Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

1976. július 10. KELET-MAfflYARORSZÄG 3 Fél év 2 izemben Divatruháxat: javuló minőség A divatruházati vállalat 1976-ban mérsékeltebb meny- nyiségi növekedést tervezett a termelésben, a szolgáltatás­ban, a tőkés relációjú bér­munkában, mint az ötéves terv további éveiben. Az óva­tosság oka: az évek óta tartó rekonstrukció, amely má­sodik ütemét — a szociális létesítmények építését — szeptemberre adják át. Ezzel korszerűbb körülmények kö­zött, nagyobb intenzitással dolgozhat a vállalat dolgozó­ja. A belkereskedelemnek az év első öt hónapjában 19 mil­lió 059 ezer forint értékben gyártottak női kabátot, szok­nyát, pantallót, gyermekka­bátot. Bár a szállítások da- rabbszáma kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban, a magasabb anyagérték miatt mégis több árbevétel­hez jutottak. Nagy teljesítményű ragasz­tó, gombfelvarró, szálvágó, levasaló gépeket vásároltak és állítottak munkába, me­lyekkel kifogástalan minősé­gű árut készítenek. Az idén 49 ezer darab női kabátra kö­töttek szerződést és öt hónap alatt 25,5 ezret gyártottak és szállítottak ki. E mennyiség értéke több, mint 4 millió fo­rint. Szolgáltató tevékenységük­höz női fehérnemű, kalap, női francia, angol szabóság, két férfiszalon tartozik. Há­lózatukat az idén a Jósavá- rosban egy férfi méret utáni szabósággal bővítik, öt hó­nap alatt a szolgáltatások ér­téke 1 millió 434 ezer forint volt. Az idén a termelésnöveke­dés 85 százaléka a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazott. Ezt elsősorban a munka jobb szervezésével, gépesítéssel érték el. Az idén az év végi 3,5 szá­zalékos bérfejlesztésre kerül sor a vállalatnál, és 1980-ig — évente 4—4,5 százalékos bérfejlesztést hajtanak vég­re. Az ország északkeleti, dél­keleti részben is szállító vállalat az év első öt hónap­jában időarányosan teljesí­tette éves tervét. Kisvárda: takarékos gazdálkodás A terveknek megfelelően zárta az első fél évet a Kis- várdai Szeszipari Vállalat. A hathónapos termelés értéke 305 millió forint, s kereske­delmi tevékenységükből 220— 221 millió forint bevé­telhez jutottak. A vállalat nyeresége ez évi gazdálkodá­suk alapján 40 millió forint. Beruházásokra az első fél évben 26 milliót fordí­tottak, árbevételük megha­ladta az egymilliárd forin­tot. A termelékenység viszont nem érte el a tervezett 90 százalékot. A lemaradás a kevésbé munkaigényes ter­mékeknél következett be, va­lamint hátráltatta a terme­lékenyebb munkát a kemé­nyítőüzem rekonstrukció­jának elhúzódása. A helyzet javulni fog a második fél év­ben, amikor megkezdi mun­káját a búzakeményítő-üzem Demecserben. A termelékeny­ség fokozására a beruházá­son kívül egyéb intézkedése­ket is hoztak. A vásárosna- ményi bor-gyümölcs szeszfőz­dében bevezették a folyama­tos műszakot, a kisvárdai gyárban a kispalackozó gép­sort felgyorsították. Egy fizikai munkás újítása alapján a pa­lackozó gépsor az óránkénti 2000 helyett ma már 3500 üveget palackoz óránként. Csökkentették a nehéz fizikai munkát Demecserben, a liszt­szállítást, a zsákolást tartá­lyos szállítással és pneumati­kus adagolással végzik. Az idén profiltisztításhoz kezdtek a demecseri gyá­rukban, mely során Kisvár- dára „hozzák át” az üdítő­ital-gyártást 1978-ig, s Deme­cserben csak keményítő és származékainak gyártásával foglalkoznak majd. Az üdítő­ital-gyártásban részt vesz még a miskolci egységük is. A gazdaságos termelés egyik fontos feltétele a taka­rékosság. Különösen a szállí­tás jobb megszervezése ad nagyobb lehetőséget a taka­rékosság területén. Űj terü­leti felosztást készítettek a tú­rajáratoknál, s egy-egy vo­nalat lerövidítettek. Fo­kozatosan vezetik be a rak­lapon