Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

1976. július 7. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A yita szerepe HELYES, HA ÖSSZE­CSAPNAK a különböző né­zetek, ha mindenki elsorol­ja, hol lát gyenge pontokat, s rejtett, de igénybe vehető tartalékokat, mi az, ami zá­tonyra juttathatja a végre­hajtást, avagy ép­pen gyorsíthatja azt s így tovább. A vi­táknak szerepe, rendelteté­se van a vállalat működésé­ben, döntés előtt — akár fejlesztésről, technológiai változtatásról, akár átcso­portosításról, anyagellátás­ról, normakarbantartásról legyen is szó — nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges a vélemények üt­köztetése. Sűrű eset azonban, hogy tévútra csúszik a vita, s ki­fogások keresésévé silányo- dik. Hetek, hónapok telnek el, az érintettek újra meg újra összeülnek, további vizsgálódásokat, felmérése­ket. elemzéseket s ki tud­ja, még mi mindent hatá­roznak el, csak egy valami­től óvakodnak. A döntéstől, az igen vagy a nem kimon­dásától. Fölkarolnánk az el- sietettséget, a megalapozat­lan „ugrást a sötétben”? A döntések sokrétű előkészí­tése korántsem azonosítha­tó a lassúsággal. Az aka­dályok és támaszok össze­vetése a végeérthetetlen szóáradattal szintén nem egyenlő. Ügyeljünk hát ar­ra, ne mosódjék el a határ a döntést segítő, s a felada­tot késleltető viták között. Mert anekdotaszerű, de a valóságot tükröző eset, ami­kor a hatórás tanácskozás után a résztvevők egyike megkérdi távozóban kollé­gájától: miért is ültünk össze? SOKSZOR VALÓBAN KANYARGÓS ÖSVÉNYE­KET JAR MEG a vita, s töprengeni kell azon, hol kezdődött, eredetileg miről volt szó. X gyári gunyoros- ság a baleset-elhárítás min­tájára munkaelhárító érte­kezletekről beszél ilyen ese­tekben, ahonnét úgy távoz­hatnak a meghívottak: si­került lerázniuk a felada­tot, mint kutyának szőréről a vizet. Leegyszerűsítés a szubjek­tív tényezők ennyire fölna­gyított képe, ám végül is a valóságot mutatja. A válla­lati szervezetről és tevé­kenységről folyó hazai ku­tatások azt igazolják, hogy a szervezés- és termelé­kenységbeli alacsony szín­vonalért elsősorban az irá­nyítási képességek, a veze­tési módszerek fogyatékos­ságai okolhatók, s csak má­sodsorban a technikai, tech­nológiai, termelés-szerke- zetbeli viszonylagos elma­radottság. Bebizonyosodik tehát ismét az ismert igaz­ság, hogy a legfontosabb termelőerő az ember, s kulcsszerepénél fogva a döntések meghozatalában szintén övé a legnyomaté­kosabb szavazat, s csak azt követően játszanak közre a dologi tényezők. Tanúi lehetünk annak, hogy hosszú évekig közepe­sen ügyködő, vagy csupán felszínen maradó vállalatok rövid idő alatt a jók közé kerülnek, holott adottságaik semmit sem változtak. Ha magyarázat után kutatunk, megleljük a „megfoghatat­lan” belső módosulásokat. Egyebek között azt, hogy a fejlesztési főosztály vezető­jévé kinevezett mérnök, aki korábban a kísérleti üzemet irányította, elődjétől eltérő­en, nem kér mindenkitől és mindenről papírt. Megelég­szik a szóban előadott vé­leményekkel, s dönt azok is­meretében, mégpedig hala­déktalanul. Elődje feljegy­zésekkel, emlékeztetőkkel, jegyzőkönyvekkel vette kö­rül mágát, utódja néhány fiatal, olykor fésületlen gondolkodású, de önálló tettekre képes emberrel. Ju­tott arra is idejük, figyel­mük, hogy kiürítsék az újí­tási előadó íróasztalának fi­ókjait, életet leheljenek a fiatal műszakiak és közgaz­dászok tanácsába, összehív­ják a szocialista brigádve­zetőket, mondják már el, mit hogyan látnak „oda­lent”. CSODÁKAT PERSZE SE­HOL SEM TEHETNEK. El­öregedett berendezéseken nehéz — de nem lehetetlen — nagy pontosságú alkatré­szeket előállítani, a képzet­len munkaerő egyik napról a másikra nem válik mester szakmunkássá. Csodákat aligha követel bárki is, de az jogos társadalmi igény/ hogy a vitákat döntések kö­vessék, s a döntéseket mi­előbb ültesse át a gyakor­latba a végrehajtás. Az a baj, hogy bár so­kan úgy hiszik, a szavak nem kerülnek semmibe, tudjuk, tapasztaljuk az el- lenkzőjét; a megoldást, a döntést halagató szavak nagyon is sokba kerülnek. Kevésbé a vitatkozóknak, sokkal inkább mindannyi­unknak. M. O. TANULSÁGOK Ezer párttag véleménye Záhonyban Biztos, hogy mem pontos a szám, hogy csaknem ezer párttaggal folytatott eszme­cserének ezer tanulsága len­ne. Sokkal több. Ugyanis egy-egy párttaggal a beszél­gető bizottságok általában egy-másfél órában váltottak szót pártmunkáról, Jhelytállás- ról, a XI. kongresszus hatá­rozatainak a végrehajtásáról, arról, hogy mit kell tenni kö­vetkezetes érvényesítésük ér­dekében. Szó esett ezeken az eszmecseréken helytállásról, erkölcsi normákról, családi életről, a párttagok egyéni­személyes gondjairól és sok minden másról is. Nem volt könnyű dolga a végrehajtó bizottságnak, a párt záhonyi MÁV üzemi bi­zottságának, amikor ezt a kérdést, a tanulságok össze­gezését tűzte napirendre. Tá­vol álljon tőlünk, hogy vala­miféle mérleg megvonásáról szóljunk. Ez lesz a feladata a hamarosan sorra kerülő párt­bizottsági ülésnek, amely összegezi, elemzi majd a ta­nulságokat, amelyre 21 alap­szervezetben, 3 pártvezető­Hajnali telefon-pi jfél után háromnegyed p kettőkor csengett a telefon a szülőotthon vezetőjének lakásán. Álmo­san nyúlt a kagyló után. — Tessék sietni főorvos úr! Meghoztak egy szülő nőt a busszal. Kászálódni kezdett. Azon elmélkedett közben, milyen sokat is fejlődtünk. A bu­szos, lehet hogy éppen me­netrendjét rúgta fel, hogy behozzon egy nőt. Vagy a so­főrt ébresztették valahol, mert hamarabb ráakadtak, mint a mentőre. Közben el­készült. Indult az otthonba. Két saroknyi volt csak az út. És valóban, az otthon előtt ott állt a busz. A halvány világításnál is látta, hogy em­berek állnak a járdán, az au­tó mellett. Tovább gyű­rűzött benne az imén­ti ötlet. Igen, a busz ment valahová. Megállította biztos egy ideges férj. És a vezető, semmivel nem törőd­ve hajtott ide. És az utasok, s ez is milyen szép dolog, mit sem törődtek menetrend­del, idővel, csak jöttek, hi­szen az első a kismama. Odaért az otthonhoz. És most valami furcsa érzés vett erőt rajta. Megdörzsölte a szemét, mert azt hitte, ál­modik. Igen emberek voltak, de mind ünneplőben. Volt, akinek kis üveg, nagy üveg a kezében. És sok asszony is. Mind ünneplőben. Befordult a kapun. A busznál várako­zók, amint meglátták, a nyo­mába szegődtek. A madám sietett elé. — Tessék jönni! Sürgős! Már előkészítettük a szülő­szobát. Most vette észre a valódi helyzetet. A folyosón izgatot­tan sétált fel és alá egy férfi, gomblyukában fehér kis ko­szorú szalagokkal, mirtusz- szál, és a kismamáról éppen most hántották le a hófehér menyasszonyi ruhát. És a ko­szorút. A fehér csokor ott árválkodott egy széken. Át­villant az eszén: hiszen ez egy ara! — Az esküvőről jöttek fő­orvos úr. A busz az N.-i tsz-é. Akik kint várnak, az a násznép. Már kész a kisma­ma. Kezdhetjük? A szülőszoba ajtaján be­szűrődtek a hangok. És hal­latszott az izgatott ifjú férj lépte. Az orvos még azt is hallani vélte, hogy a kis sza­lag alján a virágok műszir­mai összekoccannak. Néha egy jókedvű hang ajánlotta, igyanak a fiatalasszony egész­ségére. Egy vőfély az ugyan­csak ritka alkalomra új rig­mussal lepte meg a nászné­pet. Nevetís harsant fel. A szülés simán lezajlott. A gyermek egészségesen sivított bele a világba. A fő­orvos most már nagyon jó­kedvűen sietett ki. Rendbe­szedte magát, aztán kimenta várócsarnokba. — Fiú. Háromezer-nyolc- száznegyvenöt gramm. Nyu­godtan mehetnek. A fiatal- asszony jól van. Folytathat­ják a keresztelővel! A násznép elindult a buszhoz. A férj a fe­jébe csapta a bokré- tás kalapot. Kihúzta magát. Bürget Lajos ségnél csaknem 1000 párttag­gal folytattak. Gyorsabb végrehajtást! Az üzemi párt-vb megálla­pította, hogy mind a beszél­gető csoportok, mind a párt­tagság nagy gonddal készült a beszélgetésekre. Különösen kiemelkedett az előkészítő munka Záhony állomás Il-es műszakjánál, a vontatási fő­nökségnél működő alapszer­vezetekben. Elsősorban e he­lyeken gyűjtöttek tapasztala­tokat, amelyeket a többi párt- szervezetekben is sikeresen felhasználtak az eszmecserék- mél. Az üzemi pártbizottság az alapszervezetekkel együtt összesen 79 beszélgető bizott­ságot alakított. A nagyobb pártszervezetek ezekbe a bi­zottságokba bevonták a párt- bizalmiakat is. Csupán néhány tanulság, amelyet a végrehajtó bizott­ság a beszélgetések során megállapított. Elégedettek a párt tagjai a párt politikájá­val, egyetértenek vele, cselek­vőén részt vesznek végrehaj­tásában és alakításában is. Szóvá tették azonban sokan, hogy a gazdasági vezető szer­veknél e politika végrehajtá­sa lassúbb, sokszor bürokra­tikus. nehezen mondanak igent vagy nemet egy-egy fontos kérdésben. Elmondták azt is, hogy bizonyos etikai hibák elkövetéséért a „kis­embert” jobban, keményeb­ben felelősségre vonják, mint a vezető beosztású párttago­kat. Szóvá tették, hogy a ha­tár menti Záhonyban az áru­ellátás akadozik, s ez sok bosszúságot okoz az embe­reknek. Tapasztalnak itt-ott burkolt áremelést is. Arány­talanságok a megbízatásban Sok hasznos, figyelemre méltó észrevételt, javaslatot mondtak el a párttagok, ame­lyeket az üzemi pártbizottság felhasznál munkájában. Kez­deményezőbb munkára, hatá­rozottabb vezetésre ösztönöz­ték a pártvezetőségeket, több helyen a párttagok igénylik a következetességet az irányí­tásban, a pártellenőrző mun­kában. Sor került e beszélgetése­ken a pártmegbizatások fe­lülvizsgálatára is. Kiderült, hogy aránytalanságok mutat­koznak. Helyesen cselekedtek a be­szélgető csoportok, amikor ott, helyben intézkedtek. így kapott 46 párttag új párt- megbizatást, 30 párttag eseté­ben pedig javaslatot tettek bizonyos pártmunka alóli mentesítésre. Fontos észrevé­tel az is, hogy megszűnőben van a „sablon”-pártmunka. Akadnak még elvtársak, akiknek 5—6 jelentős párt­munkája van, amelyből egy- kettő is elég lenne, hogy ala­posan el tudja látni. Most derült ki az is, hogy még mindig van 109 olyan párttag, akinek nincs meg a nyolc általánosa. Igaz, több­ségük 40 év feletti. A beszél­getések során többen vállal­ták, hogy tanulnak, s meg­szerzik a nyolc általánosról szóló bizonyítványt. Tapasz­talható bizonyos álhumaniz­mus esetenként egyik-másik pártalapszervezetben, amikor valakinek az ügyében dönte­ni kell, hogy párttag marad­jon-e az illető vagy sem. Bi­zonyos megalkuvásra vall, hogy ilyen esetekben nem tö­rekednek a pártba nem valók törléséről, kizárásáról. Aktívabbak lettek Az értékelő taggyűlésekre eddig 13 alapszervezetben ke­rült sor. Legfőbb tanulsága, hogy növekedett a párttagság aktivitása. Olyan párttagok is véleményt mondtak fontos kérdésekben, akik eddig nem hallatták szavukat. S ezzel máris teljesült a beszélgeté­sek egyik fontos célja. Sike­rült aktivizálni a párttagsá­got. Erre szükséges törekedni a jövőben is. Kétségtelen, hogy a pártbizottság — amikor napirendre kerül- rülnek az eszmecsere tapasz­talatai — sok fontos tanulsá­got von majd le belőlük, ame­lyeket hasznosít Záhony egész körzetében, a pártmunka színvonalának javítása, a XI. kongresszus határozatainak még következetesebb végre­hajtása érdekében. F. K. Nemrég még csak egy kivarró részleg jelentette az Űjpesti Gyapjúszövő Gyár új­fehértói gyárát. Ma már új munkacsar­nokban cérnázó-, fonó- és szövőgépek mellett dolgoznak a szorgos kezű lányok, asszo­nyok. Közben újabb 7000 négyzetméteres csar­nok épül, s a meglévő­be is újabb gépsorok beszerelésén dolgoz­nak a szerelők. Képen: Tóth András és Oláh Lajos gyűrűs fonógépsort szerel. (Hammel József felv.) Állás Szabolcsban MM étségtelen, mifelénk §€ „rámenősebbnek” kell lenni a szakem­bertoborzásban, mint ott, ahol egy-egy meghirdetett állásra valósággal tüle­kednek. De a korábbi évektől eltérően ma már nemcsak ígérni, adni is tu­dunk azoknak, akik Sza­bolcsban kívánnak elhe­lyezkedni. Az idén a si­keres érettségi után 153 középiskolás pályázott társadalmi ösztöndíjra és 80 tanárjelölt úgy indul szeptemberben az egyete­mi, főiskolai tanulmányok­nak, hogy havonta 5—700 forint üti a markát. Cse­rébe csupán azt kell vál­lalniuk, hogy jól tanulnak és 4—5 évig nem hagyják el a megyét. Az idén egyébként több, mint 300 pedagógusállást hirdettek meg Szabolcsban, ahol még mindig 719 képesítés nélküli nevelőt foglalkoz­tatnak. ök kivétel nélkül levelező tagozaton végzik az egyetem vagy főiskola valamelyik évfolyamát. A megyei tanács ez évben másfél millió forintot for­díthat pedagóguslakás-é pí- tésre, illetve vásárlásra, ezenkívül több, mint 80 tanító és tanár kap szol­gálati lakást. A vidéki ne­velőket 2—10 ezer forint­nyi letelepedési segélyben részesítik, attól függően, hogy mennyire mostoha körülmények közé kerül­nek. Jelenleg 916 orvos működik Szabolcsban, 171 orvosi állás betöltetlen, többek között 24 körzeti orvos is hiányzik. A vidéki körzeti orvosok az indulás­hoz 5—10 ezer forint se­gélyt kapnak, amelyet — ha három esztendeig hely­ben maradnak — nem kell visszafizetniük. Ezenkívül bármelyik orvos az OTP- től 30 ezer forint kölcsönt igényelhet. A körzeti or­vost falun és városon egy­aránt eleve lakással vár­ják, de a kórházi és egyéb szakorvosok lakásgondja is 1—2 éven belül megol­dódik. Mostanában például Nyíregyházán a megyei kórház közelében egy 32 lakásos épület befejezési munkálatain szorgoskod­nak és ide hamarosan kór­házi orvosok költöznek. Egy szó, mint száz: ma már e tájon sem kötéllel verbúválnak és nem min­dig csap rossz vásárt, aki Szabolcsban keresi a bol­dogulását. (barkóczi)

Next

/
Thumbnails
Contents