Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-04 / 183. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 4. Mesemozi a könyv- tárban T öbb mint 330 ezer látogatója volt az első fél évben Nyír­egyháza mozijainak — tudtuk meg Kiss Páltól, a Szabolcs-Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat igaz- gotóhelyettesétől. A nyíregyházi Krúdy mozit látogatták legtöb­ben. Ez azt is mutatja, hogy az a mozi vonzza a legtöbb nézőt, ahol a leg­kellemesebb környezet­ben vetítenek. Ezzel szemben városunk másik mozijának, a Békének az előcsarnoka kicsi, s a mosdók sem megfelelőek. A Gorkij mozit október­ben lebontják, így erre újabb összegeket áldozni nem érdemes. Ezzel az amúgy is meg­lévő épülethiány még inkább fokozódik. A Mó­ricz mozi termeit a mozi­üzemi vállalat a szakszer­vezetek megyei tanácsa művelődési házától bér­li. A művelődési otthon irodáiban, klubszobájá­ban nagy a zsúfoltság, s a mozi területére is szüksé­gük lenne a bővítéshez. A Móricz mozi sorsáról még nem döntöttek. A moziüzemi vállalat az épülethiányt többféle mó­don igyekszik pótolni. Mű­velődési házakban, diák­otthonokban, iskolákban ) rendszeresen vetítenek keskenyfilmeket. öt ván­dorvetítőjük eljut a kü­lönböző üzemekbe, mun­kásszállásokra, hetente egyszer az óvodákba is. A vállalat ötéves tervében szerepel a mozin kívüli vetítések számának növe­lése. A fegyveres erők klubjával közösen szer­vezik gyerekeknek a Dé­li alközpontban minden hétfőn, szabadtéren a ve­títéseket. A kicsik örömé­re hamarosan megnyílik a megyei könyvtár épüle­tében a mesemozi. Rövidesen átadják a KPVDSZ székházát, ahol egy 250 személyes vetítés­re alkalmas terem áll majd rendelkezésre. A székház felavatása enyhíti, de nem elégíti ki a lassan 100 ezer lakosú Nyíregyháza mo­ziigényét. (k. é.) Új gyomirtó szer A fűzfői Nitrokémiában új nagyhatású gyomirtó szer előállítására készülnek. Az Eradican nevű növényvédő szert saját technológia alap­ján állítják majd elő abban az új üzemben, ahol ezekben a napokban kezdték meg a gépek, berendezések szere­lését. Az új gyomirtó szer óriási előnye, hogy akkor is igen hatékony, ha nincs elég csapadék, hiszen a talajban elgazosodik és bejárja a leg­apróbb részecskéket. Ugyan­akkor irtja azokat a gyomo­kat is, amelyek már ellenáll­nak a hagyományos gyomirtó szereknek. Jelentősége külö­nösen az iparszerű kukorica­termesztési rendszerek térhó­dításával nőtt meg. Az el­múlt esztendőben 7 millió dollár értékben importálta népgazdaságunk az idei szük­séglet pedig eléri a 10 millió dollárt. A Nitrokémia már tavaly bekapcsolódott az ellá­tás javításába, 200 t import hatóanyag késztermékké alakítására vállalkozott. A megyei HBB napir+$<ljfii : MENNYIT FOGYASZT, . ||n7ÜlotÍ MIRE HASZNÁLJÁK d ItUZUlClI személygépkocsit Mire, és hogyan hasz­nálják a közületi személy­gépkocsikat — erre kere­sett választ nemrégiben a népi ellenőrök egy cso­portja. A tapasztalatokat keddi ülésén vitatta meg a megyei NEB. Huszon­egy gazdálkodó egység — tsz, állami gazdaság, hiva­tal, ipari szövetkezet, vállalat — 1975. évi és 1976. első félévi adatait elemezték, de figyelembe vették a/. 1972. június 30-i állapotot is: a központi rendelkezések alapján ek­korra kellett ugyanis az előirt szintre csökkenteni a közületi személygépko­csi-állományt. Megállapították: sehol nem üzemeltetnek több általános célú személygépkocsit, mint amennyire engedély van, vi­szont több, mint kétszeresére nőtt a szolgáltatás céljára engedélyezett gépkocsik szá­ma. Sok szabálytalanságot álla­pított meg a vizsgálat a me­netlevelek körül. Számos he­lyen előre aláírt menetleve­leket tartanak a tömbben (volt eset, hogy 15—20-at is találtak a népi ellenőrök), másutt nem határozzák meg a gépkocsik útvonalát, a munka tervszerűtlen, a gép­kocsi utasa tetszése szerint közlekedhet „a megye terü­letén”, a „járás területén”. A menetlevelek kitöltésé­ben gyakori a pontatlanság. A Csengeri Vegyesipari Szö­vetkezetnél például a próba­ként ellenőrzött menetlevé­len egynapi teljesítményben 99 kilométer eltérés volt a bejegyzett és a térkép szerint számított teljesítmény kö­zött: 195 helyett 294-et szá­moltak, s ez nagyon nagy el­térés. Több helyen tapasztal­ták a népi ellenőrök, hogy az előző esti érkezés adata és a másnapi indulás adata nem egyezik meg a kilomé­terórán. Az előzőleg említett szövetkezetnél például reg­gelre 50 kilométerrel muta­tott többet a gépkocsi órá­ja. A népi ellenőrök felhívták a figyelmet arra is, hogy a szolgáltatási célokkal üze­meltetett személygépkocsik feladatkörét nagyon általá­nosan fogalmazzák meg, abba lényegében bármilyen használat beleérthető. Ki­fogásolták a népi ellenőrök azt is, hogy egy-egy nagy vállalati személygépkocsi gyakran csak egy, legfel­jebb két személlyel közle­kedik. Nagymértékben emelke­dett a magángépkocsik szol­gálati célra történő igény- bevétele. 1972-ben 33 ezer, 1973-ban 72 ezer, 1974-ben 158 ezer kilométer után fi­zettek ki térítést az érintett közületek. 1975-ben is to­vább emelkedett az összeg, holott rendelet rögzítette, hogy legfeljebb az előző évi szintet tarthatják. Gondot jelent, hogy a gazdálkodó szervek többsége nem végez gazdaságossági számításo­kat a magángépkocsi hivata­los célra történő igénybevé­tele előtt, még az átalánydí­jak megállapítása esetében sem. összegszerűen egyéb­ként megfelelően nyilván­tartják a teljesítményeket, de vannak egészen furcsa ese­tek is: az ELEKTERFÉM ipari szövetkezet egyik dol­gozója 1975. január 1-től motorkerékpár-használatra kapott átalányt, de már­cius 1-től már 1500 kilomé­teres személygépkocsi-áta­lányban is részesült, holott jogosítványt is csak április végén szerzett. (A felvett összeget az illető visszafi­zette.) A tapasztalatok na­gyobb gondosságot sürget­nek. A megyei NEB a vizsgá­lat nyomán felhívta az ille­tékesek figyelmét, hogy az 1975-re előírt 10 százalékos futásteljesítmény-csökken­tést sok helyen nem hajtot­ták végre, sőt növekedett a teljesítmény. Ahol viszont komolyan vették a takaré­kosabb gazdálkodást, mint például a Nyírtassi Állami Gazdaságban vagy a Kisvár - dai ÁFÉSZ-nél, ott a mun­kára ez semmiféle hát­ránnyal nem járt. Műszaki kérdéseket is vizsgáltak a népi ellenőrök. Megállapították: sokkal több gondosság várható el a gép kocsik túlfogyasztásának el lenőrzésében. Jó néhány he­lyen erre egyáltalán nem fordítanak gondot. A pátro- hai Zöld Mező Tsz Vol­gája 1975-ben például 20,8 litert fogyasztott átlagosan, holott normája 13,5 liter. A hodászi Béke Tsz vala­mennyi gépkocsija túlfo­gyasztással üzemelt. A vizs­gált egységeknél sehol sem kezdeményeztek felelősségre- vonást üzemanyag-túlfo­gyasztás miatt, holott ez cél­ravezető, mert a megyében számos jó példa is történt a takarékosabb üzemanyag­gazdálkodás érdekében. A megyei NEB a vizsgálat tapasztalatai alapján javas­latokat tett a vizsgált egysé­geknek, és azokra felhívta az érdekképviseleti szervek figyelmét is. M. S. A KÉPERNYŐ ___________________________________L ELŐTT HoHondiatóf Yétsésig llrcok a nyári egyetemről A honismereti nyári egyetemről határain­kon túl is sokan tudnak. S nemcsak figyelemmel kísérik az eseményeket, hanem jó néhányan el is jönnek. Hogy érdemes-e nekik megtenni a több száz kilométert és megis­merkedni a magyar tör­ténelem kiemelkedő hő­seivel, erre kerestünk vá­laszt a tanárképző főis­kolán a nyári egyetem hallgatói közt. Már ötödször jár hazánk­ban Clara Gosses Hollandiá­ból. Leidenben lakik. — A történelem, a néprajz és a zene érdekel. Magyar- országhoz régi kedves szá­lak fűznek. Budapestről kértem programot és úgy jöttem a nyári egyetemre. Különösen azért is érdekel a magyar történelem, mert sok rokon vonást mutat Hollandia történetével. No nem az utóbbi időben, ha­nem a korábbi évszázadok­ban. A nyári egyetemre az NDK-ból is többen eljöttek. Helena Lachnit és Ursula Höing, mindketten festőmű­vészek és Drezdából jöttek Nyíregyházára. Hétfőn Va­ján kiállítás is nyílt műve­ikből. — Mindketten a szocialista realista irányzat hívei va­gyunk. Ehhez pedig hozzá­tartozik az is, hogy ne csak a német népet ismerjük, ha­nem a szomszéd és testvér népek történetét, hagyomá­nyait és kultúráját is — fe­jezte be a beszélgetést, U. Höing. Természetesen Magyaror­szágról is — így megyénk­ből is érkeztek tanárok, szakfelügyelők, népművelők és minden kulturális téma iránt érdeklődő szakembe­rek és nem szakemberek. Nehéz lenne felsorolni, há nyan és honnan jöttek el a nyári egyetemre. Itt vonnak Kassáról, „a fejedelem váró sából”, ahová Rákóczi ham vait is hozták. Eljött Vecsés ről egy fiatalember, akit ér dekel Rákóczi és kora, őt nem delegálta egyetlen in­tézmény sem, több ezer fo­rintot fizetett a részvételért. Itt vannak Pestről is, a Dunántúlról is. Sokan eljöt­tek Szabolcsból, ahol a leg­hívebben ápolják a szabad­ságharc emlékét. Tóth Kornélia A múlt heti televíziós él­ményeink közül a majdnem mindenen uralkodó nagy­szerű olimpiai közvetítések mellett is visszaemlékezhe­tünk néhány produkcióra, így a dán televízió Ásta Ni- elsenről készített, a világ­hírű némafilmsztár művé­szi pályájáról mondhatni teljes képet nyújtó portré­filmjének bemutatása érde­mel elsőként említést, ame­lyet sokkal szívesebben lát­tunk, mint az egykori sztá­rok jóval megszokottabb, többnyire érzelgősen meg­filmesített élettörténeteit. Az ilyenfajta, eredeti doku­mentumokon alapuló hiteles portré (s pláne a „modell”, maga a főszereplő szemé­lyes közreműködésével!) sokkal inkább a tv sajátja, mint a filmé. (A Magyar Televízió is sikerrel él vele, gondoljunk csak a Színész­múzeumra.) Róbert László riportfilm­je, a „Milyenek a magyar férfiak” a különben jó téma — a magyar férfiak a kül­földi nők szemével — fe­lületi megragadásának is­kolapéldája lehet. A film első felében különösen sok semmitmondó, nem egyszer enyhén frivol (a „tesztből” való megítélés szükségessé­ge) frázist hallottunk a lo­vasjátékokra érkező külföl­di nőktől himnemű honfi­társainkról. Azt is hihettük, hogy idegenforgalmi propa­gandafilmet láthatunk, mi­kor a műrablást és a lovas- mutatványokat végzők kép­viselték a magyar férfiak színeit a külországi turisták előtt... A továbbiakban — meg kell vallani ­nemi kárpótlást nyújtott egy be­szélgetés magyar férjek ha­zánkban élő, külföldi szár­mazású feleségeivel. Ebben az utolsó negyedórában már sok jó megfigyelést, szelle­mes és humoros észrevételt hallottunk a magyar férfi­akról. A kitűnő „Mozdulj!” soro­zat ezúttal a csónaktúrázás­nak csinált jó propagandát, annak ellenére, hogy a bo­rús, esős vasárnapi felvéte­lezés nem éppen a legszebb örömeit mutatta meg ennek az egészséges sportnak. (No de ilyen hosszú szárazság után ez egy nézőre sem ha­tott elriasztóan ...) Az im­már kilencedszer lebonyolí­tott, Csengertől Belgrádig tartó Tisza-túra résztvevői­nek — és a Szabolcs-Szat­már megyei Természetbarát Szövetség elnökének — sza­vaiból a vízitúrázás szépsé­geinek ecsetelése (amihez a Szamos-torkolati és a tisza- löki vizi környezet felvé­telei jó illusztrációul szol­gáltak) kiderült, hogy a ki­egészítő programszervezés­ben, a hajó- és túrafelsze- relés-„ellátásban” bizony bőséggel akad még tenni­való. (Mi tegyük hozzá; hogy talán Szabolcs-Szat- márban is.) Örömmel hal­lottuk viszont, hogy a me­gyében kezdődő Tisza- túrának komoly jövője van. A terv az, hogy a szomszédos népi demokrá­ciák túrázói is minél na­gyobb számban vegyenek részt rajta, s kiegészítő kul­turális programmal gazda­godjék az útmegszakítások, pihenőidők alatt. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Ez a hét nem bővelke­dett gyermekeknek való műsorokban. Jól benne va­gyunk már a vakációban, a gyermekek sok szabadban játszható játékot végigját­szottak, újra meg újra, s fognak is még, de egy pilla­natra sem lankad érdeklődé­sük a mese, a fantázia játé­kai iránt. Jó lenne, ha egyenletesebben oszlanának el a nyár folyamán a heti műsorokban a gyerme­keknek szánt adások. Egy­részt, hogy egy-egy hétre több jusson, mint most a legutóbbira, másrészt pedig mindennapra legyen vala­mi érdekes, jó műsor. Lát­hatóan törekszik erre a rá­dió, de nem mindig sikerül megvalósítani. Ezen a héten például — az esti meséket nem számítva — kb. csak 480 percnyi gyermekműsor hangzott el. (A Rádióújság O-val jelöli.) Nagyon kevés ez a három rádióprogram heti 20 ezer percéhez ké­pest. Alig 2,5 százalék. A ti­zenkét éven aluli rádióhall­gatók aránya bizonyosan ja­vul, több ennél a két és fél százaléknál. A hangrögzítés jelentősé­gét igazán csak akkor lát­juk, amikor értékes alkotá­sokat hallhatunk újra a rá­dióban. Ezek közé tartoznak Bokor Péter dokumentum- játékai is. Kettőt hallhat­tunk belőlük a múlt hé­ten, mindegyik izgalmas körkép is egyben. Ez az El­loptak egy Nobel-díjat ese­tében természetes is. Az már azonban riporteri és szer­kesztői külön erény, hogy az egy ember életéről szóló Párbeszéd egy boldog asz- szonnyal c. dokumentum­játék mégsem csupán egyet­len emberről rajzolt kép, hanem a társadalmi környe­zet, háttér is jól „előhívott” vonalakkal szerepel rajta. Az ilyen alkotások ismételt műsorra tűzését mindig örömmel várják, fogadják a hallgatók. Seregi István „Közéleli panaszcsokor“ l/trakxisa során az új- ságíró bosszúságot, pa- w nászok, sérelmek te­kintélyes kollekcióját gyűjt- heti össze. Boltban, buszon, utcán, postán, presszóban és megannyi közterületen szó­lítják meg régi és új ismerő­sök és mondják, mondják ... A múlt héten a szokottnál is többen mondták, mond­ták. Én meg csak gyűjtöttem, gyűjtöttem... S ha megen­gedik, az alábbiakban a köz­életi sérelmek kis kollekció­ját közreadom, közreadom... ★ Bus Elemérné tépett-tupi- rozott idegrendszeréből vul­kán gyanánt buggyant ki a panaszláva. Tegnap este ugyanis úgy döntöttek a fér­jével, hogy holnap reggel in­dulnak kocsival az NDK-ba. Ma véletlenül észrevette Busné, hogy a kilépéshez minden ablak elfogyott az út­levélben. — És képzelje! Már két órája rohangálok az IBUSZ- tól az útlevélrészlegig meg vissza. hogy holnap reggel indulhassunk! Rettenetes ez a bürokrácia! ★ / Zord Dezső döngö léptei­be szinte beleremeg a Kelet Áruház. Elkeseredettségében egy kereszteslovag vesz­tett csata utáni kifejezése ül ki arcára. — Manapság semmi sincs ezekben a boltokban. Ezt nyu­godtan megírhatja, én mon­dom ... — Mit akar venni? v — Tíz napja jöttünk haza az olasz tengerpartról és ott az egyik szálloda fürdőszobá­jában püspöklila volt a csem­pe. Azóta nem hagy békén a feleségem. De azt hiszi, ná­lunk kap püspöklila csem­pét. Van tengerkék, banán­zöld, tojáshéjsárga, hófehér és koromfekete, négerbarna és hamuszürke. De püspök­lila ... az nincs!!! ★ Bölcs Gábor sokdioptriás szemüvegét belepi a felhábo­rodás, a düh ködfelhője. — Képzeld el, mit megér az ember 38 esztendős lété­re... Nem enged a főnököm továbbtanulni... Azt mond­ja. elégedjek meg a mérnö­ki oklevelemmel meg a köz­gazdász diplomámmal... Nem írja alá a jelentkezési lapomat a jogra __ — do­hog dünnyög Bölcs Gábor, majd tömören így kommen­tálja sérelmét, világfájdal­mát: — Hát ez az a nagy üzemi demokrácia ...? ★ Igényes Vince úgy bevágja a tanácsháza kapuját, hogy a műemlékjellegű patina csak úgy pereg róla a betonra. — Na tessék, már negyed­szer utasítják el a lakáscsere­kérelmemet! Pedig micsoda indokaim vannak: délkeleti fekvés helyett délnyugatit szeretnék, „L” alakú folyosó helyet „T” alakút. A csalá­dom szenved a központi fű­téstől, jobb lenne a gázfűtés. Még azt is beleírtam hogy a szomszéd állandóan lecsót főz és kijön a szaga a folyo­sóra. Én meg utálom a le­csót! Hát azt hiszi, elfogadták? Na persze a Babosháziéknak megy a csere ... Hát tudja, hogy van?! § ja már közreadhattam e YJ kis panaszcsokrot, hadd fűzem hozzá a saját gondomat is: — Mégiscsak felháborító! A magyar írószergyártás csődje! Sehol sem kapok ze­nélő golyóstollat! Pedig szeretnék egy olyan tollacs- kát, ami a „Kállai-kettős” motívumait játszaná és az ilyen panaszok hallatán üte­mesen bökdösné, csiklandoz­ná a panaszos csupasz talpát meg csúnyákat rajzolna rá... Szilágyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents