Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-09 / 187. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 8. HÉTFŐ: Lázár György és Pl- otr Jaroszewicz varsói megbe­széléseinek kezdete — A kínai földrengés epicentruma Peking felé közeledik - Kalafavi alakí­tott új kormányt Szíriában — Soares portugál miniszterelnök a parlament elé terjesztette programját. KEDD: Szovjet áUásfoglalás Nyugat-Berlin státusának sért­hetetlenségéről — Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceauses- cu találkozója a Krímben — A Nemzetközi Vöröskereszt kór­házba vitte a Tel Zaatar-I me­nekülttábor sebesültjeinek első csoportját — Megkezdődött az ENSZ tengerjogi értekezletének ötödik ülésszaka. SZERDA: Újabb végre nem hajtott tűzszünet! megállapodás Libanonban — Andreotti üj olasz kormányfő beterjesztette programját — Szabadlábon az első politikai foglyok a spanyol részleges amnesztia után. CSÜTÖRTÖK: Giseard d’Esta- ing francia elnök Gabonba és Zairébe utazott — Kekkonen finn elnök befejezte amerikai látogatását — Kissinger külügy­miniszter, útban Iránba, megbe­szélést folytatott Londonban Callaghan angol miniszterelnök­kel. PÉNTEK: Khartumban to­vább folyik az összeesküvésben részt vettek elleni eljárás; eddig 98 személyt végeztek ki — Szovjet, román és bolgár fel­szólalás bélyegezte meg az ENSZ apartbeidellenes bizott­ságában a rhodéslai és a dél-af­rikai fajüldöző rendszereket. SZOMBAT: A Béke-világta­nács felhívására a tőmegpuszti- tó fegyverek betiltásáért vívott harc hetének első napja — Kis­singer nukleáris berendezések eladásáról tárgyal Teheránban. A szociálist., közösség or­szágainak mindjobban elmé lyiilő egysége hangsúlyozó­dott azokon a megbeszélése­ken, amelyet Varsóban foly­tatott a magyar és a lengyel kormányfő. Lázár György miniszterelnök lengyel kollé­gájának, Piotr Jaroszewicz- nek meghívására tett hivata­los baráti látogatást a len­gyel fővárosban. A miniszter- elnökök részletesen megvi­tatták a gazdasági együttmű­ködés kérdéseit. Megállapít tották: a két ország között a termelési szakosítás és a kooperáció kölcsönös előny­nyel mindenekelőtt a gép­iparban és a vegyiparban fej­lődött tovább. A következő négy évre kötött hosszú lejá­ratú árucsere-forgalmi meg­állapodásban az elmúlt esz­tendőkhöz képest hatvanszá­zalékos növekedést irányoz­tak elő. „Kapcsolataink jók. semmi sem választ el ben­nünket, szoros egységet alko­tunk együtt a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal” — szögezte le már a tár­gyalások kezdetén a lengyel kormányfő. Szó esett Varsó­ban természetesen a világpo­litikai kérdésekről, az enyhü­lés érdekében folytatott küz­delemről is, — ez a szocia­lista országok politikájának legfőbb eleme. Az enyhülésért folytatott közös küzdelem volt a fő té­mája annak a krím-félszige- l ti találkozónak is, amelyen a szabadságát a Szovjetunióban töltő Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezsnyev tájékoz­tatták egymást a szovjet és a román párt legutóbbi kong-? resszusi határozatainak vég­rehajtásáról és a szovjet— román együttműködés fej­lesztésének kérdéseiről. Az európai enyhülés egyik legfontosabb tartópillérének tekinti minden józan politi­kai erő azt az immár öt esz­tendős négyoldalú megálla­podást, amely Berlin nyugati szektorainak helyzetét nem­zetközi jogi érvénnyel ren­dezte. Ennek a szovjet—an­gol—francia—amerikai meg­állapodásnak nyíltan ellent­mondó lépésre készülnek az európai közösség országai. Még júliusban történt az európai közösség brüsszeli állam- és kormányfői talál­kozóján, hogy az NSZK kül­döttsége bejelentette: az úgy­nevezett európai parlament közvetlen választásai során Nyugat-Berlinben is képvise­lőket választanak majd. A héten a Szovjetunió külügy­minisztériumába kérették a moszkvai amerikai, franeia és angol nagykövetet, hogy tudomásukra hozzák az 1971- es négyoldalú megállapodás nyílt megsértésének kísérleté­vel kapcsolatos szovjet állás­pontot. A szovjet külügymi­nisztériumban kijelentették a nyugati nagykövetek előtt: ez a már említett négyoldalú megállapodás durva megsér­tése, hiszen ezzel Berlin nyu­gati szektorait — amelyek, mint az egyezmény leszögezi, nem tartoznak az NSZK-hoz — bevonnák a nyugat-euró­pai állami és politikai integ­ráció folyamatába. Az olasz választások után végre a héten megalakult az új kormány. Elnöke Giulio Andreotti, tagjai csak keresz­ténydemokraták. A kormány a gazdasági élet egyensúlyá­nak helyreállítását ígéri és néhány reformintézkedést he­lyezett kilátásba azzal, hogy azoknak végrehajtása egy, másfél évig tarthat. A ki­sebbségi kereszténydemokra­ta kormány csak akkor ma­radhat hivatalban, ha az Olasz Kommunista Párt nem szavaz ellene. Bejelentették: az OKP azt javasolja a kom­munista szenátoroknak és képviselőknek, hogy tartóz­kodjanak az Andreotti-kor­mány sorsa fölötti szavazás­tól. (A szenátusban ez már így is történt). Tartózkodnak a szocialisták, a szociálde­mokraták és a köztársaság- pártiak is — ez azt jelenti, hogy a kisebbségi kormány munkához kezdhet. Gárdos Miklós Hosszas előkészületek és a keresztény jobboldal sorozatos szabotálása után a Nemzetközi Vöröskereszt csoportjai végre megkezdhették a sebesültek elszállítását a Bejrut melletti Tel Zaatar palesztin menekülttáborból. Becslések szerint mintegy 4 ezer palesztin és libanoni sebesült vár elszállításra. (Telefo- tó — AP — MTI — KS) Szeberényi Lehel 1A vem REGÉNY 15. Anyicska egy öreg tuskó gyökerére lépett, s onnan leugrott a száraz patakme­derbe, a csörgő kavicsokra. Lonci ugyanígy tett, csak óvatosabban, és kicsit a te­nyere is homokos lett. El­ismerte, hogy Anyicska a „vadon lánya”. Anyicska nevetett ezen. Tudta, hogy az egy film, és abban van egy lány. A kavics zengve ropogott a talpuk alatt, és nevetésüket, mint valami tükör, vissza­verte az erdő fala. És a hangjukat is visszaverte és zengette. És amikor elhall­gattak, és megálltak a kavi­cson, olyan csend lett, hogy a szívük beledobogott. Egy­más tekintetébe kapaszkod­tak és hallgatóztak. Meg­hallották a levelek susogását és a legyek döngését. S a madarakat is meghallották. És nagyon távol a bőgőt, mintha dongó züTnmögne. Mosoly nyílott az arcukon, és Lonci szép szemén az áhitat könnye ragyogott. Anyicska egy nagy homok­kőre mutatott. Termetes kő volt. Termetesebb a többinél, melyek a mederben itt-ott feltorlódtak, szél és víz si­mára és gömbölyűre gya­lulta. És mintha kigurítot­ták volna a széli homokra. — Egy kereszt — mondta Lonci, felfedezte. A nap már a fák lombja közé süppedt e délutáni órában, így nem sütötte a követ, de a vályat árnyéka most is meglát­szott. — Erdei kereszt. így hív­ják — mondta Anyicska. — Állati érdekes... És minek van ez itt? — Régen itt van — mond­ta Anyicska, és keskeny vál­lát vonogatva kissé elgondol­kozott. — Valami lányt meg­gyilkoltak itt régen... Vala­mi katona. így beszélik. Lonci megdermedt, s hát­ralépett a kőtől, tágra nyílt rémült szemekkel. Az erdő csendje és árnyéka szorongó szíve ellen kelt; e két ellen­séges marok fojtogatta, s arcán szétterjedt a félelem sápadása. Anyicska látta, s így nyug­tatta: — Ö, nagyon régen volt ez! Mi még a világon se voltunk. — Menjünk innen — mond­ta Lonci, kocogott a foga. Majd mikor elindultak, ezt kérdezte: — Te tényleg nem félsz? — Egy kőtől? — mosolyo­don el Anyicska. — Ettől az egésztől... Iga­zán minden csodálatom a tiéd. Anyicska nem értette. — Ó! — mondta és neve­tett. — Ne butáskodj! — És ha most előlépne a katona? Anyicska Loncira nézett. S a néma erdő nézte őket a magasból, a bozótos árok fe­lett. — Tudod, milyen régen volt az? Lonci ámult Anyicska szemének derűjén, hangjá­nak nyugalmán, s egy ki­csit megfogózott benne. — Könnyű neked. Te vagy a vadon lánya. — S kény­szeredetten nevetett. Neve­tését, bármily halk volt, a kövek megzengették. (Folytatjuk) New York-i életképek 2. Á „n kívánatos" lányok S okan csodálkoztak azon, hogy a demok­raták éppen New Yorkot és éppen a Madison Square Gardent választot­ták elnökjelölt állító kon­venciójuk színhelyéül. Egy­részt New York valóban igen bonyolult város, min­denféle népség megtalálha­tó apró, évszázados tégla­épületei és impozáns felhő­karcolói között. A Madison Square Garden pedig az észak—déli irányban egy­mással párhuzamosan futó Hetes és Nyolcas sugárút között, a várost rendkívül szembetűnően megkülön­böztető előkelő keleti és a topis, nyüzsgő, színészek, dörzsölt üzletemberek, tu­risták, zsiványok, tolvajok, 24 órán át fáradhatatlanul csalogató lányok kápráza­tos világát sűrítő keleti vá­rosrész között épült. Még a sok vihart látott, már csodálkozni semmin nem tudó New York-i rend­őrök is mondták: maga az épület rendben van. hiszen 3 millió dollárért szalonké­pessé tették a konvenció tartására, de hogy lehet sza­lonképessé tenni a környé­ket? Hogyan lehet vissza­szorítani a környékről az alvilágot, az érkező küldöt­tek és vendégek iránt meg­növekedett érdeklődést mu­tató — a rendőrségi jelen­tés szerint — „nem kívána­tos elemeket", azaz a ked­vesen csalogató lányokat. Ez utóbbiak tiltakoztak is a rendőrszigor ellen, kikér­ték maguknak a sértegetést, a „bűnözők” címke rájuk ragasztását, s kérték, bizo­nyításként állítsák elő az áldozatokat. De a vitatkozó két tábor igen jól ismeri egymást — majdnem név szerint — így a rendőrség közölte, a konvenció idején büntetik a Madison Square Garden közelében elköve­tett „áldozatok nélküli bűn­eseteket” is. Ebben is ma­radtak, s végig példás, örömtelen rend maradt a környéken. A teremben tényleg könnyebb volt ügyelni a biztonságra, mert már csu­pa „megbízható” ember” nyüzsgött bent. Ennek elle­nére mindennap rejtett bombák felfedezésére ido­mított kutyákkal kétszer is átszimatoltatták az óriási épületet. A teremben lő­fegyvert csak a titkosszol­gálat bizonyos csoportja és a városi rendőrség kijelölt tagjai vihettek be maguk­kal Mindenki mást felkér­tek, a „fegyvert hagyja a ruhatárban”. Ezt komolyan kellett venni, mert az ajtó­ban motozás és detektoros ellenőrzés is volt, olyan, mint a repülőtereken be­szállás előtt. Ekkora biztonságban ké­szültek a küldöttek és a politikai vezérek a párt el­nökjelöltjének megválasz­tására, aki pedig napokon át méregette a politikai egyensúlyt, saját esélyeit a novemberi elnökválasztá­son, s aszerint igyekezett eldönteni, ki legyen mellet­te az alelnökjelölt. aki to­vább növelheti választási esélyeit. Mivel már kezdet­től fogva biztos volt Jimmy Carter elnökjelöltsége, az újságírók rávetették magu­kat és tanulmányozták sze­mélyét, politikáját, latolgat­ták esélyeit. Ez a munka olyan alapos volt, hogy az egyik tv-riporter még Car­ter orvosát is felkereste, el­lenőrizte Cartér fogsorának röntgenfelvételét, hogy meggyőződjön villogó, nagy fogainak valódiságáról. Ez ösztönözte az egyik legjobb amerikai komikust , egy közvélemény-kutatásra, amelynek eredményéről így számolt be: „A helyes vá­lasz 6 perc.” Aztán közöl­te, a kérdés az volt, mennyi időre van szüksége Jimmy Carternek a fogmosáshoz. Ez persze már a megállít­hatatlan politikai siker jele volt, amit a konvenció az­zal igazolt, hogy közfelki­áltással választotta Cartert a demokraták elnökjelölt­jének a novemberi elnök- választásra. Az előválasztások több hónapon át zajló rohangá­lásban a mindig közelben maradó újságírók tapasz­talhatták, hogy nemcsak a közvélemény-kutatás, ha­nem a titkosszolgálat em­bereinek mozgása, gyorsan változó, átcsoportosuló tö­mege is jól jelzi az önjelöl­tek sikerét vagy sikertelen­ségét. Kennedy elnöknek és öccsének. Robert Kenne­dy szenátornak meggyilko­lása, majd a kampányozó George Wallace elleni me­rénylet óta minden elnök­jelölt mellé biztonsági em­bereket állítanak. Kezdet­ben 2—3 ember minden je­lölt mellé, majd a testőrség száma aszerint csökken, vagy növekszik, milyen az elnökjelölt sikere, politikai perspektívája. A titkosszolgálat emberei­nek mozgását, tevékenysé­gét akkor kezdték igazán figyelni, mikor már csak néhány nap maradj az al­elnökjelölt kiválasztásáig. Carter ugyanis teljes titok­tartást tudott biztosítani, így csak totózni lehetett. Egyszer aztán valaki „ki­szúrta”, hogy a titkosszol­gálat telefont szerelt be John Glenn szenátor, volt űrhajós szállodai szobájá­ba. Azonnal kórusban kiál­tották, Glenn lesz Carter alelnökjelöltje. De néhány óra múlva kiderült, Mus- kie szenátor szobájába is beszereltek egyet, majd Mondale szenátor szobájá­ba is. Carter ezen a telefo­non fogja közölni válasz­tottjával a döntést, tehát hármójuk közül valakivel. A legtöbben Muskie sze­nátorra tippeltek, míg Washington egyik külváro­sából nem jött a „bomba­hír”: este a titkosszolgálat emberei átvizsgálták Mon­dale szenátor lakását és környékét. Az információ a szomszédtól származott. A titkosszolgálat cáfolt: nem ők, biztosan a gázszerelők voltak, a szokásos ellenőr­zést végezték. Az élet azon­ban a szomszédot igazolta, nem a gáz bűzlött. Egyéb­ként is ismerte a gázosokat. Még akkor is meg tudná különböztetni őket. ha tit­kosszolgálat embereinek ál­cáznák magukat. De a for­dítottja történt. Másnap Carter bejelentette, Monda­let választotta. Glenn, aki két napig ült a telefon mellett, s várta, hogy megszólaljon, csak egy hívást kapott, mikor Carter közölte vele: értesí­teni akarlak, hogy nem té­ged választottalaic. Aztán a telefont leszerelték és be­nyújtották Glennek a sze­relési számlát 244 dollárról. Meg is jegyezte fizetéskor, hogy még ilyen drágán nem telefonált. De a kétnapos ritka izgalom, álmodozás, hogy magasabb politikai pályán keringhet, megérte neki. Majd talán a négy év múlva újra sorra kerülő „kilövési” alkalomkor több szerencséje lehet. A konvenció végén azon­ban nemcsak Glenn és más önjelöltek álma zúzódott szét, hanem maga a Madi­son Square Garden épüle­tének belső berendezése is. Kiszámították, hogy a 3 millió dollárért felszerelt kongresszusi terem bútorai­nak, elektromos és más be­rendezéseinek leszerelése, a leszerelési munkák idején tovább fizetendő bérleti díj többe kerülne, mint maga a berendezés. Ezért a kon­venció utáni reggelen bul­dózerek jelentek meg a te­remben és törve-zúzva ki­toltak mindent az épület­ből, hogy átadják a helyet a termet más célokra be­rendező munkásoknak. V ajon milyen sorsra jutnak majd az ame­rikai szavazók kon­venció politikai programjá­val felszított, nagy változá­sokat váró reményei a no­vemberi elnökválasztások után? New York, 1976. au­gusztus. Kovács István Közel 7,5 millió munkanélküli az USA-ban líaTh * rí mja I 1 I r AV __■ ■ I ■ k A 1 A A Az Egyesült Államokban júliusban a munkaképes la­kosság 7,8 százaléka volt a munkanélküli, s júliusban 7,4 millió munkanélkülit tartot­tak nyilván, 280 ezer fővel többet, mint júniusban. Ta­valy december óta ez a leg­magasabb munkanélküliségi arány.

Next

/
Thumbnails
Contents