Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. július 10. Mongólia nemzeti ünnepe Fogadás és koszorúzás a mon­gol nemzeti ünnep alkalmából Bamdarijn Düggerszüren, a Mongol Népköztársaság bu­dapesti nagykövete, a mon­gol népi forradalom 55. év­fordulója alkalmából pénte­ken fogadást adott a nagykö­vetségen. A fogadáson részt vett Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Győri Imre, a Központi Bi­zottság titkára, Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Cseterki Lajos. az Elnöki Tanács titkára, dr. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter, dr. Simon Pál nehéz­ipari miniszter. Rácz Pál kül­ügyminiszter-helyettes, Kár­páti Ferenc vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, s a politikai, gazdasági, a kul­turális élet sok más vezető személyisége.- Jelen volt a fogadáson a budapestai dip­lomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Bamdarijn Dügerszüren nagykövet és a nagykövetség munkatársai az évforduló al­kalmából pénteken megkoszo­rúzták a Szabadság téri Szov­jet hősi emlékművet. Munkanap az űrben a testvéri mongol nép legnagyobb nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 55. évforduló­ján arra a történelmi jelen­tőségű, hosszú útra emléke­zünk, amelyet e földrajzilag oly távoli ázsiai ország a több mint fél évszázad alatt megtett. A mongol nép és élcsapata, a kommunista párt felismerte: a szocializmus le­hetőséget nyújt a világtörté­nelemben mindeddig párat­lan lépésre, az öröklött fe­udális termelési-társadalmi viszonyokból átlépni a szoci­alizmusba, a kapitalizmusnak, mint közbülső lépcsőfoknak a kihagyásával. Június közepén, az MNFP XVII. kongresszusán a mon­gol kommunisták felmérték az eddigi eredményeket, s kitűz­ték a távlati célt: agrár-ipari országból ipari-agrár állam­má fejleszteni a Mongol Népköztársaságot. Ebben a nagyszabású vállalkozásban — miként eddig is — mon­gol barátaink számíthatnak a szocialista országok, a Szov­jetunió proletár internacio­nalizmuson alapuló, önzet­len segítségére. A KGST és Mongólia együttműködése — valamennyi részt vevő fél előnyére — továbbfejlő­dik, a szocialista integráció szervezete hozzájárul az or­szág nemzeti kincseinek felkutatásához, feltárásához, a feldolgozó ipari bázis to­vábbi szélesítéséhez. Nagyra értékeljük a mon­gol külpolitika sarkkövét, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri államhoz fűződő megbonthatatlan barátságot és sokoldalú együttműkö­dést, amelynek továbbfejlesz­tése és elmélyítése — mint Jumzsagijn Cedenbal, az MNFP KB első titkára a XVII. kongresszuson hang­súlyozta —, továbbra is az ország nemzetközi tevékeny­ségének legfontosabb fel­adata marad. A MNFP to­vábbi erőfeszítéseket tesz az ázsiai béke és biztonság meg­erősítésére, megőrzésére, ugyanakkor erélyesen eluta­sítja a reakciós maóizrnust, amely nyíltan szövetkezik az imperializmus legagresszí- vabb köreivel. Nemzeti ünnepünkön kö­szöntjük mongol barátain­kat, s kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a társa­dalmi, gazdasági célok telje­sítésében, a szocialista közös­ség egységének további szi­lárdításáért, a nemzetközi enyhülésért vívott követke­zetes harcukban. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok pénteken moszkvai idő szerint 9 óra 40 perckor megkezdték második munkanapjukat a Szaljut-—5 űrállomás fedélzetén. Ellen­őrizték a fedélzeti tudomá­nyos berendezéseket és foly­tatták az űrállomás karban­tartási munkálatait. A távol­sági mérési adatok és az űr­hajósok beszámolói szerint az űrállomás fedélzeti rendszere normálisan működik, a kabin TELL ZAATAR hőmérséklet 22 Celsius fok. a légnyomás 840 higanymilli- méter. A munka vége felé Volinov és Zsolobov megkezdték a biológiai kísérleteket. Egye­bek között figyelnek és filmre vették a halak viselkedését a súlytalanság állapotában. A moszkvai tv által sugár­zott adásokban az űrhajósok elmondották, hogy jól érzik magukat és az űrrepülés rendben folyik. (TASZSZ) „Gigantikus romhalmaz“ Utcai harcok folynak Beirutban és két tucatnyi más libanoni városban — jelentették pénteken nyuga­ti hírügynökségek. A Beiruttól 66 kilométer­rel északra fekvő Chekka part menti város sorsáról egymásnak ellentmondó hí­rek érkeztek. Jobboldali mi- licisták szerint a konzerva­tív fegyveresek a városban lévő állásaikból kiverték a haladó erők fegyvereseit. Ez­zel szemben a Palesztinái és a libanoni haladó erők kö­zös parancsnoksága közle­ményben szögezte le, hogy a baloldali fegyveresek to­vábbra is „szilárdan ellen­őrzik” Chekkát. A közle­ményből az is kitűnik, hogy jobboldali milicisták beha­toltak Amioun térségébe. A Beiruttól délkeletre lé­vő Teli Zaatar palesztin me­nekülttábort immár 19. nap­ja ostromolják jobboldali fegyveresek. A DPA helyszí­ni tudósítása szerint a csak­nem három hete úgyszólván szünet nélkül ágyúkkal, ak­navetőkkel, rakétákkal, fosz­forgránátokkal lőtt és láng­szórókkal támadott tábor „gigantikus romhalmazzá” változott, amely halottak és a sebesültek ezreit temette maga alá. A tábor területén az egymással szemben álló fe­lek között kézitusa folyik, de Teli Zaatar védői még mindig tartják magukat. A fegyveres összecsapások az elmúlt 24 órában több mint 500 halálos áldozatot követeltek. A sebesültek szá­ma 1100. E züstszínű gépmadarunk simán landol a sere- metyevói repülőtéren. A légikikötő igazi nagyüzem. A MALÉV után az INTERFLUG, aztán az AEROFLOT gépe érkezik, de a kifutóbetonok mindegy! - kén nagy a nyüzsgés. Néme­tek, angolaiak, franciák és amerikaiak jönnek és utaz­nak. A Moszkvába vezető au­tósztráda — amely nemrégen készült — önti a gépkocsikat. Csodálkozva látom a közép­ső zöld sávon a most Virágzó orgonabokrokat. Öt kilomé­tert mehettünk, amikor szembetűnik egy szimbólum­óriás, egy jelképpé magaso­dott tankcsapda, a moszkvai csata emléke. Nincs rajta fel­irat és dátum, de mindenki ismeri a történelmet: 1941 decemberében itt állították meg a fasiszta agresszorokat. Jobbra egy tábla mutat, raj­ta helységnév: Voloka­lamszk. Innen csupán 20 kilomé­terre van Moszkva. Feltűnnek az első magas­házak. Lakóépületek, közin­tézmények. A tolmács mutat­ja: ez a másfél milliós új la­kótelep. Látni már mind a kilenc felhőkarcolót, a Lo­monoszov egyetemet a Le- nin-hegyen, az Ukrajna-szál- lót a Moszkva folyó partján. A Vörös tér megszokott életét éli. Hosszú sorban kí­gyóznak az emberek, hogy lássák a mauzóleumot. Nap­fény táncol a Blazsennij-szé- kesegyház aranyozott hagy - makupoláin. A híres nagy­áruház, a GUM megszámlál­hatatlan kirakata kínálja a portékákat. Moszkva megváltozott, mégfiatalodott. A hatalmas metropolis szállodáiban, áru­házaiban, idegenforgalmi ne­vezetességeiben bábeli a nyelvzavar. Orosz, üzbég, moldvai, francia, spanyol, német, angol és magyar sza­vakkal találkozik az idegen. Misa, újdonsült ismerősöm és barátom a Lenin-hegyre invitál, ahonnan látni egész Moszkvát. Nem messzire in­nen a novogyevicsi temető — egy pravoszláv kolostor ősi temetkezési helye. Tisztel­günk Csehov, Gogol, Csaj­kovszkij, Majakovszkij sír­emléke előtt. Barátom mutat egy sírfeliratot. Két tábornok bajtársával nyugszik itt Pan­filov vezérőrnagy, a voloka- lamszki országútat védők pa­rancsnoka, aki akkor esett el, 41 novemberében. Akarttm-e látni, hol készül a Moszkvics? — kérdezték vendéglátóim. Nem bántam meg, hogy igent mondtam. Zsitkov elvtárs, a gyári párt- bizottság titkára töviről he­gyire bemutatta a most no­vemberben negyvenhat éves gyárat. A Komszomol nevét viselő gyár először szerelő­üzem volt, majd másfél ton­nás teherkocsikat készítettek — 1930-ban mindössze öt­százat. Amikor kitört a há­ború, s a munkások fele el­ment a frontra, a másik fele vállalta helyettük is a mun­kát. Nehéz körülmények kö­zött, hosszú műszakokban és nem ritkán éhesen küldték a teherkocsikat a frontnak. Hol van már az az idő? A Moszkvics gyár huszonötezer dolgozója naponta hatszázki- lencven modernizált kisko­csit küld szerte a világba. Nem mindennapi tény: a legújabb, nagy külföldi vevő éppen a gépkocsigyártás szü­lőföldje, Anglia. Egy alig kétezres kis falu­ban, a Moszkva környéki Bjelaja Dácsa szovhozban ért a következő meglepetés. A művelődési ház nagyter­mében, ahol népes társulat is felléphet a félezres kö­zönség előtt. A 13 hektáros üvegházban, ahol télen-nyá­ron terem az uborka, piroso­dik a paradicsom, pompázik a szegfű. A hét és fél milliós Moszkvát ellátó állami gaz­daságnak saját hőerőműve, óvodája, fodrászata, varrodá­ja, gyógyszertára, postája, orvosi rendelője, étterme és üdülője van — pedig mind­össze 920 ember dolgozik ott. Dimitrij Petrovics Popov igazgató rögtönzött kóstolót rendezett a termékeikből. Megmutatta a mesterséges halastavat, ahol hetenként rendeznek horgászversenye­ket. Elvezetett a harminckét­ezres sertéstenyésztő telep­re. Este feledhetetlen élmény a Kreml kongresszusi palotá­jában. Ötezred magammal láttam a Moszkvai Nagyszín­ház előadásában a Pillangó- kisasszonyt. Kifelé jövet Kekkonen finn elnök hajta­tott szállására. A Kalinyin, sugárúton az AEROFLOT földgömbreklámja forog- villog. Fiatalok várnak a táncos szórakozóhelyek előtt, mert sehol sincs elegendő hely. Moszkva az óriási méretek városa. A főváros a változás korát éli, ahol minden hatal­mas, de ahol mindent azon­nal kinőttek. Az óriás daruk látványa azt mutatja, hogy építkezés­ben sincs hiány. Mindenből van, de nehéz azonnal lépést tartani az igényekkel. Ne­künk az is szokatlan, hogy például a Manyezs — a moszkvaiak kiállítási csarno­ka — előtt és szinte minde­nütt másutt százak várnak türelmesen, hogy megnézzék az új tárlatot, vagy láthassa­nak egy múzeumot. H z Ukrajna-szálló hato­dik emeletén ért az újabb szivet melengető meglepetés. A Moszk­vai Televízió vasárnap dél­utáni igen gazdag Panoráma­összeállítását követően film­tudósítást sugárzott arról, hogy a szovjet pártküldöttség megérkezett a berlini nem­zetközi tanácskozásra. Az utána következő filmhírt a tv