Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-19 / 196. szám
1976. augusztus 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Emberi viszonyok MEGTÖRTÉNIK, HOGY FELÉPÍTENEK EGY GYÁRAT, létrehoznak egy új ipartelepet, amelynek ösz- szes berendezését, technológiáját, termékszerkezetét, anyagellátását, sőt piacait is előre megszervezik de az csak utólag derül ki, hogy a majdan benne dolgozó emberek milyen életviszonyok között fognak élni. Például az, hogy milyen összetételű családokról van szó? Hány iskolai osztály, óvodai és bölcsődei férőhely, lakás, üzlet, milyen tömegű közlekedési eszköz szükséges számukra? Később jelentkeznek konkrétan a kulturális szükségletek is. a pihenés, a szabad idő eltöltésének igényei, a kormegoszlásból eredő különleges problémák. Sőt, nemcsak a gyáron, az ipartelepen kívüli társadalmiemberi viszonyok és a belőlük fakadó szükségletek mutatkoznak meg nyilvánvalóbban, hanem a gyáron belüliek is. Például az, hogy milyen szakképzettségű a munkaerő, milyen utánkép- zés, vagy továbbképzés szükséges számukra: az emberi várakozások miként egyeztethetők össze a tényleges üzemi igényekkel és lehetőségekkel; vagy például a későbbiekben a gyár melyik rétegéből, honnan reméli munkaerőutánpótlását. Űj gyár, ipartelep létesítése esetén viszonylag könnyebben tervezhető a társadalmi-emberi viszonyok fejlesztése, hiszen a régi településeken — jól vagy rosszul —, de mindenesetre már kialakultak és megrögződtek ezek a viszonyok. Befolyásolásuk tehát nehezebb. Ráadásul a konkrét emberi-társadalmi viszonyok számos olyan ösz- szefüggést hordoznak, amelyek részint függetlenek a munkahelytől és hozzáférhetetlenek, részint a lakóhelytől függetlenek és az üzemből nézve áttekinthetetlenek. Hiszen például százezrével vannak az országban bejáró munkások, akik sokszor meglehetősen nagy távolságból ingáznak a munkahely és a lakóhely között, s az egyik környezet alig képes befolyásolni a másikat. Mindezekből az következik, hogy amíg az anyagi termelés folyamatai egységesen és átfogóan tervezhetők és jól követhetők, addig a társadalmi — és életviszonyok céltudatos fejlesztése az összefüggések szélesebb körének ismeretét és elemzését követelik meg. ÁM HA JELENLEG MÉG NEM IS LEHETSÉGES a társadalmi-emberi viszonyok olyan konkrétságú tervezése, mint a gazdaságitermelési feladatoké, az utóbbi években egyre nagyobb figyelem fordul irányukba és egyre több tapasztalat gyűlik össze ezen a téren is. Amikor például egy gyár tervet készít arra, hogy miként és milyen ütemben szűnteti meg a nehéz fizikai munkát és gé. pesíti, vagy amikor a termelési folyamat ésszerűbb szervezésével iktatja ki a monoton, a munkás számára érdektelen, állandóan ismétlődő fázisokat, akkor már ugyanazon dolgot, tehát a termelést, az emberi viszonyok irányából közelítette meg. Amikor egy termelőszövetkezet gondosan tanulmányozza a kor- összetételből eredő demográfiai folyamatokat, vagyis átgondolja, hogy tagjai milyen ütemben érik el a nyugdíjkorhatárt, s mi történik azután velük, a fiatalok pedig milyen ütemben lépnek munkába és hogyan illeszthetők be az üzemi szerkezetbe a majdani szükségleteknek és képzett, ségüknek megfelelően, akkor voltaképpen társadalmi tervezéssel foglalkozik — még akkor is ha a termelés felől közelíti is meg a kérdést. Amikor egy intézet azt vizsgálja, hogy pályakezdő fiatal szakemberei miként tudnak beilleszkedni és milyen szerepekhez jutnak, akkor voltaképpen az egész intézet fejlődésére kiható emberi tényezőket vizsgál és tervez meg jobban. Ugyanúgy, ahogy egy település közigazgatási vezetői például kulturális és szabad idő létesítmények tervezésével az adott helység lakosságának művelődését, szellemi fejlődését is elősegíthetik. A TÁRSADALMI TERVEZÉSNEK ezek az elemei természetesen nem új dolgok. Ami új, inkább a megkülönböztetett figyelem, amelyet különösen a XI. kongresszus határozatai szentelnek a szocialista társadalmi-emberi viszonyok jövőbeli fejlesztésének. Ami pedig a gyakorlati és módszertani oldalról új, az a követelmény, hogy egy üzem, vállalat, tsz, vagy egy lakóterület irányítói az emberi viszonyok alakulásának szemszögéből nézve, tehát valamennyi fontos összefüggést felismerve legyenek képesek tervezni e viszonyok fejlesztését. Minthogy tervezési gyakorlatunk az eddigiekben főként az anyagi-technikai feltételek megteremtésével foglalkozott, a szélesebb értelmezésű társadalmi tervezés készségei, módszerei nem alakultak ki egységesen mindenütt. Hiszen a korábbi fejlődési szakaszban a „miből élünk” kérdései még szükségképpen gyakran háttérbe hagyták a „hogyan élünk?” problémáit. Most pedig a „hogyan élünk” úgy kerüli előtérbe, hogy gazdaság- fejlesztésünk szocialista céljai társadalmi követelmények formájában is konkrétabban megfogalmazódtak. Szemlélet — módszerváltozás ez — akárhogy is nézzük. Lecke, amelynek megtanulása és megoldása mindnyájunk feladata. R. L. A vásárosnaményi forgácslapgyár rekonstrukciója során üj, nagy teljesítményű présbe rendezés is készül. A képen: a hatalmas berendezés alapozási munkáit végzik. (Hammel József felvétele) Négykilométernyi konveiorpálya — Háromszor ünnepeltük meg az újévet — először az óránk szerinti éjfélkor, a cseljabinszki idő szerint. Aztán éjjel kettőkor a moszkvai idő szerint, végül hajnali négykor elénekeltük mi, magyarok a Himnuszt. Ekkor volt vége az 1975-ös esztendőnek itthon, Magyarországon. Szakáts Csaba mosolyog az élmény felidézésekor, szívesen emlékszik vissza az első cseljabinszki szilveszterre, amelyen négy magyar mérnök és több szovjet barátjuk vett részt a távoli városban. — Tavaly júliusban utaztunk ki, akkor kezdődött a nagy munka: egy keréktárcsákat gyártó üzembe festősorokat és konvejorokat építünk. A HAFE négy szakembert küldött ki a szerelés vezetésére, én magam a tizenhárom konvejorpálya szerelését irányítom. Itthon, a nyíregyházi gyáregységben gyártástechnológusként dolgoztam már éveken át. Persze a szerelés új volt számomra, és bizony nem is könnyű dolog... Felelősségteljes munka Nagy a felelősség a Csel- jabinszkban dolgozó magyar mérnökök vállán: ők irányítják a Szovjetunió első ilyen festősorának és nagy kon- vejorainak szerelését. Rajtuk múlik elsősorban, hogy milyen lesz a vélemény a HAFE gyártmányáról, munkájáról. Ha jó munkát végeznek, kifogástalanul dolgozik a festőüzem, akkor bizonyára több szovjet megrendelés is követi a mostanit. Nyíregyházáról az Urál túlsó oldalára — Azt hiszem, nem lesz probléma — az első festősort egy konvejorpályával július végén üzembe helyeztük! Ezt követi a második sor és a tizenkét pálya. Jövő év végén fejezzük be a munkát). A 27 éves mérnök szabadságát töltötte itthon, beszélgetésünkre így kerülhetett sor. Évente általában egy hónapot tölthetnek szabadságon a kint dolgozó magyarok. Két részletben veszik ki — így gyakrabban vannak itthon, másrészt a munka sem sínyli meg. — Cseljabinszk az Urál ázsiai oldalán fekvő milliós nagyváros, hatalmas ipari központ. Az időjárás szibériai: a télen általában harminc fok körüli hideg volt, de februárban pár hétig mínusz negyven alatt állt a hőmérő szála... Ha a csarnokból ki kellett lépni, a kesztyűt az arcunkra szorítva futottunk... ran találkozunk velük, esténként, hétvégeken. Minden szombat szabad az üzemben — az egyik hétvégen például átjöttünk Európába. Elmentünk a közeli Zlotausztba, ahol egy kőoszlop keleti oldalán az áll: Ázsia, a nyugatin: Európa... Anyagilag sem szenvednek hiányt a Cseljabinszkban dolgozó HAFE-szakemberek: havi 270 rubelt kapnak, ami szép summa... Itthon pedig a vállalat folyósítja családjuknak a fizetésüket. A cseljabinszki gyárban igen jól érzik magukat, teljes egyetértésben dolgoznak a szovjet munkásokkal. A gyár igyekszik programokat is szervezni: egy hetet tölthettek például a magyarok a „közeli” üzemi üdülőben — száz kilo méterre a várostól. // KX—5\4" r,Átjöttünk Európába... // — A gimnázium óta sokat felejtettem az oroszból, de most akarva-akaratlan megtanulok. A tolmácsot nem lehet minden pillanatban igénybe venni,, meg aztán sokkal könnyebb is, ha beszéljük a nyelvet. Sok barátot és ismerőst szereztünk mindannyian — munkatársaink közül, meg az ottani műszaki egyetemről. GyakMenyasszonytánc M ég a lakodalmi hangu- gulatot nem egészen kipihenve, kissé rózsaszín felhőkkel a feje fölött állított be a szerkesztőségbe a legutóbbi napko. rí lagzi egyik részvevője. Kezében kockáslapra írt „szűk szavú” tudósítást szorongatott, azzal: nagyon szeretné, ha megírnánk Kovács József és Molnár Vera tsz-tagok lakodalmát, akiket ugyancsak szép ajándékokkal halmozott el a két nagyapa, Obsitos György és Kovács bácsi. Vendégünk sehogyan sem akarta megérteni, ez mind szép, örvendünk, sőt gratulálunk, de végtére is mindennapos dolog. Any- nyira családi esemény, hogy az újságban minden lagzival mégsem foglalkozhatunk. Fejét csóválva búcsúzott a lagzi „reklámfőnöke”, végső esélyre számítva, itt hagyta a lakodalomról írt néhány sorát. S amikor már vendégünk rég távoljárt, s épp „irattározni” akartam az öreg papírkosárba a kockás lapot, megakadt a szemem a következő mondatfoszlányon : „.. .a fiatalok igen megalapozhatják a jövőjüket az 50 ezer forintból. ami a menyasz: szonytáncból összejött.. M égis „bekéreszkedett” az újságba a napkori lagzi krónikája, ahol egy Trabant Speciál árát, gépkocsira valót táncoltak össze... Vajon az örömszülők és az örömnagyszülők, Obsitos és Kovács bácsi, néni látott-e ennyi pénzt élete során...? (Pg) — Szabad időmben gyakran járok jégkorongmeccsekre. Itthon nem is nagyon ismertem ezt a sportot, most már nagy rajongója vagyok Elsőosztályú csapata van a városnak, sőt, a gyárnak is van pályája, csapata. Egyszer beöltöztettek bennünket is, hadd próbáljuk ki... Mondanom sem kell, hogy a munkatársainknak nagy örömet szerzett csetlés-botlásunk a jégen... Nagyszerű operája, színháza van Cseljabinszk nak. s ha nincs egyéb szórakozás, bekapcsolom a tévét. Szállodában lakunk, mindenünk megvan... Sok-sok érdekes élményről esett szó beszélgetésünk során, a moszkvai napokról, amit odautazáskor eltöltenek minden alkalommal, az uráli nagyváros magyar szemmel elképesztő méreteiről, a csodálatos vidékről. De újra és újra visszatért a „KX—5/4” típusú konvejor, amely a lelke a készülő festőüzemnek, s amelynek gondját a fiatal magyar szakember viseli immár egy év óta — és még további másfél évig. Sok múlik a munkáján, lelkiismeretességén : hogy 1978-tól a tizenhárom, összesen négy kilométer hosszú pályán akadálytalanul fussanak a festőkádakhoz a keréktárcsák, s újabb jó magyar munkát dicsérhessenek a határoktól négyezer kilométerre. Tarnavölgyi György Kulcsátadás novemberben Épülnek a „szupergarzonok" Gyors ütemben halad Nyíregyházáft a Bessenyei téren az albérlők házának építése. A SZÁÉV 180 szakmunkása fáradozik azon, hogy a tervezett idei december 15-i átadási határidőt szeptember 30- ra előre hozzák. Horváth István építésvezető elmondta: a szocialista brigádok vállalása teszi lehetővé a két és fél hónapos határidő-módosítást. Jelenleg befejezéshez közelednek a kőműves- munkák, kezdődik a központi fűtés szerelése, az üvegezés, festés és most már az úgynevezett szakszerelőipari részlegek is bekapcsolódnak az építésbe. Az asztalosok pedig most a nyüászáró szerkezeteket készítik. Az itt épülő 79 tanácsi értékesítésű bérlakás a minigarzon továbbfejlesztett változata. Egyszobás, főzőfülkés, fürdőszoba és előszoba tartozik hozzá. A nyíregyháziak szótárában kitörölhetetlenül az „albérlők háza” elnevezést kapta az épület, bár bérlakások lesznek benne. A tervek szerint november közepén vehetik birtokukba a lakók a tetszetős, modem épületet. (t. k.) V r • r r Jo ivóvíz — határidő előtt Méltó módon ünnepli az alkotmányt a SZAVI- CSAV építési üzeme. Két és fél millió forint értékben elkészült augusztus 20. tiszteletére Márokpa- piban a négy és fél kilométer hosszú községi vízhálózat. így az eredeti határidő előtt ma már vizet szolgáltat a lakosságnak a vízmű vállalat. A Gacsály—Császló vízhálózat és távvezeték építésének értéke közel öt millió forint. Ezt a munkát négy hónappal rövi- debb idő alatt fejezték be, mint tervezték. így a mezőgazdasági termelőszövetkezet vízellátó berendezésének segítségével ugyancsak mától jó minőségű ivóvízhez jutott a lakosság. Régen várják már a nyírbátoriak az új strandfürdő átadását. A Szabolcs-Szatmár Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat befejezte az egymillió forintos hideg-meleg vízellátási és a csurga- lékelvezetési munkákat, nagyot lépve előre a strand teljes átadásáig.
