Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
12 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 20. GYERMEKEKNEK A csiga, a csikó, a szamár Egy csiga, egy teherhordó szamár és egy virgonc csikó versenyezni akart, hogy ki ér fel leghamarabb az arany- napsugárban fürdő hegycsúcsra, ahol gyönyörű salá- táskert tündökölt. Azt a smaragdlevelű salátáskertet tűzték ki jutalomdíjul. A csikó azt gondolta, egyedül ő győzhet, senki más s kacagta nyerítve és csúfon- dárosan a csigát, mert ez az oktondi kis állat azonnal elindult, nem nézett se jobbra, se balra, csak előre és ment, ment kitartóan. — Az lesz a világra szóló attrakció, amit ez a csigabiga véghez visz, nyihahaha. — Iá, iá — röhintette el magát a szamár is, igen nagy szamár volt őkelme s ő is biztos volt benne, hogy ő lesz a legelső, mert tudott futni, ha akart. A csiga hallgatva mászott előre. A másik kettő csúfolta, gúnyolta, utánozták, ahogy mászik. S határtalan jókedvükben majdnem az égig ugrottak, kedves komámnak nevezték egymást, pedig sohase voltak valami jó barátok. A szamár bokorbogáncsot pillantott meg. A lila szirmokat himbálta a szél. Egy szamár számára valóban kívánatos virág volt. No, a nagyfülű paripa neki is esett a bogáncsnak és falta, habzsolta s közben egyre dünnyögte: — Ej de finom, ej de jó, pont a bendőmbe való, három a tánc, jó a bogáncs, s csak úgy harsogtak a kövér salátalevelek a foga között. Amikor jóllakott, inni ment a patakhoz. Utána pedig, mivel elálmosodott, lefeküdt ‘aludni. — Alszom egyet. Ha felébredek, egy-két ugrás és elha gyom a csigát. — Hű, a nemjóját neki, nyihaha — kiáltotta a ló. — Nézd csak. — Iá, iá, az ám — döbbent meg a szamár is. — Barátom és tisztelt rokonom, látod, mit tesz a szorgalom? Mi el voltunk bizakodva és lemaradtunk. A csigabiga szorgalmas volt és győzött, nyihahaha — ismerte be a ló. — Éhem, iá, iá — bólogott rá szomorúan és kárvallottan a szamár. Tacsi kutya úgy döntött, hogy nem marad buksi. A gazdája könyveit ő elkezdte olvasni. A szorgalom segített, tudós lett kutyák közt. Mese a furulyáról Volt egyszer egy szép sudár fa, gyönyörű volt minden ága, az a szép fa csillogó dom(b legeslegtetején bólong. Mindenfelől verte a nap, rászálltak a kis madarak, egyik kis ág felsóhajtva zokogott a sok szép dalra: — Ó ha én is énekelnék, úgy, mint ez a sok szép vendég. Tanítsatok, kérve kérlek, énekelni kis vendégek. A dalt én is hadd daloljam, amely olyan forrón lobban, hadd énekeljem veletek ezt a bűvös szép éneket. A madarak énekelve elrepültek messze, messze, szárnyaikat szerte tárva szálltak az ég távolába, szálltak, szálltak egyre fel, fel csattogó boldog énekkel, arra, ahol kél a hajnal, nem törődtek a kis gallyal. Aztán jött a halkan zengő, jó illatú könnyű szellő, szállt a smaragdszínű, drága selyem lomb közt muzsikálva. S könyörgött a kicsike ág: — Hallod, szellő, ne menj tovább, énekelni taníts engem. De a szellő tova rebben. Egy fuvintás, két fuvintás s így duruzsol: — Tanítson más. Engem vár a végtelenség, a zöld erdő, a fényes rét. S jött méhecske, jött bogárka, valamennyitől azt várta a kicsi ág, hogy tanítsa őt meg, mi a szép dal titka. S tovább szállott valamennyi s nem tanult meg énekelni tőlük az a kicsike ág és zokogott egyre tovább. Egyszer csak jött, lépegetett, mezítlábas pásztorgyerek, a két szeme csak úgy lángol a füttyszó zengett az ajkáról. Jaj, de hetyke e kis legény, árvalányhaj a föve- gén. Jött és kinyílt a bicskája s azt a kis ágat levágta, azután meg kifaragta, épp hat kerek lyuk van rajta. S az a kis gally furulya lett s fújta a kis pásztorgyerek s zengett a dal, a gyönyörű, zengett a dal, a nagyszerű, hallgatta a föld és az ég a kis furulya énekét, áradt, szárnyalt és zümmögött az a dallam ég s föld között, napsugárban, holdsugárban zengett az a dal pompásan. — Öröm tölti el szívemet, énekelek, énekelek — így zengett a furulyaszó, az az áldott, vigasztaló. Leo Tolsztoj: 4 szakács és a kutyák A szakács ebédet készített. A kutyák a konyhaajtónál feküdtek és sóváran szimatolták a finom illatot, amely a serpenyőből áradt. Lustán szunyókáltak és gyönyörű álmaik voltak. Néha álmukban felvakkantottak, jelezve a szakácsnak, hogy valahogy el ne feledkezzék róluk. A szakács velős, mócsingos húsdarabokat dobott ki a kutyáknak. Azok boldogan marcangolták és nyeldesték a finom falatokat. Össze is vesztek rajta, de amikor elfogyott a kedvükre való eledel, kibékültek. Nyalták a szájukat és mondogatták: — Ez igen. Ez döfi. Ez a szakács a legfinomabb eledelekkel forgolódik. Megérdemli a fizetését, amit a gazdától kap. Jól tette a gazda, hogy felfogadta. A szakács a világ legügyesebb szakácsa. Egyik nap a szakács borsó, bab és a zöldség hulladékát tette a szemetes kosárba. A kosár tartalmát a szemetes ládába öntötte, amely az udvar egyik sarkában állott. A kutyák odarohantak és turkálni kezdtek a ládában, dobálták orrukkal a hulladékot, hogy hátha találnak köztük valami jó falatot. De csalódtak, nem találtak semmit. Borzasztóan bosszankodtak és mérgelődtek. Visszatértek a konyhához, néztek dühösen be a nyitott ajtón, végigméregették a szakácsot és morogva mondogatták: — Ez mégis csak hallatlan. A gazdánk ilyen rossz szakácsot fogadott fel. Nem érdemli meg a fizetést, amit a gazda ad neki. Ez a világ legrosszabb szakácsa. — Ügy van — hagyta helyben a másik kutya. — Én ha a gazdának lennék, az ilyen rossz szakácsot elkergetném q, háztól. — Kirúgnám, vau, vau — vakkantotta a harmadik. A szakács nem törődött a kutyák haragjával. Készítette a finom ebédet, de nem a kutyáknak, hanem az embereknek. (Fordította: Ölbey Irén) Tasnádi Varga Éva: Miben különböznek? A két kép első pillantásra azonos. Gyerekek, keressétek meg, miben különböznek egymástól. AUGUSZTUS 20... Édesanyád ügyes kezével fehér cipót szel s eléd rakja. Illatos, meleg. Törsz belőle. Ma van, ma van a kenyér napja! Megszoktad már, hogy minden reggel mézsárga kiflit, friss kalácsot viszel magaddal iskolába, és esténként is újra várod. Sok éve múlt, apád emlékszik, üres kenyér jutott a tálba, fekete volt s melléje talán leves került még vacsorára. Háború volt. Zümmögő méhek kiégett fák közt félve szálltak, gyermekek sem játszottak akkor, s fészke tört ketté a madárnak. Most pedig zöld szökőkút mellett ugrálsz a téren. Ez a béke — — Alkotmány Napja — kenyér napja — Emlékezz: éltek, haltak érte! Krecsmáry László: VOLT EGY EGEREM Volt egy egerem, volt egy tehenem, volt egy mekcgő kiskecském, volt egy barikám, volt egy paripám, volt egy brummogó kismedvém. Volt egy kakasom, volt egy malacom, volt egy fiti-futi gyíkocskám, volt egy bogaram, volt egy madaram, s volt egy liliputi kismacskám. Egyszer az egerem, hívta a tehenem, barikám. paripám, kiskecském, hívta a kakasom, hívta a malacom, hívta a brummogó kismedvém. Hívta a bogaram, hívta a madaram, hívta a fiti-futi gyíkocskám, de nem hívta vendégségbe magához a liliputi kismacskám. Ezért persze megsértődött — hajj! — a liliputi kismacska, s mérgében az egeremet szőröstől-bőröstöl bekapta. Bőgött a tehenem (sajnálta az egerem) elvágtatott bújában, és mindenkit feldöfött, ki éppen odakerült útjába. Félelmében kereket oldott gyorsan a mekegö kiskecském, elszökött a barikám, a paripám s a kismedvém. Elment a kakasom, elment a malacom, elfutott a fiti-futi gyíkocskám, elbújt a bogaram, elszállt a madaram, s maradt csak a liliputi, egérfaló, szeleburdi, kotnyeles, csiribiri cirmoskám... TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kétjegyű mássalhangzó. 7. Pusztít. 8. Tetejére (—’). 9. Visz. sza: alapvető életszükséglet. 11. Tésztatöltelék (— 12. Táplál. 14. Bódult. 16. Megfejtendő. 18. Háziállat. 20. Karmol. 21. Kettőzve du. nántúli város. 22. Égitest. 24. Rágóeszköz. 25. CJRÉ. 27. Bíróság elé igazolás végett előállított személy. 28... tábla („állj”). 29. Valaminek a színe-java, ismert idegen szóval. Függőleges: 1. Éleszt. 2. Bőg. 3. Szag- lószerv. 4. Némán süt! 5. Ilyen nép a palesztin is. 6. Megfejtendő. 10. Magot földbe szór. 1. Belső szerv. 13. Kötet, oroszul. 14. Végtag. 15. Földalatti járat. 17. Kosár. 19. Veszedelmet. 21. Antal beceneve. 23. ... és kontra. 24. Ház alkotó eleme. 26. Sértetlen. 27. Személyed. Megfejtendő: Három, Rákóczi nevével összenőtt település Zemplénben, (vízszintes 1. 16. függőleges 6). Múlt heti megfejtés: SÓSTÓI VADASKERT. Könyvjutalom: Sándor K. Anarcs, Kovács Magdolna Fehérgyarmat, Kántor Ferenc Nyírpazony, Kulin Sándor Nyírkárász, Tóth János Kölese, Boros József és Szánthó Ferenc Nyíregyháza.