budapesti tudósítója küld­te. A kockákon jól ismert ar­cok: Tóth László, a Nyírma- dai Állami Gazdaság igazga­tója és a Beregsuránnyal szomszédos ukrajnai Luzsán- ka dolgozói nyilatkoztak, ho­gyan született Szabolcs-Szat- már és Kárpát-Ukrajna ha­tárán a Lenin nevét viselő barátságkert. A film kame­rája közben a gyümölccsel megrakott almafikat mutat­ta. A növényvédőket, akik széles sugárral permetezik a kertet, ápolják népeink ba­rátságának e nagyszerű, élő jelképét. Moszkva, 1976. július. Kopka János Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (22.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÁN Blore most a folyosón jött rá, miért hallotta olyan tisztán a hangokat. A szél teljesen elállt, kitisztult az ég is. A lépcső- ház ablakán halvány fény szűrődött be. Aztán rájött, hogy majdnem őrültséget követett el. Lehet, hogy csapdába akar­ják csalni: hogy jöjjön ki a házból. Ott aztán nyugodtan le­mészárolhatják! Fogta magát, visszajött. Eszébe jutott, hogy most, a három emeleti szoba közül egynek üresnek kell len­nie! Csak azt kell megállapítani: melyik az! Először dr. Armstrong ajtaján kopogott, de választ nem kapott. Philip Lombard azonnal felelt a kopogásra: — Blore vagyok. Azt hiszem Armstrong nincs a szobájá­ban. Várjon egy pillanatra, mindjárt visszajövök. A folyosó végén lévő ajtóhoz sietett s kopogott: — Miss Claythorne! Vera ijedten válaszolt: — Ki az, mi baj? — Jó lenne, ha felöltözne. De ne nyisson ajtót. Közben Lombard szobája ajtaja kinyílt s Lombard gyer­tyát tartva ott állt a küszöbön. — Mi a fene történt? — kérdezte dühösen. — Blore gyorsan elmondta. — Ejha, szóval Armstrong a jómadár! Amíg Lombard ismét az ajtón keresztül Armstrongot szó- lítgatta, Blore kikémlelt az ablakon. Alig tudta a meglepetés felkiáltását elnyomni: odakünn egy futó alakot látott el­tűnni ..... Lombard Vera szobájához rohant s felrántotta az ajtót: — Édesem, elmegyünk megkeresni Armstrongot. Ö a gyil­kos! Zárd magadra az ajtót és csak akkor nyisd ki, ha a mi kettőnk — Blore és én — hangunkat hallod! — Lombard, hol a pokolba van már — hallatszott Blore kiáltása a sötétből. — Itt vagyok, csak Verát nyugtattam meg. — Szerelmeskedés helyett jó lesz vigyázni. Ne felejtse el, revolver van nála. Philip Lombard kuncogni kezdett: — Ez az, amiben téved! Az este megtaláltam az éjjeli szek­rény fiókomban. Visszatették. Itt van nálam. Blore megtorpant. Ezt Philip Lombard észrevette: — Ne hülyéskedjen, Blore! Undok alak maga, de azért nem lövőm le. Mint az várható volt, a felhőben bujkáló holdvilágban eredménytelenül bolyongtak s majd dolguk végezetlenül visz- szatértek a házba. Közben Vera felkelt, felöltözött s azon töprengett, ha Arm­strong rátörné az ajtót, végszükség esetén az ablakból is ki tudna ugrani. Leült, fogta a naplóját és írni kezdett. Egyszerre csak dermedten figyelt fel. Zajt hallott lenn a földszinten, aztán lopakodó léptek zaját figyelte meg, lépcső- recsegést, sőt halk beszédet is hallott. Ajtók nyitódtak és csu­kódtak. Majd minden elcsendesedett. Nem telt el tíz perc és ismét léptek közeledtek a folyosón. Megborzongott. Aztán Phi­lip és Blore hangját hallotta. Pár perc múlva elmesélték ka­landjaikat. Egy lényeget szűrtek ki: Armstrong eltűnt ..... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents