Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 11. Immár második hete, hogy ismét az NDK fővárosának új felhőkarcoló szállodája a Hödel Stadt Berlin áll a nem­zetközi érdeklődés közép­pontjában. Néhány nappal ezelőtt itt került sor az eu­rópai kommunista és mun­káspártok vezetőinek érte­kezletére, ezen a héten pedig ugyanez az épület adott ott­hont a KGST, kormányfői színtű, jubileumi harmin­cadik ülésszakának. Az ötéves tervek össze­hangolása, az 1990-ig szóló hosszabb távú elképzelések egyeztetése, az annyit emle­getett energia- és nyersanyag program együttes kutatások megindítása — mindez ve­zérszavakban is jelezheti, mi­lyen nagy tartalékokat rejt magában a szocialista „csa- patmunka”. S a két berlini értekezlet között nyilvánva­ló a szoros összefüggés: a testvérpártok az európai biz­tonság további megszilár­dításáért szálltak síkra, e fo­lyamat alapvető feltétele vi­szont az erőviszonyok ked­vező változása, a szocialista közösség országainak még gyorsabb ütemű gazdasági és társadalmi fejlődése. Nyugat-Európából két olyan, jelentés érkezett, ame­lyek esetében különleges hangsúlyt kapott az új jelző. Az olasz képviselőház új el­nökévé a kommunista ügyvé­det, Pietro Ingraot válasz­tották, és huszonkilenc év óta először tölt be a párt tag­ja Itáliában ilyen magas köz­jogi méltóságot. Biztató kez­det lenne a legutóbbi vá­lasztások után, ha a keresz­ténydemokraták nem hang­súlyoznák: a kabinet keretei között nem látnak együttmű­ködési lehetőséget a baloldal legerősebb pártjával. Ha tart­ják magukat ésszerűtlen ma­kacsságukhoz, akkor Olasz­országban legfeljebb strand­kormány alakulhat s a nyári vakáció áthidalása után, ősz­szel újra megkezdődik majd a válságok egyre félelmete­sebb sebességgel száguldó körhintája. Itáliában még csak most alakul, Spanyolor­HÉTFO: Mauritius főváro­sában befejeződik az Afrikai Egységszervezet csúcsérte­kezlete. — A kommunista Ingraot választják meg az olasz képviselőház új elnöké­ül. KEDD: Borisz Volinovval és Vitallj Zsolobovval fedél­zetén új szovjet űrhajót bo­csátanak fel a kozmoszba. — Schmidt—Glscard-találkozó Hamburgban. — Khaddam szíriai külügyminiszter Gro- mikóvai tárgyal Moszkvában. SZERDA: Kádár János fo­gadja Louis Van Geyt-et, a Belga Kommunista Párt el­nökét. — Az angol királynő Washingtonban. — A lesze­relési bizottság ülése. Genf- ben. — A nyugat-európai or­szágok kommunista pártjá­nak értekezlete. CSÜTÖRTÖK: Magyar­belga külügyminiszteri meg­beszélések Budapesten. — Haderőcsökkentési tanácsko­zás Bécsben. — Hatalmas tö­megtüntetés Bilbaoban. PÉNTEK: A Vietnami Szo­cialista Köztársaság nemzet­gyűlésének nyilatkozata. — Berlinben befejeződik a KGST, kormányfő szintű 30. ülésszaka. — Megalakul az új spanyol kormány. SZOMBAT: Mind súlyosab­bá válnak a libanoni harcok, az Arab Liga békéltető bi­zottságának kudarca. — Az AESZ panasza a Biztonsági Tanács előtt. szágban viszont már meg­alakult az új kabinet. A ki­rály a régi, francoista jobb­oldal a demokratikus balol­dali ellenzék kétoldalú szorí­tásában szeretne időt nyerni. Csakhogy a romló gazdasági helyzet, a nagyfokú' belpoli­tikai bizonytalanság, a postá­sok sztrájkjává Bilbaoban a héten lezajlott kétszázezres tömegtüntetés — súlyosbodó időzavarról tanúskodik. Az országban tapinthatóan nő a feszültség és a huzavona csupán növeli a nehézsége­ket. Mauritius fővárosában, Port Louisban a hét elején fejeződött be az Afrikai Egy­ségszervezet csúcsértekezlete, amely a várakozásnak meg­felelően határozottan elítélte a dél-afrikai és rhodesiai faj­gyűlölő rezsimeket. Két vá­ratlan mozzanat is jelentke­zett. A meghiúsult szudáni puccskísérlet amelynek kap­csán Khartumból más afrikai országok, főként Líbia címé­re hangzottak el vádak s az ugandai Entabbe repülőtéren végrehajtott izraeli komman­dóakció. A vakmerő akció előkészítésénél a Rabin-kor- mány a végrehajtás pontos részleteit arra alapozhatta, hogy annak idején izraeli köz­reműködéssel korszerűsítették ezt a repülőteret, köztudo­másúlag izraeli szakértők ké­pezték ki az ugandai légierő tagjait is. A terrorizmusra nincs semmiféle menlevél: de amennyire elítéljük a repü­lőgéprablásokat. a túszokkal való zsarolást, annyira meg­engedhetetlen egy ország szu­verenitását semmibe vé­tele, a nemzetközi jog ön­kényes értelmezése. Az AESZ a Biztonsági Tanácshoz for­dult s egységesen követeli az izraeli akció elítélését. Igaz, ez az egység bizonyos vetü- letben csalóka. Elég Uganda és Kenya ellentétére, a köl­csönös vádaskodásra utalni... A zöld sisakos arab béke- fenntartó erők egyelőre tehe­tetlenek, sőt a sors különös fintoraként — a libanoni fő­város nemzetközi repülőteré­nek szomszédságában — tűz- párbaj tört ki líbiai és szudá­ni békéltető egységek között. Az Arab Liga közvetítő bi­zottsága nyíltan elismerte kudarcát, s jóllehet fokozott diplomáciai tevékenység fo­lyik, nehéz lenne megjósolni mennyire vezethet ez tényle­ges eredményekre. Földgolyónk tehát elég bo­nyodalmas hetet élt meg, s legfeljebb a magasból tűnik nyugodtnak. Sor került az esztendő első űrrepülésére, a Szojuz —21 kéttagú legénysé­ge átszállt a Szál jut—5 űr­állomásra. S amint a televí­ziós közvetítésben, a kozmo- vízió adásában magunk is szemtanúi lehettünk: a Föld körül keringő munkalabora­tórium széles ablakából te­kinthetnek le öreg plané­tánkra. Réti Ervin B Kijev-szálló tizennyol­cadik emeletéről be­látni az egész várost. A zsibongó, lármás bulvárt, a Krescsatyikot, a nagy múltú Lovra-kolostort, az új lakó­negyedeket. Ám la fehéret, az aranyat, a pasztellszínek so­kaságát elnyomja az uralko­dó, a zöld. Az ukrán főváros olyan, mintha erdőbe tele­pült volna: nagy lombú gesz­tenyék, üde parkok és virág mindenütt Szombat délután hajóki­rándulásra hívtak meg a Dnyeperen. A sétahajó lassan szeli a habokat és a másfél órás úton a nagyváros pere­mét is rég magunk mögött hagyva élvezheti az ember a 26 fokos meleget, a hűsítő fo­lyót. A látvány a part kért ol­dalán lenyűgöző. Tanka em­bersereg napozik, fürdőzik a ki tudja hány kilométeres part szegélyén.. Kijevi kollé­gám, Lavrenko mutatja a hétvégi dácsák sorát, a mo­torcsónakok sokaságát, egy­szóval a kijevi víkend e nél­külözhetetlen kellékeit. Kijev szép város. A régi­hez szervesen illeszkedik az új, amely stílusosan alkal­mazkodik a környezethez. Ukrajna is most éli a váro­siasodás éveit. Mint ahogy az ukrán tervbizottságon mondták, sok ember szabadul fel évenként a mezőgazdá­ságból, lesz városlakó, s e folyamatnak nem könnyű utána menni. Évente 20 mil­lió négyzetméter lakóterület épül, de ez is kevés. A kijevi közlekedés — csak úgy, mint a moszkvai — gyors és kényelmes. Lvovi és Ikarus-buszok, trolibuszok és a pestihez hasonló metrósze­relvények bonyolítják a met­ropolisz forgalmát. Említem ezt is, mire azt válaszolják! hogy ezek is együttműködé­sünk gyümölcsei. A tervbi­zottság elnöke kijelenti: alig van olyan területe a gazda­ságnak, ahol ne lehetne meg­találni az ukrán és a magyar kapcsolatokat. Száztíz ukrán nagyvállalat exportál a KGST országaiba. Hazánkkal az elmúlt öt évben 142 szá­zalékkal nőtt a külkereske­delmi forgalom. Elektronika, .fémkohászat, építőanyag-ipar, gáz és olefin az egyik olda­lon, autóbusz, textília, kon­fekció, cipő, gépek, gyümöl­csök, konzervek és vegyipari késztermékek a másik olda-* len. „Kijev hős városban üd­vözlöm önöket” — kezdte mondanivalóját V. J. Maian­csuk, az Ukrán KB titkára. Hozzátette, jó időt hoztunk, alig volt ilyen mostanában. Már benne is voltunk a té­mában, mit tesznek azért, hogy a rossz évek ellenére is a vártnak megfelelően fej­lődjön a mezőgazdaság. Az örömök is, a gondok is ha­sonlítanak a mienkhez. Ukrajna — bár óriási ipari kapacitással rendelkezik — ma is a Szovjetunió nagy éléstára. Ezért nem csoda, ha a pártban előtérbe kerültek a gazdaság kérdései, a minő­ség, a hatékonyság, hiszen az életszínvonal emelésének ez az alapja. Ahogy Maiancsuk elvtárs kifejtette: kardinális kérdések ezek. Az élet minőségileg válto­zik. Az ukrán falvak házai­nak tetején tévéantennák bi­zonyítanak. a különböző nem­zetiségek saját nyelvükön láthatnak, hallhatnak műsort, olvashatnak könyveket, újsá­gokat, az emberi és kulturális értékeket — bármilyen szár­mazásúak legyenek is —, megbecsülik. Igv mondta: ,,A népek barátsága nagyon drá­ga nekünk. A szocialista or­szágokkal való barátság en­nél is több.” Jó volt hallani főiskoláink szoros kapcsola­táról, hogy például a hatezer külföldi diák közül nem ke­vés a magyar, hogy a test­vérmegyék kapcsolatai között jelentős helyen rangsorolják Kárpát-U'krajna és Szabolcs- Szatmár együttműködését. Ezt a gondolatsort folytatta Marija Andrejevna Őrlik, az Ukrán Baráti Társaságok Szövetségének elnöknője is: Az együttműködés magyar vonatkozásairól nagy elis­meréssel szólt. Hozzátette, hogy azt mindkét oldalról kötelességünk javítani. Aki Kijevben járt, annak el kell mennie a Nagy Hon­védő Háború Múzeumába. Engem megdöbbentett és meghatott az ott eltöltött két óra. Az első teremben az in­dulás, az 1919 októberét kö­vető munkásévek képei fo­gadják a látogatót. Ez volt a szocialista nagyipar és me­zőgazdaság megteremtésének időszaka. A túláradó lelkese­désé. A donyeci szénfekete arcú, rossz ruhájú bányászok Sztahanov-mozgalmának szü­letéséé. Az első 'szovjet trak­torok, teherautók. az első mozdonyok és az első szocia­lista iskolák születéséé. Aztán egy árnykép 1941, június 22. hajnaláról. Gude- rian német páncélos tábornok osztja utolsó parancsait tiszt­jeinek a szovjet határnál. Húsz perccel ezt követően megindult a pokol. A vitrinekben gránátszag­gatta szovjet katonaruha, térképtáska, kitüntetés. Kom- szomol-igazolvány. Egy kato­na zsebkése, töltőtolla, zseb­órája, elégett váll-lapja és el­szenesedett bőrkabátja. Fej­kendős mama búcsúztatja fi­át. Kezét a fiú vállára téve néz a szemébe. Vajon mit mond? „Harcolj jól és gyere vissza?" Történelem? Az is. Ám ott arra gondolok, hogy aki ak­kor 20 éves volt, ma még csak ötvenöt. Még itt jár köztünk a sugárúton, dolgozik a gyár­ban, fürdőzik a Dnyeper partján. Vagy talán az a fél­lábú, félkarú ember, aki mel­lettünk szállt fel a trolibusz­ra? Vagy ott pihen Európa temetőiben... Képek újra. Kijev romok­ban, Ebergard, a német vá­rosparancsnok hirdetménye, amelyikben minden mondat után ez áll: „akasztás, agyon- lövetés!” És a megszállók ké­szítette fotón mama és a lá­nya. Csikós rabruhában. Mun­kaigazolványukon fénykép, ujjlenyomat és a zubbonyon neveik helyett számok. Jó kimenni a friss levegő­re, a napfényre, a geszte­nyék közé. E ste a kijevi operában nézem a Strauss: Kék Duna keringőjének dallamára írt balettet. Mellet­tem német turisták tapsol­nak önfeledten. Arra gondo­lok: milyen közel, s mégis milyen messze a háború. A szálló bejáratánál csi­nos, szőke menyasszonyt ka­rol a sötétruhás vőlegény. Bevonul a násznép a külön­terembe, ahol a dzsesszzene- kar az örömapa kívánságára zendít rá a sajátos nászin­dulóra: „Fűzfa kérlek, ne bú­sulj te még sem, légy vidám, mint ez a kicsi lány .. .” Kijev, 1976 július. Kopka János Tíz kicsi néger Szöveg: KOVATS ANDOR Kép: BIRÖ TAMÄS (23.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÄN Hárman ültek a teraszon és reggeliztek. Az elmaradhatat­lan marhanyelvkonzervet. Végre elült a vihar, sütött a nap és az időváltozással a sziget foglyainak hangulata is megvál­tozott. Elhatározták, hogy ma fényjeleket adnak tükörrel. — Az idő megjavult ugyan, de a tenger még iszonyúan háborog. — mondta Lombard. — Egy éjszakát még itt kell tölteni — kiáltotta Vera s lopva Lombardra pillantott. — Nem ártana tisztázni, mi történt Armstronggal. Egy biztos: csak három néger baba maradt az asztalkán. Eszerint ő is nyugalomra tért. De akkor ki a gyilkos — kérdezte Blore. — Eddig minden úgy történt, ahogyan a versike mondta, de most már nehéz lenne a gyilkosnak aszerint folytatnia, hi­szen állatkert nincs a szigeten. — mondta Lombard. — Hát nem értik? — kiáltott Vera — Mi vagyunk az állat­kert... Az este már alig hasonlítottunk emberekre... A délelőttöt a sziklákon töltötték s felváltva a szárazföld felé egy tükörrel fényjeleket adtak. Semmi jel nem mutatko­zott azonban, hogy észrevették ezt. Blore megnézte a karóráját. — Két óra — mondta — Mi lesz a villásreggelivel? — En nem megyek vissza a házba. Itt maradok a sza­badban. — válaszolta Vera. — Nos, nekem feltétlen tartanom kell a kondícióm. — Ide figyelj, kislány. Hallottad Blore meséjét? A léptekről, meg a sötétben eltűnő alakról? ügy gondolom, hazugság az egész és ő már órákkal előbb eltette láb alól Armstrongot. En egész idő alatt egyvalakitől féltem: Blore-tól. Vera elfehéredett s zihálva kérdezte: — Gondolod, hogy bennünket is megöl? Philip megveregette zsebében a revolvert és halkan mondta: — Gondom lesz rá, hogy ne tehesse meg. Elhallgattak, nézték a tengert. Csak a hullámok zaja űzte el körülöttük a csendet. Nem tudni, melyikőjük kezdte, azt sem, hogy meddig tartott a csókjuk. A férfi mutatkozott jó­zanabbnak. Kibontakozott a lány öleléséből és váratlanul megkérdezte: — Ugye, te fojtottad vízbe azt a gyereket? — Nem! Nem! Nincs jogod ilyet mondani! — De igen! Csak azt nem tudom, miért? Talán férfi volt a dologban? — Igen... férfi volt a dologban... De most már csak te vagy nekem.... — Köszönöm — mondta Philip melegen — csak ezt akar­tam tudni. Vera kéjesen és kívánatosán elfeküdt a sziklán. Es ekkor hirtelen nagy robajt hallottak. S ház felé néztek. Egy sikoly hangját hozta feléjük a szél. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents