előírt költségeknél elért megtakarítással létesített lakástöbbletből a beruházás közreműködői is ré szesülhetnek. Új Skoda gépkocsitípus A Skoda Művek Mlada Bo- leslavban működő üzemében elkészült a Skoda 105/120, gépkocsitípus nullszériájának első példánya. Az új típust négy változatban gyártják majd, a sorozatgyártása 1977-ben kezdődik meg. Az első évben a tervek szerint 143 ezer darab készül a Mlada Boleslav-i üzemben ebből a típusból. A Skoda 105/120, az eddiginél nagyobb teljesítményű motorral rendelkezik. Karosszériája és belső kialakítása eltér az eddigiektől, mindez az utazási biztonságot és a kényelmet növeli. P I T V U egész kollektíva a gyomrában lesz egy hét alatt. Csakhogy Pityu teljes étvágyával a tejeslábas felé vett irányt. Nem is macska volt ez, hanem egy lusta disznó. Napozni szeretett, mosdani és enni. Lábasból! Csalódtunk benne. Néhány nap alatt átestünk a macska másik oldalára. Anyám szerint egy egérfogó ugyanezt sokkal olcsóbban megtenné. A bátyám azt mondta, várni kell, amíg feltámad az öntudata. Vasárnap délután átjött a gyógyszerész húga és azt tudakolta, nincs-e nálunk egy nagy kövér macska. Mert ő úgy hallotta, hogy igen. És tőlük pár napja eltűnt egy ilyen állat. Megnézheti-e? Nézze meg. Pityu éppen előoldalgott, mert közeledett a tejeslábosok ideje. A gyógyszerész húga felordított, amikor meglátta: — Pityu! Drága cicuskám! Amilyen megfoghatatlan volt, hogyan lehet két különböző családban egyformán elkeresztelni egy ilyen állatot, annyira értettük is. Pityuszerű volt a macskánk, illetve most már a gyógyszerészéké. A vendég az ölébe vette. A macska nyugodtan az arcába karmolt. — Ö az, — lelkendezett a gyógyszerész húga vérző arccal. És egy zsákot kéri' kölcsön, amiben hazavigye. Nem is láttuk a macskát egészen másnap estig. Alkonyat után jelent meg, sötéten pillantott végig rajtunk és kinyávogta magának az egész család tejadagját. Ez így ment pár napig. Ráadásul a gyógyszerészék sem hozták vissza a zsákot. Üzentünk, hogy ismét itt van Pityu. Ránk se hederítettek. £ geret változatlanul nem evett. Anyám fokozatosan nullára csökkentette a tejadagját. Pityu megsértődött és eggyel odébb állt. Az ^ötödik szomszédba. Egyszer érte mentünk, kölcsön kért öcsém egy zsákot, abban hozta el. De mivel tejet nem kapott, ismét visszament. Most már mi sem mentünk utána. És a zsákot sem adtuk vissza. Megüzentük, hogy kérjék el a gyógyszerészéktől, amikor először viszik vissza. Gesztelyi Nagy Zoltán A KÉPERNYŐ ELŐTT Ha igaz az (és igaz!), hogy a tartalom határozza meg a formát, akkor annak is igaznak kell lennie (és az is!), hogy a rosszul megválasztott, kialakított forma eltorzítja a jó tartalmat, lapossá teszi a legjobb gondolatokat is. A Mit ér az ember, ha művelt? című vitaműsor igen-igen időszerű témát választott megvitatásra: szükség van-e a munkapadnál műveltségre, arra, hogy a munkás ne csak a szakmai, hanem az általános műveltségét is állandóan gyarapítsa, s egyáltalán mire lehet menni az általános műveltséggel. elismerik-e, megbecsülik-e a munkahelyi vezetők azokat a munkásokat, akik tanulnak, továbbképezik magukat? Mint általában lenni szokott a vitaműsorokban, itt is hangot kaptak a tanulás szükségességét tagadó vélemények is, azonban a műsorban felszólalók többsége mégis az állandó tanulás mellett tört lándzsát. Ez természetes, mert ez a helyes álláspont még akkor is, ha számos munkahelyi vezető és munkás ezt még nem is látja be. Az azonban már nem természetes, sőt; a tévéműsorok fejlődését nézve anakronisztikus, hogy olyan iskolás módon vezetett „vita” kerüljön képernyőre, mint ebben az esetben. Nincs ok kételkedni a szerkesztő-műsorvezető tudásában, a témában való jártasságában, képességeiben. A műsor tartalma, a feltett kérdések, a „beszélgetés” irányítása dicsérik felkészültségét, azonban az a mód, hogy mintegy kiszólította a szólni kívánó jelentkezőket a két csoportra osztott jelenlevők közt elhelyezett pulpitushoz (ott is-hagyván őket téblá- bolni felszólalásuk után), semmiképp nem válik sem az ő, sem pedig a műsor rendezőjének dicséretére. Ez az értekezletekre jellemző felszólalósdi (amikor még azt is meg kellett várnia a nézőnek, hogy a szólni akaró a kiszólítás után a mikrofonhoz tülekedjen a tömegből), nagyon-nagyon régen volt honos a képernyőn, valamikor a hőskorban. Ez a rosszul megválasztott forma lassította a gondolatok, vélemények és ellenvélemények vitáját, nemegyszer a jó gondolatokat is lapossá tette. Kár értük és kár a jó, időszerű témáért. Ez a mostani Szombat este újabb kísérletet jelentett a szombat esték szórakoztatóvá tétele érdekében, mondhatnám azt is: ügyében. Mert hovatovább közüggyé lesz — legalábbis másnap, harmadnap — a tévés hétvégék szórakoztató vagy éppen unalmas mivolta, légköre. Két és háromnegyed órányi műsoridőt csaknem lehetetlen mindvégig azonos színvonalon, hőfokon tartani, ha több kisebb-nagyobb részből áll a műsor. Ebben az esetben sem sikerült, de a Szombat este születésének titkai c. ironikus hangvételű keretjátékban ennek okait is igyekeztek a szerkesztők, szerzők, rendezők Árkus Józseffel megmagyaráztatok A kedves maliciával megírt és előadott keretszöveg jól indította és zárta az estet, azonban mit sem takart a színvonal egyenetlenségeiből és a kirívó műfaji különbözőségekből. A müncheni férfi című eredeti magyar krimi sablonokkal operált ugyan, mind figuráit. mind szituációit, mind pedig a sztorit, a mesét tekintve, mégis elszórakoztatott, egy-két túlzottan idegesítő, mert feltűnő, sablontól eltekintve. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Már a nyilvános felvételen részt vehettek „suttogó propagandája” is jó hírét Vitte szét a nyíregyházi rádióstúdió kabaréműsorának. A múlt heti sugárzás után pedig valahogyan a szokásostól különösebb, némileg büszkébb hangsúllyal sokszor lehetett hallani a városban, hogy „Ez a mi rádiónk!”, mert a kétszeri adás szinte „össznépi” beszédtéma volt. És ez már valami akkor is, ha a vélemények — főleg a részletekben — természetszerűleg eltértek is egymástól. Alapvető azonban, hogy a nem budapesti stúdiók vidám műsorokkal való vetélkedésében előkelő helyezést ért el a hazai csapat: az első három Között legalább is már ott vagyunk! Nem is olyan rossz ötlet tehát a rádiókabaré Nyíregyházára telepítése, ha már benne vagyunk a különféle (gyár-) telepítésekben, — mint Szilágyi Szabolcs szellemes és kitűnő stílusban előadott nyitó konferanszából megtudhattuk. (Ez az áttelepítés egyszeri alkalomra úgy történt meg, hogy a műsor nem vált provinciálissá, noha nem nélkülözte a helyi vonatkozású poénalámondá- sokat.) Miért ne lehetne folytatni alkalomadtán „saját erőből”, hiszen humoros adásokban a nyíregyházi stúdió műsora nemigen bővelkedik. S reméljük, hogy Szilágyiban egy rátermett (egy rádiós ne lenne az?) szóvivő nem veszett el. Az is kellemes meglepetés volt, hogy a helyi csapat tagjai jó összeállításban, új posztokon, újszerű (eddig kevésszer bemutatott) technikával mutatkoztak be a kabaré göröngyös, buk- tatós pályáján, s alig volt szükség vendégjátékosra. Más szóval majdnem egy- maguk győzték szusszal a 70 percet. Hogy a kritikus véleménye az egyes teljesítményekről? Tessék: A jó indítás után némileg esett a színvonal (Ha Szabolcs vezér ma élne...), utána kiegyenlített játék folyt (a Nyírvidék háromnegyed százados hírei), majd egy kiváló csatárteljesítmény, kitörés következett. (Interjú egy ingázóval.) A Különleges hírszolgálat már jelezte, hogy sorsdöntő gól következik: a nyíregyházi hírek csapata összehangolt, pompás akciójából született. A további mezőnyjátékban akadtak kevésbé érdekes, majdnem unalmas percek is, (pl. a Hogyan élnek a parasztok a riportokban), sőt enyhe szabálytalanságok is előfordultak! a többségükben jól ismert sírfeliratok). Az utolsó negyedóra ismét parádés játékot hozott, egy kitűnő akció után (Nevető lexikon) két bombagól biztosította be a győzelmet. (G. Szabó Judit Férjek iskolája és Gádor Béla Betyár a mikrofon előtt c. számai.) S hogy a másik félről, a humorral szembeni „ellenállásában” legyőzetett hallgatóságról is essék szó: igen aktívan vett részt a játékban, csakhát komolytalanul, sokat nevetve, akárcsak az alulírott: Merkovszky Pál
