Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-05 / 184. szám
1976. augusztus 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ugyanaz a száz forint UGYANAZ, MERT HISZEN A PIROS BANKÓN akkor is a százas szám szerepel, amikor kivesszük a fizetési borítékból és a pénztárcánkba tesszük, s akkor is, amikor átnyújtjuk a boltban. E legtöbbször rövidke idő alatt mégis mintha megváltoznék a szóban forgó papír súlya, úgy tűnik, könnyebb lett. Konyhai bölcsesség: a háziasszony legizgalmasabb olvasmánya a piaci üzleti árcédula. Konyhai bölcsesség: a jövedelem mindig „kevés’", a kiadás mindig „sok”. Mármint akkor, amikor nem általában, hanem kü- lön-külön, családonként próbáljuk bizonyítani: a jövedelmek fokozatosan emelkednek. Van, aki illedelmesen hallgat, van, aki a fejét rázza. Méghogy az ő jövedelme? Tessék csak számolni: fizeti a hűtőgép részletét, most cserélt bútort, új lakása sokkal több pénzt visz el, mint a régi... Valahová persze csak-csak elgurulnak a forintmilliár- dok. hiszen 1970 és 1975 között 90 milliárddal nőtt — 155-ről 245-re — a lakosság pénzbeni jövedelme, s a forintban járó társadalmi juttatások megkétszereződtek. Csupán 1976. első negyedévében 61,2 milliárd forint került a zsebekbe, pénztárcákba, szekrények mélyére. így hangzik: az árakat és a jövedelmeket együttesen keit vizsgálni. Ha a jövedelmek az áraknál gyorsabban nőnek, akkor kétségtelenül jobban élünk. A negyedik ötéves terv időszakában — az áremelkedések ellenére — az egy főre jutó reáljövedelem esztendőnként átlagosan 4.6 százalékkal bővült. Ami a tudatos, tervszerű életszínvonalpolitika eredménye. S éz' érvényesül az ötödik ötéves tervben is. mert HZ'egy főre jutó reáljövedelem 1980- ban 18—20 százalékkal lesz nagyobb, mint volt 1975- ben. SOKSZOR HALLOTT, S HASZNÁLT KIFEJEZÉSEINK valódi értelmén ritkán gondolkozunk. Holott hasznos lenne az árpolitika, szociálpolitika, életszínvonal-politika fogalmak tényleges tartalmát, s összefüggéseiket jobban emlékezetünkbe vésnünk. Ha nem is nagyon mélyen, de annyira, hogy ne törölhesse ki onnan könnyedén egy-eg.y árcédula. Szívesen hangoztatott álérv: mi a jó abban, hogy az állam az egyik zsebéből kiveszi a pénzt és beleteszi a másikba? Amiben kimondatlanul az rejlik, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Valóban egymástól ennyire függetlenül mozognának e képzeletbeli kezek? Van, amikor elkerülhetetlen az áremelés. Például egy kilogramm vágómarha felvásárlási ára 24,80 forint volt 1970-ben, s tavaly 31,90. S még sincs elég belőle! Az ár tehát hosszabb időn át nem hagyhatja figyelmen kívül a termelési hátteret, mert hiába lenne valami „olcsó” papíron, ha hiányozna az üzletekből. Az árrendszer korántsem ellentéte, hanem része az életszínvonal-politikának. A fogyasztói áremelések nem akadályozhatják a reáljövedelem növelését, de befolyásolhatják a fogyasztási szerkezetet, „átcsoportosíthatják” bizonyos rétegek között a jövedelmi többletet, az állami támogatást stb. Az árrendszernek az értékarányos árak irányában kell fejlődnie, ez társadalmi érdek, mert elősegíti a népgazdasági egyensúly javítását, a fogyasztói naaga- tartás olyan változását, mély egybeesik a fejlesztési célokkal — hangoztatják a szakemberek. Keresetünket számolva nem könnyű belátni ezt, de erre kényszerít bennünket az a tény, hogy zsebbe tehető forintjaink mennyisége, azaz jövedelmünk végső soron ettől függ. Fogyasztói vágyainkat és tetteinket ugyanis megelőzi valami: termelői teljesítményünk. Ne feledjük, bármennyire is érzékenyek vagyunk az árcédulák változásaira: az élelmiszerek nagy része — háromnegyede — hatóságilag rögzített vagy maximált áron kerül forgalomba. A piaci szabad árak mindig is a kínálat-kereslet nyomán alakultak. Az ötödik ötéves terv ezért számolhat azzal, hogy például 1980-ra az egy főre jutó húsfogyasztás 76— 78 kilogramm lesz, szemben az 1975. évi 70—71-gyel. Ehhez persze nemcsak az kell. hogy a jövedelmek növekedjenek, s a drágább árut legyen miből megvenni. hanem az is. hogy legyen mit megvenni, azaz — egy tényt kiragadva — a vágósertés-termelés 9,2 százalékkal bővüljön az ötéves tervben. A józan árpolitika, az egészséges határok között tartott árnövekedés — s ezek, valamint Sok más tényező foglalata, az életszínvonal-politika céljainak elérése — feltételezi és megköveteli, hogy a termelés, a nemzeti jövedelem legalább a tervezett mértékben emelkedik. FOGYASZTÓI GONDJAINKAT — mert tagadhatatlanul vannak — ne csupán a piacokon, az üzletekben lássuk, érezzük. Hanem — s legalább akkora súllyal — munkahelyünkön is. Mert csak így lesz ugyanaz a száz forint mindenhol ugyanaz. Ez kicsit kellemetlenül, csípősen hangzik, de ettől még igaz. Olyannyira. hogy ez az igazság — gyakorlati érvényesítése — határozza meg holnapunkat. M. O. Az új búza sikértartalmát vizsgálja Kiss Jolán, a nyíregyházi gabonaforgalmi és malomipari vállalat minőségi ellenőre. (Gaál Béla felvétele) „Kevesebbért is lehet szépet, jót építeni” Dávid László nívódíja Dávid László keze nyomán sok száz lakás, középület, üzem született már — a 39 éves mérnök a megyei tervező- iroda, a NYÍRTERV munkatársa. Öt évvel ezelőtt került Nyíregyházára. — Budapesten dolgoztam a LAKÓTÉRV-nél. Az ok, amiért idekerültem, igen prózai: szükség volt tervezőre, és lakást is adtak... — Messzire került Budapesttől. Milyen érzésekkel érkezett Nyíregyházára? Egy kicsit tartottunk a jövőtől. A feleségem is szakmabeli : épületgépész tervező, itt dolgozik a NYÍR- TERV-nél. De bőséggel akad munka. Ha nem is olyan nagyságú, mint mondjuk a Kelenföldi-lakótelep, amelynek tervezésében elejétől végig részt vettem. Amilyen ütemben fejlődik a város és a megye... A változatosságra sem lehet panasz: bölcsődétől iskolán, lakásokon át ravatalozóig mindent terveztem már. „Kemény dió" — Az építészet a művészeti ágak egyike. Mennyire érzi, érezheti magát művésznek egy tervezőmérnök? — Tréfásan azt is mondhatom: sokszor művészet határidőre elkészülni egy tervvel... De komolyra fordítva a szót: kemény dió ez. Az épületnek elsősorban hasznosnak kell lennie, vagyis be kell töltenie a kijelölt funkcióját. Viszont szépnek is kell lennie! Akkor nevezhetnénk műalkotásnak, ha e kettő összhangja tökéletes. Viszont sajnos, sokszor kell engedményt tennünk az esztétikus külső és belső rovására — főleg gazdaságossági szempontok miatt. Habár... nekem az a véleményem: kevesebből is lehet szépet és jót építeni. De bizony ahhoz több idő kellene a tervezésre — ez pedig általában nincs. — Lehet, hogy ellentmondók: ön tervezte a sóstói nagy kiállítási csarnokot, amely általános elismerést aratott. És ha jól tudom, tervezéssel együtt összesen háA város sajátos, régi l$é- pét megbontatlansá- gával ma még legjobban a harmadik körzet — a délkeleti városrész a naményi vasú- tig — őrzi. Amolyan prolinegyed volt. Erről tanúskodnak apró, öreg házai, zömében még ma is földes útjai. A Nyíregyházára jellemző külső nagy változások eddig ide alig-alig törtek be. így aztán érthető az is, hogy a városi patriotizmus itt még a régi őrzésével, a környezet különös szeretetével él. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a városrész lakói a Tiszta, virágos Nyíregyházáért mozgalomban az utóbbi években mindig „dobogós” helyezést értek el. Ebben igen nagy része van a körzeti népfrontbizottságnak, közülük is a titkárnak, dr. Szabó Árpádnak, aki édesapja több, mint két évtizedes közösségért végzett tevékenységét folytatja, és akit a körzet lakói a Hazafias Népfront közeljövőben összeülő kongresszusára küldöttnek is megválasztottak. — Miért mostoha a mi körzetünk, kérdik tőlem sokszor — teszi fel a kérdést magának is dr. Szabó Árpád, s mindjárt válaszol is rá: — A mostoha jelző évtizedek óta ellentéteket hordoz magában. A várospolitikával foglalkozók jól tudták és tudják, hogy mivel a körzet lényegében a város belterületéhez tartozik, előbb vagy utóbb, de itt is generális változásoknak rom és fél hónap alatt készült el az épület. — Valóban sikeres munka ez a pavilon. A tervek nagyját egy szombat-vasárnap vetettem papírra — egy jó ötlet, és... De mondjam azt: kivétel erősíti a szabályt? Én általábon keveslem' az időt. És persze, nem csak én, a kollégáim is. De hát ez van. Rengeteg az iroda megrendelése, és mindenki a lehető leghamarabb szeretné megkapni a terveket. Házipályázat — A múlt hónapban hirdették ki a NYlRTERV-nél a házipályázat eredményét, s ezen az említett csarnokért "VJn nívódíjat kapott... — Pásztor László kollégám volt a másik dijazott. A megyei könyvtárért kapott nívódíjat. Ez a házipályázat rendszeressé vált: az előző évben elkészült épületekkel lehet részt venni. Én hárommal pályáztam. Bevallom, nem a csarnokot tartottam a legesélyesebbnek, hanem a Krúdy Gyula utcai bölcsődét. Az nagyon a szívemhez nőtt. A másik ilyen kedvelt munkám a tiszadobi gyermekváros új épületei. E kettőért dicséretet kaptam. — Az efféle elismerések nyilván örömet szereznek az építésznek. De mikor szokott bosszankodni? — No, az gyakoribb... Egy ilyen téma például az épületek és a különféle műalkotások kapcsolata. Én — ha arra lehetőség lenne — mindig szeretném, hogy egy szobor, egy falfestmény vagy más művészeti alkotás kerüljön az épületbe vagy környékére. Ezt eddig még egyszer sem sikerült elérnem. A beruházók húzódoznak ettől, „minek az?”, „sokba kerül” stb... Pedig nagyon fontosnak tartanám. Az embekeli bekövetkezni. Már el is kezdődött a nagy átalakulás. A több ezer új, modern lakás, meg a 4-es fő közlekedési út új szakaszának megépítése gyökeresen átalakítja a körzetet. Ez a jövő a fiataloké. Viszont az idős lakosság panasza, akik több száz méterre járnak még ma is vízért, érthető. Azt, hogy az új négyes főút forgalma hány család életét fogja zavar- ri, ma még nagyon kevesen érzékelik. De az már be- szédtéma, hogy az építkező- * sek egyidőre megbolygatják az itt lakók — különösen lakásukban egy életet leélt idősebbek — életritmusát. A népfrontmunkában erre is figyelni kell. — De ez csak a dolgoknak az egyik oldala — folytatja dr. Szabó Árpád. — Aki a Honvéd, a Leningrád, meg a többi utca ápoltságát, virágait látja, az tudja igazán értékelni azt a szeretetet is, amellyel a körzet lakói ápolják, gondozzák környezetüket. Itt nem az a gond, mint például a Jósavárosban, hogy a járdát miért betonból és miért nem aszfaltból építették. A járdát minden nyíregyházi utcában mozgalomban a lakosság társadalmi munkával az utóbbi három évben 50 ezer járdalapot rakott le. Facsemetét, díszcserrek művészeti nevelésének, ízlésformálásának roppant hatásos eszköze az ilyen helyre kerülő műálkotás. Őszinte leszek: egyszerűen igénytelenek az építtetők! No, meg a napi kis csatározások a beruházókkal, építőkkel. Bánt, amikor elhagynak egy-egy apróságot, ami pedig sokat jelentene az esztétikus külső számára. Spórolnak. De hát nem az én zsebemből fizetik az építkezéseket, legfeljebb bosszankodhatok rajta... Ötletet becsempészni — Magántervezést végez? — Évente nyolc-tíz tervet csinálok. De komolyan mondom, sokszor több a bosszúság, mint az elégedettség. Csajc nagy nehezen sikerül egy-egy apró ötletet becsempészni a tervbe — mindenki olyat akar, amilyen az ő elképzelése. Ez nem is volna baj — de végül mindig olyanná kerekedik valahogy, mint a szomszédé... Csak lehetőleg nagyobb legyen. — Említette, hogy lakást kaptak 1971-ben, amikor ide kerültek Nyíregyházára. — Az Északi körúton egy másfél szobás lakásba költözhettünk. Azóta viszont mór kicsi lett: a lányunk négyéves, a fiú pedig másfél. Szerencsére hamarosan kicserélhetjük nagyobbra, rákerültünk a listára. — Sok száz lakás terveit készítette már el, így hát bizonyára nem nehéz jobbat elképzelnie magának. Milyen lenne az? — Sok jó lakást el tudnék képzelni. De nekem az lenne a legfontosabb, hogy legyen egy külön dolgozószobám. Időnként az itteni munkáimat kell hazavinnem ha szorítanak a határidők, vagy például pályázatra készülök... A mostani körülmények között megesik, hogy a kislányom egy óvatlan pillanatban „befejezi” a félig kész rajzot... jét négyezernél többet ültettünk el. A körzeti párt- és művelődési ház otthont ad minden hasznos kezdeményezésnek. Tevékenykedik itt a népfront keretében nőbizottság, művelődési munkaközösség, ellátási, társadalmi munkát szervező bizottság, ifjúsági felelős. Van erejük foglalkozni a körzet idős embereinek, a veszélyeztetett környezetben élő gyerekeknek a gondjaival éppen úgy, mint a baráti találkozók szervezésével és az Olvosó népért mozgalommal. A népfront szervező munkájának a középpontjában ott áll dr. Szabó Árpád, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Mesterséges Termékenyítő Állomás igazgató főorvosa, a körzet egyik lakója. Havonta 25 órában foglalkozik a körzet gondjainak a megoldásával. Perel az áruellátás javításáért, az ócskapiac rendjéért, nyilvános telefonért. Levelezik, pénz szavaztat meg a nyílt iskolaudvar sportlétesítményeinek a megvalósításáért, a körzet gyerekei tartalmasabb életéért. Munkában és népfrontos tevékenységében fáradhatatlan. Irodájában pedáns rendben ott sorakoznak a körzet ügyes-bajos dolgaival foglalkozó levelek, feljegyzések, intézkedések. Sigér Imre A felvásárlás teltételei A z elmúlt évben a fel- vásárlási tevékenységgel foglalkozók viszonylag kevés pénzt fordítottak a raktárak és a hűtőtárolók építésére. Biztató, hogy az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek ebben az ötéves tervben 59 fel- vásárlási raktárt építenek, lesz köztük egészen kicsi és olyan is. amely több vagon áru befogadására alkalmas. Raktár építésére kerül sor egyebek között Nyíregyházán, Mátészalkán, Nyírbátorban, s Mándokon. A tervidőszak végéig, vagyis 1980-ig 11 ezer négyzetméter alapterülettel bővült a szövetkezetek felvásárlási kapacitása. Az öröm azonban nem teljes, mert a több éves lemaradást öt év alatt nem lehet pótolni. A szakemberek megállapították: bő termés esetén a 11 ezer négyzetméterrel bővült hálózat is szűknek bizonyul. A tervezett hálózat azonban a közepes termést már biztonságba tudja helyezni. Tudjuk, hogy a beruházásoknál a fontossági sorrend eldöntése nem köny- nyű feladat, de furcsa, hogy például a Mátészalkai ÁFÉSZ a tervidőszak során 17 beruházást valósít meg és a 17., legutolsó beruházás a központi felvásárlási raktár lesz. Jövőre egyebek között bar- kácsboltot épít a szövetkezet, de a felvásárlási raktár építésére csak 1978-ban kerül sor, az előbb említett központi raktár pedig 1979 legvégén kezd majd üzemelni, örvendetes viszont, hogy a Kisvárdai ÁFÉSZ soron kívül és gyors ütemben épít két felvásárlási raktárt, s mind a kettőt még a nyár végén átadják rendeltetésének. C sökkenteni lehet a gondokat a meglévő üres épületek kihasználásával. Számos faluban a megszűnt tanácsháza és a körzetesítés miatt bezárt iskola ott áll üresen, vagy csak részben használják ki. Az említett épületek többségének egy-két helyiségét könyvtárnak, vagy KISZ- klubnak használják. A zenegépek és a gitárok szomszédságában jól megférnek a gyümölcsösládák — ideiglenesen, egy-két hónapig. A közelmúltban a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya és a MÉSZÖV közös intézkedési tervet dolgozott ki a termelés és a felvásárlás javítása érdekében. Az intézkedési tervben egyebek között ez olvasható: „Létesítsenek ideiglenes átvevőhelyeket, szükség szerint mozgó átvevőhelyeket is”. Az intézkedési terv a bérelt épületek, bérelt raktárak adta lehetőségekre is felhívja a figyelmet. Külön figyelmet érdemel a tervnek ez a része: „Minden községben egy élelmiszerárusító egység kapjon megbízást a zöldség-gyümölcs felvásárlására. Ehhez dolgozzák ki a boltvezetők érdekeltségi rendszerét”. Nábrádi Lajos Tarnavölgyi György Küldött a népfrontkongresszusra Névtelenül a dobogón
