Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 20. VÁL TO ZÓ, Sulyánbokori utcarészlet. Hazafelé. Egészségház Nagydoboson. ÖREGECSKE ES CSALÁDJA Mindennap fényes a ház A bátyú Húszesztendős volt, amikor Csiktapolcáról Tiszavasvári- ba szakadt. Bizonytalan élet romokból álló útjelzői között tántorgott 45-ben a legény, akit Lajos Józsefnek hívtak. Csomagja, batyuja nem volt nagy. de annál nehezebb. A szomorúságot hordozta benne. Szüleit a németek elvitték, otthona nem volt, s a még alig felnőtt mind jobban érezte: szeretet nélkül nem megy. így tette le súlyos terhét Ti. szavasváriban, hogy nekiveselkedjék valami újnak és jónak. Mária Horváth Mária megtetszett Lajos Józsefnek. Parasztszülők gyermeke volt, takaros lány aki mellett a fiú írt talált a fájdalmára. S a szülők is fiúkként fogadták. Jó munkás, erős legény volt, szemében is mind gyakrabban villant meg a jókedv. Persze Mária volt az ok, aki huszonnyolc esztendővel ezelőtt lett a felesége. Ott maradtak az öregeknél, s Lajos József újra mondhatta valakinek, hogy mama. A dolgos anyós a fiatalasszony, a belészáilt béke, a sokmindenre tanító após — vagy inkább apa —, széppé tették az életét. Talált újra családot, ahol öröme és gondja mindenkié lett, a feszítő ereje elemi erővel szolgálta az övéit... öregecske öregecske — így hívják az Alkaloidában. Mert amint nősült, úgy került rögvest ide. Mondják is tréfálkozva, huszonnyolc év óta Lajosnak két felesége van: Mária asz- szony és a gyár. Jó szakmunkás, példamutató. Szorgalma is, hűsége is. öregecske a törzshöz tartozik. Volt ő itt menő focista, de az igazi hírnevet a munkájával szerezte. Nem ismeri a lehetetlent, a „nem” szó nála ritka vendég. Az ötvenegy év nem látszik rajta, s a huncut szemnél csak annyi a változás, hogy néhány szarkalább ad neki keretet. Munkás lett belőle, mégpedig igazi, bár otthon a kertben, az anyós háztájijában még szerszámot fog. De ez neki a levezetés, a foci helyetti testedzés, a vegyi üzem után a friss levegő. Lelkében régen nem paraszt már. után éppúgy mint a vereséget követően asztal mellé ült a csapat. S bár Mária asszony hűséges szurkoló is volt, néha csak megkerülte az asszonyi éberséget József. Ilyenkor a mama enyhítgette a dolgokat. Mert hát özvegy Horváth Istvánná sehogyan sem tudott anyóssá válni. Mama volt ő, aki sok-sok évtized bölcsességével jól tudta: a Jóska remek fiú, és ahogy múlik az idő, úgy rázódik össze minden. És nem is lett másként. Tudta azt Lajos József, hogy a fiúk csak úgy lesznek emberré, ha az ő példája otthon is állandó. Szépen rendeződtek a dolgok, az otthoni teendőkben is megegyeztek szépen. s mert minden a megértés jegyében fogant, arányosan oszlottak el a terhek. Nagyszülők Egy szép napon aztán János fiú közölte, hogy megnősül. Éva volt a jelölt. Ismerték, s Lajosék tudták, jó házasság lesz ebből. Azt is természetes nek vették, hogy Jánosék már nem a régi parasztházban maradtak, hamm OTP-s lakást vettek. Tehették, mert a fiú, aki szintén az Alkaloidában dolgozik, éppolyan, mint az apja. Pontos és becsületes, s a fiatalkori váll- rángatásokat kinőve ő is elfelejtette a „majd” és „nem” szócskákat. A fiataloknak két gyermekük van, s öregecske nagyapa lett. Mária asszony délben, amikor van egy fél óra ebédkor, kiszalad a telepre és megnézi őket. Vasárnap ők mennek a régi házba. Mert a Lajosok, összetartanak. Különben semmi érdekes nincs ebben. Mária és öregecske csak visszakapják, amit adtak. És Mamóka, aki már déd- mama, talán mindőjüknél jobban látja, mint kapcsolódik láncszemként egymáshoz ez a szép embersor. Maradiság? Lajos József, akit beszélgetésünk kényszerített arra, hogy így sorba szedje a családot, közben elmélkedik. Arról, hogy miért mondják néha az ő elveire, hogy maradi. Mert tiszteletet követelt? Mert a szeretet okos szigorral párosult? Mert a hűséget otthon és a gyárban életelvnek tekinti? Mert a kötelességteljesítésben nem ismerte gyermekeivel szemben sem a pardont? Nos, ha mondják is, ő hiszi, hogy így a jó. Mária asszonnyal ők ezt adták a fiúknak hozományként. És ahogy látja. János is ezt vallja, s így nőnek az unokák is. Mert lehet más lakás, más életforma, lehet más bútor vagy szórakozási igény, ezek fölé nő mindig a család példája. „Sokan azt mondják: majd a pedagógus megneveli a gyerekeket. Én ezt nem vallom. Otthon kell megadni mindazt, amitől igaz emberré válik a gyerek" — így Lajos József. Szerelem — Lehet, hogy túl őszinte vagyok, de nem szoktam mellébeszélni. Ha arra kiváncsi, hogy 28 év után, hogy él együtt férj és feleség, hát elmondom. Nos, én nemcsak tisztelem a feleségem. Nem arról van szó, hogy összeszoktunk, és így is jó. Én ma is szerelmes vagyok belé. Nem szégyellem. Szép, tiszta, derűs negyvennégy éves asszony, aki mellett nem érzem soha, hogy már 51 vagyok. Nincsen ennek titka. A házasság nem lehet tréfadolog. Az indulásnál is jól meg kell fontolni, s őrizni kell a családban a szé pet, s akkor sosem válik megszokottá a feleség. Talán ez is egy ok azok között, amelyektől nálunk mindennap fényes a ház. ★ Mama, Mária, öregecske, János, Jóska, István, a két unoka. S szeretettel várják azt, akit majd Jóska hoz a házhoz. Bürget Lajos Nagykállóban művelődési ház épült. János, József, István Három a fiú. Ök voltak mindig az élet értelme. László nem kergetett rózsaszín álmokat, de a fiúknak igen sokat szánt. Nem házat, telket, nem vagyont. Tudta ő, hogy ennél sokkal nagyobb kincset tud adni nekik. Emberséget, szorgalmat, kitartást, és ami minden fölött van az ő szótárukban: szeretet. „Ezt kaptam otthon egykor szüleimtől. Ezzel fogadtak be új ma- mámék. Ez tartott meg embernek. Tudom, ennél többet nem adhatok”. így lett János gépipari szakmunkás, Jóska gépszerelő, István pedig a Kossuthban iskolás. Mert a szeretet csak úgy ér valamit, ha mellette ott a munka, mint a tisztesség. Lajosék így vallják. Nincs is panasz, hogy a gyermekek így, meg úgy. A család nem szakad szét, s Öre- gecskémet bármiről is faggatja az ember, percek alatt meredek ívvel kanyarodik vissza kis közösségükhöz. Koccanások Mindez szép, de ki hinné el. hogy Lajosék sosem koccantak. Amikor még a foci ment, hát bizony a győzelem ajnai Károly, vagy B ahogy egész Porcsalma hívja Karcsi, egyszerűségéről, közvetlenségéről, szókimondásáról ismert a faluban. Munkahelyén, a Nyíregyházi Konzervgyár telepén az a legfőbb ismertetőjele, hogy vezetői stílusa is ilyen egyszerű, mindenkihez megtalálja a jó munkakaposolat legrövidebb útját. Akik ennél is többet tudnak róla. arról ismerik, hogy megszálottja az újabb és újabb ismeretek szerzésének, egyik iskolát a másik után végzi. A vékony emberekre jellemző mozgékonysággal, energikussággal, nagy temperamentummal beszél, szavait széles gesztusokkal kíséri, s csak olyankor csendesebb, mélázóbb, amikor évtizedeket kanyarodik vissza a múltba, egész életét befolyásoló gyermekkori emlékeit idézi. — Jól emlékszem apámra, pedig még csak kilencéves voltam, amikor meghalt szegény. Még most is előttem van. ahogy esténként magához intett minket a testvéremmel, s azt mondta: ha csak tölcsérrel nem kell az eszet a fejetekbe tölteni, tanuljatok. Ö tanított arra is, hogy nem az az érték, amit pénzért meg lehet vásárolni. Ügy fejezte ki, hogy az, amit az ember mindig magával vihet. Vagyis az esze. — Persze értelmezhettem akárhogy apám szavait, ha tízéves koromban már egész nyáron arattam. Ma el se hinnék a fiatalok, hogy mennyit bír egy kis suhanc. Anyám megtett mindent, amit lehetett, hogy könnyebb legyen az életünk, mint az övék volt. Mégis kellett a pénz, dolgozni kezdtem. Itt a faluban, nagybátyámnál, meg más családi gazdaságokban. Később, ahogy megalakult az 1-es típusú csoport, megszervezték az első ezüstkalászos tanfolyamot. Én voltam tán a legfiatalabb köztük. — így kezdődött a továbbtanulás, amit a mai napig sem untam meg. Először egy gyors képzésre küldtek el Hajdúdo- rogra. Mezőgazdasági szakiskolát végeztem. Mint falusi gyereket elsősorban a kertészet. a gyümölcsös érdekelt. Bámultam, hogyan alakítják ki metszőollóval a fa koronáját termőre. És örültem, hogy elmehettem egy bentlakásos tanfolyamra Kecskemétre, ahol rövidített idő alatt kertészeti szakiskolát végeztem el. — A következő időkről nem Beteglátogatás. (Hammel József felvételei) Dohányszüret géppel. O t> <»' „Azért a O _ * ° o c, s 0 .©
