Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 7. Budapestre érkezett a Belga Kommunista Párt küldöttsége Fejlődik a KGST-országok légiszállítása Az APN szovjet sajtóügy­nökség közgazdasági kom­mentárjában a többi között megállapítja: a szocialista országok polgári légi közle­kedése az egyik legfontosabb népgazdasági ággá változott. Az utas- és a teherszállítás mellett, mind nagyobb terje­delmű repülőgépes munka folyik a mezőgazdaságban és az erdővédelemben, a beru­házásoknál és az iparban. 1969 októbere óta érvényben van az a Bukarestben aláírt megállapodás, amely szerint a KGST-országok együttmű­ködnek a népgazdasági repü­lőgépes munkában. A szocialista közösség or­szágaiban az utasszállítás növekedésének átlagos évi üteme, az elmúlt öt esztendő alatt, a legnagyobb volt az egész világon. Csupán a szovjet AEROFLOT 430 mil­lió utast szállított. A szovjet légitársaság az 1976— 80-as években több mint 550 millió utast szállít majd, ez a szám India lakosságával egyenlő. A hajózó és egyéb repülő­személyzet hatékonyabb ki­képzése céljából a komplex program értelmében 1974-ben 8 érdekelt KGST-ország megállapodott abban, hogy a Volga menti Uljanovszk vá­rosban közös központot hoz létre a polgári repülés hajó­zó és földi személyzete tagja­inak kiképzésére. A megálla­podás szerint a központnak 1980-ban kell megnyílnia. A létesítmény hozzávetőlege­sen 85 millió transzferábilis rubelbe kerül, ebből az ösz- szegből a Szovjetunió körül­belül 30 milliót ruház be. A folyó ötéves tervidőszak­ban üzembe helyezik az M— 5 típusú rövid távú lökhajtá- sos repülőgépet. A gép gyár­tását Lengyelországban már meg is kezdték, az IL—76-os új típusú szovjet teherszállí­tó repülőgép körülbelül 40 tonna rakományt képes szál­lítani, így például el tud szállítani egy Ikarus típusú autóbuszt. A jelenleg még építés alatt álló IL—86 típu­sú légibusz fedélzetén 350 utas utazhat kényelmesen. Hamarosan üzembe helyezik a ZU—144 típusú hangsebes­ségnél gyorsabb utasszállító repülőgépet. Az új gépek megjelenésével összefüggés­ben, a KGST-országokban megfelelő előkészületeket tesznek a hajózó személyzet és a földi szolgálat átképzé­sére A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden Bu­dapestre érkezett Louis Van Geyt, a Belga Kommunista Párt elnöke és Marcel Cou- teau, a párt országos titkára. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Liba­nonban kedden Sekka északi partmenti város­ka körül folytak a leg­hevesebb harcok. A jobbol­dali nemzeti liberális párt miliciája erősítéseket kül­dött a városba, mert a jelek szerint a konzervatívok attól tartanak, hogy itteni pozí­cióik gyengülése maga után vonhatja a Teli Zaatar-i pa­lesztin tábor köré vont ost­romgyűrűjük fellazítását is. Közben a Teli Zaatar-i tábor körül sem szünetel a harci tevékenység, egy pa­lesztin szóvivő szerint a jobboldaliak ellenőrzésük alá vonták a tábor külső vé­delmi vonalát, de magát a tábort szilárdan tartják vé­dői. Fokozatosan normalizálódik az élet a szudáni fővárosban, ahol a napokban államcsíny­kísérletet hiúsítottak meg. Ennek ellenére továbbra is éjszakai kijárási tilalom van és az üzletek, állami hi­vatalok nagy része még nem működik. A város utcáin fegyveres járőrök cirkálnak, miközben katonai egységek folytatják a lázadók letartóz­tatását a fővárosban és Om- durman külvárosban is. Szu­dáni sajtójelentések szerint a puccskísérlet során Khar- tumban mintegy 500 ember vesztette életét. Nimeri szudáni elnök úgy nyilatkozott, hogy a kor­mányellenes lázadásban olyan fegyveres személyek A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Gyenes András, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és Horn Gyula, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője fogadta. Az Arab Liga Mahmud Riad főtitkár vezette há­romtagú libanoni közvetítő bizottsága hétfőn Damasz- kuszban Mohammed Hassza Gnaim vezérőrnaggyal, a li­banoni arabközi békefenntar­tó erők főparancsnokával és Nadzsi Dzsamil vezérőr­naggyal, a szíriai légierő fő- parancsnokával tárgyalt. A megbeszélés után Mah­mud Riad közölte, hogy a libanoni harcok fokozódása megakadályozásának módo­zatairól volt szó. Hozzáfűz­te, most a legsürgetőbb fel­adat a konfliktusban érin­tett felek vasárnap Szótár­ban megkezdett tanácskozá­sának folytatása, hogy a pol­gárháború sújtotta országban megvalósítsák a tűzszünetet. vettek részt, akiket líbiai szakértők képeztek ki. Khartumban hivatalosan bejelentették, hogy visszahív­ták Szudán líbiai nagyköve­tét. A líbiai hírügynökség cá­folta Szudánnak azt a vádas­kodását, amely szerint Líbia részt vett volna a khartumi kormányellenes lázadásban. A líbiai külügyminiszter hétfőn este kiadott közlemé­nyében rámutat, hogy a szu­dáni kormány mindig akkor folyamodik vádaskodások­hoz, amikor belső népi felke­léssel kerül szembe. A közle­mény emlékeztet arra, hogy 1971 júliusában Nimeri elnök és társai a líbiai kormány se­gítségével kerültek vissza a hatalomba. MOSZKVA Kedden Moszkvában foly­tatódtak Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, szovjet kül­ügyminiszter és Abdel Halim Khaddam, az Arab Újjászü­letés Szocialista Pártja ve­zetőségi tagja, szíriai mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter tárgyalásai. A felek tovább folytatták a kö­zel-keleti helyzettel kapcso­latos kérdések megvitatását. ALGÍR Nyugati távirati irodák kedden újabb gépeltérítés­ről atak hírt: a délelőtti órákban eltérítették a Líbiai Légitársaság Tripoli és Benghazi között közlekedő utasszállító repülőgépét. Az útirányának megváltoz­tatására kényszerített Boeing —72-es repülőgép először Tu­néziában kísérelte meg a le­szállást, annak engedélyezé­sét azonban a hatóságok meg­tagadták. Hasonlóképpen az algíri hivatalos szervek sem adtak engedélyt a leszállás­ra. A francia hírügynökség jelentése szerint a gép vé­gül is Palma de Mallorcán szállt le és a légikalóz, egy tunéziai férfi, ellenállás nél­kül megadta magát a repülő­tér parancsnokának. HANOI Hanoiban megtartotta első ülését a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság nemzetgyű­lésének állandó bizottsága. A tanácskozás részvevői be­számolót hallgattak meg az alkotmány kidolgozásával foglalkozó, valamint több más nemzetgyűlési bizott­ság munkájáról. KUALA LUMPUR Phan Hien külügyminisz­ter-helyettes, a Vietnami Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökének megbízott­ja Kuala Lumpurba, Malay­sia fővárosába érkezett. Phan Hien átadja Pham Van Dong, a VSZK minisz­terelnöke személyes üzenetét Husszein Onn malaysiai mi­niszterelnöknek. Libanoni helyzetjelentés Harcok Sekka városban Normalizálódik a helyzet Szudánban 1New York-i levelünk Hé, fickó! T ulajdonképpen otthonosan éreztem magam — mond­ta élménybeszámolójában Kennedy szenátor egyik külpolitikai tanácsadója, Róbert Bares, a Dél-Afri- kában tett tapasztalatszerző útjáról. De Bares beszámoló­jában az „otthonosan” jelző nem dicsérete, éles bírálata mind a fajüldöző dél-afrikai rendszernek, mind az Egye­sült Államokban még erősen érezhető faji megkülönböz­tetésnek. Kennedy szenátor külpolitikai tanácsadója azért láto­gatott meg több afrikai országot, hogy megismerje a moz­gásban lévő kontinens problémáit, törekvéseit, hogy ahhoz igazíthassák az Egyesült Államok átdolgozás alatt lévő af­rikai politikáját. — Valóságos sokkot okozott a lakosság túlnyomó több­ségét kitevő feketék semmibe vevése, súlyos elnyomása Dél-Afrikában — mondta Bares, aki maga is fekete bőrű, azaz amerikai néger. Különösen nagy hatással volt rá három eset, amelynek maga volt a szenvedő alanya. Elsőnek említette Capetown városban szerzett élményét. A csodálatosan szép fekvésű tengerparti Capetownban nem bírt ellenállni a természet szépségének, megállt egy kilátóhelyen, ahonnan láthatta a tengert, a várost és a gyönyörű vidéket. Nem sokáig él­vezhette a tájat, mert eltanácsolták a kilátóból, ahonnan csak a fehéreknek van joguk gyönyörködni a természet szépségében. A feketék „kilátóját” lent a völgyben jelöl­ték ki. Városnéző séta közben szerezte a másik tapasztalatát, amelyből teljes bizonyosságot szerezhetett arról, hogy az il­lemhelyeken a felirat: „csak fehéreknek” és „csak feketék­nek”, nem műemlék jellegű, hanem nagyon is komolyan vett törvény. t egmarkánsabb élményét azonban Durbin városban szerezte, mikor kocsit akart bérelni, hogy szabadab­ban mozogva ismerhesse meg a környéket. Belé­pett a kocsikat bérlő cég irodájába, ahol az asztalnál ülő fehér nő ráförmedt: — Hé, fickó, mit keresel te itt? Kifelé innen! — Az volt a szerencsém — mesélte Bares —, hogy a hotelból, ahol megszálltam és tudták, hogy ki vagyok, előre telefonáltak, bejelentették érkezésemet és igényemet a ko­csira. Mikor a nő ellenőrizte, hogy azonos vagyok azzal, akinek az érdekében a hotelból telefonáltak, teljesen meg­változott. Mérsékelten udvariassá vált, ami kizárólag a hi­vatalos amerikai küldöttnek szólt és nem a kocsit bérelni akaró feketének. Bares azt mondta, hogy a feketékkel való bánásmód hasonlósága miatt érezte magát otthonosan Dél-Afrikában. De az ő helyzete is mutatja, hogy azért a hasonlóság elle­nére a különbség óriási. Washingtonban a kongresszus épü­letében már egy szenátor külpolitikai tanácsadója lehet, Dél-Afrikában pedig még csak „hé, fickó!”. De ez a kü­lönbség hasonlóságot is jelez, hiszen a Bares-ek dédapjai még rabszolgák voltak az Egyesült Államokban, nagyap­juk meg írástudatlan, semmibe vett „néger” vagy „hé, fic­kó”, s nem is olyan régen még az amerikai nyilvános il­lemhelyeken, vagy az utcákon, a parkokban elhelyezett ivókutakon is ott állt a felírás: „Csak fehéreknek”. Az amerikai feketék 100 éves szívós és gyakran véres harca hozta meg az eredményeket a polgárjogi egyenlőségért ví vott csatákban. Á Dél-Afrikában jelenleg folyó harc a faji egyenlősé gért, a többségi uralom megteremtéséért már dön geti a kisebbség faji uralmának egykor bevehetet­lennek hitt várait. Az amerikai politika, amely eddig meg­adott minden támogatást a fajüldöző dél-afrikai kormány­nak, most a társadalmi feszítőerők hatására módosítani készül politikáját. Ebbe az irányba ösztönzi, tuszkolja a fajüldöző kormányt is, hogy így megmenthesse a feltörek­vő, az amerikai imperializmussal már nem feltétlen együtt­működő új társadalmi erőktől. De a jelek szerint ez a mentési akció már elkésett, a változást akaró társadalmi erőket többé nem szoríthatják vissza. Egyébként ezt Pél­dázza a dél-afrikaiak számára az amerikai feketék hosszú harcának története is. Hamarosan eljön az idő Dél-Afri­kában is, amikor már nem csak egy amerikai szenátor ta­nácsadóját, de egy dél-afrikai feketét se illik majd „hé, fickóként” kezelni. New York, 1976. július 6. KOVÁCS ISTVÁN Wargrave bíró egy magas hátú széken ült, skarlátvörös bírói talárban és az angol hagyományok szerinti bírói parókával a fején. Homlokán, egy kerek foltból lassan szivárgott a vér... Dr, Armstrong felemelte az élettelen kezet s kifejezéstelen, fa­kó hangon mondta: — Fejbelőtték, azonnal meghalt! — Mégegyszer ellenőrizte a pulzust, majd lehajolt a parókáért: Miss Brent eltűnt szür­ke fonala! — Meg a fürdőszobából eltűnt vörös függöny... állapítot­ta meg Blore. Philip Lombard hirtelen fölkacagott: — így végezte hát a véres kezű Wargrave bíró! Nem küld többé ártatlan embereket a halálba a törvény betűjére hivat­kozva. Oh, ha itt lenne Edward Seton, biztosan így kacagna, mint én! Csak most fedezték fel, hogy Vera hiányzik. Lombardnak kellett betörnie az ajtaját. Ott találták elnyúlva a padlón. Lombard nem tudta magát türtőztetni, föléje hajolt s csak ennyit mondott: — Drágám!... Aztán itt is az orvos lépett akcióba ... Vera arra ébredt, hogy dr. Armstrong egy pohár konya­kot kíván belé diktálni. — Úristen, odanézzenek! — Vera most látta meg, mit néz­nek körülötte a férfiak: a mennyezeten lévő kampóról nedves algák lógtak lefelé, ezek árasztották a tengerszagot... Lombard megkönnyebülten sóhajtott fel: — íme, egy gyilkosság, ami nem sikerült! Arra számított a gyilkos, hogy Vera szörnyethal ijedtében! ügy érzem, most már megmene­külünk, mi négyen életben maradunk! Lombard és dr. Armstrong megragadták Wargrave bírót és felcipelték a szobájába. — Négyen vagyunk, és nem tudjuk ki a... — kezdte dr. Armstrong. — Nekem is romba dőlt minden feltevésem, — viszonozta Lombard. — En tudom! — szólt lentről Blore és jelentőségteljesen még hozzátette: kiváncsi vagyok, hol van Mr. Lombard re­volvere !... (Folytatjuk) Szöveg: KOVATS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMAS (20.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÄN A korai reggel csendjét revolverlövés hangja verte fel. Idő­be telt, amíg álmosan előbujtak a hálószobákból. Elsőnek dr. Armstrong ért a társalgóba. Valamelyikük felkiáltott. Tíz kicsi néger

Next

/
Thumbnails
Contents