Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 1. Kié lesz600 lakás? igénylés, elosztás, válogütps^csere '■ Tetvek, gondok a megyeszékhelyen Ezen a héten hagyta jóvá Nyíregyházán a városi tanács végrehajtó bizottsága a lakáselosztási tervet. 1977. végéig mintegy 600 lakás sorsáról intézkednek a névjegyzékek. Sokan régen várják már ezeket a híreket, hiszen az előző lakáskiutalási és értékesítési névjegyzékek 1974- ben keltek, s ráadásul még néhány kielégítetlen lakásigény ezekből is terhelte a most elosztásra kerülő lakásszámokat. Érdekes „átrétegződés” ment végbe az utóbbi egykét évben a nyíregyházi lakásigénylésekben. Míg korábban a bérlakások iránti kereslet volt nagy, most megfordult a helyzet. Fél év: 1300 újabb igénylő Két adatsor: 1976. január 1-én 846 tanácsi bérlakás, 1812 tanácsi értékesítésű lakásigénylőt, s 2325 egyéb (OTP, lakásszövetkezeti) lakásigénylést tartottak. nyilván. A helyzet 1976. július 1-én: 1139 tanácsi bér-, 2118 tanácsi értékesítésű és 3032 egyéb lakást igénylő adatait tartják nyilván a tanácson. Első látásra is szembeötlő, hogy hat hónap alatt is rendkívül gyors ütemben nőtt a lakásigénylők száma. A tanács vb most a tanácsi bér- és a tanácsi értékesítésű lakások elosztásával foglalkozott. A lehetőségek: 1976- ban várhatóan 229, 1977- ben 333 tanácsi bérlakást oszthatnak el, a tanácsi értékesítésű lakások száma 1976-ban 195, 1977-ben 132 lesz. A tervek: az 562 tanácsi bérlakásból 211-et kap’nak a névjegyzékre felvett nyíregyháziak, 258-at a lebontásra ítélt házakból kiköltöző családok (elsősorban a jövő nagy tömegű lakásépítéseinek helyén lakók), negyvenet az életveszélyes lakásokból kiköltöztetettek, huszonhetet a közületi szervek bérlőkijelölési joggal kapnak, tízet vesznek igénybe házfelügyelői lakás céljára, tizenhat pedig megyei és városi tanácsi vb kerete. A 327 tanácsi értékesítésű lakásból 288-at a névjegyzékek alapján ítélnek oda. Változatlan a korábbi cél: az új lakások 70 százalékát fizikai dolgozók vagy a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók kapják; a lakások 25—40 százalékát fiatal házasok részére kell kiutalni. Javasol a társadalmi bizottság A lakáselosztásban az idén is folytatták a korábbi években kialakult gyakorlatot. A tanácsi lakásügyi csoport mintegy 1200 igénylést adott át a lakásügyi társadalmi bizottságnak. Ez körülbelül fele a bentlévő igényléseknek, de kétszerese az elosztható lakásoknak. A mintegy 1200 család mindegyike (igényjogosultsága alapján) akár holnap megkaphatná a lakást, de rajtuk kívül is sokan vannak olyanok, akik igény- jogosultak, ám pillanatnyi körülményeik alapján nem kerülhettek be a legindokoltabb 1200 közé. Ebben egyébként a lakáselosztással foglalkozó tanácsrendelet alapján a család létszáma az egy főre jutó jövedelem, a jelenlegi lakáslehetőség a döntő. Bekerült a névsorba minden olyan család, akiknek 1971 előtt volt igénylése, és azt az új lakásrendelet megjelenése után megújította. (Csaknem minden ilyen család meg is kapja a lakást.) Szintén bekerültek a 3 vagy több gyermekes családok, akiknek tanácsrendelet biztosítja, hogy két éven belül lakáshoz juthatnak. A lakásüsvi társadalmi bizottság taaiai több hónapi® tartó munkával valamennyi családnál helyszíni tájékozódást végeztek. Ennek eredménye alapján szűkült felére az egyébként teljes létszámban is indokolt lakásigénylők köre, s a több, mint 600 nevet tartalmazó kétféle névjegyzék így került közszemlére május 31-től június 30-ig. Ez idő alatt a széles körű társadalmi kontroll során 216 felszólalás történt, de ezek többségé újabb igénylők névjegyzékre történő felvételével foglalkozott. Mindezek egyeztetése után kerültek az újabb névsorok a városi tanács végrehajtó bizottsága elé. Számos észrevétel hangzott el itt is, hiszen a névjegyzékek kifüggesztése óta a pártós társadalmi szerveknél sokan kérték lakásigénylésük támogatását, és több általános állásfoglalást igénylő kérdés is felvetődött. A vb ülésén elhangzott: a lakásigénylések rendkívül gyors ütemű növekedése miatt sok jogos igénynek nem tudnak eleget tenni. Ebben a helyzetben csak a nyílt, őszinte, a nyilvánosság előtt zajló lakáspolitika oldhatja fel ezt a feszültséget, ami ilyenkor azokban fellép, akik most nem kaphatnak lakást. Javult a lakásügyi csoport munkája is, amelyet nemrégen új munkatársak vettek át. Ennek ellenére tovább kell javítani a munkát, hiszen a nyilvántartások nem frissek (az igénylők többsége nem jelenti be a fontos változásokat sem, személyes kivizsgálásra pedig csak a kiutalások előtt vállalkoznak.) Fontolják a számítógépes nyilvántartás bevezetését is. Számos gondot okoz, hogy nem mindenki kaphat lakást az alacsonyabb szinteken, emiatt sok a panasz és a kért lakáscsere is. Sokan nem számolnak azzal, hogy milyen anyagi terheket ró a családra az új távfűtéses, összkomfortos lakás; főleg az alacsony jövedelmű családok hamar kérik a lakások el- cserélését; mások üzletelnek ilyesmivel. Festés helyett csere? A vb egyébként is foglalkozott a lakáscserékkel, mert olyan szóbeszéd is terjedt a városban, hogy egyesek a néhány éves lakásuk festése helyett inkább cserét kérnek. Ez részben igazolódni látszott az idei névjegyzékben is mert már több Korányi Frigyes utcai, Kun Béla utcai (tehát 3—5 éves) lakást is el akarnak cserélni. A vb állást foglalt: ha nem történt alapvető változás gyermekek születése, szülők odavétele stb.) öt éven belül nem lehet elcserélni a lakást. A már kiírt, az. előzetes névjegyzékben szereplő lakáscseréket is újra megvizsgálják ebből a szempontból. A vb azzal is foglalkozott, hogy az új és a csere folytán megüresedő lakások minél rövidebb ideig legyenek bérlő nélkül. Ebben az esetben nem fizetnek lakbért, a használatbavételi díj megfizetése késik, előfordul az önkényes beköltözés is. Kidolgozzák a gyorsítás rendszerét. Lezárják a jogtalan válogatásokat is. Jelenleg ugyanis jó néhányan vég nélkül válogatnak, nem fogadják el a felajánlott lakásokat. Az állásfoglalás: ha jogos igényt kielégítő lakást ajánlanak fel és ezt az illető nem fogadja el, igénylését elnapolják, s csak hosszabb idő után térnek vissza rá. Mindezekkel a szűkös lakáshelyzetben a még jobb lakásgazdálkodást kívánják megvalósítani. Marik Sándor Négy főiskolás Tokajtól Belgrádi« Sikeres expedíció a Tiszán Egy késő éjszakába nyúló beszélgetés szülte az ötletet. A négy szobatárs, Vitányi Béla, Rákosi János, Darai Márton és Szűcs Csaba — valamennyien földrajz—testnevelés szakos hallgatók — ekkor határozta el, hogy két túrakajakkal nekivág a Tiszának, végighajózza s feltérképezi a folyót, ismerkedik a víz menti települések néprajzi szokásaival, hagyományaival. Az elhatározást tettek követték. A földrajz tanszék pártfogása alá vette a fiatalokat. Külön tanácskozást is rendeztek, ahol szó esett a folyó sajátosságairól, rejtelmeiről, fontosabb ismérveiről. « Tucatnyian tartották kivitelezhetőnek a tervet s álltak a vállalkozás mellé. A Nyíregyházi Konzervgyár termékeivel szerelte fel a diákok éléskamráját, a Taurus gumigyár is sokat segített. A főiskola KISZ-bizottsága pedig túrakajakjait kölcsönözte számukra. •, . , Közei félesztendős előkészület, tréning, a szükséges formaságok elkészültével június 30-án érkezett, el az indulás napja. Dr. Frisnyák Sándor tanszékvezető, a tanszék munkatársai, a KlSZ-szérvezet, képyiselői, búcsúztatták Tokajban az expedíció négy utasát.'Rövid kis ünnepség után szálltak ■vízre s indultak hosszú útjukra. Az első napokban némi gondot okozott nekik az alacsony vízállás és természetesen a néha-néha jelentkező izomláz Is. Útközben gyakorta került elő a felszerelésből az a film- és fotófelszerelés, melyet bármely filmes stáb is megirigyelhetett volna. Felvételek készültek a folyó érdekes kanyarulatairól, a part menti vidék élővilágáról s szinte megállás nélkül dolgozott az expedíció operatőre, Szűcs Csaba, aki filmre vette az út legizgalmasabb pillanatait. A tapasztaltak emellett bekerültek az expedíció naplójába, melyet világlátott hajósokhoz illő komolysággal és precízséggel vezettek a fiúk. Jugoszláv vizeken haladva a településföldrajzi és partvédelmi megfigyeléseken kívül jutott idejük a partraszállásra. A jugoszláv vízmenti falvak és városok látványa életre szóló emlékként marad valamennyiük emlékezetében. Majd háromhetes víziútjuk Titelig tartott a Tiszán, onnan Belgrádi® már a Dunán hajóztak. Most, újra itthon. Nyíregyházán a tapasztalatok feldolgozása, kiértékelése maradt hátra. Annyi máris bizonyos, hogy a tudományos megfigyelések, a fotók, felvételek egy diákköri dolgozat részeit képezik, amelyet a jövő évben az országos tudományos diákköri konferencia földrajzi szekciójában ismertet majd a négy nyíregyházi főiskolás. (kalenda) Ez a mi rádiónk avagy nyílt levél a holnap esti nyíregyházi rádiókabaré elé A nyíregyházi rádiókabaré tucatnyi szerzője, közreműködője, szóvivője fejét lehajtva esedezik bűnbocsánatért 114 524 ismerőséhez, barátjához és rokonához, valamint 241 713 egyoldalú ismerőséhez és 273 763 leendő ismerőséhez, tekintettel arra, hogy a június 12-i nyilvános rádiófelvételre, a nyíregyházi Móricz Zsigmond megyei Könyvtárba mindössze 147 meghívót tudtunk elküldeni ismerőseinknek, rokonainknak, egyoldalú ismerőseinknek és a szabolcsi humort, szatírát szerető felebarátainknak. Mi, tucatnyi szabolcsi és szatmári „humoristák” ösz- sze is ültünk nyomban a nyilvános felvétel után és ^bűnünket úgy vezekeltük le, hogy felváltva mondtunk vicceket, de senkinek sem volt szabad nevetni. (Egymás viccén persze nem is nevettünk, csak a sajátunkon.) Nekem például ez a viccem tetszett a legjobban, hogy ... Persze, nem lövöm le a poént! Tessenek türelemmel lenni. Azután rájöttünk, hogy ilyen fagyott hangulatban nem ülésezhetünk eredményesen, nem szélesíthetjük tömegkapcsolatunkat a tréfáinkra éhező-szomjazó-áhíto- zó tömegekkel és nem is bűnhődünk eléggé. Postánkban pedig egyre szaporodtak a jogos felháborodástól duzzadó levelek. Ilyenek mint például ez itt: „Hát ide figyeljenek! Maguk ott a könyvtárban elkacarásztak, elvigyorogtak egy egész délután, nekünk meg aznap csak áramszünet és melegvíz-korlátozás jutott itt, a Savanyú utcában . . . Én meg kaptam egy kis csomagot, rövid levélke kíséretében : „Kedves Barátom! Ezt nem feltételeztem volna rólad. Jól tudod, hogy hetedhét határban híres a göndör kacajom. A pesti kabarétól külön honoráriumot ígértek minden kis mosolyomért már évekkel ezelőtt. És hogy tudd meg, mit veszítettél, mellékelten magnószalagon küldöm egy gyengébb Móricka- vicc után serkent mosolyin- tásomat.” A szalagot feltettem otthon a magnómra. Az elrepedt hangszórót még ma is csinálja a GELKA. Kollégáim, szerzőtársaim — szegények — kaptak még sok-sok levelet. Csupán szolidabb és kulturáltabb foszlányokat idéznék, engedel- mükkel: „kisemmiztek bennünket ...” „pult alatt osztották a meghívókat...” „zsugori vigyoriak ...” „bánom is én, nekem úgyis van jegyem a Fővárosi Nagycirkuszba ...” „jön még maga friss tepertőért a mi boltunkba...” stb. A helyzet aggasztóvá vált. összeültünk tehát és elhatároztuk, hogy az alábbi felhívással fordulunk 630 ezernyi ismerősünkhöz, ismeretlen barátunkhoz, rokonunkhoz mindazokhoz, akiket bűnö módon kisemmiztünk a júni usi nyilvános felvételkor: „Kedves szabolcsi rádiótulajdonosok! Holnap, augusztus 2-án, hétfőn este, 19 óra 15 perckor — a szokásos kabaré műsoridőben — hangolják készüléküket a Kossuth- adóra, önmagukat pedig vidámságra. Meghívjuk Önöket az ,Ez a mi rádiónk’ című műsorsorozat nyíregyházi kabaréadásának hallgatásáÁ rádiókabaré „étlapja" SZÓVIVŐI BEVKZETÖ SZILÁGYI SZABOLCS: Ha Szabolcs vezér na élne ... (Gerbár Tibor és a szerző.) HASKO JÓZSEF: legfrissebb nyírvidéki hire,; :«z elmúlt 80 évből. (Bessenyei Zsófia, Csáky Magda. Heller Tamás, Sárközy Zoltán.) ANGYAL SÁNDOR: Interjú egy ingázóval. (Csákányi László és Heller Tamás.) TÁRNÁ VÖLGYI GYÖRGY: Szabolcsból jelentik. (Oláh György, áárosd.v Rezső.) ANGYAL SÁNDOR—BALOGH JÓZSEF—HASKO JÓZSEF— TARNAVÖLGYI GYÖRGY: Nyíregyházi hírek. (A szerzők és Rózsavölgyi Erzsébet.) BARCS ENDRE: Hogyan élnek a parasztok a riportokban? (Csáky Magda. Oláh.György, Sárosd.v Rezső és T. Nagy András.) Az rgriee együttes műsorából. BALOGH JÓZSEF—GESZTY PETER: Sírfeliratok. (Heller Tamás, Kóti ■;érpád, Oláh György.) BALOGH JÖZSE1': Villámtré- fák. (A Csokonai Színház villámtársulata.) * NÓVOBÁCZKY SÁNDOR: Házinéni. (Vay Hús és Nagy Imre.) TARNAVÖLGYT GYÖRGY: Nevető lexikon. ;sárosdy Rezső és Rózsavölgyi. Erzsébet.) G. SZABÓ JUDIT: Ifjú férjek iskolája. (A Csokonai Színház társulata.) GÁDOR SíELA: Betyár a mikrofon előtt. (Gílvölgyi János.) „ , (A műsor ismét!ésct szombat, " Petőfi, 11,20.) ra. Ez a holnapi 70 perc nekünk izgalmat, önöknek (reméljük) szórakozást tartogat. Csupán azt kérjük, ha valami tetszik, mondogassák magukban nyugodtan: ,Ez igen, ez a mi rádiónk!’ Ha pedig egy poénunk nem tetszik, akkor is nyugodtan mondogassák: ,Ez a mi rádiónk’.” Nevetésükre számítva, maradok nyíregyházi „humorista” és debreceni valamint pesti színész kollégáink nevében is szóvivői tisztelettel: Szilágyi Szabolcs A legfrissebb nyírvidéki hírek az elmúlt 80 esztendőből... Előadják: Sárközy Zoltán, Csáky Magda, Bessenyei Zsófia és Heller Tamás, a debreceni Csokonai Színház művészei. A kótaji „borotvások” Egy hét végi vonaton budapesti munkahelyéről hazafelé tartott Szilágyi János és Balogh Gyula — mindketten kótaji lakosok. Amíg a vonat Miskolcon várakozott, a restiben megittak cgy-egy fél decit és vásároltak 3 liter bort. A kocsmaszerű fülkében a másfél órás utazás alatt a 3 liter bort elfogyasztották és már szédelegve szálltak le a lépcsőkről. Bementek a nyíregyházi restibe, ahol sorba kellett állniuk. Az érkezési sorrend miatt Szilágyinak nézeteltérése támadt egy fiatalemberrel, aki szintén részeg volt. Előbb szándékosan egymás lábára léptek, majd Szilágyi arcul ütötte „ellenfelét”. Ezt követően a „magyaros virtusnak” megfelelően elhangzott a „gyere ki velem, ha mersz”. Kimentek az állomás elé, ahol jelentős számú nézőközönség előtt ütötték egymást. Rendőrt senki sem hívott, nem is csitították őket. Sőt, az oda érkező Balogh ezt kiáltotta: „Vágd el a nyakát”. Szilágyi majdnem megfogadta a rossz tanácsot, nyomban előrántotta borotváját és több helyen megvágta a részegen is védekezni tudó fiatalembert. Dulakodás közben a vérző orrú fiú orkándzsekije leesett a földre. Balogh a dzsekit hóna alá csapta, felszállt a kisvonatra és mim aki jól végezte dolgát, hazautazott. Barátjáról és a borotváról megfeledkezett, de a dzseki zsebeit nem felejtette el kiforgatni. Az egyik zsebben talált 300 forintot. Ebből hetvenet elivott, s hazament lefeküdni. A házkutatás során a rendőrök a dzsekit és a maradék pénzt megtalálták, mire Balogh ilyen naiv módon védekezett: „Azért hoztam haza a dzsekit, mert azt hittem, hogy az enyém”. A másik helyszínen a borotvás verekedésnek akkor lett vége, amikor az arra portyázó katonai járőrök meglátták a vérző fiatalembert. Az ügyet a Nyíregyházi Járás- bíróság dr. Sándor Vilmos tanácsa tárgyalta. A bíróság súlyosbító körülményként vette figye* lembe, hogy a két támadó közösségellenes magatartása riadalmat és megbotránkozást keltett, a borotva emberi élet kioltására alkalmas, s a garázda jellegű erőszakos cse/ekmények gyakoriak megyénkben. Enyhítő körülménynek számított, hogy mindkét vádlottnak kiskorú gyermeke van. A mérlegelés után a bíróság Szilágyit egy év fegyr házbüntetésre, Baloghot pedig nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlottak enyhítésért fellebbeztek. N. L. Műszaki átadások, tervbirálat Kisvárdán befejeződött 84 OTP-iakás építése. A korszerű otthonok műszaki átadását július 30-án tartotta a NYIR- BER. Ugyancsak július 30-án adták át műszakilag Nyírbátorban a strandfürdő közmű- rendszerét. Elkészítették a Nyíregyházi 4-es számú Általános Iskola bővítési tervét. A tervbírálatot július 30-án bonyolította le a megyei beruházási vállalat. Vízfogyasztási csúcsok Három helyen született vízfogyasztási csúcs júliusban a megyében. Kisvárdán július 18-án több, mint 3 ezer 500, Nyírbátorban július 21-én csaknem 3 ezer, július 23-án Mátészalkán pedig több, mint 5 ezer 500 köbméter ivóvizet használtak fel. Ez nemcsak júliusi, hanem éves vízfogyasztási rekord is a három városban.
