Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

1976. július 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A végrehajtás ellenőrzése ÜGY TŰNIK, MOST MUNKÁNK egyik leggyengébb pontja a hozott határozatok, rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése. Nemrégiben, amikor a televízió növekvő bürok­ráciagondjaival foglalkozott, egy igazgató nagyon találóan jellemezte a helyzetet: „Nálunk csak azt ellenőrzik, hogy kiadtuk-e a szükséges rendelkezéseket. Hogy végrehajtot­tuk-e, azt már senki nem nézi”. Életünk minden fontosabb kérdésének megoldására ér­vényes állásfoglalások, határozatok vannak. A központi ha­tározatokat a helyi sajátosságoknak megfelelően — ahogyan mondani szokták — „adaptálták”. Általában ezen irányelvek alapján folyik mindenütt a munka. Mégsem felesleges a rendszeres és tervszerű ellenőrzés, hiszen ez módot ad arra, hogy a folyamatok irányát, eredményeit számba vegyék, fel­fedjék a menetközben jelentkező, előre nem látott akadályo­kat és ennek ismeretében szabják meg a további feladato­kat. Amint a XI. pártkongresszus határozata is kimondja: „A pártellenőrzés lényege a határozatok végrehajtásának segí­tése, az adott területek helyzetének hiteles felmérése, az új feladatoknak, a hibák forrásának feltárása és megfelelő ja­vaslatok kidolgozása a végrehajtás meggyorsítására”. Ha az ellenőrzöttek is így fogják fel a dolgot, akkor szertefoszlik minden ijedelem, ami időnként e munkát meg­előzi. Senki, senkit nem akar „lebuktatni”, ellenkezőleg, ép­pen az idejében történő hibafeltárás előzheti meg a súlyos bajokat. Az ellenőrzés lényege ebben a vonatkozásban is a segítés! A RENDSZERES ÉS TERVSZERŰ ELLENŐRZÉS ma­gabiztosságot ad a vezetésnek. Szó sincs róla, hogy az ilyen beszámoltatások, valamiféle revizori munkát jelentenének. Ilyen tevékenység is létezik, de ez nem a pártellenőrzés, ha­nem az állami ellenőrzés feladata. „Téves az a felfogás — mondja a pártkongresszus határozata —, amely a rendszeres ellenőrzésben a hatáskör csorbítását látja. A helyesen értel­mezett és gyakorolt ellenőrzés nemcsak a felelősségtudatot erősíti és fejleszti, hanem önálló cselekvésre is kész­tet.” Nem bizalmatlanságot fejez ki tehát, hanem erősíti, megerősíti a bizalmat! A megyei párt-végrehajtó bizottság munkamódszerében gyakran szerepel egy-egy hatáskörbe tartozó gyár, intéz­mény kommunista vezetőinek, kommunista pártszervezeté­nek beszámoltatása egy-egy párthatározat végrehajtásáról. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a beszámoltatott ve­zetők politikai tanulságokkal feltöltődve, újabb lendületet kaptak tevékenységükhöz. Hatására minden területen megja­vult a munka, eredményesebbé vált a határozatok végre­hajtása. A pártellenőrzés tehát a hatékonyabb munkát szol­gálja! Az ellenőrzés a vezetés szerves része. Ahol a pártellen­őrzés csak esetleges, ott — ezt is példák sokasága támasztja alá — vontatott a párthatározatok végrehajtása. Nyilvánva­ló, hogy az ellenőrzési terv akkor helyes, ha mindig a kulcs­témákat veszi elő, nem feledkezve meg arról, hogy — noha a határozatok között súlybeli különbségek vannak, de — va­lamennyi határozat végrehajtása fontos, hiszen része a nagy társadalmi folyamatnak, s ha valahol elmaradás tapasztal­ható, ez lassíthatja az egész folyamatot. A PÁRTELLENÖRZÉS EGYIK ESZKÖZE a párt vezető szerepe betöltésének is. Nem véletlenül mondja a pártkong­resszus határozata: „A pártellenőrzésnek át kell fognia az egész társadalmi tevékenységet, ki kell terjednie a gazdasági, az állami, a tudományos, a kulturális élet minden területé­re”. Azaz: a párt vezető szerepének egész társadalmunkban érvényesülnie kell, a pártellenőrzés éppen azt vizsgálja, ho­gyan valósul meg az adott területen a párt politikája, amely kulcskérdése a párt vezető szerepének. Visszatérve az említett igazgató szavaira: most a meg­levő határozatok, állásfoglalások végrehajtásának hatékony­ságáról van szó, s a végrehajtás rendszeres számonkérésé­ről. Ez jó alkalom arra is, hogy sokakat emlékeztessen egy- egy határozatra. Sajnos, gyakran előfordul, hogy egy-egy te­rületen megfeledkeznek egy-egy határozatról. Igaz, nem ke­vés az érvényes párthatározatok, kormányintézkedések szá­ma. A politikai vezetés művészete viszont abban rejlik, mi­ként tudja a vezetés ezt a sokrétű tennivalóhalmazt egy ha­tékony folyamatba vezérelni. NAPJAINKBAN A LEGAKTUÁLISABB TENNIVALÓ­KAT a párt gazdaságpolitikája kínálja. A párt hallatlan ener­giát fektet abba, hogy hazánk minden állampolgára nem csak megértse, de vele egyetértsen és a végrehajtásban tevőlege­sen is szerepe legyen. A gazdaságszervező tevékenységet szervesen kiegészíti az ellenőrzés, amely — amint már erre céloztunk — a központi érdekeknek megfelelően ösztönzést ad az ésszerű kezdeményezésekhez, a helyi tartalékok feltá­rásához. A pártellenőrzés tehát, mint a vezetés szerves része, hasznos segítséget adhat ahhoz, hogy valamennyi gazdasági egységben a párt határozatainak megfelelően érvényesüljön a népgazdaság alapvető érdeke, amely egyben valamennyi állampolgárunk alapérdekeit is kifejezi. R. L, Fejlesztés exportnövelő hitelből Megszólalt a csengő a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben. A ciga­rettaszünet végét jelez­te. A dolgozók a varro­dába igyekezne^, a szűk lépcsőn pár percig köz­lekedni sem lehet. Az elnököt az épület egyet­len irodájában találom, ahol rajta kívül még legalább hárman dol­goznak. Az egyik dolgo<- ző gondjaira bíz. Si­etünk, de még így is leg­alább tíz percbe kerül, amíg a főtéren túli régi irodához érünk. Érthe­tetlen előttem, miért nem találtak helyet az irodáknak a két éve épült új üzemházban. A magyarázatot a főköny­velőtől tudom meg. c — Egy szint lemaradt ak­kor pénz hiányában, ezért ez a szükségmegoldás. De nincs készáru- és f élkészárp-raktá- runk, megfelelő szociális he­lyiségünk sem. A mostani beruházással sok mindent pótolni kell, azt, amit koráb­ban meg lehetett volna csi­nálni, több akarással... A mondatot félbehagyja, nem akar beszélni a múlt­ról, hiszen egy-másfél éve új vezetőséget kapott a szövet­kezet. — Lehetetlent nem isme­rünk, csak tehetetlenséget. Dicsekvés nélkül mondom ezt, mert ha nem így lenne, akkor nem tartanánk itt, s a pályázatunkat sem fogadták volna el. Nem adták Á pályázat elnyerése után a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben ingyen A pályázat újabb lendüle­tet ad a szövetkezet mun­kájának. S egy sor változta­tást követel, amit nélküle hosszú idő múlva és sokkal nehezebben valósíthattak volna meg. A nyírbátoriak 2 millió 500 ezer forintos tőkés export fejlesztési hitelt kap­tak a Magyar Nemzeti Banktól, melyből 500 ezer forint beruházási, másfél millió fejlesztési alap jutta­tás, illetve kölcsön és 500 ezer forint forgóalaphitel. A hitelt nem adták „ingyen”. Nehéz követelményeket kel­lett teljesíteni ahhoz, hogy egyáltalán részt vehessenek a pályázaton. A bank megvizsgálta, mi­lyen a fejlesztendő termék távlati piaci megalapozott­sága, kikötötte — szakmai nyelven szólva —, hogy a nettó devizahozamból kell a hiteleket visszafizetniük, szigorúan vették, hogy a ter­mék önköltsége az export­szorzón belül maradjon, va­lamint, hogy a fejlesztés 15 százalékos eszközarányos nyereséget biztosítson, s vé­gül, hogy a beruházásoknál a kivitelezés gyors, hatékony legyen. — Sok munka, tárgyalás előzte meg a pályázatot és a termékszerkezet átalakítá­sa. Bár 26 éves múltra tekint vissza szövetkezetünk, mégis 1974-ig szinte manufakturá­lis módszerrel dolgoztak az emberek, hagyományos kis­szériás, felsőruházati ter­mékeket gyártottunk. Az új üzemház építésével kezdő­dött a szalagszerű termelés, de a termék nem változott, férfiöltönyöket, nadrágokat gyártottunk. Évente 18—20 ezer darabot, közülük 1975- ben már egyetlen egyet sem. Változtatni kellett a jövedel­mezőség, a műszaki feltétele­ink, valamint a dolgozók szaktudása miatt. Könnyebb gyártmányok kellettek és gazdaságosabbak, ezért kap­csolódott be a tőkés bér­munka, a sporttermékek gyártása programunkba. A gazdaságosságra bizonyítá­A Nyíregyházi Konzervgyárban Kiszely Andrásné szamócadzsem lezárását készíti elő. (H. J. felv.) S zamosszeg mindössze háromezres kisközség, a Dózsa Termelőszö­vetkezet a legfontosabb „intéz­ménye”. A párttagok, tanácstagok, nép­frontaktívák legtöbbje itt dolgozik. Die­nes Sándor biztonsági megbízottnak bő­ven akad tennivalója, a nyári időszak­ban ez szinte megduplázódik. A téesz- ben géplakatos, vízvezeték-szerelő, tűz­rendész egy személyben. Közéleti tevé­kenysége szerteágazó. Párttag 1973 óta, bizalmi. A népfrontbizottság aktívája. Nyíregyházán a megyei küldöttértekez­leten választották meg az országos nép­frontkongresszus küldöttének. — Nem is gondoltam arra, hogy megválaszthatnak. Jólesik a bizalom. Igyekszem már most rendszerezni az eddigi tapasztalataimat, hogy a rendel­kezésre álló idő alatt alaposan felké­szüljek, ne csak végighallgassam a hoz­zászólásokat. A termelőszövetkezetben a községi tanácstagokkal jó kapcsolatot alakított ki. Igaz, a munkában, a szerelőműhely­ben már évek óta jól megértik egymást, négy éve, mióta népfrontaktívának megválasztották, a korábbi munkakap­csolat mozgalmi jelleget is öltött. — A kisgyűléseket közösen készít­jük elő a tanácstagokkal. Nagyon nehéz elkülöníteni a párt-, a tanácsi és a nép­frontmunkát. Mindhárom fórumon azon igyekszünk, hogy minél jobban elvégez­zük megbízóink által felvetett problé­mákat. A feladatok szinte teljesen ugyanazok, az a különbség, hogy más fórumon, más lehetőségek közt próbál­juk megoldani a ránk bízottakat. Szamosszegről Budapestre A Zalka Máté szocialista brigád tag­ja. Munkatársai, vezetői megértik: mi­ért kell esetenként a munkaidőben is a közügyek miatt kilincselnie. Egy hete nagyon zsúfolt. Hétfőn, kedden mindig a párt- és a népfrontteendőket végzi. A téeszben ezenkívül hétfőn reggel tartják a heti tűzrendészeti megbeszélést is. Minden héten egyszer felkeresi a gond­jaira bízott négy telep: Szamoskér, Ho­morúd, Rákóczi-telep és az úgynevezett „Beton-istálló” munkásait. Ellenőrzi a berendezéseket, útbaigazítást, tanácsot ad az ott dolgozóknak. A balesetelhárí­tást és a megelőzést elsőrendű felada­tának tekinti. — Ilyenkor a szárító javítása az egyik legfontosabb feladat. Nemsokára bejön a szárítóba a búza. a kukorica, az árpa. Tartalmas, jó kapcsolat alakult ki a téesz és a szamosszegi népfrontbizottság között. Dienes Sándor is jól összeegyez­teti a népfrontbeli és a téeszben végzett munkáját. — Mostanában elég korán kell kel­nem, ha valami ház körüli munkát is el akarok látni. Tegnap például reggel nyolc óráig 200 öl krumplit bekapáltam. Van két gyerekem, a hatéves Andrea és a kétéves Attila. A feleségem tanárnő, nekik most van egy kis pihenő. A népfrontkongresszusra már most elkezdte a felkészülést. — Én is szeretnék szót kapni. Arról beszélnék, hogyan lehetne jobban akti­vizálni az embereket a különböző ülé­sekre, kulturális és politikai rendezvé­nyekre. Ezeknek a látogatottsága még nem megfelelő. T. K. sül csak egy adat. A tőkés bérmunka 20 százalékos nye­reséget hoz. Természetes, hogy a jövőben a bérmunka fejlesztése a cél. A fejlesztés gonddal jár Azt hinné az ember, most már „sínen” van a szövetke­zet. Hiszen mi gondjuk lehet még? Az idén hozzákezde­nek a vasalóterem kialakí­tásához. Egy düledező épü­letet varázsolnak újjá saját kivitelezésben 300 ezer fo­rintért. Megkezdték a ter­melékenyebb, minőségi munkát biztosító speciális gépek, automata varrógépek beszerelését. Tehergépko­csit vásároltak és az üzem­anyag-felhasználást gazda­ságosabbá tették. Ezzel már eddig 30 százalékos megta­karítást értek el. Gondos­kodtak a munkakörülmé­nyek javításáról, légkondi­cionálókat, elszívókat építe­nek az üzemekben. A bank is segít, felhívja a szövetke­zet figyelmét, hol kell gyor­sítani a kivitelezést, a besze­relést, a kívánt termelésfel­futásért. A hitel felhaszná­lása megkezdődött és az első fél évi eredmények azt bizo­nyítják, hogy okosan, nagy szakértelemmel gazdálkod­nak a pénzzel. De egy nagy gondja van még a szövetke­zetnek. Hónapok óta ezen dolgozik a gazdasági vezetés. A főkönyvelő számol, rende­leteket néz át, kimutatásokat készít arról, hogyan javítson a béreken, megalapozva ez­zel a további jó gazdálko­dást. — Nagyszerű lehetősége­ket adott ez a fejlesztés, de szinte megoldhatatlannak látszó bérgondokat eredmé­nyezett. A bérszínvonal olyan alacsony, hogy kimon­dani is alig merem, dolgo­zónként átlag 21 ezer 312 fo­rint. A helyzetünkön mit sem változtat, hogy 1976 ja­nuárjától bértömeg-gazdál­kodást végzünk. Sokan hiá­nyoznak a termelésből, kü­lönösen ha arra gondolunk, hogy a nyírlugosi egysé­günkben rövidesen megszer­vezzük a két műszakot és Nyírbátorban is tarthatatlan már az egy műszak. Az új belépőknek viszont hogyan teremtsük elő a pénzt? Ha az idén csak 34 dolgozót ve­szünk fel — most végző szakmunkásainkat — akkor már 230 ezer forinttal túl­léptük a bérkeretet. A bér­tömeg-szabályozás és a progresszív részesedési alap adója miatt 1 millió 940 ezer forintot kellene befizetnünk. Csak rugalmasan Az eredményeink jók, a termelési érték 45,3 száza­lékkal nő a tavalyihoz ké­pest, de ez csak 18,3 száza­lékos bérnövekedést jelent. A régebbi dolgozóknak vi­szont érezniük kell, hogy a jobb munkáért többet érde­melnek, különben megkezdő­dik a vándorlás. Itt a fillér is forint, a jövőnk, a továb­bi munkánk függ az embe­reken, a több műszakon. Egyetlen dolgot tehetünk, fe­lettes szerveink javaslatával korrekciót kérünk az ágazati minisztériumtól. Erre a pro­filváltoztatás lehetőséget ad, a szabályozórendszer értel­mében. A megalapozott és indo­kolt kérelem útjára indult. Remélhetően támogatásra is talál. Hiszen a gazdálkodás mindenkor kötött és szigorú rendszerben valósul meg, szabályozórendszere azon­ban lehetővé teszi, és kell, hogy tegye az adott helyzet­hez való rugalmas alkalmaz­kodást. Balogh Júlia n háztáji segítésére 115 tsz kötött megállapodást Az állatforgalmi és hús­ipari vállalat egyik idősze­rű feladata napjainkban se­gíteni a kistermelők sertés- tenyésztésének fejlesztését és stabilitását. A sertéshús­ellátás zökkenőmentessé té­telében a mezőgazdasági nagyüzemeken kívül nagy jelentősége van a kisterme­lők sertéstenyésztési és híz- lalási tevékenységének. Me­gyénkben a felvásárolt ser­téseknek több mint egyhar- mada a kistermelőktől szár­mazik. Az utóbbi évekhez képest — sajnos — megyénk terü­letén is csökkent a kocaállo­mány, számokban kifejezve közel négyezer darabbal. A kocaállomány csökkenését nem ellensúlyozta a vállalat által az elmúlt évben kihe­lyezett 3657 darab vemhes koca sem. Kormányhatáro­zat született, melynek célja, hogy a kistermelők sertéste­nyésztése és a termelése a legrövidebb időn belül elér­je az 1974—75. évi színvona­lat és ez stabilizálódjék. A határozat főbb irányel­vei: a kistermelők sertéste­nyésztési és hízlalási tevé­kenységét ez évben vala­mennyi érdekelt gazdasági és társadalmi szerv az eddi­gieknél nagyobb figyelem­ben, növekvő anyagi és er­kölcsi támogatásban része­sítse, valamint, hogy a kis­termelői értékesítés folya­matosságának biztosítását a forgalmazásban részt vevő vállalatoknak kell megte­remteni. A kistermelő — ha leg­alább 3 éven keresztül ko­cát tart és ennek szaporula­tából évenként meghatáro­zott mennyiségű süldő, ma­lac, illetve sertés értékesíté­sére is vállalkozik —a több­éves szerződés alapján át­adásra kerülő süldőkért és malacokért a mindenkor ér­vényes alapáron felül fel­árat is kap. A több éves fel­ár süldőnél kilogrammon­ként 2, malacnál 6 forint. A közös munka összehan­golására az állatforgalmi és húsipari vállalat megbeszé­léseket folytatott a megyei intézményekkel, illetékes vállalatokkal. A munkában szorosan támaszkodni kell a mezőgazdasági nagyüzemek­re, azért, hogy a területükön minden községben termelé­si adottságaik révén segít­sék a kistermelők sertéster­melési tevékenységének fo­kozását. Eddig 115 tsz-szel, 9 szakszövetkezettel és 8 ÁFÉSZ-szel kötötte meg a vállalat a szerződést. Az ed­digi munka eredményesnek bizonyult.- Ennek köszönhető, hogy a tsz-ek tagjaiknak sa­ját állományukból 646, te- nyészalapanyagból 277, az ÁFÉSZ-ek saját tagjaiknak 67, az állami gazdaságok dolgozóiknak 68, az állatfor­galmi és a felügyelőség együttműködése alapján 1241 sertést helyeztek ki. A III. negyed évben újabb 780 ki­helyezése várható. Fehér István

Next

/
Thumbnails
Contents