Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-10 / 162. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. július 10. Mongólia nemzeti ünnepe Fogadás és koszorúzás a mongol nemzeti ünnep alkalmából Bamdarijn Düggerszüren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, a mongol népi forradalom 55. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Győri Imre, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnök- helyettese, Cseterki Lajos. az Elnöki Tanács titkára, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, dr. Simon Pál nehézipari miniszter. Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, s a politikai, gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége.- Jelen volt a fogadáson a budapestai diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Bamdarijn Dügerszüren nagykövet és a nagykövetség munkatársai az évforduló alkalmából pénteken megkoszorúzták a Szabadság téri Szovjet hősi emlékművet. Munkanap az űrben a testvéri mongol nép legnagyobb nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 55. évfordulóján arra a történelmi jelentőségű, hosszú útra emlékezünk, amelyet e földrajzilag oly távoli ázsiai ország a több mint fél évszázad alatt megtett. A mongol nép és élcsapata, a kommunista párt felismerte: a szocializmus lehetőséget nyújt a világtörténelemben mindeddig páratlan lépésre, az öröklött feudális termelési-társadalmi viszonyokból átlépni a szocializmusba, a kapitalizmusnak, mint közbülső lépcsőfoknak a kihagyásával. Június közepén, az MNFP XVII. kongresszusán a mongol kommunisták felmérték az eddigi eredményeket, s kitűzték a távlati célt: agrár-ipari országból ipari-agrár állammá fejleszteni a Mongol Népköztársaságot. Ebben a nagyszabású vállalkozásban — miként eddig is — mongol barátaink számíthatnak a szocialista országok, a Szovjetunió proletár internacionalizmuson alapuló, önzetlen segítségére. A KGST és Mongólia együttműködése — valamennyi részt vevő fél előnyére — továbbfejlődik, a szocialista integráció szervezete hozzájárul az ország nemzeti kincseinek felkutatásához, feltárásához, a feldolgozó ipari bázis további szélesítéséhez. Nagyra értékeljük a mongol külpolitika sarkkövét, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri államhoz fűződő megbonthatatlan barátságot és sokoldalú együttműködést, amelynek továbbfejlesztése és elmélyítése — mint Jumzsagijn Cedenbal, az MNFP KB első titkára a XVII. kongresszuson hangsúlyozta —, továbbra is az ország nemzetközi tevékenységének legfontosabb feladata marad. A MNFP további erőfeszítéseket tesz az ázsiai béke és biztonság megerősítésére, megőrzésére, ugyanakkor erélyesen elutasítja a reakciós maóizrnust, amely nyíltan szövetkezik az imperializmus legagresszí- vabb köreivel. Nemzeti ünnepünkön köszöntjük mongol barátainkat, s kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikereket a társadalmi, gazdasági célok teljesítésében, a szocialista közösség egységének további szilárdításáért, a nemzetközi enyhülésért vívott következetes harcukban. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok pénteken moszkvai idő szerint 9 óra 40 perckor megkezdték második munkanapjukat a Szaljut-—5 űrállomás fedélzetén. Ellenőrizték a fedélzeti tudományos berendezéseket és folytatták az űrállomás karbantartási munkálatait. A távolsági mérési adatok és az űrhajósok beszámolói szerint az űrállomás fedélzeti rendszere normálisan működik, a kabin TELL ZAATAR hőmérséklet 22 Celsius fok. a légnyomás 840 higanymilli- méter. A munka vége felé Volinov és Zsolobov megkezdték a biológiai kísérleteket. Egyebek között figyelnek és filmre vették a halak viselkedését a súlytalanság állapotában. A moszkvai tv által sugárzott adásokban az űrhajósok elmondották, hogy jól érzik magukat és az űrrepülés rendben folyik. (TASZSZ) „Gigantikus romhalmaz“ Utcai harcok folynak Beirutban és két tucatnyi más libanoni városban — jelentették pénteken nyugati hírügynökségek. A Beiruttól 66 kilométerrel északra fekvő Chekka part menti város sorsáról egymásnak ellentmondó hírek érkeztek. Jobboldali mi- licisták szerint a konzervatív fegyveresek a városban lévő állásaikból kiverték a haladó erők fegyvereseit. Ezzel szemben a Palesztinái és a libanoni haladó erők közös parancsnoksága közleményben szögezte le, hogy a baloldali fegyveresek továbbra is „szilárdan ellenőrzik” Chekkát. A közleményből az is kitűnik, hogy jobboldali milicisták behatoltak Amioun térségébe. A Beiruttól délkeletre lévő Teli Zaatar palesztin menekülttábort immár 19. napja ostromolják jobboldali fegyveresek. A DPA helyszíni tudósítása szerint a csaknem három hete úgyszólván szünet nélkül ágyúkkal, aknavetőkkel, rakétákkal, foszforgránátokkal lőtt és lángszórókkal támadott tábor „gigantikus romhalmazzá” változott, amely halottak és a sebesültek ezreit temette maga alá. A tábor területén az egymással szemben álló felek között kézitusa folyik, de Teli Zaatar védői még mindig tartják magukat. A fegyveres összecsapások az elmúlt 24 órában több mint 500 halálos áldozatot követeltek. A sebesültek száma 1100. E züstszínű gépmadarunk simán landol a sere- metyevói repülőtéren. A légikikötő igazi nagyüzem. A MALÉV után az INTERFLUG, aztán az AEROFLOT gépe érkezik, de a kifutóbetonok mindegy! - kén nagy a nyüzsgés. Németek, angolaiak, franciák és amerikaiak jönnek és utaznak. A Moszkvába vezető autósztráda — amely nemrégen készült — önti a gépkocsikat. Csodálkozva látom a középső zöld sávon a most Virágzó orgonabokrokat. Öt kilométert mehettünk, amikor szembetűnik egy szimbólumóriás, egy jelképpé magasodott tankcsapda, a moszkvai csata emléke. Nincs rajta felirat és dátum, de mindenki ismeri a történelmet: 1941 decemberében itt állították meg a fasiszta agresszorokat. Jobbra egy tábla mutat, rajta helységnév: Volokalamszk. Innen csupán 20 kilométerre van Moszkva. Feltűnnek az első magasházak. Lakóépületek, közintézmények. A tolmács mutatja: ez a másfél milliós új lakótelep. Látni már mind a kilenc felhőkarcolót, a Lomonoszov egyetemet a Le- nin-hegyen, az Ukrajna-szál- lót a Moszkva folyó partján. A Vörös tér megszokott életét éli. Hosszú sorban kígyóznak az emberek, hogy lássák a mauzóleumot. Napfény táncol a Blazsennij-szé- kesegyház aranyozott hagy - makupoláin. A híres nagyáruház, a GUM megszámlálhatatlan kirakata kínálja a portékákat. Moszkva megváltozott, mégfiatalodott. A hatalmas metropolis szállodáiban, áruházaiban, idegenforgalmi nevezetességeiben bábeli a nyelvzavar. Orosz, üzbég, moldvai, francia, spanyol, német, angol és magyar szavakkal találkozik az idegen. Misa, újdonsült ismerősöm és barátom a Lenin-hegyre invitál, ahonnan látni egész Moszkvát. Nem messzire innen a novogyevicsi temető — egy pravoszláv kolostor ősi temetkezési helye. Tisztelgünk Csehov, Gogol, Csajkovszkij, Majakovszkij síremléke előtt. Barátom mutat egy sírfeliratot. Két tábornok bajtársával nyugszik itt Panfilov vezérőrnagy, a voloka- lamszki országútat védők parancsnoka, aki akkor esett el, 41 novemberében. Akarttm-e látni, hol készül a Moszkvics? — kérdezték vendéglátóim. Nem bántam meg, hogy igent mondtam. Zsitkov elvtárs, a gyári párt- bizottság titkára töviről hegyire bemutatta a most novemberben negyvenhat éves gyárat. A Komszomol nevét viselő gyár először szerelőüzem volt, majd másfél tonnás teherkocsikat készítettek — 1930-ban mindössze ötszázat. Amikor kitört a háború, s a munkások fele elment a frontra, a másik fele vállalta helyettük is a munkát. Nehéz körülmények között, hosszú műszakokban és nem ritkán éhesen küldték a teherkocsikat a frontnak. Hol van már az az idő? A Moszkvics gyár huszonötezer dolgozója naponta hatszázki- lencven modernizált kiskocsit küld szerte a világba. Nem mindennapi tény: a legújabb, nagy külföldi vevő éppen a gépkocsigyártás szülőföldje, Anglia. Egy alig kétezres kis faluban, a Moszkva környéki Bjelaja Dácsa szovhozban ért a következő meglepetés. A művelődési ház nagytermében, ahol népes társulat is felléphet a félezres közönség előtt. A 13 hektáros üvegházban, ahol télen-nyáron terem az uborka, pirosodik a paradicsom, pompázik a szegfű. A hét és fél milliós Moszkvát ellátó állami gazdaságnak saját hőerőműve, óvodája, fodrászata, varrodája, gyógyszertára, postája, orvosi rendelője, étterme és üdülője van — pedig mindössze 920 ember dolgozik ott. Dimitrij Petrovics Popov igazgató rögtönzött kóstolót rendezett a termékeikből. Megmutatta a mesterséges halastavat, ahol hetenként rendeznek horgászversenyeket. Elvezetett a harminckétezres sertéstenyésztő telepre. Este feledhetetlen élmény a Kreml kongresszusi palotájában. Ötezred magammal láttam a Moszkvai Nagyszínház előadásában a Pillangó- kisasszonyt. Kifelé jövet Kekkonen finn elnök hajtatott szállására. A Kalinyin, sugárúton az AEROFLOT földgömbreklámja forog- villog. Fiatalok várnak a táncos szórakozóhelyek előtt, mert sehol sincs elegendő hely. Moszkva az óriási méretek városa. A főváros a változás korát éli, ahol minden hatalmas, de ahol mindent azonnal kinőttek. Az óriás daruk látványa azt mutatja, hogy építkezésben sincs hiány. Mindenből van, de nehéz azonnal lépést tartani az igényekkel. Nekünk az is szokatlan, hogy például a Manyezs — a moszkvaiak kiállítási csarnoka — előtt és szinte mindenütt másutt százak várnak türelmesen, hogy megnézzék az új tárlatot, vagy láthassanak egy múzeumot. H z Ukrajna-szálló hatodik emeletén ért az újabb szivet melengető meglepetés. A Moszkvai Televízió vasárnap délutáni igen gazdag Panorámaösszeállítását követően filmtudósítást sugárzott arról, hogy a szovjet pártküldöttség megérkezett a berlini nemzetközi tanácskozásra. Az utána következő filmhírt a tv budapesti tudósítója küldte. A kockákon jól ismert arcok: Tóth László, a Nyírma- dai Állami Gazdaság igazgatója és a Beregsuránnyal szomszédos ukrajnai Luzsán- ka dolgozói nyilatkoztak, hogyan született Szabolcs-Szat- már és Kárpát-Ukrajna határán a Lenin nevét viselő barátságkert. A film kamerája közben a gyümölccsel megrakott almafikat mutatta. A növényvédőket, akik széles sugárral permetezik a kertet, ápolják népeink barátságának e nagyszerű, élő jelképét. Moszkva, 1976. július. Kopka János Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (22.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÁN Blore most a folyosón jött rá, miért hallotta olyan tisztán a hangokat. A szél teljesen elállt, kitisztult az ég is. A lépcső- ház ablakán halvány fény szűrődött be. Aztán rájött, hogy majdnem őrültséget követett el. Lehet, hogy csapdába akarják csalni: hogy jöjjön ki a házból. Ott aztán nyugodtan lemészárolhatják! Fogta magát, visszajött. Eszébe jutott, hogy most, a három emeleti szoba közül egynek üresnek kell lennie! Csak azt kell megállapítani: melyik az! Először dr. Armstrong ajtaján kopogott, de választ nem kapott. Philip Lombard azonnal felelt a kopogásra: — Blore vagyok. Azt hiszem Armstrong nincs a szobájában. Várjon egy pillanatra, mindjárt visszajövök. A folyosó végén lévő ajtóhoz sietett s kopogott: — Miss Claythorne! Vera ijedten válaszolt: — Ki az, mi baj? — Jó lenne, ha felöltözne. De ne nyisson ajtót. Közben Lombard szobája ajtaja kinyílt s Lombard gyertyát tartva ott állt a küszöbön. — Mi a fene történt? — kérdezte dühösen. — Blore gyorsan elmondta. — Ejha, szóval Armstrong a jómadár! Amíg Lombard ismét az ajtón keresztül Armstrongot szó- lítgatta, Blore kikémlelt az ablakon. Alig tudta a meglepetés felkiáltását elnyomni: odakünn egy futó alakot látott eltűnni ..... Lombard Vera szobájához rohant s felrántotta az ajtót: — Édesem, elmegyünk megkeresni Armstrongot. Ö a gyilkos! Zárd magadra az ajtót és csak akkor nyisd ki, ha a mi kettőnk — Blore és én — hangunkat hallod! — Lombard, hol a pokolba van már — hallatszott Blore kiáltása a sötétből. — Itt vagyok, csak Verát nyugtattam meg. — Szerelmeskedés helyett jó lesz vigyázni. Ne felejtse el, revolver van nála. Philip Lombard kuncogni kezdett: — Ez az, amiben téved! Az este megtaláltam az éjjeli szekrény fiókomban. Visszatették. Itt van nálam. Blore megtorpant. Ezt Philip Lombard észrevette: — Ne hülyéskedjen, Blore! Undok alak maga, de azért nem lövőm le. Mint az várható volt, a felhőben bujkáló holdvilágban eredménytelenül bolyongtak s majd dolguk végezetlenül visz- szatértek a házba. Közben Vera felkelt, felöltözött s azon töprengett, ha Armstrong rátörné az ajtót, végszükség esetén az ablakból is ki tudna ugrani. Leült, fogta a naplóját és írni kezdett. Egyszerre csak dermedten figyelt fel. Zajt hallott lenn a földszinten, aztán lopakodó léptek zaját figyelte meg, lépcső- recsegést, sőt halk beszédet is hallott. Ajtók nyitódtak és csukódtak. Majd minden elcsendesedett. Nem telt el tíz perc és ismét léptek közeledtek a folyosón. Megborzongott. Aztán Philip és Blore hangját hallotta. Pár perc múlva elmesélték kalandjaikat. Egy lényeget szűrtek ki: Armstrong eltűnt ..... (Folytatjuk)
