Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

4

KELET-MAG Y ARORSZÁG

1976. augusztus 1.

A moszkvai Pravda a héten Brezsnyev-interjút közölt: a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára válaszolt a lap munkatársának kérdéseire. Az interjú ténye önmagában is figyelmet keltett. Ebből is kiviláglott, mekkora fontosságot tulajdonítanak a Szovjetunióban a helsinki értekezlet dokumentumának.

Leonyid Brezsnyev igen derűlátóan nyilatkozott a Helsinkiben elért eredmények továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy egyes nyugati hatalmak beavatkozása az olasz kormány megalakításának folyamatába éles ellentétben áll a helsinki záróokmánnyal.

Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára — szokásához híven — a nyári hónapokat a Fekete-tenger mentén, „a krími Kremlben” tölti. Itt fogadta a héten Edward Gie- reket, a lengyel és dr. Gus- táv Husákot, a csehszlovák párt vezetőjét.

Maradjunk meg a szocialista országok diplomáciai eseményeinél: a hét elején bolgár—román kormányfői tárgyalások folytak, majd közvetlenül utána Várnában Todor Zsivkov Nicolae Ceau- sescuval folytatott eszmecserét. Több fontos gazdasági kérdés szerepelt a két szomszéd ország vezetőinek találkozóin. így a Nikopolnál, illetve Turnu Magurele-nél megépülő vízierőmű ügye, valamint a Szovjetunióból Románián át Bulgáriába menő különböző .vezetékek kérdése.

Olaszországban megalakult az új kormány. Sorsa attól függ, hogy parlamenti bemutatkozásakor a kommunista képviselők tartózkodni fognak-e a szavazástól. Ha eile- ne szavaznának, aligha élne egy napot is az Andreottikabinet ... Az új kormányfő úgy igyekezett összeállítani a miniszterek névsorát, hogy az olasz baloldal kevés kifogásolnivalót találjon benne. Nincs a kormányban Rumor, aki a Lockheed-bot- rányba keveredett bele és nincs ott Colombo sem, aki a reakció érdekeit szolgáló, a kisembert sújtó gazdaság- politikájával tulajdonképo az előző kormányt a bukásba vitte. Természetesen nem személyi kérdések döntenek, hanem az, hogy Andreotti kormányprogramiában talál-e az Olasz Kommunista

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA:

HÉTFŐ: Reagan bejelentette,

hogy alelnökjelöltjének Richard Schweiker pennsylvaniai szenátort szemelte ki — Bolgár—román kormányfői találkozó, amelyet Ceausescu és Todor Zsivkov várnai eszmecseréje követett.

KEDD: Letartóztatták Tanaka volt japán miniszterelnököt — A Biztonsági Tanács megvitatja Zambia panaszát a Dél-afrikai Köztársaság agressziója miatt.

SZERDA: Rómában összeült a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága — Nagy- Britannia megszakította a diplomáciai kapcsolatait Ugandával.

CSÜTÖRTÖK: Mozambik Tanzánia és Zambia államfői Maputóban csúcstalálkozót rendeztek — Földrengés Kínában — Palesztin—szír megállapodás Damaszkuszban.

PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev

nyilatkozata a Pravdában a helsinki értekezlet évfordulóján — Megalakult az olasz kormány.

SZOMBAT: Chirac francia miniszterelnök befejezte tokói tárgyalásait — Újabb kísérlet a bejrúti és Teli Zaatar-i palesztin sebesültek elszállítására.

Párt annyi pozitívumot, aminek láttán egyelőre nem fordulna ellene.

A Közel-Keleten továbbra is Libanon drámája_ foglalkoztatja a közvéleményt. Megszokhattuk már, hogy egymást érik a meglepő fordulatok. így volt ez ezen a héten is. Damaszkuszban a szíriai külügyminiszter,

Khaddam, és a Palesztinái' Felszabadításí Szervezef „külügyminisztere” Faruk Kaddumi megállapodást írt alá a szír—palesztin ellentét felszámolására. Ennek alapján számítani lehet a harcok hevességének csitulására, s talán a körülzárt palesztin táborokból a sebesültek elszállításának lehetővé tételére. Cserébe a palesztin mozgalom hajlandónak mutatkozik a februári megállapodás végrehajtására, amelynek alapján Libanonban szinte az ellenségeskedések előtti politikai rend állna helyre. Alig történt meg a megállapodás, máris új fordulat következett. Damaszkuszban olyan közleményt adtak ki. amellvel a Palesztinái Felszabadításí . Szervezet nem érthetett egyet... A damaszkuszi értelmezés célja az volt. hogy a palesztinokat szembefordítsa Egyiptommal, miután mostanában a Palesztin Felszabadításí Szervezetet — Szíriával szemben! — éppen Szadat Egyiptoma támogatta... Ide illik az Izvesztyija megjegyzése: „Az arab reakció szavakban támogatja a palesztinokat, de valójában e problémát ütőkártyaként akarja felhasználni mind az arab országok egymás közti viszonyában, mind pedig az imperialistákkal folyó alkuban.”

A Közel-Kelet után a Távol-Kelet: a hét első szenzációját Tanaka, volt japán miniszterelnök letartóztatása jelentette. A korábbi kormányfő be is vallotta azóta, ' hogy óriási összegeket vágott zsebre az amerikai Lockheed repülőgépgyártó cég megbí- zottaitól. Természetesen nem arról van szó, hogy a japán demokrácia akkora lenne, mintha a ’korrupciót a legmagasabb szinten is meg tudná és meg akarná szüntetni és büntetni. Nem, főként belpolitikai és pártpolitikai okai voltak annak, hogy Miki Takeo miniszter- elnök leszámolt elődjével. Az ugyanis, elvbarátaival együtt, őt akarta megbuktatni... Az ősszel esedékes japán törvényhozási választások előtt Miki Takeo, aki „a megvesztegethetetlen” hírében áll, „a rend és törvény” tiszteletben tartásának jelszavával próbálja győzelemre vezetni a húsz éve kormányzó liberális demokrata pártot. Viszont minden tokiói hír azt mutatja, hogy Tánáka letartóztatása sokkal nagyobb erkölcsi-politikai megrázkódtatást okozott, mint Miki Takeo agytrösztje kigondolhatta.

Végül néhány szó Afrikáról: a fekete földrész továbbra is a világközvélemény érdeklődésének középpontjában marad. Fontos esemény volt dr. Agos- tinho Neto látogatása Kubában: a szocialista szigetország és Angola kapcsolatai még szorosabbakká válnak, az angolai nép tovább számíthat a kubaiak segítségére a függetlenségének megvédéséért folyó harcban. Dél-Af- rika és Rhodesia fajüldözői az ENSZ Biztonsági Tanácsában époúgv, mint Mozambik fővárosában három ország csúcstalálkozóián a ..vádlottak padjára” kerültek.

Pálfy József

Szeberényi Lehel

|4 fém

REGÉNY

10.

A nők vihogtak, mert ismerték a segédmestert. „Helyben vagyunk már” — mondták.

— Az a szokás náluk — ecsetelte a segédmester —, hogy a házasság előtt meg kell a dolognak lenni. Ez törvény. A szülők a házban alszanak, az ágyon, a jány meg az udvarlójával fenn a padláson, a szénában, az ő tudtukkal.

— Kipróbálják egymást — mondta a kövér asszony. — Ez nem vicc! — Mert somolyogtak ott.

A technikus is mosolygott, a festődéből, ő is odajött. Egy szót sem szólt, csak Anyics- ka megérezte, hogy ott van. Szeme bársonyát megérezte a hátában. A szív kis kalimpálása elég volt, hogy ujjai elbutuljanak, csaknem elejtett egy csévét, s a kettes sze- degetéséhez is alig lett mer- sze.

Mikor félre is lesett, hogy megbizonyosodjék, magában pajkos elégedettséget és megnyugvást érzett: „Hát idejött. Idehúzta valami”.

Anyicska észrevehetően megváltozott. Mikor pedig a technikus megszólalt, egyszeriben ő is szóra bátorodott, és nagyon is élénk lett.

A technikus csinos volt és fiatal, s máris sok mindent tudott. Az újságok és könyvek érdekelték. És minden, ami a világban történik. Most is érdeklődve figyelt, s amikor beleszólt, kedvesen és választékosán beszélt. Ezt mondta:

— Az ilyen népszigeteknek nincs utánpótlásuk a kultúrában ... Nem lehet okolni őket a magunk felelősségének fölvetése nélkül...

Ezt arra mondta, hogy a hegyi falucskát elmaradottsága miatt csepülték, ahol az emberek közmondásosan együgyüek, viselkedésük durva, és a fejük tele van Babonával; tán bizony még boszorkányok is vannak náluk.

— Lonci is kifogott egy csinosát — mondta a segédmester.

Mikor kimulatták ezen magukat, akkor mondta a technikus, amit mondott, és még ezt szólta:

— De befizetek én a magunkfajta kultúremberekre is.

Anyicska szövetségest érzett maga mögött. És még túláradó kedvet érzett.

— El kell egyszer jönni — mondta. És mindjárt Loncit hívta, hogy jöjjön el a búcsúra, most, Péter-Pálkor. Meglátja, milyen szép falu, és milyen jók ott a népek. Lonciba fogódzott, de a többieknek is szólt.

— Lesz citromos torta?1 — kérdezte Lonci csak úgy.

— Lesz.

— Hát tudd meg, hogy megyek. — Elhatározta egy pillanat alatt.

A technikus még akkor is ott maradt, mikor a többiek elszéledtek a helyükre. Hívta Anyicskát, hogy úgyse tud mit csinálni, nézze meg a festődét. Anyicska gondolta, miért ne.

Mikor a bálákhoz értek, tréfásan azt mondta a technikus, hogy tartsák tiszteletben a „törvényt”, és bújjanak a bálák közé, mintha odahaza lennének a szénapadláson, amit a segédmester beszélt.

(Folytatjuk)

Helsinkiről — egy

év múltán

Irta: Púja Frigyes külügyminiszter

A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt, újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez.

Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében.

mertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik.

— Helsinki szellemével összeegyeztethetetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra. hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szociaA Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hang- súlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya. amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta sík- raszállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét.

MIHIindjárt az illetékes szervek döntése P jU jután megkezdődött országunkban a záróokmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben.

Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok ügyében. így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak összeurópai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkésországok kormányainak.

Rövid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk.

— Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkésországok.

A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara”. ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat”, azaz a gazdasági, együttműködés fejlesztését.

— Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat-Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megislizmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el.

Igül az eddigi munka fontos tapasztala- || ta, hogy a tőkésországok propagandá- M ja elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két kibékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít.

Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban. hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén. belül maradva. építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott.

Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit.

U

y év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsiny- lik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van: ez is része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában.

B

t egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset. hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá.