Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
1976. augusztus 25. KELET-MAGYARORSZAG 3 Igények, lehetőségek A MEGYEI TANÁCSON MEGHÖKKENTŐEN FORGATTAK az egyik kisebb városból érkezett levelet. „Településünkön a közhangulatot zavarja, hogy az üzletekben nem lehet zöldségfélét kapni. Kérjük tehát, hogy városunkat kapcsolják be a központi zöldségellátásba. .Az illetékesek csak hümmögtek. Dunába vizet? Hiszen a helységnek jókora határa van, amelyben szép számmal élnek szorgalmas parasztasszonyok. Ezek saját maguknak természetesen megtermelik a zöldborsót, zöldbabot, petrezselymet, sőt a gyümölcsfák száma sem kevés. Miért kell készleteket elvenni az országos ellátásból, miért kell túrajáratokat szervezni, hogy ott is legyen zöldség. Szervezzék meg odahaza a helyi ellátást! Persze ez több munkával jár, mint egy levelet megírni, de feltétlenül célravezetőbb. Sajnos nem ritka eset, hogy országos intézkedést, központi gondoskodást kérnek a kisebb településeken olyan ügyekben is, amelyek pedig odahaza jó megoldhatók. A zöldségügynél maradva például nemcsak azt lehet közüggyé tenni, hogy nincs paradicsom a boltban, de azt is, hogy az egyébként is működő kiskertészetek adjanak árut helyi közfogyasztásra is. Ha felkeresik őket, szerződést kötnek velük, emellett pedig gondoskodnak szaktanácsadásról, magvakról, vegyszerekről, fóliáról, netalán előnevelt palántáról is, akkor a kistermelők bizonyára megoldják ezt a problémát. Utóvégre nem szerelemből kívánják ezt tőlük, hanem tisztes fizetségért. SOK OLYAN NAGYÜZEM VAN MÁR, amely saját maga ugyan nem ékelt be munkaszervezetébe egy kicsi kertészetet, de rábeszélte dolgozóit, tagjait, hogy kertészkedjenek, és ehhez segítséget nyújt, nemcsak a termelésben, de a felvásárlásban és értékesítésben is. Követendő az a mozgalom is, amelyet az általános fogyasztási szövetkezetek indítottak már esztendőkkel ezelőtt a helyi húsellátás javítására. Szerződést kötnek a hizlaló kistermelőkkel és ugyanakkor létesítenek egy- egy kisebb, körzeti feldolgozó üzemet. A távolságok kicsik, fuvar alig van, ezeknek a kis vágóhidaknak, hús- feldolgozóknak a hatása azonban az országban már nagyon sok helyen jól meglátszik az ellátás javulásában. Hasonló mozgásnak lehetünk tanúi a takarmányellátásban. A jobb tsz-ek módot találnak arra, hogy saját takarmánykeverő üzemükből juttassanak tápot a tagoknak, ma már egyre inkább kívüállóknak is. Tovább folytatva a sort, minden „vidéki” nagyüzemben van néhány kőműves, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő, esetleg szobafestő is. Ezek a szakemberek esténként és vasárnaponként — kontármunkában — úgy is dolgoznak a faluban, a nagyközségben, a mezővárosban, ugyanis egyszerűen nem tudnak ellenállni a rokonok és ismerősök ostromának. Ám nem feltétlenül szükséges a kontárkodás, megszervezheti ezt a szabályok betartásával maga a nagyüzem is. HOSSZÚ A SOR. DE LEGALÁBB EMLÍTSÜNK MEG még egy. jelentős példát. Ha egy „vidéki” ktsz valamelyik dolgozójának elromlik valami háztáji masinája, akkor az illető biztos nem nyugszik addig, amíg egy kollégája nem esztergál néki pótalkatrészt, és azután azt beleszereli saját maga a gépbe, hogy tovább használhassa. Ez a gyakorlati folyamat is „nagyüzemesít- hető”. Az országban ma már szinte mindenki gazdálkodik egy kicsit, vagy használ tartós fogyasztási cikkeket. A központi alkatrészellátás és -javítás nem mindig zökkenőmentes. Nagyon sok olyan üzem működik azonban, amelynek nem ez a profilja, de be tud segíteni. Miért ne lehetne ezt szervezetté tenni ? Nem az tehát a helyes út, hogy kérjünk mindenkor és mindenre központi segítséget. Tájékozódjunk, gondolkodjunk, szervezkedjünk odahaza. Különben is: „segíts magadon, az állam is megsegít”. Bizonyos, hogy ezernyi apró problémát meg lehet így oldani. Sőt. Egy- egy jobban sikerült kezdeményezés esetleg odáig fejlődhet, hogy még a környék, netalán az ország ellátásába is szerepe lehet. F. B. Közel ötvenmillió forintos beruházásból építik Kisvárdán az új művelődési házat. (Elek Emil felvétele) ■ ■ Öten a garanciáról Jótállás három évig Beázik a plafon, csöpög a csap, rosszul zár az ajtó — nap mint nap halljuk a panaszt régi és új városrészekben egyaránt. Az új lakásokért az átadástól számított három évig a kivitelező jótállást vállal, amit kormányrendelet ír elő. Megyénk egyik legnagyobb építőipari vállalatánál a SZÁÉV-nél külön építésvezetőség foglalkozik a hiánypótlással, garanciális javítással. Munka mindig van, hiszen egy évvel a kulcsátadás után valamennyi lakó- és középületet ellenőrizni, s szükség esetén javítani kell. Terasz a tetőn A garanciális építésvezetőség 23 dolgozója hét szakmát képvisel. Legtöbben — nyolcán — a festők vannak, kőműves és asztalos négy— négy, három víz- és gázsze • relő, parkettás, szigetelő, cserépkályhás és segédmunkás pedig egy-egy dolgozik a garancián. A pámmal a tó partján álltunk. Száz méterre tőlünk, kezével vadul kalapálva egy nő kiáltozott a vízben. Azonnal észrevettük, hogy sejtelme sincs egyik úszóstílusról sem, mert egyszerre úszni és integetni — lehetetlen. Megindultunk a parton, és kíváncsian figyeltük a nőt. — Nézd fiam, micsoda mocskot ereget iparunk a vízbe. Ahányszor szegény kiemelkedik a vízből, haja egyre világosabb lesz. Megálltam, ráérősen várakoztam, amíg a nő feje felbukkan a vízből, és tüzetesen szemügyre vettem a haját. Apámnak igaza volt. S ekkor a nő érthetetlen hangokat hallatva újra kiabálni kezdett. — Te apa, neked nem úgy rémlik, mintha fulladozna és segítségért kiabálna? — Nem hiszem — válaszolt apám lakonikusan. — Szerintem a fuldoklók összevissza csapkodnak a kezükkel a vízben. — Nem lenne jó azért mégis bedobni egy mentőövet? — És ha véletlenül fejbe találod? Képzeld el, mi lehet belőle... Míg így tanakodtunk, sokan összegyűltek a parton. — Hol az ügyeletes mentő? — kérdezte kiáltozva egy lebarnult nő. — Elment valahová — válaszolták többen. — És hol a helyettese? Kell egy másiknak is lenni! Olyan szökés ... — Az a szökés csak volt. Tegnapelőtt vízbe fulladt — közölte apám. J. Szavaskevics Hintaóra A tömegből egy férfi vált ki, leült a homokos partra és húzkodni kezdte a cipőjét. — Meg akarja menteni? — kérdezte kíváncsian a napbarnított nő. — Óh, micsoda tiszteletreméltó dolog! A férfi lerángatta cipőit, kíváncsian turkált mindkettőben, majd tanácstalanul nézett körbe. — Ne zavartassa magát — szólt hozzá apám. — A lyukas zokni nem lealázó. — Érdekes, milyen hamar szétszakadnak — jegyezte meg a férfi. — Uram, ne tartsa fel azt az embert — kiabált a napbarnított nő. — Hadd vetkőzzön, különben belefullad az a szerencsétlen. — Bocsánat, mit kell csinálnom? — kérdezte elhülve a cipőivel babráló férfi. A tömeg egyre nőtt, teljesen körülzárták. — Ugorj azonnal, te vén szivar! — kiáltották kórusban. — Mire levetkőzik, késő lesz — búgta fenyegető althangon a napbarnított. — Ugorj, ahogy vagy! — kiáltotta valaki a tömegből. — De könyörgöm, én nem tudok úszni — tiltakozott ijedten a férfi. — Akkor mi a fenének húztad le a cipődet? — Kavics volt benne... — Hazudik! — ordított egy izmos, kisportolt fiatalember. — Ne higgyenek neki, ki akar bújni a felelősség alól — szólt közbe apám. — Nem akar segíteni a fuldoklón. — Vízbe vele! — ordították mindannyian. — Hadd mentse ki a betyár! Kezénél, lábánál fogva megragadtuk, meghimbáltuk előre, hátra, aztán egy erőteljes lendülettel a vízbe dobtuk, egészen közel a fuldokló nőhöz. Ha valóban nem tud úszni, ez legalább jó lecke lesz neki. Tanulságos, igazi mintaóra. Baraté Rozália fordítása Mindannyian felkészült, jó szakemberek. Nemcsak a lakók, de a vállalat elvárása is, hogy munkájukra ne legyen panasz. Pedig gyakran előfordul, hogy egy-egy helyre többször is vissza kell térniük. Főleg a beázások, a meghibásodott tető miatt, amit egy fiatalasszony, Szűcs Istvánná műanyag tető- és hőszigetelő szakmunkás egyedül javít. — A korszerű, emeletes házakat egy újfajta, kiváló minőségű szigetelőanyaggal fedjük. Mégis nekem van a legtöbb dolgom. Főleg a tűz- folyosós épületeknél, ahol a tetőajtók széle nem illeszkedik sokszor pontosan a keretbe. Volt rá példa, hogy felbontottam egy nagyobb darabon a burkolatot míg felfedeztem, hogy a rosszul záródó ajtó bűnös a beázásban. Sokan terasznak használják a tetőt. Napoznak rajta, közben éles cipősarokkal kiszakítják, cigarettával kiégetik. Azt persze nem tudják, hogy elég egy tűszú- rásnyi sérülés a szigetelőn s máris átengedi a plafon a vizet. Ha szorít a határidő Beázáskor megszaporodik a festők munkája is. Nedvesség hatására a tapétát „elereszti” a ragasztó, s ekkor újra kell cserélni a helyiség teljes falburkolatát. — Sok gondot okoz, hogy gyakran elmozdulnak az épületelemek — kapcsolódik be a beszélgetésbe Leskó Bé1 la festő-mázoló. — Ilyenkor megreped a fal, elszakad a tapéta, mi meg kezdhetjük elölről a munkát. Gyakori eset, hogy az átadás után néhány hónappal peregni kezd a vakolat. Ez az építők kapkodó munkájának az eredménye. Ha szorít a határidő, „rávernek”, nem várják meg míg tökéletesen megszárad, köt minden anyag. — A hulló vakolat viszonylag egyszerűen rendbehozható — veszi át a szót Tóth József kőműves. — De ha építéskor elfelejtenek az emeletek közé „gumi kivetőt” tenni, azt már mi sem pótolhatjuk. Ilyenkor végigfolyik az esővíz a falon, tönkreteszi a vakolatot, s bejut a lakásokba is. Szerencse, hogy jó a kapcsolatunk a többi építésvezetőséggel. Nemrég történt, hogy a nyírbátori hűtőházban keletke zett kőművesmunkát a városban dolgozó építésvezetőség szakmunkásai kérés nélkül kijavították. Így nekünk már csak- a festés maradt. — Persze előfordul, hogy a többiek sem tudnak segíteni — szól közbe Vencellák / József víz-fűtésszerelő. — Gyakori hiba, hogy a panelekben rosszul hegesztik ösz- sze a lefolyó vezetéket. Ezekben az épületekben sorozatosan keletkezik csőtörés. A bajt csak tetézi', hogy a házgyártól nem kapunk tartalékidomokat. Jobb együttműködés 23 „garanciás” dolgozó élete mint a vándorszínészeké. Nap mint nap nagy távolságokra szólítja őket a munka Sátoraljaújhelytől Fehér- gyarmatig. Nem bánják, mondják, hiszen utazni jó. Csak az a kellemetlen, hogy nem mindenütt megfelelő a fogadtatás. Szűcsné méltatlankodva sorolja az eseteket, mikor egyszerűen becsapták az orra előtt az ajtót, vagy nem voltak otthon a megbeszélt időben. — Sok hiba elkerülhető lenne, ha a beköltözők rendeltetésszerűen használnák a lakásokat — mondja Holló Jstván asztalos. — Csodálkoznak, ha idő előtt tönkremegy a zár, pedig ez nem csoda ha csapkodják az ajtót. A félig bezárt ablak és ajtó könnyen megereszkedik, eldeformálódik. Az ilyen hibákért felelősséget nem vállalunk. Tavaly történt Jósa- városban, hogy egy lakó nyitva felejtette a tizedik emeleten a vízcsapot. Az épület a pincéig beázott. A kárt — mivel helytelen használat miatt keletkezett — nem javítottuk ki. Felelősöket keresni nem mindig egyszerű, hiszen a hibák forrása több féle lehet. A garancia dolgozói szerint legtöbb gondot a rossz minőségű anyag okozza. Sok baj forrása, hogy nem a rendeltetésnek megfelelően használják a lakásokat tulajdonosaik, de elkövetnek hibákat az építők is. Kijavításuk többletmunkát jelent. Ha valamennyit __ megszüntetni nem is lehet, feltétlenül csökkenteni kell. Nagyobb figyelemmel, gondossággal, a szállítók, építők, lakók közötti együttműködés fokozásával. Házi Zsuzsa Senki üzlete? Vigasztalan látvány, mikor egy városban üres egy sor üzlethelyiség. Pedig ilyen látvány fogadja azt, aki Nyíregyházán a Jósavárosban bóklászik az új épületek között. A városi tanácson kissé rezignáltan közlik: a kereskedelmi vállalatok nem is érdeklődnek az üzlethelyiségek iránt. Van tülekedés viszont a városközpontban majdan megépülő boltokért, amelyek úgy 1979—80 tájékán állhatnak a lakosság rendelkezésére. A Jósaváros 1980-ra 30 ezer embernek ad otthont. Tehát jóval nagyobb város lesz, mint mondjuk Mátészalka. Jogos tehát az igény, adjon is annyi üzletet, szolgáltatóhelyiséget egy ilyen városrész, amit egy urbanizált településtől elvárhat az ember. “Ez az elv vezette a tervezőket, építőket, mikor a járulékos beruházások sorába odatervezték és építették az üzletsorokat. Belenyugodhatunk-e abba, hogy a drága pénzen épült boltokat senki nem veszi birtokba? Nem. ügy véljük, lehetne ide versenytárgyalást hirdetni termelő üzemeknek, termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, gyáraknak is. Ha a helyi cégek nem érdeklődnek, úgy hoZKuk a konkurrenciát. Végtére is elsődleges az ott élők ellátása, a drága üzleti kapacitás kihasználása. Az okos szervezés a lakosság lélekszámút figyelembe véve telepíti a különböző boltokat. Sőt, előre is ki tudja számítani a felvevőképességet. Legyen szó akár Patyolatról, játékboltról, vagy postáról! Egy pillanatig sem kétséges, hogy az idetelepülés hasznos. A jó kereskedő hajdanán is számításba vette, hogy a sűrű krajcárnak nagy a becsülete. Nos, ezért is hiba lenne, ha kereskedelmi vállalataink abból indulnának ki: itt hosszabb idő alatt térül meg a befektetés. Sajnos, a jósavárosi üres üzlethelyiségek ennek az elvnek az érvényesülését mutatják, (bürget) Új bekötőutak Huszonöt bekötő és üzemi út megépítését tervezi az idén a megyei közúti építő vállalat. Augusztus elejéig 14 utat adtak át. Legutóbb a Nyírtassi Állami Gazdaság területén építettek 3,1 millió forintos költséggel, apát- rohai Zöld Mező Termelő- szövetkezetben 7 millió 200 ezer forintért és közel 7 milliós ráfordítással a Mátészalkai Állami Gazdaság egyik üzemegységében adtak át utat.