történő szállítást és ahol lehet, s anyagi eszközeik bírják, lerakatokat hoznak létre. Minden, üveget vissza­váltanak és újra felhasznál­nak. Takarékoskodnak az importanyaggal is. Felvásá­rolják az iparban levő szeny- nyezett alkoholt, regenerál­ják és finomítják, s ezzel fon­tos anyagot szolgáltatnak a gyógyászatnak és a vegyipar­nak. Posta Zoltán, a nyíregyházi UNÍVERSIL bemérő mű­szerésze AKT—400-as tranzisztoros erősítő műszeres beállítását végzi. (Gaál Béla felvétele) Harmadszor Nyíregyházán Trojkában tanulnak A folyosókon orosz nyel­vű felirat jelzi: ez a tanári szoba, ez a zuhanyozó, ez a gondnoki iroda, ez a háló. A szoba lakóinak a nevét szintén oroszul írták ki az aj­tóra. A színhely: a Nyíregy­házi Münnich Ferenc Kollé­gium. Már hagyományosnak szá­mít a magyar és a szovjet fiatalok életében nyaranta a nálunk megrendezett orosz nyelvi tábor. S bizony, nagy vetélkedés folyik a másodikos középiskolások között, hogy ki juthat el ide. Nyíregyháza már harmadszor ad otthont ilyen tábornak. A Szovjetunió kulturális minisztériuma és az Országos Pedagógiai Inté­zet közösen rendezi évente az egyhónapos nyelvi tábort a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei részére. A tábor programját úgy ál­lították össze, hogy a komoly tanulás mellett a diákok a pi­henést, a kikapcsolódást és a szórakozást is megtalálják a közös rendezvényeken. — A gyerekek a teljes idegen nyelvi környezetben tanulhatnak. A szovjet fiata­lokkal egész nap együtt van­nak és a reggeli tornától kezdve a kulturális műsor le­bonyolításáig mindent orosz nyelven beszélnek meg — mondja Zaják Etelka tábor­vezető, a Jászberényi Lehel vezér Gimnázium tanára. A diákokat ideális környezetben helyezték el. Háromágyas szo­bákban laknak, így az egy „trojkában” tanuló két magyar és egy szovjet fiatal éjjel­nappal együtt van. Barcsik Magdolna a Fehér- gyarmati Zalka Máté Gimná­ziumból jött, trojkatársával, Jakab Ilonával — akit Nagy- ecsedről hívtak meg a nyelvi táborba — jól megértik egy­mást. Társukat, Jelenát na­gyon megszerették. — Az első napokban kicsit szokatlan volt, hogy mindent oroszul beszélhettünk meg, még egymás közt is ezt a nyelvet használjuk. Léna kedves kislány, már kaptunk tőle ajándékba babát és le­Közel 40 lakásigénylést ad­tak be a dolgozók a Volán 5-ös számú Vállalat műszaki főosztályára. A lakásgondok megoldására jelentős társa­dalmi munkát vállaltak a munkatársak. A márciusi munkaakcióbcjl összesen 80 ezeif forint gyűlt össze a kö­zös kasszába. A napokban újabb akciót szerveztek, mezt. Minden hibát kijavít, ha kell tízszer is elismétli ugyanazt — folytatja Jakab Ica. — Ma délután például azt gyakoroltuk, hogyan kell he­lyesen kiejteni az orosz l be­tűt — mondja Magdi. Este kulturális műsort ál­lítottak össze. Ezen a nyolc csoport bemutatta, ki mit ké­szített már néhány napja a műsorhoz. Magdi például egy szép Jevtusenko-verset adott elő. Magyaroknak, szovjeteknek egyaránt felejthetetlen marad a szívélyes fogadtatás. Orosz népszokás szerint kenyérrel, sóval köszöntötték az érkező vendégeket. A táborba a moszkvai Le- nin-intézetből és a vlagyimiri tanárképző főiskoláról jöttek el a diákok kísérői. Van köz­tük még hallgató, van aki most végzett és olyan is van, akinek már hároméves otthon a kisfia. Vlagyimir Smonyin mo6t államvizsgázott a vlagyimiri tanárképzőn. Ének-zene ta­nár, elsőtől a hetedik osztá­lyosoknak tanít zenét ősztől. Először jár Magyarországon. A kulturális esten háromszor tapsolták vissza: gitárszámai a legnagyobb sikert aratták. — Hasonló nyelvi táborban már voltam Csehszlovákiá­ban. A tanuláson kívül olyan barátságok kötődnek itt, ame­lyeket egész életünkben nem felejtünk el. A közös esték­ről, a hangulatos, vidám ver­senyekről, a sportdélutánok­ról, a kirándulásokról sokat fogok otthon mesélni. A szovjet delegáció vezető­je, Olga Druzskova elmond­ta: a magyar diákok a három hét alatt a legfontosabb sza­vak és kifejezések begyakor­lásával egy viszonylag szi­lárd nyelvi alapot szereznek és így könnyedén beszélhetik az idegen nyelvet. Az iskolai oktatással szemben a tábor­nak az az előnye, hogy játé­kos formában és rövid idő alatt sajátíthatják el a diákok az orosz nyelvet. Tóth Kornélia melyen több mint háromszáz műszakos dolgozó vett részt. Szabad szombaton és vasár­nap is kezükbe vették a szerszámokat és javították, szemlézték a járműveket. A mostani akcióból 52 ezer fo­rintot utaltak át a „lakás­alapba”. Idén hasonló társa­dalmi munkát szeptember­ben terveznek — tudósítja Szilágyi Mária. LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberé­ben határozatot hozott a gazdasági munka színvo­nalának javítására. Minden ember a maga munkaterü­letén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban vezetőt és be­osztottat, ipari és mezőgaz­dasági munkást: milyen te­rületen lát eddig kihaszná­latlan tartalékokat. Aki válaszol: Kapitány Miklós, a Hajtóművek és Festőberendezések nyíregy­házi gyáregységének prog­ramozója. — A gyárban nyolc prog­ramozó dolgozik a termelé­si osztályvezető irányításá­val. Mindenkinek meg van a maga munkaterülete, az enyém a foretika. A mun­kánk akkor kezdődik, ami­kor a gyáregység megkap­ja a központi programot és ennek alapján kidolgozza a konkrét éves termelési tervet. Ezt bontjuk negyed­évekre és egy adathalmaz birtokában határozzuk meg a termékek gyártási idejét, kifuttatását. Már ebből is látszik, hogy a programo­zóktól függ a gyártás folya­matossága. Ezért össze kell dolgozniuk az anyag- és a műszaki osztállyal, a szer­számosokkal, a diszpécser­rel, az üzemek vezetőivel, a brigádokkal. Ezen az együttműködésen nagyon sok múlik, ezért a jövőben még szorosabbá kell tenni a kapcsolatokat, ismerni kell minden osztály, üzem, bri­gád gondját, baját, hogy ha fennakadás van, gyorsan tudjunk intézkedni. — Olyan jó együttműkö­désre gondolok, mint a harkovi termékek esetében. Egyes alkatrészek hiányoz­tak, amelyeket időben itt legyártottunk, így késés nélkül ki lehetett szállíta­ni a rendelt tételt. — A program meghatá­rozza az előkészítők, a gyár­tással közvetve, vagy köz­vetlenül foglalkozók mun­káját. Egy-két hónapja a szervezettség érdekében programtáblákat vásárolt a vállalat, amelyek az irányí­tás fontos eszközei, s ha jól alkalmazzuk ezeket gyors, VÁLASZOL: Kapitány Miklós pontos és megbízható átte­kintést adnak a negyedéves munkák helyzetéről. Ma már nem lehet kisiparos módra zsebből és ötletből irányítani és nehéz ez egy áttekinthetetlen kimutatás­ból is. Ebben segít a prog­ramtábla, amely alkalma­zásának módszerét a jövő­ben még tökéletesíteni fog­juk. Ez fontos feltétele a jobb, szervezettebb gyár­tásnak. — Egy-egy terméknél az. első sorba a terv kerül, va­lamint a minőségi ellenőr­zés, a kiszállítás időpontja. Alatta a tényleges gyártás, a közben felmerülő nehéz­ségekkel. Itt minden szín­nek'megvan a maga jelen­tősége, s mindegyik egy-egy intézkedést, a gyártási fo­lyamatot jelez. Jelzi azt is, ha valahol fennakadás van. — A programtábla elő­segíti a gazdaságos terme­lést, és újabb ötletekre sar­kallja a vele dolgozókat. Legutóbb összevontuk azok­nak a termékeknek a gyár­tását, amelyeket több part­nervállalatnak szállítunk, hiszen ezek csak kis módo­sítással térnek el egymás­tól. Raktári indítást vég­zünk, a termékek kifutása előtt raktározzuk az előre gyártható, szükséges alkat­részeket és az összeszerelé­seket egyszerre végezzük. Ezzel sok időt és energiát nyerünk. E rendszerek és a most bevezetett gyártási módszerek következtében jobb, hatékonyabb munkát végezhetünk. Társadalmi munka — lakásra A mátészalkai Kiss Zol­tánt szinte kisérik a kettes számok. Két gyermeke van, két egyenruha lapul a szekrényé­ben, huszonkét éve vasutas... Talán nincs is olyan ember Szatmárban, aki ne látta vol­na hatalmas termetét, vagy ne hallotta volna különösen rezgő, kellemes hangját. Majd’ mindennap látható a vasúti kocsik között, ahol ki­magaslik társai közül — de nemcsak termetével, munká­jával is. Vasutas társai, mun­kásőr elvtársai, barátai, sőt az utasok is Zocsomának szólít­ják. Egyszer nagyon régen megbotlott a nyelve, akkor ragasztották rá ezt a kedves­kedő, szépen csengő becene­vet. Gyakran a főnöke is be­cenevén szólítja, de nem ha­ragszik érte, mert tudja, hogy csak azt szokták becézni, akit szeretnek, vagy tisztelnek. Krampácsoló pályamun­kásként kezdte a szolgálatot, most művezető. A két beosz­tás között eltelt 22 év renge­teg erőpróbával és nem ke­vés kockázattal járt. A vasúti pálya mellett nap perzselte, eső kergette, a záhonyi átra­kóban télen összefagyott, fe­zo­cso­MA nyőrönköket cipelt, a gombos villát úgy forgatta, mint gyengébb ember az evőkész­letet. A rohamosan fejlődő „szárazföldi kikötő” érdeke úgy kívánta, hogy kocsiren­dező legyen, s az is lett. Ak­kor még nem kaptak ennyi kedvezményt a vasutasok, ezért is kellett mátészalkai otthonából már délután 4-kor elindulnia az éjszaki műszak­ba, ahonnan csak másnap tíz órakor ért haza. Hatalmas öklével álmot dörzsöl a szeméből, amikor arra emlékezik, hogy a fá­rasztó és hosszú utazás miatt Mátészalkára helyeztette ma­gát. Erre a szűk, de nagy for­galmú állomásra, amelyet ő kereszt irányba néhány lé­péssel áthidal. S mint kocsi­rendezőnek, vagy tolatásve­zetőnek hány meg hány ne­hézséget kellett áthidalnia. Az ezernyi gond miatt sokat nyugtatta az utasokat szép szóval, vagy erélyesen. Bíz­tatta, valósággal felemelte azokat a társait, akik egy-egy esős éjszaka hajnalán a ren­geteg strapától fáradni lát­szottak. Amikor nehezen tud­tak eligazodni a vágányok és az ezernyi helyre feladatt va­gonok kusza világában, jel­legzetesen hátra tolta sapká­ját, ritkuló hajába túrt, csendben félrevonult és a legtöbbször megtalálta a módját a késések elkerülésé­nek. Zengett az ütköző, csatto­gott, mégis, testsúlyát meg­hazudtoló gyorsasággal buj­kált a vagonok között. Kissé megrázkódik, amikor arra gondol, hogy egyszer életve­szélybe került. A szükség tör­vényt bont elve alapján sza­bálytalanul tolatott, fenn­akadt a vagon egyik horgán és... megmenekült. Figyelmes­ségének, szerencséjének kö­szönheti, hogy még nem volt balesete. Vezetése alatt a szocialista brigád évekig jeleskedett a munkában és a társadalmi munkában. Amikor elvégezte a segédtiszti iskolát, vörös sapka került a fejére, még nagyobb felelősség nehezedett a vállára. Ünnep alkalmával miniszteri dicséret és három Kiváló dolgozó jelvény csil­loghat „kimenő” zubbonyán Xalán nem prózai a felsoro­lás: munkásőr egyenruháján megtalálható a Kiváló pa­rancsnok és a Kiváló munkás- őr jelvény. Egyformán szereti és tiszteli mindkét egyenru­hát. M integy összefoglalóul mondja: „Én duplán kötelezve vagyok a fe­gyelemre és az önfe­gyelemre.” Gyermekeit is fe­gyelmezett, példamutató élet­re neveli. Jól tanuló hetedi­kes kislánya a MÁV szerve­zésében a vasutasnap előtt két hét jutalomüdülésre az NDK-ba utazott. A kilenc­éves fia imádja a mozdonyo­kat, kedveli a váltóállító ké­szüléket, ügyesen bánik a já­tékpisztollyal. Vajon ő melyik egyenruhát választja? Lehet, hogy mind a kettőt. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents