Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1976. július 8.

(Folytatás az 1. oldalról)

annak, hogy megnövekedett a szocialista közösség ereje, nemzetközi tekintélye, hogy konszolidálódtak a politikai erővonalak. A szocialista világgazdasági rendszer integrációs folyamatai minden kétséget kizáróan közrejátszottak a 70-es évek első felére' jellemző általános pozitív jelenségekben, az enyhülésre történő gyakorlati áttérésben, a nemzetközi együttműködés fejlődésében, az európai biztonsági értekezlet sikerében.

Koszigin így folytatta: a

KGST 29. ülésszakán elvben elfogadták az érdekelt európai KGST-országok egyesített energetikai rendszere fejlesztésének főtervét, amely Jugoszlávia energetikarendszerének részvételét is előirányozza. Most magát a főtervet kell jóváhagynunk. Az okmány előkészítésének munkája során jelentős adatok birtokába jutottunk, amelyek meghatározzák az elektromos áram fogyasztásának szintjét 1990-ig. Most javasoljuk akidolgozott okmány elfogadását.

Az SZKP Központi BizottLÁZÁR GYÖRGY:

Bevezetőben Lázár György átadta az ülésszak részvevőinek, a házigazda NDK kormányának és a küldöttségeknek az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar kormány üdvözletét. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ülésszak munkája eredményes lesz, a tanácskozás tovább erősíti a KGST-országok gazdasági együttműködését, és újabb területeken viszi előre a szocialista gazdasági integráció ügyét. Kiemelte, hogy az ülésszak határozattervezete reálisan irányozza elő azokat az időszerű feladatokat, amelyeknek megoldása előmozdítja a szocialista gazdasági integráció további kibontakozását és jól szolgálja mind a nemzeti, mind a közös érdekeket. Beszédét így folytatta:

— A KGST 30. ülésszakát olyan időpontban tartjuk, amikor országainkban sikeresen befejeződött az 1971 —1975. népgazdasági tervekben kitűzött feladatok végrehajtása, pártjaink kongresszusai pedig megtárgyalták és meghatározták az 1976 —1980-as időszakra szóló ötéves népgazdasagi tervek fő irányvonalát.

— Eredményeink — amelyeknek egyik fontos forrása a szocialista gazdasági integráció elmélyítése — világosan bizonyítják, hogy a komplex program helyesen jelölte ki együttműködésünk fejlesztésének fő irányait, és hosszabb távlatokat tekintve is megbízható alapul szolgál gazdasági együttműködésünk számára.

— Sikerrel valósítottuk meg az 1976—1980-as évekre szóló népgazdasági tervek koordinálását. A népgazdasági tervek koordinálása, a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgozása és végrehajtása jó feltételeket biztosít ahhoz, hogy szellemi és anyagi erőinket méginkább a termelés hatékonyságának növelésére, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására összpontosíthassuk. Nemzeti terveink megalapozásának fontos és biztonságot adó elemei azok a — tervkoordináció eredményeire épülő — megállapodások, amelyeket az érdekelt tagállamok — köztük hazánk is — a Szovjetunióval kötöttek a nyersanyag- és energiaforrások feltárásának gyorsítására, a közös érdekeket szolgáló termelőkapacitások bővítésére.

— Amikor múltbeli eredményeinkről és a jövőbe mutató terveinkről szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen

sága és a szovjet kormány — hangoztatta Koszigin — nagy jelentőséget tulajdonítva a szocialista gazdasági integráció elmélyítésének és kiszélesítésének, valamint a testvéri szocialista országok népgazdaságai fokozatos kielégítésének úgy véli: megérett a szükségessége annak, hogy számos jelentős intézkedést foganatosítsunk a kölcsönös együttműködés tökéletesítése terén. Ebben a vonatkozásban különösen fontos az együttműködés további átállítása hosszú távú alapra, hosszú lejáratú célprogramok kidolgozására a vezető gazdasági ágakban, az országok tervező szervei közötti együttműködés fokozása annak érdekében, hogy együttesen oldják meg a legidőszerűbb nép- gazdasági problémákat.

Alekszej Koszigin ezután hangoztatta: hosszú lejáratú programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy a KGST-országok biztosítsák az ellátást az üzemanyag- és energetikai készletek alapvető válfajaiból.

Nagy figyelmet szentelt a szovjet kormányfő az enerkívül azt a tényt, hogy a tőkés világ súlyos gazdasági és politikai válsággal küzd. Ennek tükrében méginkább megnő annak jelentősége, hogy a KGST-országok továbbra is tervszerűen fejlődnek, a világ legdinamikusabb gazdasági közösségét alkotják, és még szembetűnőbben mutatkoznak meg azok az előnyök, amelyeket a szocialista tervgazdálkodás, az internacionalizmus elvei által vezérelt együttműködés, a szocialista gazdasági integráció biztosít számunkra. Ezek olyan erősségei közösségünknek, amelyekre biztosan építhetünk a jövőben is. Mindamellett azonban számításba kell vennünk azt is, hogy a világgazdaságban tartósnak ígérkező átrendeződési folyamatok mennek végbe. Ennek egyik jól ismert megnyilvánulása az a gyökeres átalakulás, ami az árviszonyokban következett be.

— Ami a Magyar Népköz- társaságot illeti, a világpiacon bekövetkezett változások népgazdaságunkat igen hátrányosan érintik. Ez azzal függ össze, hogy importunkban a nyersanyagok, exportunkban pedig a késztermékek teszik ki a döntő hányadot. Ilyen struktúra mellett a nemzetközi árarányok megváltozása egyrészt azzal a következménnyel járt, hogy számottevően megnövekedtek a termelés költségei, másrészt, hogy az elmúlt évben az azonos mennyiségű import kiegyenlítésére a tőkés piacra 23 százalékkal, a szocialista országokba 8 százalékkal kellett több terméket exportálnunk, mint 1972-ben.

Önök előtt ismert, hogy gazdaságunkban — természeti adottságaink és országunk méretei következtében — a külkereskedelem különösen fontos szerepet tölt be, amit jól érzékeltet, hogy a behozatal értékben kifejezett nagysága eléri az évi nemzeti jövedelem 45 százalékát. így érthetővé válik, hogy a cserearányok számunkra előnytelen változása és az, hogy szükségleteinket egyes nyersanyagokból növekvő mértékben kényszerültünk tőkés piacokról biztosítani, népgazdaságunknak olyan nagyság- rendű veszteséget okozott, ami az egyensúly számottevő romlásához vezetett. Az egyensúly visszaállítása hosz- szú időt és megfeszített munkát kíván.

— Pártunk XI. kongresz- szusa világosan kijelölte e nehéz problémák leküzdésének útját, ötéves tervünk argetikai együttműködés főbb irányainak. Mint mondotta, az ezzel kapcsolatos hosszú távú célprogram irányozza elő az országok természeti kincseinek racionálisabb kiaknázását, számos új fajta — kevésbé energiaigényes — technológiai folyamat bevezetését, valamint az atomerőművek építésének meggyorsítását. A társadalmi termelés hatékonysága növelésének óriási tartalékai rejlenek a vegyipari kooperáció kiszélesítésében, valamint abban, hogy együttesen hoznak létre — az ásványi eredetű nyersanyag és üzemanyag alapvető lelőhelyeinek közelében — energia- és anyag- igényes vegyipari termelési egységeket.

Több konkrét elképzelést kifejtve az energetikai és a fémkohászati együttműködés fejlesztéséről, Koszigin a továbbiakban kitért azokra a feladatokra, amelyek az együttműködés hosszú távú. célprogramjainak kidolgozásával kapcsolatban merülnek fel a különböző KGST-szer- vek előtt.

A KGST-országoknak a világgazdasági kapcsolatok

ra épül, hogy országunkban meggyorsítjuk a gazdasági hatékonyság növelését, fegyelmezett és tervszerű munkával maximálisan kihasználjuk errőforrásainkat, és még szorosabbra fűzzük a gazdasági együttműködés szálait a Szovjetunióval és közösségünk többi országával.

Az időszerű feladatokról szólva a következőket mondta:

— Fontos és az élet által

igazolt tapasztalat, hogy gazdasági együttműködésünk elmélyítésének, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásának alapja és legfőbb biztosítéka a népgazdasági tervezésben megvalósuló együttműködés, ezért szüntelenül növelnünk kell annak színvonalát. Az elmúlt években e téren is jelentősen előrehaladtunk. Az ötéves tervek koordinációja mellett gyakorlattá tettük a gazdaságpolitikai konzultációkat, a tudományos-műszaki politika alapvető kérdéseinek számbavételét; a hosszú távú prognózisok készítését; a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgozását;

az érdekelt országok egyes iparágainak és termékfajtáinak együttes tervezését; a népgazdaság irányítási és tervezési rendszerének tökéletesítésében szerzett tapasztalatok kicserélését; megkezdtük a hosszú távú célprogramok együttes kidolgozását.

— Figyelmünket most mindenekelőtt a kölcsönösen vállalt kötelezettségek maradéktalan és fegyelmezett végrehajtására kell fordítanunk. Népgazdaságaink számára az adott világgazdasági helyzetben rendkívül fontos, hogy az energia- és nyersanyagforrások bővítésére elhatározott és közös erőfeszítéssel megvalósítandó nagy létesítményeket

— gondolok itt az orenburgi gázvezetékre is — a kitűzött határidőkre felépítsük és üzembe helyezzük.

Lázár György szólt a vállalt nemzetközi kötelezettségek pontos és időben való teljesítése fontosságáról, majd így folytatta:

— Miközben kellő figyelmet fordítunk folyó terveink végrehajtására, véleményünk szerint mielőbb és szervezett formában meg kell kezdeni az 1980 utáni időszak együttműködési feladatainak széles értelemben vett előkészítését. Aligha szükséges hangsúlyozni ennek fontosságát. A fejlesztési döntések időigénye igen nagy. Az elhatározások megvalósítása alapos mérlegelést. műszaki és gazdasági

rendszerében elfoglalt helyzetét jellemezve, a szovjet kormányfő megállapította, hogy erősödnek a KGST nemzetközi kapcsolatai, fokozódik e szocialista szervezet nemzetközi tekintélye. Növekszik azoknak az országoknak a száma, amelyek valamilyen formában részt vesznek a KGST tevékenységében.

Törvényszerű jelenség — mondotta a szónok —, hogy erősödnek a KGST nemzetközi kapcsolatai, elsősorban a fejlődő országokkal. A KGST kereteiben az államok közötti új típusú gazdasági kapcsolatok megteremtésében szerzett tapasztalatunk az eddiginél szélesebb nemzetközi síkon is gyakorlati jelentőséget ölt.

Alekszej Koszigin végül meggyőződését fejezte ki, hogy a KGST XXX. ülésszakának határozatai előbbre viszok majd a szocialista gazdasági integrációt, előmozdítják a szocialista országok egységének további szilárdulását, a béke és a haladás érdekeinek megfelelően erősítik a szocializmus nemzetközi pozícióit.

felkészülést, sőt az esetek jelentős részében anyagi befektetéseket kíván, még mielőtt véglegesítenénk ötéves teryeinket és együttműködésünk konkrét programját. Ha kellő előrelátással dolgozunk, időt és anyagi eszközöket takaríthatunk meg, ellenkező esetben viszont reális lehetőségeket hagyunk kihasználatlanul.

Az 1980 utáni feladatokra való felkészülésben kulcs- fontossága van a hosszú távú célprogramok elhatározott ütemben való kidolgozásának. A magunk részéről ebben látjuk az egyik legfontosabb biztosítékát annak, hogy a fejlődés megalapozott fő termékekben — döntően közösségünk erőforrásaira támaszkodva — hosszú távon is biztosítsuk szükségleteink kielégítését.

— A Magyar Népköztársaság különösen érdekelt az energia- és nyersanyag-ellátás megoldására irányuló célprogram kidolgozásában és megvalósításában. Számunkra is nagy jelentőségű a KGST- országok egyesített energia- rendszereinek fejlesztése, amelynek programját ülésszakunk most hagyja jóvá.

Az atomenergia növekvő szerepet játszik országaink energiaszükségletének fedezésében, és ezen a területen a KGST-országok széles körű összefogására van szükség. Támogatjuk azt az indítványt, hogy a jövő tanácsülésen kéllő figyelmet fordítsunk az atomerőművi berendezések gyártásában kialakítandó együttműködésre.

Pártunk XI. kongresszusának útmutatása alapján elhatároztuk, és az ötéves tervünkben előirányoztuk hogy jelentős mértékben megnöveljük a természeti erőforrások feltárására és hasznosítására fordított anyagi eszközök mennyiségét.

— Ennek keretében erőteljesen fokozzuk a kőolaj- és földgázkutatást. Növeljük az alacsony fűtőértékű szénva- gyon — jelentős többletköltséggel járó — kiaknázását és

villamosenergia-termelésre való felhasználását. Erőfeszítéseink ellenére népgazdaságunk energia-, fűtőanyag- és nyersanyag-szükségleteinek kielégítésében hosszú távon is növekedni fog az import részaránya. Ezért nagy biztonságot jelent számunkra, hogy növekvő szükségleteink kielégítésében tartósan számíthatunk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésre.

— Indokoltnak tartjuk olyan együttműködési megoldások kialakítását, amelyek kölcsönösen figyelembe veszik mind az exportőr, mind pedig az importőr országok érdekeit. A nyersanyagforrások bővítése érdekében továbbra is szorgalmazzuk, hogy tegyük összahangoltab- bá és célra törőbbé a fejlődő országokkal való együttmű- ködösünket. Úgy vélem, e téren a KGST szerveitől is több kezdeményezést kell igényelnünk.

— Ez alkalommal is szeretnék hangot adni annak a véleményünknek, hogy igen nagy jelentőségű és szerintünk megkülönböztetett figyelmet érdemel a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogram kidolgozása. Úgy gondoljuk, közösségünk országainak megvannak az adottságai és képességei ahhoz, hogy kedvező feltételeket teremtsünk a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés olyan mértékű fejlesztéséhez, amely biztosíthatja a KGST- tagállamok szükségleteinek a mainál teljesebb kielégítését. A természet adta lehetőségek nagyobb mértékű kihasználásához azonban meg kell gyorsítanunk a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges tudományos és Ipari háttér kiépítését. A tudományos kutatás, a korszerű gépek, berendezések és géprendszerek, a műtrágyák és növényvédő szerek tömeges előállítása, továbbá a feldolgozás, a csomagolás és a szállítás gazdaságos színvonalra emelése hatalmas méretű beruházásokat kíván. Ez olyan közös gond és feladat, amely szükségessé teszi az érdekelt országok tudományos ismereteinek, anyagi és pénzeszközeinek egyesítését, a kölcsönös érdekeltséget biztosító gazdasági ösztönzőrendszer kialakítását. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének meggyorsítása szükségszerű és egyben reális cél. Ezért tartjuk nagy horderejű és előremutató elhatározásnak a célprogram kidolgozását. Ebben a szellemben igyekszünk eleget tenni annak a megtisztelő megbízásnak, hogy a célprogramot kidolgozó munka- csoport vezetését magyar részről látják el.

A Minisztertanács elnöke ezután szólt arról, hogy országaink gazdasági fejlődésében, a hatékonyság fokozásában meghatározó szerepe van a gépiparnak. Ezért a Magyar Népköztársaság teljesen indokoltnak tartja és helyesli, hogy a kidolgozandó célprogram a legalapvetőbb feladatokra irányuljon. Lázár György így folytatta felszólalását:

— A szocialista gazdasági integráció kibontakozása törvényszerűen együtt jár országaink közlekedési kapcsolatainak kibővítésével. Ezért külön is üdvözöljük, hogy — a KGST történetében először — hosszú távú elgondolások kimunkálása kezdődött el a közlekedés fejlesztésére, és hogy e fontos ágazat előrehaladását is külön célprogram kidolgozásával és végrehajtásával kívánjuk megalapozni.

— Ez annál fontosabb, mert az elért fejlődés ellenére a KGST-tagállamok közlekedésében, különösen a nemzetközi szállításokban a termelés folyamatosságát és a terv- szerűség érvényre juttatását zavaró nehézségekkel találkoztunk. Ugyanakkor az előrejelzésekből ismerjük, hogy az egymás közötti áruszállítások volumene 1976—1989 között legkevesebb 25—26 százalékkal, 1990-ig pedig több, mint 70 százalékkal növekedni fog, és hasonló gyors ütemben emelkedik a személyszállítás iránti igény is.

— Mindezek miatt elsőrendűen érdekeltek vagyunk abban, hogy országainkban meggyorsítsuk a közlekedést; elsősorban a forgalom több, mint felét lebonyolító vasúti rendszerek továbbfejlesztését. Fontosnak tartjuk, hogy ezzel egyidejűleg előirányozzuk a legkorszerűbb szállítási módozatok fokozott elterjesztését és a vasutak tehermentesítése érdekében összehangolt intézkedéseket tegyünk a viziutak és közutak jobb kihasználására.

— Helyeseljük a lakosság jobb ellátását szolgáló, az ipari fogyasztási cikkek termelésének és választékának növelését célzó program kidolgozását is.

— Az előttünk álló sokrétű feladatok eredményes megoldása szükségessé teszi, hogy kellő figyelmet fordítsunk együttműködésünk közgazda- sági feltételeire. A tervezési együttműködés állandó tökéletesítése mellett tovább kell fejlesztenünk a KGST valu- táris-pénzügyi rendszerét is. Ezen a téren sem nélkülözhetjük a tapasztalatok rendszeres elemzését, azt, hogy a gyakorlatot időről időre hozzáigazítsuk a változó feltételekhez, az egyre növekvő követelményekhez, és hogy egyidejűleg biztosítsuk a szükséges stabilitást, valamint a kellő rugalmasságot. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy a komplex programnak megfelelően további erőfeszítéseket tegyünk a transzferábilis rubel szerepének növelésére. A magunk elé tűzött célok azt is megkövetelik, hogy továbbfejlesszük

együttműködésünk szervezetét, a KGST-t. Az új, bonyolultabb körülmények között magasabbra kell emelni a munkával szemben támasztott követelményeket, gyorsítani szükséges az ügyintézést, és javítani kell a döntési rendszert.

Beszéde befejező részében Lázár György az európai helyzetet értékelve hangsúlyozta, hogy a Helsinkiben elfogadott elvek világosak, de a teljes megvalósításukhoz vezető út nem, ígérkezik sem könnyűnek, sem rövidnek. Az enyhülést ellenző erők leküzdéséhez fontos hozzájárulást jelentett az európai kommunista és munkáspártok Berlinben, a közelmúltban tartott tanácskozása. Kiemelte, hogy a közösen elfogadott dokumentum megvalósítását a magyar párt és a kormány alapvető feladatának tekinti.

A magyar miniszterelnök utalt rá, hogy a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok létrehozása során összehangolt és egységes fellépésre van szükség, mert a szocialista országok csak így érhetik el a velük szemben alkalmazott hátrányos, megkülönböztető politika megváltoztatását. Hangsúlyozta, hogy a KGST-országoknak az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniok a fejlődő országokkal való együttműködés fő irányainak kidolgozására és egységes, összehangolt fellépésük biztosítására. Beszédét így fejezte be:

— A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa megkülönböztetett figyelmet szentelt a KGST-orszá- gokkal folytatott együttműködésünknek. Megállapította, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsának keretében megvalósuló gazdasági együttműködés valamennyi tagállamban növeli a szocialista építőmunka lendületét, és semmi mással nem pótolható segítség számunkra, a Magyar Népköztársaság számára.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és a Magyar Népköztársaság kormányát tevékenységében mindenkor az internacionalizmus elvei vezérelték. Tudatában vagyunk, hogy munkánkkal nemcsak hazánkat, hanem egész baráti közösségünk ügyét, a szocializmus egyetemes ügyét is szolgáljuk. Pártunk és kormányunk, egész népünk nevében biztosíthatom önöket, hogy a jövőben is ebben a szellemben munkálkodunk országaink egységének és együttműködésének erősítésén, a mostani tanácskozásunkon közös egyetértésben kitűzött feladatok maradéktalan megvalósítására.

Szerdán délután az utolsó felszólaló Zsambin Bat- mönh, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnöke volt.

A legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt tartják.

II KGST-egvSttműködés semmi mással nem pótolható segítség

a Magyar Népköztársaság számára