Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 20. Tanácskozik a republikánusok konvenciója Nőttek Ford jelölési esélyei Önvédelem R hodesiában nincs más megoldás, csak a fegyveres harc. Abel Muzorewa püspök, az Af­rikai Nemzeti Tanács úgy­nevezett mérsékelt szárnyá­nak vezetője foglalt így ál­lást New York-i sajtóérte-1 kézi étén. Kétségtelen, hogy a Smith-rezsimmel ma már mindenfajta tárgyalás ele­ve kudarcra van ítélve. A maroknyi fehér telepes az ország lakosságának alig öt százaléka — a legelemibb szabadságjogokat is megta­gadja a többségben lévő színesbőrűektől. Ezzel azonban nem elégszik meg: az apartheid, a faji megkü­lönböztetés politikáját az ország határain túl is meg­próbálja érvényre juttatni. A szerdai Morning Star feltűnő tálalásban, első ol­dalán nagyszabású leleplező cikket közölt arról, hogy nemrég Mozambikbam mi­lyen vérengzést hajtottak végre Smith martalócai. A határtól 40 kilométerre — szemtanúk állítása szerint — rátörtek egy helységre. FRELIMO-katonákna'k ál­cázva közelítették meg a községet, majd géppuskák­ból és automata fegyverek­ből tüzet nyitva legalább hatszáz embert halomra gyilkoltak. Muzorewa püspök azt is kifogásolta, hogy Rhodesia külföldön nyíltan zsoldoso­kat toboroz. A többi között az Egyesült Államokban is megjelentek toborzói. Sokan azzal vádolják a rhodesiai többségi uralo­mért küzdő Afrikai Nemze­ti Tanácsot, hogy fehérelle­nes. Muzorewa püspök eré­lyesen visszautasította ezt a vádat. Józan ésszel nehéz is elhitetni, hogy a színes­bőrű többség faji alapon hirdette meg szabadsághar­cát. Csupán jogait: emberi és szabadságjogait szeretné kivívni, nem többet és nem kevesebbet, mint amennyit az ENSZ korábban hozott határozatai számára köve­telnek. Smith és kisebbségi re­zsimé azonban minderről egyelőre hallani sem akar. Akárcsak a dél-afrikai Vorster, a rhodesiai telepe­sek vezére sem hajlandó emberszámba venni az afri­kai őslakosságot. A faj üldö­zés utolsó bástyái ellen hir­detett harc tehát nem más, mint jogos önvédelem. A többség küzdelme a marok­nyi elnyomóval szemben, az emberi létért, a szabad, független jövőért. Ford elnök egy ügyrendi kérdésben megkapta a repub­likánus pártkongresszus kül­döttei többségének támogatá­sát. Ezzel bizonyosnak lát­szik jelölése tisztére a szer­dai, döntő szavazáson. A Kansas Cityben ülésező kongresszuson, közép-európai idő szerint szerdán hajnalban Ronald Reagan hívei javas­latot terjesztettek be: köte­lezzék Fordot alelnökjelöltje megnevezésére még az elnök- jelölés kérdésében döntő sza­vazás előtt. A javaslatról rendezett sza­A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának keddi üléséről szerdán kiadott köz­leményben felhívja a figyel­met a reakciós erők arra irá­nyuló törekvésére, hogy „nagykoalíciót” hozzanak lét­re a szocialisták és a jobb­oldali pártok bevonásával. A PB véleménye szerint „nincs kétség afelől, hogy a szocialista párt jobbfelé ori­Szerdám két ülést tartott a genfi leszerelési bizottság de­legátusaiból korábban ala-» kult munkacsoport. A hiva­talos tanácskozás közti időt kihasználva, ez a munkacso­port arra kapott megbízást, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok Lima—24 Sima leszállás A Luna—24 szovjet auto­matikus űrállomás szerdán moszkvai idős szerint 9 óra 36 perckor sima leszállást haj­tott végre a Hold felszínén a Válságok-tengere délkeleti körzetében, amelynek koordi­nátái: az északi szélesség 12 fok 45 perce és a keléti hosz- szúság 62 fok 12 perce. Az űrállomás augusztus vazásban a Ford-tábor ötven- nel több szavazatot szerzett a szükséges minimumnál. Ezzel nemcsak Reagánék ügyren­di javaslatát utasították el, hanem egyértelművé vált, hogy a kongresszusi küldöt­tek többsége Garald Ford elnökjelöltségét támogatja. Erről középerópai idő szerint csütörtökre virradó éjjel sza­vaznak, de általános a véle­mény, hogy máris eldőlt a küzdelem Gerald Ford és a republikánus párt jobbszár­nyának eLnökjelöltje, Ronald Reagan között. Portugália: Közeledés a jobboldalhoz? A környezeti hadviselés betiltásáról által a entálódik, jóllehet baloldali kijelentéseket hangoztat”. A PKP jellegzetesnek tartja a jobboldali pártoknak azt a támogatását, amelyet Soares kormányának adtak és „hall­gatólagos megállapodást” lát a dologban. A közlemény leszögezi: a PKP harcolni fog az egypár- ti szocialista kormány min­denfajta munkásellenes, nép­ellenes intézkedése ellen. környezeti hadviselés betiltá­sáról közösen előterjesztett konvenciótervezet végleges szövegét kidolgozza. A délelőtti és délutáni nem hivatalos tanácskozáson esz­mecserét folytattak a szöveg­tervezet cikkelyeiről. a Holdon 14-én tért holdkörüli körala­kú pályára. Az űrállomás leszálásának biztosítására a Hold kiszá­mított térségében szerdán moszkvai idő szerint 9 óra 30 perckor kapcsolták be a fékező hajtóművet. A Luna— 24 irányítással ereszkedett le és sima leszállást hajtott vég­re a kiszámított körzetben. Szeberényi Lehel i4 rém REGtNY 22. Elhaladtak egy szalmaha­jas házikó mellett. Bespalet- tázott parányi ablaka, s a ki­száradt diófa gyomverte ud­varán, melynek csontvázágai feketén rajzolódtak a csilla­gos égboltra, temetői fuvalla­tokat bocsátottak az útra. Hű­vös kapualjak és pinceabla­kok lehelnek ily kúszva-lopa- kodva a járókelőkre. — No, itt lakik egy boszor­kány — súgta Anyicska, és derű fénylett a szavában. Akár egy idegenvezetőnek, ki mindazzal a kuriózummal szolgál, amit az idelátogató vár. Hűvös volt, Lonci összeráz­kódott. Anyicska mondta a bédek­kert: — Száz macskája van, s éjfélkor emberi hangon sír­nak a diófa ágain... Lonci csaknem elhitte. Eb­ben a leselkedő sötétben. Eb­ben az alattomos csendben. Az élet tán szekrényekbe bujt és ágyak alá. Tán nincs is élet. Mint az üveghegyek közt, melyek visszdzengik hátborzongatón a holt pusz­taság csendjét... Zengett az utca. Szaporán kopogott a négy cipősarok. A nagybőgőt a hirtelen tá­madt szél közelebb fújta. Vagy ők kerültek közelebb. A kanyarnál eléjük ömlött a muzsika. És négy árnyék, mint a kőre öntött olaj, egy távoli lámpa idáig vergődött fénytócsájába mosódva. Zsabkáék vigyorogtak a szemük közé. Elállták az utat. Ki ismeri a rémület termé­szetét? Azt a zárlatot az agy­ban, a szívben, az idegekben, az izmokban, a keringő vér­ben? Egy pillanatig. Hogy a következő pillanat a gondo­lattöredékek zsúfoltságával rontson a bénult érzékekre, midőn a kilátástalanság sö­tétjén már a lehetőségek és apró remények is átcikáznak. A lányok fogták egymás kezét; a rémület izzásában összeforrott ujjak szétfejthe- tetlenségével. Az emlékek há­lója még rezgett Göndör Lidi legendájától, rémlátásukat minden bizonnyal felnövesz­tette. Mert talán az a lámpa se volt olyan nagyon messze, amelyik fénytócsáját ide csor­gatta, alig tíz-húsz lépés. És az a muzsika is közelebb volt sokkal, mert már emberi hangok is vegyültek közé. A mulatság általános zsivajából egyes szavakat is ki lehetett venni. — Mit akartok? — kérdez­te Anyicska, s hangja meg- csuklott. Kérdeznie kellett, nem te­hetett mást. Tudta, hiába is kiáltana, nem hallja meg sen­ki amott a zsivajgásban. Vagy emitt a házak kihunyt ablakai s betett kapu mögött; s ez legkevésbé sem volt az értelem szava, inkább az ijedtségét, mely csak addig lát, ameddig érzékel: a sötét­lő, néma falakig. Menekülést se látott a ka­puk felé, melyekbe belelátta a reteszt is, s visszafelé is annyit kellene futni, hogy az is reménytelennék tűnt. Valami kis remény mégis ott hunyorgott tudata legmé­lyén: a közeli hangok ide­nyúló szalmaszála megcsil­lantotta a menedéket. — Gyere táncolni — lépett Ainyicskához a vigyorgó Zsabka, és megragadta kar­ját. Lonci behunyta szemét. Szeszgőzös lehelet csapott ar­cába. A ragyaverte pimasz ábrázat oly közel jött hozzá, mint egy kinagyított kráte- res holdtáj, amely elfoglalja az egész látómezőt. És a le­hunyt pillák mögött nem tu­dott csak egyre gondolni, gör­csösen és szüntelen. A kato­nára — Tetszel nekem — röhö­gött Zsabka. Magához rántot­ta a lányt, és esett neki a szájának. (Folytatjuk) Bécsi szeletek A ranyló búzamezőket, aratógépek és embe­rek vonásait visszük magunkkal itthonról úti­poggyászunkon kívül a szomszédos Ausztriába. S lám, alig kilométernyire tá­volodva a hegyeshalmi ha­tárátkelőhelytől hasonló kép fogadja az érkezőket. Nickelsdorf, az osztrák határállomás a nézelődésé. Megszemléljük a nyugati márkájú autókat, s megcso­dáljuk a határvendéglő ára­it. Szó szerint, mert erre bő­van akad okunk. Hat schi- lingért árulják tölcsérfagyi­jukat s még az étvágya is tovaszáll az idegennek a menüsor áraira pillantva. ★ Hosszú sugárút vezeti az utast a főváros centrumába. Oldalról benyíló utcák, ne­veiket időnk sincs megje­gyeznünk, suhan tovább az autóbusz. A belső kőrúthoz érünk. Gyűrűként veszi kör­be a belvárost, egyirányú a közlekedése, gyorsan halad az előttünk lévő kocsisor. Vajon mi izgatja Bécset? Erre keresem a választ, amikor az újságárus csodál­kozó tekintetével kísérve válogatok a pavilon újság­jaiból, napilapjaiból. Az olimpiai hangulat itt is utol­ér. A Sport und Toto dr. Rudolf Dollinger lövészet­ben nyert bronzérméről, . a sportoló teljesítményéről áradozik. Megértem a pate- tikus szavakat, minden érem reménye nélkül vágtak neki az osztrák olimpikonok az óceánnak. A Neue Kronen Zeitung háromhasábnyi címlapfotóján a hatalmas erdőtűzről tudósítja olvasóit. Három oldallal beljebb a helyszínről keltezett riport sorai olvashatók. A fotók drámaiak és megrázóak. Olimpia, erdő- és gabona­tűz, s az egyre bágyasztóbb kánikula. Ez érdekli, érinti hát Bécset a napokban ... ★ Bécs építkezik. Néhány esztendeje nagy terveket szőnek az osztrák főváros vezetői. A Duna túlpartjára „mini Genfet” terveznek ab­ban a reményben, hogy az ultramodern épületcsodák látványa majd Bécsbe vonz­za az ENSZ néhány szerve­zetét. A nagy beruházások egyik állomása a metróépítés. Bé­cset megjárt útitársainkat hallva s a jelenlegi állapo­tát látva hamar kiderül, a mi pesti metróépítőink sportnyelven szólva, lekö­rözték bécsi kollégáikat. Két és fél éve folynak a föld­munkák. A belváros eköz­ben csatatér látványát idézi, s a gépjárművezetőknek is elég eligazodni a táblák, irányító jelzések dzsungel- jében. Ez annál is nehezebb, hiszen valamennyin csupán egy szó áll: Umleitung!, az­az elterelés. ★ Az időpont déli 12 óra, a helyszín: a Schönbrunn. Időnk sem marad a hatás keltette csodálkozás kinyil­vánítására. Röpke perc, két mondat a látnivalókról, a többit már flamandul, vagy angolul hallom csak vissza. Mert a Mária Terézia épít­tette palota első szintjét megtekinteni akaró idegene­ket percenként indítják út­jukra. Elég csak 20 másod- percnyi késlekedés, már hosszú sor tömörül össze, egybefolynak a csoportok s bábeli a hangzavar. Mintha versenyen lennénk. A „táv” pedig 45 színpompás terem, szebbnél szebb szoba, arany­nyal ékesített belsőkkel, bú­torokkal, a XVIII. és XIX. század fényűző használati eszközeivel. A monarchia­sárga tapétával körbefutta- tott terem ablakából a ver- sailess-i mintára tervezett parkra nyílik kilátás. Bár sok mindent takarnak a né- zelődők, azért a látvány így is igen szép. A falakon a Habsburg-uralkodók képei. Portrék, arcmások, zsáner­képek. Az utolsó jelentős osztrák császár, Ferenc Jó­zsef hálószobájában járunk. A berendezés korhű, ebben az ágyban halt meg az agg uralkodó — magyarázza ide­genvezetőnk. A 27-es szá­mú szobában tartózkodunk. Magyar vonatkozása, hogy egykori lakója, Nopóleon in­nen adta ki híres győri ki­áltványát nemes őseinkhez. Káprázó szemekkel érünk ki a tűző napfényre. ★ Kirakatok előtt... Né­hány árucikk láttán viszo­nyítás, számolgatás, átváltás nélkül is rosszalló kifejezé­sek az arcokon. A könyves­bolt kirakatánál két könyv címét és árát jegyzem fel magamnak. Bár akár nyolc­vankettőét is felírhatnék no­teszomba. Jelentéktelen ala­kú könyvecske. A figyelem is csupán a borítóoldalon látható ősz fejnek szól. Einstein néz ránk az üveg mögül. Életrajzának kötetét potom 165 schillingért árul­ja a bécsi könyvkereskedő. Még egy cím kerül a jegy­zetfüzetbe. Sigmund Freud Sexuálleben című könyve 246 schillingért kínálja ma­gát. Az áruház bevásárló, szu­permarket méretű süte­ményosztályán egyáltalán nem megvetendő a válasz­ték. Félkilós, kilós előrecso- magolásban sorakoznak a polcon a kenyerek, 7 és fél schillingtől 11-ig. A kostoló ezúttal is elmarad. Augusztus 1-től 10 schil­lingre ugrott a villamosjegy ára — informál bennünket idegenvezetőnk. Számolga­tunk, összeadunk, szorzunk, s megállapítjuk, hogy Nem­zeti Bankunk napi árfolya­mán is 11 forintot adnak ki ezentúl a derék bécsi polgá­rok egy-egy villamosjegyért. Gyalogolunk... A boltok gazdagon felszerelve az áruk különféle választékai­val, lehet válogatni. Főutcá­ról nyíló kisbolt. Az utcán a választék fele. A „turká- lás”, a szemrevételezés itt szinte kötelező. Mert a ke­reskedelem bécsi íratlan törvénye; megszerezni és megtartani a vásárlót, a ve­vőt. Bent a kényelmes, tá­gas, hűvös eladótérben alig egy-két nézelődő. A kiszol­gálás, a vendégfogadás ud­varias, már-már feltűnő. Amit meg kell fizetnie a vásárolni szándékozónak, az a szolgáltatás. Egy üveg Co­lát, vagy sört 4—5 schillin­gért kapni a csemegeboltok­ban. Mindezt ha egy pincér tálcán szolgálja fel, mini­mum a négyszerese. A szol­gáltatások? Másfél-kétezer schilling egy lakás bérleti díja, magasak az egyéb kommunális szolgáltatások árai is. A Práterbe érve hamar szabadulunk a szá­mok bűvöletétől. A Práter-stern elején a ha­talmas óriáskerék — gya­korta a főváros jelképe is. — Félkört megtéve előtűnik a Práter-stadion villanyvi­lágítása és lelátókarélya. Nem messze hatalmas terü­let, a bécsi vásár hagyomá­nyos színhelye. Odább hosz- szú, nyílegyenes sugárút, fa­sorral övezve. A bécsi mun­kásosztály május 1-i ünne­peinek színhelye, s az Oszt­rák Kommunista Párt köz­ponti lapjának, a Volkstim- me-nek fesztiváljait is itt rendezik meg. Legközelebb szeptember 3-án és 4-én... Kalenda Zoltán Kirakatok előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents