Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

1976. július 8. KELET-MAG Y ARORSZÄG 3 KISVÁRD A, ÖNTÖDE: 3 ezer tonna öntvény fél év alatt Túlteljesítette féléves ter­melési tervét a kisvárdai öntödei vállalat. Az ütemes teljesítés következtében 139 millió 700 ezer forintot ter­meltek, amely 2,6 százalék­kal magasabb a tervezett­nél. Az eredmény elsősor­ban ä disaöntöde munkájá­nak köszönhető. Míg tavaly az első fél évben mindössze 221 tonna öntvényt termel­tek, addig az idén több, mint 3000 tonnát. A többi termékükből inem érték el a tervezett meny- nyiséget. Radiátorból a tel­jesítés 93 százalékos. Az el­maradás oka, hogy az idén közel 80 ezer négyzetméter­rel több radiátort kell gyár­taniuk, mint a múlt évben, s ehhez a nagy többletmeny- nyiséghez még nem terem­tették meg a műszaki felté­teleket. A következő fél év feladata lesz azoknak a mű­szaki eljárásoknak az alkal­mazása, amelyek lehetővé teszik, hogy év végére el tudjanak készíteni 480 ezer négyzetméter radiátort. A satu és a szivornya termelé­se sem érte el a tervezett mennyiséget. Több vállalat vonta vissza szerződését. Javulás ennél a két termék­nél a második fél évben várható. A termelésfelfutás 90—95 százaléka a termelékenység növeléséből származott, melynek legfontosabb esz­köze a munka- és üzem- szervezés volt. Megszervez­ték a Disematik-berendezés folyamatos ellátását és a karbantartási munkát. Ez­után csak az előre beüteme­zett gépek karbantartását végzik el és soron kívül azokat, amelyek munka közbeni meghibásodása veszteséget okozna. Ezzel az ütemezéssel lehetővé válik a kieső munkaidő csökken­tése a Vulkánban. A második fél év műsza­ki fejlesztései közé tartozik a kézi magkészítés megszün­tetése, a gépi munka beve­zetése ezen a területen. Ja­vítják a munkakörülmé­nyeket — az üzemekben szellőzőberendezéseket sze­relnek fel — és hozzákezde­nek egy 750 személyes fe­kete-fehér öltöző építéséhez. A tervek szerint 1977 végé­re készül el a 24 millió fo­rintos öltöző, kivitelezője a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat le6z. A tanulmánytervezet kidolgo­zásánál tart a disematikte- lepítés második üteme. A munkát 2—3 év múlva fe­jezik be, s ha az elképzelé­sek időre, kifogástalan mi­nőségben megvalósulnák, akkor az V. ötéves tervben elkészül hazánk legkorsze­rűbb öntödéje Kisvárdán. (bajú) Megkezdődött a repce felvásárlása Megkezdődött július 5-én a megyében a káposztarepce felvásárlása, olajgyáraknak történő szállítása — hallot­tuk a vetőmagtermeltető vállalat nyírségi központjá­ban. — A megyében 50 va­gon káposztarepce felvásár­lására van kilátás. A vető őszi árpa előtisztítá­sa is megkezdődött. A leszer­ződött mennyiség — 116 va­gonnal — előreláthatólag jó minőségben meglesz. A héten megkezdődik a konyhaköménymag betaka­rítása. A vállalat 160 va­gonra számít. Ugyancsak a héten, valószínű megkezdik az étkezési és takarmány ve­tőborsó betakarítását. Vár­ható mennyisége, az elő­becslések szerint 200 vagon körül lesz. A vállalat álláspontja, illetve javaslata, hogy a ter­melő gazdaságok minden alkalmasnak látszó lucernát magfogásra hagyjanak. Ugyanis annyi vetőmagra le­het csak számítani, amennyit a termelésnek sikerül előál­lítania. a. b. HOSSZÚ ÚT 4 z üzemi konyhán csö­rögnek a tányérok. Kö­zel ezer dolgozó meg­elégedetten állt vissza mun­kahelyére a húsipari vál­lalatnál. A szakácsok, a fel­szolgáló lányok tüneményes gyorsasággal teszik rendbe a konyhát. Egyiket megszólítom. Sze­rényen. de rá jellemző jó ke­déllyel mondja a nevét: — Varga Béláné, Anczi néni. így szólítanak a fiatalabbak. Életéről, sorsa alakulásáról, útjáról kérdezem. — Nem hinné az elvtárs: regény az én életem. Azt se tudom, hol kezdhetném el. Hetedik gyermekként szü­letett Tuzséron. Apja uradal­mi kerti munkás. Vékony a kenyér, ritka a krajcár a cselédsoron. A nagycsalád ínségben, nélkülözik. — Tizenhárom éves korom­ban szolgálónak álltam, a hercegi intézőnél. Adjak va­lamit haza, segítsek testvé­reimen. Hogy magam mit szenvedtem, azt én tudom. Ha valamit elvétettem, tizenhat- tizenhét éves koromban is térden állva kellett bocsána­tot kérnem az úrnőtől. A néphatalomban megy férjhez. — Férjem az inotai kohó­nál volt vagyonőr. Egy ideig ingázott: hetenként, kétheten­ként járt haza. Megunta. Köz­ben gyerek is született, a második kislány. Közel jött, a záhonyi állomásra, átrakó­munkásnak. Férje ötvenhatban fegyver­rel védi a néphatalmat. Azu­tán újra igazi nyugalom. Be­költöznek Nyíregyházára. Férje a dohánygyárban kap munkát, ő pedig, nem sokkal utána mostani munkahelyén. Azóta egy helyen van. Köz­ben nyolc év alatt megszüle­Aratóstáb 19T© Helyszín: a pócspetrí Csere-tag Vajon mit szólnának ükapáink, ha meglátnák a kalászos táblákon közeledő, nagytestű, zümmögő óri­ásokat? S mit szólnak majd a kései unokák jó száz­százötven év múlva, ha meglátják, milyen masinák­kal arattak 1976 nyarán? Kaszás, marokszedő, kéve­kötő, keresztrakó, asztagrakó, etető, pelyvázó, kazalrakó ... Régi aratásokat őrző és idéző szavak, az aratás szertartásá­hoz nélkülözhetetlen szerep­lők. Hol vannak már! A ka­szálás való igaz, évszázados művészet — a kombájnos aratás pedig tudomány ... Összehangolt kis sereg Régi, mai és jövőbeli ara­tási képek, mozaikok villan­nak fel fejünkben, amikor a máriapócsi, pócspetri határ­ban kezet szorítunk az ara­tókkal. Kezük nem kérges, inkább olajos. Egy egész stáb — kombájnosok, szerelők, kisegítők, ingajáratban köz­lekedő mezei „diszpécserek” (összekötők), üdítő italról, üzemanyagról, ebédről gon­doskodók — kis hadserege ez. A helyszín a pócspetri Cse­re-tag. A kombájnosok még átvizsgálják a gépeket, hogy mire a szél megszárítja a hétfő délutáni esőtől ázott árpatáblát, indulhassanak az SZK—5-ösök. Három új ma­sina is munkához lát a mária­pócsi Rákóczi Tsz több, mint ezerhektáros kalászos táblá­in. Hefling Antal kombájnos szerszámmal a kezében száll le a gép nyergéből: tett a négy gyermek. Három kislány, egy fiú. Négy gyermek mellett sza­kács szakmunkásvizsgát tet­tem. Azóta helyettes vezetője is vagyok a konyhának. Kiváló dolgozó. Szocialista brigádtag. Munkatársai szere­tik, becsülik. — Külön örömöm, hogy minden gyermekem párban van. Nagyon jól élnek. Szak­munkások. Egy kivételével a gyermekeim nyíregyháziak. A kisebbik lányom Oroson la­kik. A férje kőműves, ő pe­dig bejár a városba dolgozni. Most szülési szabadságon van. Már három unokának is örülhetek. Egy lány két kis­fiú ... — Még csak negyven­hét éves vagyok. De úgy ér­zem: hosszú utat tettem meg. Most én vagyok az úrnő — gondol gyermekkori eszmélé- sére. — Hazamegyek a mun­kából saját lakásomba. Le­ülök a kis otthonomban, ki­pihenem magam. Akkor te- szek-veszek a kis birodal­mamban ... Asztalos Bálint — Meg kell húzni a kup­lungot — magyarázza. A szomszédok, Haja Pál és Mi- kula István szerelők Zelenyák István gépén igazították meg a cséplőkuplungot. A szere­lők állandóan kéznél vannak, folyamatosan érkezik a ts? központjából az üzemanyag, a szükséges alkatrész. A tábla sarkán áll a „gé- hás” kocsi, vezetője Kovács István, tulajdonképpen anyagbeszerző, ilyenkor nyá­ron ő gondoskodik az ara­tóknak az ebéd kiszállításá­ról, védő- és üdítő italról. S ha kell, ő a hírvivő, ő hozza a hiányzó alkatrészt a benti műhelyből. Hőség és por — Igaz-e, hogy a kombáj­nos aratás hasonlít a séta- „kocsikázáshoz” — kérdezzük inkább a beszélgető kedv fel­keltése miatt. Nem sértődnek, nem érvelnek. Csendesen mondják: az egyik legnehe­zebb mezei munka ez most is, a gép nyergében ülve. Három évvel ezelőtt a régebbi kom­bájnokon még nem volt fül­ke, a nap égette a vezetőt és annyi port szívott, hogy tava­szig érezte a porszemeket. A mostani új kombájnok sok mindentől megóvják a veze­tőt, de a hőségtől aligha. Na­gyon kell figyelni a gép mű­ködését, a tarlómagasságot, az apróbb rendellenességet, ami-, bői esetleg baleset is lehet. — Itt nem lehet aludni — magyarázzák, mert kész a baj. Viccesen hozzáteszik: ezért is kellene a jó aratási pálinka, ami a régi aratáskor nem hiányozhatott. De maguk is tudják, hogy ez csak évő- dés Tóth Károly ágazati ag- ronómussal, gépüzemeltető­vel, aki kismotorjával állan* aóan járja a táblákat, napon­ta 50—100 kilométert is meg­tesz. Legjobban a színházi rendezőhöz hasonló az ügy­ködése, aki a háttérből irá­nyítja a „játékot”, amelynek tétje ma az árpa, holnap a búza, gabona, mindennapi ke­nyerünk ... Koccintás az újszülöttre Az élet egyáltalán nem unalmas az aratóknál: Brekk Péter, a szemes terményt szál­lító gépkocsi vezetője a múlt hét csütörtökön apa lett. A kisfiú, akit szintén Péternek hívnak, a nyírbátori szülő­otthonban '»itta meg a napvi­lágot. Az apa a látogatás után gyalogosan jött haza Bátor­ból, s korán reggel egyenesen az árpatáblákra ment. Ott- jártunkkor az újszülött egészségére koccintottak hosszú nyakú hűsivel. De nem csak a szerszámot forgató ke­zek jártak, az .évődő szó is kezik Kovács István. Ennyi ember kellett egy cséplőgép­hez ... Jelképes megfért a komoly munka mellett. A viccek céltáblája egy fiatal szerelő, Papp Mik­lós, aki a vasárnapi meccsen három gólt engedett be az Ópályi elleni rangadón, mint a helyi csapat kapusa. Rá­adásul ki is állították. kaszálás Van-e panaszuk, kérésük? A tuskókat említik a tábla szélén, ahol földegyengető gé­pek szélesítik az utat. Félnek, hogy a széleken rámennek a géppel a tuskóra és akkor Tóth Károly ágazati agro- nómus a szalmalehúzó bri­gád tagjával, Bandur Sán­dorral megbeszéli a mun­kát. (Hammel József fel­vételei) — A labda helyett a babát találtam el, a bíró észrevette — magyarázta önkritikusan A potyagólok után a hétfő esti esőre terelődik a szó, ami jól jött, de sajnos, jeget is ho­zott. A dohány és a kukorica megszenvedett... Szóba került az aratók ebédje is: sze­mélyenként másfél adagot kapnak a nehéz munkát vég­ző emberek. A munkásőrség­től kértek csajkákat. Terített asztal helyett a tábla szélén fogyasztják el az ebédet, el­szívnak egy cigarettát és folytatják az aratást. Huszon­két ember munkáját végzi el egy-egy kombájn — emlé­kész a komoly üzemzavar. Tóth Károly megnyugtatja a kombájnosokat, hogy itt a táblaszéleket a nyugdíjasok­kal fogják learattatni, kaszá­val. — Még örülnek is majd, hogy szükség van a munká­jukra. Újra kézbe vehetik a kaszát, mint fiatalabb koruk­ban. A fagylalt miatt is zúgolód­nak, egy hónapja elromlott a fagylaltkészítő gép a faluban. Azóta nemhogy ők, de a gyer­mekek sem jutnak fagylalt­hoz. Aztán a termésbecslések következnek: megadja a 30— 35 mázsát hektáronként ez a tábla is, erősítgetik a korábbi tapasztalatokra alapozva. Egyre szaporábban nézege­tik az árpatáblát: a kalászok már megszáradtak, de még a szár nedves. Még egy órát várni kell... Kedvünkért, a fényképezőgép lencséjének engedve nyeregbe száll két kombájnos, s már kóstolgat­ják is a gépek a sárga árpa­táblát ... Páll Géza

Next

/
Thumbnails
Contents