Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-05 / 184. szám
4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. augusztus 5. A CiA új provokációja Mihail Leszecsko nyilatkozata A KGST eredményei 0, o — A szocialista gazdasági integráció komplex prom- ramjának elfogadása óta eltelt ötéves időszak fő eredménye a KGST-országok népgazdaságának további fejlődése, a népjólét emelkedése, s ezen az alapon a szocialista országok egységének és összeforrottságának szilárdítása — mondta egyebek közt a TASZSZ munkatársának Mihail Leszecsko, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió állandó képviselője a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. — A komplex program megvalósítása révén elért eredmények kétségtelenül fontos szerepet játszották a KGST-tagországok gazdasági fejlődése meggyorsításában. A KGST-országok nemzeti jövedelme az 1971-től 1975- ig eltelt időszakban átlagosan 36 százalékkal növekedett, az ipari termelés értéke pedig csaknem másfélszeresére nőtt. Ez újabb meggyőző bizonyítéka a szocialista gazdasági rendszer vitathatatlan előnyének — hangsúlyozta Leszecsko, majd kijelentette: — A szocialista közösség országai az elmúlt években tökéletesítették gazdasági együttműködésük formáit és módszereit. Az elért eredmények hozzájárultak a szocialista közösség országai és a KGST nemzetközi tekintélyének szilárdításához. Az utóbbi években megállapodást írtak alá a KGST együttműködéséről Finnországgal, Irakkal és Mexikóval. A KGST-országok, amidőn az együttműködést a komplex program alapján fejlesztik, egyidejűleg cselekvő lépéseket tesznek a világ többi országával való egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése érdekében is — mondta egyebek között Mihail Leszecsko. OPEC-tanácskozás A kőolajexportáló országok szervezete, az OPEC pénzügyminiszterei ma és pénteken tanácskozásra ülnek össze Bécsben. A múlt év december 21-én végrehajtott terrortámadás óta ez az első miniszteri szintű OPEC-tanácskozás az osztrák fővárosban. Mint ismeretes, a túszként fogva tartott kőolajminiszterek akkor kijelentették: a jövőben Bécsben nem tartanak tanácskozást. Az osztrák kormány biztosította a szervezetet, hogy teljes védelmet garantál a miniszteri tanácskozások idejére. A mostani ülés színhelye a város központjában levő Hofburg lesz. Elsősorban az OPEC-segélyalap technikai kérdéséről és a kőolajárakkal összefüggő feladatokról tárgyalnak. DÉL-AFRIKA: A rendőrség a tüntetők közé lőtt Több ezres tömeg tüntetett szerdán Johannesburg túlnyomórészt feketebőrűek által lakott külvárosában, Sowetó- ban. Az elsősorban fiatalokból álló tüntetők az ugyancsak Sowetóból kiindult júniusi zavargások idején letartóztatott diákok szabadon bocsátását követelték. A tüntetés feloszlatására kivezényelt rendőri erők az összegyűlt tömeg közé lőttek. A brutális beavatkozásnak legkevesebb három halálos áldozata van — jelentette gyorshírben az AFP. Mint ismeretes, a fekete lakosság elégedetlensége nyomán június közepén So- wetóban elkezdődött, majd a főváros körüli övezetére is átterjedt zavargásokban 176 személy vesztette életét, és több mint ezren megsebesültek. Tüntetésekről érkezett hír Johannesburg másik feketebőrűek által lakott külvárosából, Alexandriából is. A rendőrség közleménye szerint a két külváros területét a rendőri erők zárták körül. Kozmosz—847 A Szovjetunióban szerdán *nak céljából. Föld körüli pályára bocsá- A Kozmosz—847 fedélze- tották a Kozmosz—847 jelzé- tén elhelyezett berendezések sű mesterséges holdat a vi- rendeltetés szerint működ- lágűr kutatása folytatásé- nek. Pillantás az évezredekbe íme, az istenek hegye! A társasbusz légkondicionált levegője ellenére rekkenő a hőség. Közöttünk csak a két görög gépkocsivezető, Ian- nisz és Vaszilisz tűri a meleget. Felváltva vezetnek, • egykedvűen, figyelve a megszokott tájat. Az Axi- osz völgyében haladunk. Az út két oldalán végesteien végig rózsaszín virággal dúsan ékesített babérbokrok, narancsligetek, olaj- és fügefák. Délibáb reszket előttünk az úttesten, minden csupa izzó ragyogás. Úgy mondják, Görögországban az év 365 napjából 348 a napos nap. Kora tavasztól késő őszig csak elvétve hull némi csapadék, ilyenkor is mindössze néhány percig, utána tüstént mélykék az ég. Hiába a félszigetet (s a szigetvilágot) körbefogó tenger, vízben szegény ez a földrész. Gazdag viszont az öntözési kultúrája, sok víztároló épült és épül. Az első jelentősebb város, amelyen keresztülhaladunk, Thesszaloniki. Az Égei-tenger forgalmas ki- kitőhelye, a Thermiakosz- öböl legészakibb részén. A városból alig láttunk valamit, hiszen csak néhány percnyi pihenőre álltunk meg a tenger partján. Egy pillantás az erőd formájú Fehér toronyra, amelyet a Görögországot megszálló törökök még a múlt század derekán is börtönnek használtak; egy-egy szemvillanás a torony közelében épített szépmívű színházra, a partot szegélyező házakra, a parton pecázó gyerekekre és természetesen a bazárosok bódéira (melyek hemzsegnek szerte Görögországban), s tüstént elő az első néhány drachmát, bizsuért, emléktárgyért, képeslapért. Végtére is, ma- gyar-e, aki nem vásárol az első butikban? Egyszóval talpunkat még nem is sütötte igazából a kikötő egyébként igencsak felmelegített betonja, Ian- nisz már nyomta a dudát (nem először és nem utoljára), siettetvén bennünket a további útra, s szelíd gesztikulációval magyarázva (akkor még azt hittük, mérgesen: mert mondtam már ugye, az idegent köny- nyen megtéveszti a görög temperamentum ...), hogy ne töltsük az időt, lesz még nagyobb ok is a nézelődésre. Beszálltunk hát, s a halszagú külvároson át folytattuk fárasztó utunkat második szálláshelyünk, Larissza felé. (Az első éjjelt a jugoszláv Nisben töltöttük.) Valami azonban így, e rövidke látogatás ellenére is megfogott bennünket Thesszalonikiben. De mi? Az egyformaság és a különbözőség, főleg a zsúfolt belvárosban, ahol csak lépésben haladhattunk. Az egyhangúság — ha egyáltalán lehet annak nevezni —, az, hogy ahány házat láttunk, kicsit vagy nagyot, mindegyik világos színű. Többnyire fehér, szűrkésfehér, világoskék, halványzöld. Nagyon sok a márványborítású is. Ami pedig a különbözőséget illeti, az a kapukultuszban keresendő. Thesszalonikiben is, miként a többi görög városban jószerével — esetleg némi túlzással — egész Görögországban nincs két egyforma kapu. S a maga nemében mindegyik egy- egy remekmű. Tradíció vagy vetélkedő? Kultusz. Épp úgy az erkélyre május elején kifüggesztett, s júniusra már le is száradt Korszerű épületek Thesszalonikiben, az Égei-tenger partján. koszorúk, amelyeket Szent Iván-éjkor halomba raknak, meggyújtják és a fiatalok körbetáncolják. A, mítosz kultusza még mindig? Lehet. A Thesszalonikit környező síkság után szinte átmenet nélkül megváltozik a táj. Eltűnik az üde növényzet, balról elő-előbukkan a tenger, de jobbról már fekete sziklahegyek merednek komoran a magasba. Szorongatjuk, markoljuk az előttünk levő ülés támláját,. s csak nézünk, csak bámulunk, mint a bűvöltek és csak nagyon halkan, nagyon megilletődve ejtjük ki a szót, amely pedig annyiszor hangzott már évezredek óta: az Olümposz! Ilyennek képzeltük? Én csakugyan ilyennek. Sejtelmesnek, titokzatosnak, félelmetesen fenségesnek. De lehet-e másmilyen, ha egyszer az istenek lakhelye volt?! Sohasem létezett lényük összefonódott a régmúlt történelmével, márpedig a történelem igaz volt — valóban igaz —, de nem lehetett mentes a mitológiától. Talán épp az teszi oly érdekessé az utókornak. Tróját sokáig Homérosz fantáziájának tulajdonították. Szerencsére Heinrich Schliemann hitt az Iliászban, s a múlt században kiásta Tróját, majd Mükénéből is előszedte, mit oly sokáig elrejtett a föld. (Következik: Búcsú Hel- I ásztól) _ Csala László A Szovjetunió külügyminisztériuma a napokban hivatalos jegyzéket intézett az Egyesült Államok nagykövetségéhez annak kapcsán, hogy a CIA ügynökei arcátlan módon provokáltak egy New Yorkban dolgozó szovjet diplomatát. A Literaturnaja Gazeta legújabb száma a diplomata, Oleg Har- csenko elbeszélése alapján számol be az eseményekről. William O’Brian és William O’Coorke márciusban tűntek fel először a szovjet diplomaták környezetében, A New York-i rendőrség képviselőiként, detektivigazol- vánnyal zsebükben őrizték azt a kórházi betegszobát, ahol Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képvise- lője feküdt autóbalesete után. A szomszéd szobában lakott V. Kulkov szovjet orvos és Oleg Harcsenko, a szovjet képviselet másodtitkára. Jakov Malik tanácsadója. A „két William” következő alkalommál jóval a Szovjetunió ENSZ-nagykÖvetének felgyógyulása után jelentkezett: július 16-án felhívták Harcsenkót. s a Hilton Hotelben találkoztak, hogy „felelevenítsék régi barátságukat”. Szállodai szobájukban bemutattak a szovjet diplomatának két ismeretlent: „Mr. Briant”-ot és „Bob”-ot. Az új ismerősök azonnal a tárgyra tértek: közölték Harcsenkó- val, hogy a CIA munkatársai, mindent tudnak munkájáról, s elsősorban a „detente”-re, az enyhülésre vonatkozó információk érdeklik őket. „A CIA-nak tudnia kell. hogy az önök kormánya mennyire őszintén folytatja az enyhülési politikát” — jelentették ki. Miután a szovjet diplomata nem volt hajlandó megérteni kívánságaikat, az „enyhülési szakértők” fenyegetőzni kezdtek: állítólag elegendő eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy tönkretegyék Harcsenko karrierjét, sőt, a másnapi lapok esetleg azt közölhetik, hogy a Hilton-szálló- ban öngyilkos lett egy ismeretlen férfi. A CIA-ügynökök mégsem siették el a dolgokat, hanem gondolkodási időt adtak Harcsenkónak, aki azonban hazatérése után azonnal jelentette a történteket a Szovjetunió ENSZ-képviselete vezetőinek. A szovjet diplomata még a határidő letelte előtt július 18-án hazautozott Moszkvába, s 22-én találkozhatott családjával is. akiknek azonban már nehezebb volt elhagyniuk az Egyesült Államokat. Feleségét és gyermekeit állandóan követték a „csalódott” Mr. Briant kod- légiái és csaknem sikerült megakadályozniuk elutazásukat a New York-i repülőtérről. Az ügyrőr New Yorkban nem lett botrány. A lapok érthető okokból semmiféle felvilágosítást nem kaptak arról, hogy a CIA ügynökei a New York-i rendőrség segítségével életveszélyes fenyegetésekkel próbáltak beszervezni egy szovjet diplomatát. Hiszen mit gondolna az amerikai olvasó, ha ezt az esetet összevetné a „vörös kémekről” megjelent pánikkeltő cikkekkel ? Szeberényi Lehel |4 Pent REGÉNY 12. — Huh, de utalálkozva mondtad. — Beképzelt majmok — suttogta Anyicska. — Minden férfi. Lonci csókot nyomott Anyicska arcára. — Kis csalódott csacsikám — mondta, és könnyedén átölelte barátnőjét. Karjának szép íve elbújt, majd kibukkant a szőke fonalok alatt. A templomba nem mentek be. Úgy gondolták, majd a körmenettel, feltűnés nélkül. A sátrak közt szédelegtek. A mézeskalácsosnál színes füzért vettek, és a nyakukba akasztották. Lonci azt mondta, hogy annyi kegytárgyat csak gyerekkorában látott. A bazáráruk csillogása felvillanyozta őket. Loncit elfogta a költekezőkedv. — Búcsúfiát kellene vinnünk a lányoknak, meg a segédmesternek — mondta. Vett néhány csavartra öntött színes gyertyát, hogy ha megint kialszik a villany, a segédmesternek ne legyen problémája, s más értelemben is jó vicc lesz. Vett még egy huszárcsákót meg egy dudát. A csákót Annus fejébe nyomta, a dudával meg a mögöttük sündörgő fiúkra trombitált, nyelvöltés helyett. Anyicska fülig pirult, s elhúzta onnan Loncit. A temető képe tárult eléjük. Fekete berakásos fehér műkő keresztek zsúfoltsága. Vakított az erős fényben. Loncit a kegytárgyas sátorra emlékeztette. A temetőben egy rövidre nőtt ember vizsgálgatta a kereszteket. — Ki az a fura alak? — kérdezte Lonci. Anyicska is különösnek tartotta a látványt. Ezért csak kis idő múlva felelt: — Sandi bácsi. A trafiko- sunk... Mit kereshet? Ekkor a harangok rázendítettek, a templomajtó két szárnya kétfelé csapódott, s kitódult előbb az ének, aztán a nép. Keresztekkel és zászlókkal. Az ének túlharsogta a harangokat. Szent Péter apostol nagy dicséretét énekeljük vígan; ülvén ünnepét... A nép elindult, hogy körüljárja a templomot. Anyicska és Lonci a lányokhoz csatlakozott. Sandi bácsi is erre fordult, s előrejött néhány lépést, ahogyan Anyicska látta. ★ Ebéd után kiültek az udvarra. A baltacsapások szabdalta, görbe tuskóra ültek, az árnyékba, ahol a csenevész erdei fák összefonódnak a szőlőindákkal. Loncinak olyan jó helye volt a tuskó mélyedésében, hogy azt mondta, ki se mozdul onnan holnap estig. Nehéz volt a gyomra a zsíros tyúkhústól, és émelygett a tortától, mert sok volt a krémjében a vaj. Máskülönben szólni is lusták voltak, félig hunyt pilláik alól dúdolgatva nézték a falut, minthogy elég magasan voltak, hogy beláthassák. Korántsem volt oly kihalt, mint délelőtt. Különösen öregasszonyokat lehetett látni, amint a templom felé iparkodnak. A babicska is kilépett a házból, csuklójára tekert fekete olvasóval, és csupán az orra sárgállott ki suhogó fekete ruhájának rengetegéből. Lonci a babicskán felejtette szemét. Eszébe jutottak a mendemondák a boszorkányokról. Az utcán mások is jártak. De nem a templomba, a fut- ballpályára tartottak; egyik- másik vette csak útját a tér felé, megrögzött kocsmalakók. — Lepény evést láttál? — kérdezte Anyicska. — Nem, soha. — Lonciban felébredt az érdeklődés. — Hol lehet olyat látni? — A futballpályán. — Megyünk — határozott Lonci. Feldobta magát a tus- kóról. Egykettőre ott voltak. Mert a falu maga is nyúlfarknyi volt. A kövesutca után mindjárt egy dűlőútra tértek. Kökénysövény szegélyezte az utat, s a krumpli és zab közt görbe szilvafák csenevész árnyékot vetettek. Egy völgy ecske elnyelte, majd egy dombocska felvetette őket. A dombocska mögött tágas legelő terült el, akácfából rótt futballkapukkal. A legelőn embertömeg zajongott. Állt a mulatság. Lonci megállt egy pillanatra a kitáruló táj előtt. Mint aki váratlanul nekiütközik valaminek. A legelő szélén sötét falként magasodott az erdő. (Folytatjuk)
