Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
1976. augusztus 20. KELET-MAGYARORSZÁG 0 szívesen beszélek, sok baj volt a faluban, a mai eszemmel már tudom, mi lehetett az oka, akkor jobbnak láttam, ha a biztosabb kenyeret, az ipart választom. Mégsem szakadtam el a mezőgazdaságtól, mert a mátészalkai tejiparnál sikerült elhelyezkedni. Ez volt az első igazi munkahelyem. Ott nyílt ki előttem a továbbtanulás lehetősége. Rövidített idő alatt tejipari szakmunkásbizonyítványt szereztem. Később úgy alakult, hogy különbözeti vizsgát tehettem és elvégezhettem a mátészalkai mezőgazdasági technikumot. Ezután kezdtem meg a felsőfokú mezőgazda- sági technikumot, amelyet már itt, a konzervgyárnál fejeztem be. Megindult ez a porcsalmai üzem, s úgy találtam, nem csak a lakásomhoz, de a mezőgazdasághoz is közelebb kerülök. — Nem csalódtam, s úgy érzem, bennem sem csalódtak. A felsőfokú diplomával a zse. bemben bizonyos voltam a szakmai tudás továbbfejlesztésének lehetőségében, még egy valami hiányzott. De ehhez vissza kell egy kicsit kanyarodni. — Beleestem annak a kornak a szélébe, amikor a gyerekeket, hogy jók legyenek, még boszorkányokkal, lidércekkel riogatták. Lestük a falu szélén a boszorkányt, aki sovány és seprűnyélen lovagol. Egyszer igen megijedtem, pedig csak egy kecskelábú asztal kergette a szívemet a torkomba. Ügy nőttem fel, hogy halottam naponta az öregek babonáit. Már akkor érdekelt, mi lehet a babona oka, mért találják ki a hiedelmeket. Apám, akiről most már tudom, hogy igen felvilágosult ember volt, oda-oda- vetette, hogy ez a politika miatt van, dehát mit értettem én abból. A politika — ez a szó megmaradt, sokáig különösebb tartalom nélkül. De egyre többet olvastam, foglalkoztam a körülem lévő világgal, s rájöttem, hogy a csoda maga az élet, ami itt van a közelünkben. Szerencsére a vállalat vezetősége hozzájárult, hogy ezt a kíváncsiságomat is kielégíthessem. A marxista egyetemet ezért végeztem el, kedvencem a filozófia volt. — Most pedig a második felsőfokú iskolát végzem. Szó. kás szerint ez is rövidebb, hiszen beszámítják az előzőt. A szegedi élelmiszeripari főiskolán még egyetlen vizsgám van hátra, s ha az is sikerül, megkapom az üzemmérnöki diplomát. Néha figyelmeztetem magam, elég lenne már az iskolából, dehát nőnek a gyerekek, nem állhatok meg Szilvia kilencéves, Krisztina három, de máris olyanokat kérdeznek, ami még engem is meglep. Igen. talán ideje lenne abbahagyni. Ám ha arra gondolok, hogy két év alatt elvégezhetném az egyetemet, vagy jelentkezhetnék a marxista szakosítóra. Nos ezek egyelőre csak tervek. B ajnai Károly a babonák, hiedelmek világában felnőtt gyermek az általános iskola után kenyérkeresetre vállalkozott. Anyját, családját segítette. Most, amikor levelező tagozaton már a hetedik iskoláját fejezi be, még nem zárta le továbbtanulási terveit. A konzervgyári telep vezetőhelyetteseként dolgozik, jó kedvvel, naponta megújúló örömmel. Szép jövőt szeretne gyermekeinek, akiknek már még több joguk és lehetőségük lesz a továbbtanulásra, mint hajdanán neki. Arra tanítja őket. hogy ne a papírért, diplomáért, beosztásért tanuljanak, hanem azért a csodáért, amit tanultabb, olvasottabb emberként ő is felfedezett. Baraksó Erzsébet VÁLTOZÓ ÉLETŰNK Á pék kitüntetése Harmincnyolc május 1-én egy berkeszi kisinas állt a dagasztóteknők, kemencék elé a nyíregyházi Lachner-sütödében. Sógora beszélt neki a pékszakmáról, a formálódó kenyérről, a 300 fokos kemencéről, a szépen piruló péksüteményekről... De mindig intelemmel zárta: Gyuri, azért te ne légy pék, a mi hátunkon csattan az ostor, bennünket okolnak mindig, akkor is, ha rossz a liszt, vagy valami más baj van... Demeter György mégis a pékszakmát választotta, öten voltak testvérek, apja a gróf berkeszi szőlőjében vincellér, s amolyan éjjeli szőlőpásztor volt. A népes családnak épp annyi jutott, hogy megéljenek ... „Épp a múlt éjjel is gondolkoztam rajta, amikor pe- cáztunk és hidegre fordult az éjszaka. Hány éjjelt töltött az apám a kis csőszkunyhóban, hogy fázhatott. De erről sohasem beszélt...” Milyen volt a pékinas sorsa a harmincas évek végén? — kanyarodunk vissza a kisinashoz, aki ma ötvennégy éves, s ma .is mindennapi kenyerünk egyik névtelen munkása a nyíregyházi 6. sz. Szarvas utcai üzem dagasztócsoportjának vezetője. Inassors: éjjel 2-kor ébresztő, amikor a nagybaj u- > szú, csizmás Morvái Károly bácsi, az „öreg segéd” megjelent, az inasok már talpon voltak. Dagasztás, vízhordás, egy kis pihenés, 5-kor újra ébresztő, munka a segédek keze alá, kihúzni az egész éjjel izzó kemence parazsát locsolni... „Az esett a legjobban amikor a süteményüzembe kerültem, ez már a felszabadulás után volt, és a számoló, kirakóasszonyok szemre meg tudták mondani, melyik az én munkám, ötvenháromig lemezen sütöttük a kiflit, így volt régóta, aztán Pestről jöttek szaktársak, megtanítottak berniünket, hogyan lehet jobb, szebb kiflit sütni, a uherten”, azaz a kemence alján. Üj volt ez, idegenkedtünk is egy kicsit, de meggyőződtünk róla, sokkal ropogósabb a kifli, nem szíjasodik, mint a lemezen sült...” A kenyér az élete Demeter Györgynek. harmincnyolc éve. Sokszor állt a megbetegedett, vagy hiányzó szaktársak helyére, és „ráhúzott” még egy műszakot. Volt időszak, amikor a sütőipari vállalat kötbért fizetett, ha nem szállított időre a kereskedeleminek. Több tízezer forintra rúgott ez, ha nem vigyáztak. Gyuri bácsi, ahogy az idősebbek is hívják, a sütőmunkások szakszervezeti bizalmija lett. Három éve a dagasztóüzemben dolgozik, csoportvezető, a szocialista brigád ..feje”, folyton jobbra törekvő ember, aki fájón mondja, még sok-sok utat kell megtenni a brigádnak, hogy valóban szocialista módon éljenek és gondolkozzanak. Fáj neki, ha olyat tapasztal, hogy egyes „szakik” csak várnak a vállalattól, a közösségtől, adni nem nagyon akarnak ... Ért az emberek nyelvén, köztiszteletben álló szaktekintély és megbecsült ember, aki túllát a sütöde falán. Azt mondja: a kenyér politikai kérdés is. Nem süthetünk rossz kenveret. mert az emberek rögtön zúgolódnak. „Én amit az élettől vártam, megkaptam — folytatta a rövid beszélgetést. — Három fiúnk van, az idősebb mező- gazdasági üzemmérnök, a középső vízügyi technikus, a kicsit most avatják 20-án a Zalka Máté Katonai Főiskolán. S az idén, tavasszal nagy kitüntetés ért, engem, az egyszerű sütőipari munkást a Szabolcs-Szatmárért kitüntető jelvénnyel és a vele járó tizenötezer forinttal jutalmaztak. Kicsordult a könynyem...” Nemcsak szépséget, elégedettséget, „babérokat” hoztak az évek Demeter Györgynek. A finom lisztpor is megtette a magáét. Tavaly kezdett először köhögni. Azelőtt -soha. Most is táppénzen van, szédül, gyengének érzi magát. Tüdőtágulást állapított meg az orvos. Az idegorvos legszívesebben eltanácsolná a sütőüzémből, amíg nem késő Sokat van most egyedül, s azon töpreng, hogy is lesz á pékszakma utánpótlása. Aki-} két az ötvenes években neveltek, azok egy része megmaradt a szakmában. Jóné- hányan elpártoltak. De az újabbak, a fiatalabbak is alig maradnak és kevés szakmai gyakorlattal jönnek ki az iskolából. Nem bennük van a hiba, — magyarázza. Jobban meg kellene ismertetni velük a mesterséget, odahelyezni őket az idősebb szakik mellé... S gondolatban újra veti a kenyeret, süti a ropogós kiflit. Páll Géza u II Q O O © o
