Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

12 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 20. GYERMEKEKNEK A csiga, a csikó, a szamár Egy csiga, egy teherhordó szamár és egy virgonc csikó versenyezni akart, hogy ki ér fel leghamarabb az arany- napsugárban fürdő hegy­csúcsra, ahol gyönyörű salá- táskert tündökölt. Azt a sma­ragdlevelű salátáskertet tűz­ték ki jutalomdíjul. A csikó azt gondolta, egye­dül ő győzhet, senki más s kacagta nyerítve és csúfon- dárosan a csigát, mert ez az oktondi kis állat azonnal el­indult, nem nézett se jobbra, se balra, csak előre és ment, ment kitartóan. — Az lesz a világra szóló attrakció, amit ez a csigabiga véghez visz, nyihahaha. — Iá, iá — röhintette el magát a szamár is, igen nagy szamár volt őkelme s ő is biz­tos volt benne, hogy ő lesz a legelső, mert tudott futni, ha akart. A csiga hallgatva mászott előre. A másik kettő csúfolta, gúnyolta, utánozták, ahogy mászik. S határtalan jóked­vükben majdnem az égig ug­rottak, kedves komámnak ne­vezték egymást, pedig sohase voltak valami jó barátok. A szamár bokorbogáncsot pillantott meg. A lila szirmo­kat himbálta a szél. Egy sza­már számára valóban kívá­natos virág volt. No, a nagy­fülű paripa neki is esett a bogáncsnak és falta, habzsol­ta s közben egyre dünnyög­te: — Ej de finom, ej de jó, pont a bendőmbe való, há­rom a tánc, jó a bogáncs, s csak úgy harsogtak a kö­vér salátalevelek a foga kö­zött. Amikor jóllakott, inni ment a patakhoz. Utána pedig, mi­vel elálmosodott, lefeküdt ‘aludni. — Alszom egyet. Ha feléb­redek, egy-két ugrás és elha gyom a csigát. — Hű, a nemjóját neki, nyihaha — kiáltotta a ló. — Nézd csak. — Iá, iá, az ám — döbbent meg a szamár is. — Barátom és tisztelt ro­konom, látod, mit tesz a szor­galom? Mi el voltunk biza­kodva és lemaradtunk. A csi­gabiga szorgalmas volt és győzött, nyihahaha — ismer­te be a ló. — Éhem, iá, iá — bólogott rá szomorúan és kárvallottan a szamár. Tacsi kutya úgy döntött, hogy nem marad buksi. A gazdája könyveit ő elkezdte olvasni. A szorgalom segített, tudós lett kutyák közt. Mese a furulyáról Volt egyszer egy szép sudár fa, gyönyörű volt minden ága, az a szép fa csillogó dom(b legeslegtetején bólong. Mindenfelől verte a nap, rá­szálltak a kis madarak, egyik kis ág felsóhajtva zo­kogott a sok szép dalra: — Ó ha én is énekelnék, úgy, mint ez a sok szép ven­dég. Tanítsatok, kérve kér­lek, énekelni kis vendégek. A dalt én is hadd daloljam, amely olyan forrón lobban, hadd énekeljem veletek ezt a bűvös szép éneket. A madarak énekelve elre­pültek messze, messze, szár­nyaikat szerte tárva szálltak az ég távolába, szálltak, száll­tak egyre fel, fel csattogó boldog énekkel, arra, ahol kél a hajnal, nem törődtek a kis gallyal. Aztán jött a halkan zengő, jó illatú könnyű szellő, szállt a smaragdszínű, drága se­lyem lomb közt muzsikálva. S könyörgött a kicsike ág: — Hallod, szellő, ne menj tovább, énekelni taníts en­gem. De a szellő tova rebben. Egy fuvintás, két fuvintás s így duruzsol: — Tanítson más. Engem vár a végtelenség, a zöld er­dő, a fényes rét. S jött méhecske, jött bo­gárka, valamennyitől azt vár­ta a kicsi ág, hogy tanítsa őt meg, mi a szép dal titka. S tovább szállott valamennyi s nem tanult meg énekelni tőlük az a kicsike ág és zoko­gott egyre tovább. Egyszer csak jött, lépege­tett, mezítlábas pásztorgye­rek, a két szeme csak úgy lángol a füttyszó zengett az ajkáról. Jaj, de hetyke e kis legény, árvalányhaj a föve- gén. Jött és kinyílt a bicská­ja s azt a kis ágat levágta, azután meg kifaragta, épp hat kerek lyuk van rajta. S az a kis gally furulya lett s fújta a kis pásztorgyerek s zengett a dal, a gyönyörű, zengett a dal, a nagyszerű, hallgatta a föld és az ég a kis furulya énekét, áradt, szárnyalt és zümmögött az a dallam ég s föld között, nap­sugárban, holdsugárban zen­gett az a dal pompásan. — Öröm tölti el szívemet, énekelek, énekelek — így zengett a furulyaszó, az az áldott, vigasztaló. Leo Tolsztoj: 4 szakács és a kutyák A szakács ebédet készített. A kutyák a konyhaajtónál feküdtek és sóváran szima­tolták a finom illatot, amely a serpenyőből áradt. Lustán szunyókáltak és gyönyörű ál­maik voltak. Néha álmukban felvakkantottak, jelezve a szakácsnak, hogy valahogy el ne feledkezzék róluk. A szakács velős, mócsingos húsdarabokat dobott ki a ku­tyáknak. Azok boldogan mar­cangolták és nyeldesték a fi­nom falatokat. Össze is vesz­tek rajta, de amikor elfogyott a kedvükre való eledel, ki­békültek. Nyalták a szájukat és mondogatták: — Ez igen. Ez döfi. Ez a szakács a legfinomabb elede­lekkel forgolódik. Megérdem­li a fizetését, amit a gazdától kap. Jól tette a gazda, hogy felfogadta. A szakács a világ legügyesebb szakácsa. Egyik nap a szakács borsó, bab és a zöldség hulladékát tette a szemetes kosárba. A kosár tartalmát a szemetes ládába öntötte, amely az ud­var egyik sarkában állott. A kutyák odarohantak és tur­kálni kezdtek a ládában, do­bálták orrukkal a hulladékot, hogy hátha találnak köztük valami jó falatot. De csalód­tak, nem találtak semmit. Borzasztóan bosszankodtak és mérgelődtek. Visszatértek a konyhához, néztek dühösen be a nyitott ajtón, végigmé­regették a szakácsot és mo­rogva mondogatták: — Ez mégis csak hallatlan. A gazdánk ilyen rossz szaká­csot fogadott fel. Nem érdem­li meg a fizetést, amit a gaz­da ad neki. Ez a világ leg­rosszabb szakácsa. — Ügy van — hagyta hely­ben a másik kutya. — Én ha a gazdának lennék, az ilyen rossz szakácsot elkergetném q, háztól. — Kirúgnám, vau, vau — vakkantotta a harmadik. A szakács nem törődött a kutyák haragjával. Készítette a finom ebédet, de nem a ku­tyáknak, hanem az emberek­nek. (Fordította: Ölbey Irén) Tasnádi Varga Éva: Miben különböznek? A két kép első pillantásra azonos. Gyerekek, keres­sétek meg, miben különböznek egymástól. AUGUSZTUS 20... Édesanyád ügyes kezével fehér cipót szel s eléd rakja. Illatos, meleg. Törsz belőle. Ma van, ma van a kenyér napja! Megszoktad már, hogy minden reggel mézsárga kiflit, friss kalácsot viszel magaddal iskolába, és esténként is újra várod. Sok éve múlt, apád emlékszik, üres kenyér jutott a tálba, fekete volt s melléje talán leves került még vacsorára. Háború volt. Zümmögő méhek kiégett fák közt félve szálltak, gyermekek sem játszottak akkor, s fészke tört ketté a madárnak. Most pedig zöld szökőkút mellett ugrálsz a téren. Ez a béke — — Alkotmány Napja — kenyér napja — Emlékezz: éltek, haltak érte! Krecsmáry László: VOLT EGY EGEREM Volt egy egerem, volt egy tehenem, volt egy mekcgő kiskecském, volt egy barikám, volt egy paripám, volt egy brummogó kismedvém. Volt egy kakasom, volt egy malacom, volt egy fiti-futi gyíkocskám, volt egy bogaram, volt egy madaram, s volt egy liliputi kismacskám. Egyszer az egerem, hívta a tehenem, barikám. paripám, kiskecském, hívta a kakasom, hívta a malacom, hívta a brummogó kismedvém. Hívta a bogaram, hívta a madaram, hívta a fiti-futi gyíkocskám, de nem hívta vendégségbe magához a liliputi kismacskám. Ezért persze megsértődött — hajj! — a liliputi kismacska, s mérgében az egeremet szőröstől-bőröstöl bekapta. Bőgött a tehenem (sajnálta az egerem) elvágtatott bújában, és mindenkit feldöfött, ki éppen odakerült útjába. Félelmében kereket oldott gyorsan a mekegö kiskecském, elszökött a barikám, a paripám s a kismedvém. Elment a kakasom, elment a malacom, elfutott a fiti-futi gyíkocskám, elbújt a bogaram, elszállt a madaram, s maradt csak a liliputi, egérfaló, szeleburdi, kotnyeles, csiribiri cirmoskám... TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kétje­gyű mássalhangzó. 7. Pusz­tít. 8. Tetejére (—’). 9. Visz. sza: alapvető életszükség­let. 11. Tésztatöltelék (— 12. Táplál. 14. Bódult. 16. Megfejtendő. 18. Háziállat. 20. Karmol. 21. Kettőzve du. nántúli város. 22. Égitest. 24. Rágóeszköz. 25. CJRÉ. 27. Bíróság elé igazolás végett előállított személy. 28... tábla („állj”). 29. Valami­nek a színe-java, ismert idegen szóval. Függőleges: 1. Éleszt. 2. Bőg. 3. Szag- lószerv. 4. Némán süt! 5. Ilyen nép a palesztin is. 6. Megfejtendő. 10. Magot földbe szór. 1. Belső szerv. 13. Kötet, oroszul. 14. Vég­tag. 15. Földalatti járat. 17. Kosár. 19. Veszedelmet. 21. Antal beceneve. 23. ... és kontra. 24. Ház alkotó ele­me. 26. Sértetlen. 27. Sze­mélyed. Megfejtendő: Három, Rákóczi nevével összenőtt település Zemp­lénben, (vízszintes 1. 16. függőleges 6). Múlt heti megfejtés: SÓSTÓI VADASKERT. Könyvjutalom: Sándor K. Anarcs, Kovács Magdolna Fehérgyarmat, Kántor Fe­renc Nyírpazony, Kulin Sándor Nyírkárász, Tóth János Kölese, Boros József és Szánthó Ferenc Nyíregy­háza.

Next

/
Thumbnails
Contents