Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. július 8. 1 pöl az M-3-as ■■ Épül az M—3-as. Két év múlva lesz az első szakasz avatása, 1980-ban pedig várhatóan már Budapesttől Hatvanig használhatják a kétszer kétsávos autópályát a gépjárművezetők. Az ország egyik nagy köz­lekedési beruházásán Kiste­leki Antallal, a Betonútépítő Vállalat autópálya építési főmérnökével beszélgettünk a később Szabolcs-Szatmárt is érintő nagy munkáról. — Három éve, 1973 nyarán kezdtünk munkához az M—3- ason, amelynek városközi szakaszát építjük — mondja a főmérnök. Jelenleg Buda­pest—Rákospalotától Gö­döllőig már csaknem kész az autópálya szerkezete, most a Gödöllő—Hatvan közötti szakaszon dolgozunk. Folya­matosan szervezzük a mun­kát: a földgépek már jócs­kán előrehaladtak, őket- kö­vetik a betonágyazatot, majd az aszfalt burkolatot készí­tők. Közben készülnek a hidak és a különböző járulé­kos létesítmények, a vízelve­zető rendszerek, szegélyek, kerítések. Az utolsó, legfelső finomburkolatot azonban csak az átadás előtt kapja meg az új autópálya. A nagy építkezést a jelen­legi 3-as főútvonalon közle­patakot és a miskolci vasúti fővonalat egy 256 méter hosz- szú völgyhiddal keresztezi. (Ez lesz az ország leghosszabb viadukja, műszakilag igé­nyes munka, látványra is im­pozáns.) Több út-, vasút-, és patakkereszteződés kiépí­tésével Aszód után a nyom­vonal ismét a 3-as főút észa­ki oldalán vezet Hatvanig, ahol az a szakasz, amely je­lenleg építenek, a 21-es szá­takhíd). Ezenkívül tizenki­lenc olyan híd is épül ezen a szakaszon, amely az autó­pálya felett vezet át, négy helyen főút, tizennégy helyen mellékút felett. Gödöllőn egy gyaloghíd is épül. Az M—3-as autópályának több szabolcsi vonatkozása van. Az első és legfontosabb, hogy már az első szakasz át­adása után jelentősen meg­gyorsítja majd a Budapest Gödöllő környékén az autópálya már „félkész”: a betonalapra felterítették a kavicsaszfaltréteget. (Elek Emil felvételei) kedők csak néhány helyen láthatják, ott ahol az autó­pálya majd keresztezi a mos­tani főútat. A munka egyéb­ként dombos, erdős vidéken zajlik, minden lakott telepü­lést elkerülnek. Az 1976-os évben az M—3- as építkezéseire a Betonút­építő Vállalat 350 millió fo­rintot használhat fel. Ez az összeg azt jelenti, hogy fo­lyamatosan dolgozhatnak az útépítők, mintegy kétmillió köbméternyi földmunkát vé­geznek el, elkészítenek het­venezer köbméter útágyaza- tot, 150 ezer tonna aszfalt- és 80 ezer köbméter útalapbe­ton felhasználásával épülhet tovább az idén az autópálya. Ez a vállalat a Budapest XV. kerületi (Rákospalota) Felszabadulás úti ideiglenes csomóponttól építi az autó­pályát. (A teljes bevezető szakaszt, a Hungária körútig később építik meg.) Az autó­pálya Főt községet délről el­kerülve érinti Mogyoród köz­ség déli határát, majd Gö­döllő északi részén hegyes, erdős terepen halad, átvágva a Duna-—Tisza vízválasztóját. Ezután éri el 3-as számú fő­útat, Budapesttől 33,7 kilo­méterre. Itt lesz az első for­galomba helyezés. Ezután egy mú (salgótarjáni) főút ke­resztezésénél (nem messze a 3-as főúttól) kialakításra kerülő autópálya-csomópont­nál végződik. (A 44 kilomé­teres szakaszon további két csomópont lesz, ahol fel lehet hajtani az autópályára: Gö­döllőnél és Bag község mel­lett.) Néhány műszaki adat az M—3-asról: az autópálya 2x2 sávos, mindkét oldalán leálló sávval, koronaszélessé­ge 28 méter, egy forgalmi sáv 3,75 méter. A legnagyobb emelkedő négyszázalékos, az ilyen emelkedőkön a lassú gépjárművek részére külön kapaszkodó nyom épül. A fő­pálya szerkezete: vastagsága 42 centiméter, ebből 20 be­ton-, 12 kavicsaszfalt, 5 kötő­réteg és 5 centiméter érde­sített homokaszfalt. Számos felüljáró, aluljáró és híd épül. Érdekességük, hogy legtöbbjét előre gyártott elemekből építik: így olcsóbb és gyorsabb. Huszonnyolc olyan híd lesz amelyeken az autópálya halad keresztül (köztük egy völgyhíd, egy vasút feletti kereszteződés, két főút-, és nyolc mellékút­kereszteződés, tizenhat pa­felé irányuló forgalmat. Bár a végleges tervek nincsenek kész. kézenfekvő, hogy a Mis­kolc határáig haladó autópá^ lyába bekötik a 36-os számú főútat, amely jelenleg is az egyik legfontosabb fővá­rosi összeköttetésünket je­lenti. Nyíregyháza határában már jövőre elkészül a Tisza- vasvári úti felüljáró, hamaro­san megkezdik a 36-os főút Tiszavasvári átkelési szaka­szának rekonstrukcióját is. Mindez együttesen azt je­lenti, hogy nagyjából az au­tópálya első Budapest—Gö­döllő közötti szakaszának át­adásától számítva (a me­gyénkben zajló, az addig be­fejeződő felüljáró és útépítést is figyelembe véve) jelentős időt takaríthatunk meg egy- egy budapesti útnál. A másik szabolcsi vonatko­zás: a Betonútépítő Vállalat­nak jelenleg nyolcszáz dol­gozója (és hatalmas géppark­ja) építi az autópályát, és itt minden negyedik (több, mint kétszáz) dolgozó szabolcs- szatmári, legtöbbjük húsz éve dolgozik a vállalatnál. Marik Sándor O A 3-as főút és az M—3 autópálya egyik kereszteződése, felüljáróval, Aszód határá­ban lesz. Itt most a földgépek dolgoznak. Gondoskodás az öregekről Új rendelet — több pénz A közelmúltban tanácsi dolgozók és szociális gon­dozók részvételével ta­nácskozást tartottak Nyír­egyházán. A megye egész te­rületéről beérkező mintegy százötven „illetékes” egyet­len napirendi pontot tár­gyalt: az idős állampolgárok testi, lelki és anyagi gondjait. A kitűnő előadásnak és az azt követő vitának hasznát vehetik az idős emberek — anyagi ráfordítás nélkül is. A téma azért is figyelmet érdemel, mert ahogy a szak­emberek mondják, az élet­kor megnyúlik. Egyre több idős ember él megyénkben és elég sokan vannak azok, akik vállukon cipelik a múlt terhes örökségét. Az előadó, a Budapesti Orvostudományi Egyetem gerontológiai ku­tatócsoportjának főmunka­társa elöljáróban olyan sta­tisztikát ismertetett, amely megyénkre még inkább ér­vényes. Elmondta, hogy or­szágos viszonylatban az 1900-ban mért adatok alap­ján a lakosság hét és fél szá­zaléka volt 60 éven felüli. Jelenleg hazánk lakóinak 18 százaléka túl van a hatva­non. Az utóbbi években egy sor szociálpolitikai intézke­dést hoztak az öregek érde­kében, megyénk tanácsai és tsz-ei évről évre növelik a segélykeretüket, KISZ-esek, szocialista brigádok vállal­ták és vállalják az idős em­berek patronálását. Mégis számos gonddal küzdenek a M ádi Szabó Dávid orvos­doktor és Szabolcs vár­megye egykori főorvosa a Zemplén megyei Mád köz­ségben született 1808. augusz­tus 22-én és éppen 90 évvel ezelőtt Nyíregyházán halt meg. Rendkívül színes és ér­tékes egyéniség volt. Annak idején éppúgy számon tar­tották mint orvosírót. mint költőt és mint a mezőgazda­ság (elsősorban is a szőlő- művelés) szakíróját. Az ismeretek elemeit Mád iskolájában sajátította el, s ezután 1821—28-ban a Sáros­pataki Református Főiskolán, majd a Miskolci Ref. Lyceum- ban tanult. Orvosi tanulmá­nyait 1832-ben kezdte meg a pesti egyetemen, s ott avatták 1838-ban orvosdoktorrá. A budapesti Semmelweis Egye­temen a könyvtárban ma is megvan orvosi dissertatioja, amelynek címe: A mádi bor természet- és orvostudományi tekintetben. Orvosként elein­te szülőfalujában telepedett le. majd Sárospatakon a her­cegi uradalom orvosa volt, il­letve ezután egy ideig Nagy- kállóban működött. Majdnem 2 évtizedig volt vármegyei főorvos illetve Nyíregyházára költözve az itteni városi kór­ház főorvosa is. Tudjuk, hogy már 1855-ben reá bízták Nyíregyházán a városi kór­házban kialakított ún. kole­rakórház vezetését és az egész megyei védekezés irá­nyítását ezen, sorrendben 3. kolerajárvány idején. Mai szemmel nézve orvosi működésének lényegét mégis egészségnevelői tevékeny­ségében látjuk. Korán észre­vette, hogy a lakosság egész­ségügyi felvilágosításának rendkívüli a jelentősége. „Kisgyermekes anyák köny­ve” c. munkájában éppen a családanyák részére kívánt „felvilágosítást, oktatást” ad­ni. E könyv 1872-ben Nyír­magukra maradt idős állam­polgárok. Egyik fő gondjuk lélek­tani gond. Nehezen talál­nak társakra, nem érzik létük fontosságát, ha nem találnak kellő elfoglaltság­ra, munkára. Régi, ismert gondok ezek. Javaslatok is hangzottak el az enyhítésük­re. A főváros néhány üze­mében úgynevezett nyugdí­jas-előkészítő tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamokon lélektani, jogi és egyéb ta­nácsokat kaptak a résztve­vők, azt is megtudják, hogy nyugdíjas éveikben kitől és milyen segítséget kaphat­nak. Ezt a módszert ha nem is tanfolyamokon, de egy-két előadás keretében megyénk vállalatai is átvehetik. Van néhány helyi jó példa arra, hogy könnyűipari üzemek munkát adnak az öregek nap­közi otthonának. A kört szé­lesíteni lehetne. A követke­ző javaslat szakembereknek és toliforgatóknak szólt, mégis érdemes közreadni. Közismert, hogy van könyv a csecsemőápolásról, több szakkönyv ír a tinédzserek problémáiról, de hazánkban még egyetlen átfogó köny­vet sem írtak az idős kor egészségügyi, lélektani és egyéb változásairól. A ja­vaslat egy ilyen könyv meg­írására irányul. Jó volt látni, hogy a szo- ciálpoltikai előadók, s a gondozók szorgalmason jegy­egyházán jelent meg Dobay Sándor nyomdájából. A 87 oldalas könyv országosan is­mert volt, (a megyei Jósa András Múzeum könyvtárá­ban megtalálható) gyorsan el is fogyott, s 1873-ban ugyan­csak Nyíregyházán látott nap­világot a változatlan 2. kia­dás. E könyv számos megállapí­tása ma is helytálló. Például: „ ___egészséges ép gyermek csak egészséges anyától szü- lethetik ..., testileg s lelkileg ép párok szereztetvén össze, hagyatnék legértékesebb örökségül a gyermekeknek: deli külső és szép erkölcsi ér­zelem; ne pedig törpeség, ga- csiba láb, görvény és mell­kór — kapára, kardra alkal­matlanná tevő nyavalygások — és más oldalról általános szellemi hitványság.” A mai népesedéspolitikai célok meg­valósítása idején különösen időszerű Mádi Szabó Dávid több mint egy évszázaddal ezelőtt leírt terhességi taná­csa : „ ... mértékletes életrend és semmi orvosság!” 1830 augusztusában „za­rándok gyanánt utazva Mis- kolczról Pestre” felkereste á hősköltészet fejedelmét: Vö­rösmarty Mihályt. Pesti orvos­tanhallgató korában megis­merkedett a XIX. század első harmadának költői és írói nemzedékével (Vajda Péter, Kunoss, Garay. Karacs Te­réz), s az akkori irodalmi közlönyben (Koszorú. Rajzo­latok, Remény, Vasárnapi Űj- ság) igen sok írása jelent meg. összes munkáját ma már hitelesen aligha lehetne megállapítani, mert sokszor írt álnéven. Álnevei a követ­kezők voltak: Borkúti, Mádi, Sz. D. és Sz-d. Részt vett a nyelvújítási mozgalomban, s ennek kapcsán kiterjedt leve­lezést folytatott Deák Ferenc­cel, Kölcsey Ferenccel és zeteltek az előadás alatt. A kutató orvos egészségügyi és emberi tanácsaival jelentő­sen bővült ismeretük, s ezeket az ismereteket mun­kájuk során nagyszerűen tudják hasznosítani. Egyet­len, talán apróságnak tűnő tanácsot említünk ezen a he­lyen: idős embereknek ne ad­junk, vagy ne ajánljunk több kötetes könyvet, mert hiába van sok szabad idejük, közü­lük sokan fáradékonyak és feledékenyek. A javaslatok után ismer­tették azt a miniszteri ren­deletet, amely július 1-én lé­pett hatályba. Ez a rendelet is az idős emberek érdeké­ben, a fokozott gondoskodás jegyében született. Á házi szociális gondozónők tevé­kenységét érinti az új sza­bályozás. Jelenleg 285 ilyen gondozónőt számlálnak me­gyénkben. A magukra ma­radt idős embereknél ők pó­tolják a családtagot. Eddig titszteletdíjat kaptak, else­jétől díjazást kapnak. S nem csupán névváltozásról van szó, inkább anyagi ösztön­zésről. A tiszteletdíj felső határa 500 forint volt, a dí­jazás — a végzett munka arányában — maximum 700 forint lesz. Rendeletek és anyagi ösztönzők nélkül is többet tehetünk azokért, akik több évtizedes munkájuk­kal megalapozták jólétün­ket. (nábrádi) Kazinczy Ferenccel. Már 61 éves volt, amikor megírta legjelentősebb szépirodalmi művét: a „Béla futása” c. hőskölteményt, amelyet köl­tői ideálja, Vörösmarty „hős­költői szellemének” ajánlott (az első kiadás 1879-ben Sá­rospatakon jelent meg, míg a második kiadást Nyíregyhá­zán a Piringer nyomda készí­tette 1884-ben.) Dr. Mádi Szabó Dávid a szőlészetnek is kitűnő szak­értője volt. Ezt jelzi az is, hogy sárospataki orvosi mű­ködése idején herceg Bre- czenheim Ferdinánd megbíz­ta a Hegyalján levő szőlők felügyeletével. Nagyon szerette az ének­lést. Megértjük ezután, hogy Nyíregyházán a dalárda el­nöke és református gondnok is volt. Ilyen sokszínű egyéniség volt dr. Mádi Szabó Dávid, akinek hét unokája nagyap­juk tehetségét örökölve rész­ben művészi (Mádi Szabó Gábor színművész), részben egészségügyi pályán (Török Gyula nyugalmazott gyógy­szerész Nyíregyházán; Mádi Szabó Gábor színmű­vész két fia is orvos Buda­pesten) működnek. A hagyo­mányok célszerű ápolásának követendő példájaként meg­említem, hogy a nyíregyházi megyei tüdőgondozó intézet 60. éves jubileuma alkalmá­ból, 1972. december 17-én öt ernyőfénykéoező brigádia kö­zül az egyik (addig: IV. sz. brigád volt a jelzése) felvet­te Mádi Szabó Dávid nevét. Dr. Mádi Szabó Dávid 1886. július 3-án Nyíregyházán halt meg (lakása és rendelője Ke­reszt u. 5. sz. alatt volt), azon­ban Nagykállőban temették el július 5-én. Dr. Fazekas Árpád Dr. Mádi Szabó Dávid (1808-1886)

Next

/
Thumbnails
Contents