Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

1976. augusztus 1. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 íTOOXi Vér expresszel S zóváltásra figyeltem fel nemrégi­ben a nyíregyházi pályaudvaron: idősebb vasúti tiszt oktatta ki if­jabb kollégáját arról, hogy gondolkozzék is munka közben. Mellette fehér köpe­nyes, középkorú asszony sürgette a szál­lítólevelet, a csomag már megvolt, csak az adminisztráció hiányzott. Ez a noszo- gatásra meg is történt, s néhány percen belül — a megbírált vasutas zsörtölődé- séből — az is kiderült, hogy mi váltotta ki a perpatvart. • Egyszerre érkezett a pesti gyors és a mátészalkai személy, s nagyjából egyidő- ben rakták le a feladott csomagokat. Az adminisztrációt végző vasutas éppen üres nyúlketrecek darabszámát ellenőrizte, ak­kurátusán megszámolt mindent, kezében halom szállítólevél. Nem is lett volna probléma, ha köztük nem lett volna egy, amelyik életmentő vérről szólt. Azt a sürgős csomagot az expressz hozta. Köz­ben megérkezett érte a mentő, de a nővér, aki vinni akarta a sürgős küldeményt — ha nem lett volna olyan talpraesett — még egy jó félórát várakozhatott volna. Talán apró baklövésként fogtam vol­na föl az esetet, ha nem hallom később a fuvarleveleket tovább adminisztráló vas­utas rakodómunkások előtti „önigazoló” megjegyzéseit: nem is érti, miért csinál­nak ilyen nagy ügyet az egészből, ő ren­desen végzi a munkáját, nem nézhet meg minden darabot, különben is neki minden szállítólevél egyforma. Tehát nem baklö­vés volt. Szemlélet. Áru, áru... Olvasom a körzeti szerelő kellően hi­vatalos. kézírásos értesítését: a kötelező gázóracsere miatt két nap múlva 12 órától legyünk otthon. A szerelő azonban nem jön. 15 órakor telefon a TIGÁZ-hoz, ahol a magát illetékesnek nevező hölgy csep­pet sem udvariasan kioktat: a körzeti szerelő munkaideje 12-től este fél kilencig tart, ez idő alatt bármikor jöhet. Nem jött, de nem is ez a problémám, hiszen ezt — sajnos — már megszokhat­tuk. Különben felfoghatom úgy is, hogy valahol csőtörés, vagy más, az óracserénél fontosabb munka volt, s ez előfordul. De az, hogy a szolgáltató annyira sem tiszteli ügyfelét, hogy feltételezi, annak is lehet munkája munkaidőben — már elgondol­kodtató. Szerintem lelkiismeretlenség úgy megadni egy időpontot — sőt mi több, érdeklődés esetén erre udvariatlanul fi­gyelmeztetni is a „fogyasztót” —hogy 12- től műszak végéig várjon a félórás munká­ra. Mert lehetne például azt írni: 12-től 14- ig, vagy 14-től 16 óráig. Sőt mi több, ha már este fél kilencig tart a munkaidő, akkor az olyan munkát, amely a szolgáltatónak adminisztratív és technikai szempontból fontos — akár 16 és 20 óra között is vé­gezhetnék. Lassan fél éve lesz már, hogy egy lát­szatra apró ügyben a segítségemet kér­ték. Az egyik megyei vállalatunk a nyír­egyházi városközpontban nagyon szűkös körülmények között dolgozik, készül is már az új telepe, de az csak jó néhány év múlva lesz kész. Az udvarban laknak is. Éveken át teljes volt a megértés, de nemrégen a pincéhez új lerakónyílást ké­peztek ki, most rakodás közben letapos­sák a kicsi virágoskertet, továbbá — ami még nagyobb baj — többször előfordult: ládákkal úgy eltorlpszolták a lakás be- | járatát, hogy vagy kimenni, vagy bemen- I ni nem lehetett, amíg a rakodómunkások I nem végeztek. Mondtam, szívesen vállalom a segí- ; tést, hiszen a dolgot emberségből hamar j el lehet rendezni. Az IKSZV szakembere jött is a megbeszélt időben, de pillanatok alatt állást foglalt: nem ők akadályozzák a kijárást, intézze az ügyet a másik vál­lalat. Kezdődött a „labdázás”. A másik vállalatnál megígérték, hogy segítenek. Aztán fél év alatt nem történt semmi... Azóta többször gondoltam rá, hogy vajon mennyivel lett nyugodtabb az IKSZV szakembere, hogy „átpasszolta” az ügyet, ahelyett, hogy előírta volna a be­járatot megóvó egyszerű vaskorlát kihe­lyezését. Egy munkásnak egy órai munka, lényegében befektetés nélkül. A „nem nagy ügyekből” így lesznek nagyobbak. Közömbösségből, ké­nyelmességből. Hozhat az expressz életmentő vért, mulaszthatnak az embe­rek a munkahelyükről, miközben hiába várják a szerelőt, kilincselhet a lakó, ha eltorlaszolják a bejáratát. Egy tőről táplálkozik mind: végezzük a munkánkat, de sokszor nem vagyunk elég figyelmesek. Legyünk emberségeseb­bek egymáshoz. Attól még lehet jól, sőt kifogástala­nul dolgozni. Czimbalmos Istvánnal, a KISZÖV elnökével az ipari szövetkezetek munkájáról A Hogyan teljesítették megyénk ipari szö­w vetkezetei IV. ötéves tervüket? — Az ipari szövetkezetek negyedszázados fennállásuk óta a legeredményesebb tervidő­szakot zárták. Ezt néhány számadattal sze­retném bizonyítani. A III. ötéves tervidő­szakban 3,5 milliárd, a IV. ötéves tervidő­szakban több mint 6 milliárd forintot ter­meltek. Szembetűnő egyes iparágak fejlődése. A cipőipar 100, a vasipar 80, az egyéb ipar­ágakba sorolt szövetkezetek pedig 73 száza­lékkal növelték termelésüket. A tervidőszak alatt 2052 lakást adtak át építőipari szövet­kezeteink, s közvetlenül a lakosságnak vég­zett szolgáltatásunk is 47 százalékkal nőtt. Végrehajtottuk a könnyűipar rekonstrukció­ját, erre 350 milliót fordítottunk. Az egy fog­lalkoztatottra jutó átlagbér 35 százalékkal emelkedett. A Az általános fejlődés ellenére egyes v iparágak teljesítménye elmaradt a köve­telmények mögött. Miben látja a vi­szonylagos elmaradás okát? — Valóban tapasztalható viszonylagos elmaradás. Itt van például az építőipar. 34 százalékos az elért fejlődése. Elmaradásának két oka van. Az egyik: a szövetségünkhöz tartozó 42 szövetkezet közül 22 foglalkozik építőipari tevékenységgel. Ezek közül 17 szö­vetkezet az építőipari ágazatba tartozik. Ezek a kis szövetkezetek nem képesek korszerűen építeni, tatarozni és a vezetés területén sincs minden rendben. Csak akkor tudnak a velük szembeni elvárásoknak eleget tenni, ha na­gyobb egységek jönnek létre, koncentrálva az erőket; ha korszerűbb gépeket kapnak és több mérnök, technikus fog részt venni a termelést irányító munkában. — A másik ok: néhány nagyobb építő­ipari szövetkezet sem kapta meg azt az anya­gi támogatást, ami a gyorsabb fejlődést elő­segíthette volna. Szerény a textilruházati ipar fejlődése is, bár itt, ha a hozott anyag értékét is figyelembe vennénk, a fejlődésük a legnagyobb lenne. A Miben látja a feladatok jobb megoldá- w sának feltételeit az V. ötéves tervidő­szakban? — A tervek szerint megyénk ipari szö­vetkezetei az V. ötéves terv során 46 százalék­kal kívánják teljes termelésüket növelni. Ezen belül az iparba sorolt szövetkezetek 50, az építőipar 30 százalékos növekedéssel szá­molnak. Ez összegben azt jelenti, hogy 1976- ban 1 milliárd 750 milliót, 1980-ban pedig már a 2 milliárd 300 millió forintot is meg­haladja majd az előállított termelési érték. Kiemelten kezeljük a lakossági szolgáltató tevékenységet s ezért itt 50 százalékos javu­lást tervezünk. — A feladatok megoldásának az egyik része — a reális tervezés, a korszerű üzem- és munkaszervezés, a gépesítés, a korszerűen felszerelt üzemek — adott. A másik részét meg kell teremteni. A tervidőszakban éppen ezért további 370 milliót biztosítunk a szö­vetkezetek fejlesztésére. Ez az összeg rendel­kezésünkre áll egyrészt saját erőből, másrészt a KISZÖV, az OKISZ és a tanácsok támo­gatásából. De ezenkívül számos intézkedést kell tennünk a munka hatékonyságának a növelésére, a szakemberképzésre, a műszaki káderek beállítására. Nem szabad elfeledkez­nünk a dolgozók jobb munkakörülményei­ről, szociális ellátottságukról sem. Hogyan értékeli a szocialista munka- w versenyt, a szocialista munkabrigádok tevékenységét? — A IV. ötéves tervidőszakban elért di­namikus fejlődés alapja a szocialista munka­verseny volt. Erre az egyre izmosodó és szé­lesedő mozgalomra is építettük az V. ötéves tervben meghatározott fejlődésünket. Szövet­kezeti munkásaink és brigádjaink megvitat­ták terveinket, konkrét javaslatokat tettek. Ez a kollektív gondolkodás jelentkezik ma a tervek teljesítésében is. Az első fél évben például 13,4 százalékkal termeltünk többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. — Örömmel mondhatom, hogy szövet­kezeteinkben jelenleg 400 szocialista brigád 4500 tagja végzi igen nagy szorgalommal fel­adatát. Az anyagi és az erkölcsi elismerés olyan nagy ösztönző erőt jelent a brigádok­nak, hogy ennek lehetőségeivel a továbbiak­ban is élni akarunk. Az erkölcsi elismerés­nek csupán egyetlen példája: az elmúlt terv­időszakban 30-an részesültek miniszteri ki­tüntetésben, 114-en kapták meg a Kiváló dolgozó címet és 22-en pedig kormánykitün­tetést kaptak. Az utóbbi időben kormányhatározat is w foglalkozott a szolgáltatással. Hogyan állunk megyénkben ennek végrehajtásá­val? — A szövetkezetek egyik legfontosabb feladatának a lakosság részére végzett javí­tó-szolgáltató tevékenységet tartjuk. Ezt bi­zonyítják tervszámaink is. Az V. ötéves terv során például 85 milliót fordítunk a szolgál­tatás fejlesztésére. Természetesen a pénz nem minden. Szükség van vezetőink és dol­gozóink megértésére, e. tevékenység szerete- tére. S itt bizony nincs minden rendben, sok még a tennivalónk. A Ggy tudom, hogy sok a probléma a ha- ^ táridőkkel, az árakkal. Hogyan kíván­nak változtatni ezen a helyzeten? — Ha összességében vizsgálom a kérdést, úgy nyugodtan mondhatom: nincs különö­sebb probléma a határidővel és az árral. Egy fél százalékot sem érnek el a panaszok. Aki­ket érint, azoknak viszont sok. S ez emberi­leg érthető, hiszen egy esetleges háztartási gép hiánya sok bosszúságot okozhat otthon a családban. A jobb munkavégzés érdekében számos intézkedés született. A szervizállo­mások dolgozói közül évente többen is kül­földön tanulmányi úton vesznek részt, ahol a gyakorlatban is megismerkedhetnek a kü­lönböző gépkocsik gyártásának technológiá­jával. Természetesen a hazai továbbképzés­ről sem feledkezünk meg. Szinte valameny- nyi szolgáltatási ágban rendszeresek a tan­folyamok, a továbbképzések. — S néhány szót az árakról. Fix árak­kal dolgozunk, s ezek igen előnyösek a la­kosságnak. Ezért nem, vagy csak igen ritkán fordulhat elő reklamáció. Itt talán az a leg­nagyobb gond, hogy az egyes alkatrészek ár­változásai jelentősen növelik a javítási költ­ségeket. A Terveznek-e központi összevonást, egyes ^ vidéki településeken nagyobb arányú fejlesztést? — Igen. Az élet sürgeti a nagyobb egy­ségek létrehozását, az anyagi erők koncent­rálását. A központi összevonáson már dol­goznak szakembereink, hiszen ez most napi feladatként jelentkezik. A szolgáltatás fej­lesztését tervezzük Mátészalkán és Kisvár­dán, ahol az autószerviz-állomást bővítjük. Megkezdte munkáját a rakamazi autószervi­zünk is, ahol garanciális javításokat végez­nek elsősorban. Üj autószerviz-állomást kap Nyírbátor és Vásárosnamény. Az épületkar­bantartás igényeinek kielégítése végett Nyír­egyházán 20 millió forintos támogatással olyan építőipari szövetkezetei fejlesztünk ki, mely a karbantartás minden követelményei­nek megfelel majd. Korszerűsítjük az elekt­roakusztikai és háztartási javításokat végző műhelyeket. Nyíregyházán és a megye más területén új fodrász- és fényképészüzleteket nyitunk. Női és férfi méretes szabóság fej­lesztésével is foglalkozunk. A Tempó motor- kerekpár-javító részlegét továbbfejlesztjük a gépkocsik javításával. Az V. ötéves terv­időszakban lényeges javulás várható, de az egyre növekvő igényeknek csak az állami és a szövetkezeti szektor közös összefogásával lehet majd eleget tenni. £ Az ipari szövetkezetek munkájának egy ^ másik problémás területe az építőipar. Mi akadályozza egyenletes fejlődését; a gépesítés, a szakemberhiány? — Említettem, hogy igen sok az építő­ipari tevékenységgel foglalkozó szövetkezet. A fejlődésük is különböző. Munkájukat vizs­gálva ezért szövetségünk elnöksége úgy ha­tározott, hogy az V. ötéves tervben négy épí­tőipari szövetkezet fejlesztését támogatjuk. Célunk, hogy megfeleljenek a több szintes la­kások építési követelményeinek. A gépesítés­re 35 milliót fordítunk. — Ami problémáinkat illeti, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az általunk épített lakóházak többsége még mindig a hagyomá­nyos építőanyagok felhasználásával történik, igen magas az élőmunka-ráfordítás. Ez ter­mészetesen magával hozza a szakember- hiányt. Az iparitanuló-képzéssel igyekszünk ezen a helyzeten javítani. Sajnos, kevés a mérnök és a technikus. S ez bizony érzéke­nyen érinti egyes építőipari szövetkezetünk fejlődését. Ebben a kérdésben sokkal na­gyobb határozottságra lenne szükség. A Ügy tudom, hogy a munkások képzésére v nagy gondot fordítanak, mégis mi az oka, hogy egyes szövetkezetekben szá­mos megoldásra váró problémával talál­kozunk? — A IV. ötéves tervidőszakban 14 ezer dolgozónk közül 5500-an részesültek külön­böző szintű oktatásban. Ezek költsége meg­haladta a 6 milliót. Hogy mégis vannak prob­lémák, annak több oka van. Például az utóbbi időben a szövetkezeti vezetők fele nyugdíjba ment, a helyükre lépett fiatalok felkészültsége magasabb, de ugyancsak meg­nőttek a feladatok is. Míg korábban egy ve­zető több területet is képes volt átfogni, ma már egy terület is képzett szakembert igé­nyel. S ebben a tekintetben lemaradtunk. A káderképzés és fejlesztés tehát napi feladat­ként jelentkezik. Problémát jelent az is, hogy szövetkezeteink nagy hányada kisebb tele­püléseken, periférikusán helyezkedik el. Sok profilja van és ez bonyolulttá teszi a szak­mai továbbképzést. További problémát jelent a korszerű tanműhelyek hiánya is. Mindeze­ket ismerjük és mindent elkövetünk megol­dásuk érdekében. De ehhez kevés maga a KISZÖV elnöksége. A szövetkezeteknek is többet kell tenniük. A Mérnök-, technikus-, normás-, kalkulá- ^ torhiányról beszéltünk. Hogyan kíván­nak ebben a kérdésben előbbre lépni? — Intézkedési tervünk van az említett hiány megoldására. Több szövetkezetünk kö­tött egyetemen, főiskolán tanuló fiatalokkal ösztöndíjszerződést, akik a végzés után a szö­vetkezet rendelkezésére állnak majd. Hason­ló lépések történtek szakközépiskolásokkal is. örvendetes jelenség, hogy mind több azok­nak az ösztöndíjasoknak a száma, akiknek szülei a szövetkezeteinkben dolgoznak. Ez is egy járható útja a szakemberhiány megoldá­sának. A A szövetkezetek vezetésében sincs min- ^ den rendben, ami egyes vezetők felké­szültségét illeti. Hogyan kívánnak ezen segíteni? — Ezen a területen sokat javult a hely­zet. Szövetkezeteink vezetői többségének megvan a megfelelő iskolai végzettsége. A kádermunkával foglalkozó párt- és kormány- határozatoknak megfelelően kidolgoztuk a szövetség és a szövetkezetek vezetői részére, hogy milyen politikai és szakmai képesítést kell szerezniük az egyes munkakörök betöl­téséhez. Javasoltuk a szövetkezeteknek, hogy a beosztott vezetők részére ők is készítsék el káderfejlesztési terveiket. Az OKISZ kétéves káderképző tanfolyamán biztosítjuk közép­vezetőink részvételét. Véleményem szerint az illetékes párt- és a tanácsi szervekkel közö­sen káderfejlesztési tervünket megfelelő ütemben hajtjuk végre. £ Készülnek az ipari szövetkezetek az w OKISZ VII. kongresszusára. A kong­resszusi irányelveknek megfelelően mi­lyen feladatok végrehajtását szorgal­mazza a KISZÖV elnöksége? — A kongresszusra valamennyi szövet­kezetünkben méltóképpen készülnek. Ez le­mérhető a javuló termelési eredményekben, a munkaverseny-vállalások teljesítésében. A kongresszusi irányelveket mindenütt megvi­tatták dolgozóink. Sőt ennek alapján készül­tek el szövetkezeteink V. ötéves tervei is. A tervekből kitűnik, hogy szövetkezeteink fon­tosnak tartják: a lakossági árualapok válasz­tékának növelését és a szolgáltatások bőví­tését; a tőkés export fokozását; a lakááépf--'-'; tést; az állami nagyipart gazdaságosan'; Id-'; egészítő termelés dinamikus fejlesztését.1 1 ^ A Munkájukban jelentős szerepet kap az ^ export. Mit tesznek e tevékenység foko­zásáért? — Ipari szövetkezeteink termelésének egyharmada külföldi piacokra kerül. 1980-ra a jelenlegi termelést 50 százalékkal, ezen belül a tőkés exportot, duplájára kívánjuk növelni. Tizennégy szövetkezet nyújtott be pályázatot tőkés export fejlesztését szolgáló hitelre. Nyolc szövetkezetét fogadták el. A szövetség elnöksége 25 milliót ad ezeknek a szövetkezeteknek. Egyébként a végrehajtan­dó beruházások értéke meghaladja majd a 100 milliót. A Mit mutat az V. ötéves terv első hat v hónapjának tapasztalata? A felkészülésre igen nagy gondot fordítottunk. Ennek eredménye, hogy 13,4 százalékkal nőtt a termelésünk. Ezen belűT a vasipar 30, a textiruházat 19, a cipőipar 10 százalékkal termelt többet. Az egy főre eső termelési érték 89 ezer forintról 94 ezerre emelkedett. Az eredmények ismeretében azonban el kell mondanom, hogy sokkal gyorsabban kell munkába állítani a korszerű munkagépeket; következetesebben kell ér­vényt szerezni a munka- és üzemszervezés­nek; a termelőberendezések jobb kihaszná­lásának. — Ügy érzem, hogy az első fél év jó indulása megfelelő alapot jelent az V. ötéves tervfeladatok megvalósításának. A párt- és a tanácsi szervek támogatása pedig garancia arra, hogy az ipari szövetkezetek a velük szemben támasztott igényeknek eleget tegye­nek. Köszönöm az interjút. Dragos Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents