Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁO 1976. július 7. Fejleszti hálózatát a Nyíregyházi ÁFÉSZ A Nyíregyházi és Vidé­ke Körzeti Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szövetkezet idei tervében is jelentős összeget for­dít hálózatfejlesztésre. Programjában egyaránt szerepel új ABC-áruház, vegyes- és szakbolt, va­lamint falatozó létesítése. Nyíregyházán, a Búza téren épülő több szintes sávház üzletsorában új hús- és mezőgazdasági szakboltot nyit az ÁFÉSZ. A Jósavárosban, a 87-es ABC-áruház részére k,4t nagyméretű hűtőkamra készül el, melyek által lényegesen javul a hűtő­igényes élelmiszer-ellátás. Napkoron a lakosság ré­gi kívánsága teljesül, a 290 négyzetméter alapte­rületen megépülő ABC- áruház megnyitásával. Már megkezdődött az építőanyagok helyszínre szállítása. Az elkészülés jövő év első felében tör­ténik. A Kálmánházához tar­tozó Ökörkút tanyatele­pülésen vegyesbolt épül. Sóstóhegyen a jelenlegi, elavult italboltot korsze­rű falatozóvá tervezik átépíteni. Nyírturán a község központjában új vegyes­bolt építését kezdik meg a napokban. Megépítése, illetve forgalomba helye­zése még az idén megtör­ténik. — A. B. — „Zsákbaing“ Nem csak a szebbik nem sze­ret szépen, divatosan öltözködni. A karcsúsított férfiingek iránt például akkora a kereslet, hogy a nyár elején hetekig nem is lehetett kapni. Ismerősöm im­port inget vásárolt, karcsúsított felirattal, uána három felkiáltó­jellel. Járatlan lévén a felkiáltó­jelek jelentésében, csak a kibon­tás után, tehát otthon tudta meg, hogy az ing szabályos tég­lalap, de vagy húsz centivel bő­vebb a szokásosnál. Másik ismerősöm, okulva, nem vett ezek után külföldi inget, hanem a FÉKON sokat reklámo­zott termékét választotta kar­csúsított felirattal. Az ing mére­tei hajszálra egyeztek a külföl­divel. Karcsúsítás nincs, bőség van, de a változatosság kedvéért az egyik ujját egy darabon elfe­lejtették megvarrni. Mindezt 260 forintért, első osztályban. Milyen lehet a többi? (be) 4 hír igaz. Kérném szé­pen, legalább a követ­kező egy mondatot tes­senek komolyan venni , június 23-át hivatalosan apák napjának nyilvánítot­ták Lengyelországban. A „Kobieta i Zycie” című len­gyel nők lapja ebből az al­kalomból egy teljes számnak kétharmadát szentelte az ed­dig házimunkára, harmadik műszakra ítélt, mosogatással, porszívózással sanyargatott és „csúnyábbik nemnek” ti­tulált férfiaknak. A vezér­cikkben a publicista (nő!) például az apaság magasztos feladatairól írt, majd ógörög és római filozófusok nagy mondásait idézte a lap az atya és gyermeke kapcsola­táról. A gyűjtemény kissé hi­ányos, a mai kor híres, nagy mondásai hiányoztak belőle, így ezután elhatároztam, hogy korunk klasszikusainak bölcs mondásait, epigram­máit összegyűjtöm és közre­adom. ★ „FATER MÁR MEGINT ZEBREVÁGTAD A SÖR- BONTÖT!” (Pívosz Alkoholosz) Törökországba utazik a nagykállói Kállai ket­tős néptáncegyüttes. Az Isztambul mellett Yari- nevó városban nemzet­közi művészeti feszti­vált rendeznek július végén, augusztus első napjaiban. A házigazdá­kon kívül részt vesz­nek a Szovjetunióból, Bulgáriából, Jugoszláviá­ból, Romániából, Cseh­szlovákiából és Magyar- országról művészeti együttesek. Hazánkat a folklór kiváló művelői, a nagykállói táncosok negyventagú csoportja képviseli. Felvételeink a Török­országba készülő tánco­sok két jelenetét örökí­tette meg. Elek Emil felvételei Júliusi jóslatok Hogyha fénylik Vince... N yelvművelőink számos eredménytelen kí­sérletet tettek a hóna­pok nevének magyarításá­ra. Erdősi Sylvester János már 1539-ben azt javasolta például, hogy júliust nevez­zék „hőhó”-nak. Az év hete­dik hónapjának harmincegy napjára valóban jó strand­időt jósolhatunk. A százéves meteorológiai feljegyzések azt mutatják, hogy július el­ső felében az évszaknak megfelelő napi középhő­mérséklet 21 és 21,8 fok kö­zötti, második felében pedig eléri a 22 fokot, s a hó végéig ez az érték csak 0,2 fokkal csökken. A szokásos orszá­gos csapadékátlag a hónap elején heti 13, az utolsó hé­ten pedig 10,9 milliméter. A napsütéses órák száma a hónap elején heti 70 körül van, de a hó utolsó két he­tében is eléri vagy valamivel meg is haladja a hetenkénti 67 órát. A nappalok hossza a hó­nap folyamán hat perc híján egy órával fogy: július el­sején a nappal ideje 15 óra 55 perc, az utolsó napon pedig egy perccel lépi túl a 15 órát. Július 19-én az új naptá­rak szerint a névnapszűké­ben szenvedő Emíliákat ünnepeljük, de a régi regu­lákban ez a nap még mindig a névnaphalmozó Vincék napjaként szerepel: hogyha szépen fénylik Vince, meg­telik borral a pince... Emilia-Vincét egy héttel követi a 26-i Anna nap, a füredi Anna-bálok neveze­tes napja. Az idei Anna-bál lesz sorrendben a 151. és a felszabadulás utáni 16, A Kincses Kalendárium szerint „a gazdaságban a legfőbb tennivaló a hónap­ban a gabonafélék aratása és behordása. A tarlót azon­nal fel kell szántani. Korai tarlóba, olyan vidékeken, ahol ilyenkor esőt lehet vár­ni, jó erőben levő földekre mohar és köles, vagy tarlóré­pa vethető. Ezek az ősz fo­lyamán kielégítő másodter­mést adhatnak.” Apák antológiája „JÓL EMLÉKSZEM APÁMRA: SZÉP SZÁL BARNA EMBER. MIRE BE­JÖN A BIRTOKRÓL, ITT LESZ A NOVEMBER...” (Domusz Hétvégusz) ★ „ADJ EGY EZREST KIS- ÖREG: SZÉTMENT A FAR­MEROM” (Srácosz Kamasszosz) ★ ANYU, ITT A POSTÁS BÁCSI! MEGHOZTA APU­TÓL A TARTÁSDÍJAT, BE­FIZETHETED AZ IBUSZ- BAN A CSENDES-ÓCEÁNI HAJÓUTAT” (ILYENISZ VANOSZ) ★ APA: „Képzeld, a lányunk egyre több szót tud. Ma azt mondta: papa”. ANYA: Ez neked újdon­ság?! Már a múlt héten is mondta, amikor éhes volt...” (Ismeretlen drámaíró) CSALÁDI KÖRBEN. „APUCI, MIÉRT MOND­TAD A SRANDON A GÉP- ÍRÓNÖTÖKNEK, HOGY CSINOSABB, MINT ANYU VOLT 16 ÉVES KORÁBAN?” (Gyermekszáj) ★ ELŐADÁS (részlet) A FÉR­JEK ISKOLÁJÁN: „Amikor először bízzák rád a mosogatást, azonnal törj össze egy tányért a készlet­ből. Többet nem kell moso­gatnod.” ELŐADÁS (részlet) A FE­LESÉGEK ISKOLÁJÁN: „Az első mosogatáskor ter­mészetesen összetör férjed egy tányért a készletből. Sírj, duzzogj. Aznap ne főzz vacsorát. Legközelebb nem lesz tányértörés... ” (Tankönyvkiadó) ★ SCI-FI RIPORT A XXI. SZÁZADBÓL: Ünnepélyes keretek között megnyitották a megyei kór­ház A/kettes szülésze­ti pavilonját. A tűz­oltó fúvószenekar egy múlt századbeli dalt játszott: „Lökd ide a sört!” címmel. Az ápolók kórusa elénekelte az „Én apukám ..kezdetű, ugyancsak régi nótát, majd az OTP képviselője a rádió, a televízió és a sajtó képvi­selőinek társaságában át­nyújtotta az új pavilon első páciensének a 10 000 forintos „rumcsekkett”. Lapunk munkatársa is megkérdezte a még fáradt szülőt: — Boldog? — Igen. — Hány kilós a kicsike? — Nyolc kiló 76 deka és négy gramm. — Gratulálunk! — Kösz. — És igénybe veszi a há­roméves gyest? A boldog szülő elpirul a hófehér kórházi ágyon. — Igénybe! — felelte ha­bozás nélkül és a bajusza alatt elmosolyodott. (Apák Lapja) _ «érem a kedves női ol- vasókat, ne kobozzák el a postaládából ezt a mai újságot, nálunk még nem fenyeget a veszély, hogy bevezetik az apák nap­ját. Szilágyi Szabolcs Al KÉPERNYŐ ELŐTT Sokáig az volt a hiede­lem, hogy az USA a sok­féle nép, nemzetiség nagy olvasztótégelye, s nem­csak a remélt ígéret földje, hanem új, valódi haza is a bevándoroltak számára. Ez azonban koránt sincs így' mint az „Útközben élünk...” című, rendkívül érdekes dokumentumfilmből is ki­derült. Kígyós Sándor ren­dező és Lukács Lóránt operatőr színes körképe az Egyesült Államokban élő magyarokról — pontosab­ban az ő magyarságtudatuk­ról, nemzeti hagyomány- őrzésükről, Magyarország iránti nosztalgiáikról — az un. mozaikelméletet tá­masztotta alá, amiről a for­gatócsoport legjobb, legigé­nyesebb ottani segítője, Trombitás Dezső, a Los Angeles-i haladó szellemű református lelkész olyan szép magyarsággal beszélt. Teljes, tökéletes asszimilá­ció még a bevándorlók má­sodik-harmadik generáció­jánál sincs, s a óhazához való kötődés sokszálú, egyénenként változatos. Ki ilyen, ki amolyan indítékból melengeti magában a haza- szeretet érzését, tartja ele­venen magyarságtudatát, és a dokumentumfilmben be­mutatott sokárnyalatú po­litikai színképben volta­képpen ez volt a közös tó­nus. Televíziósaink apellálása riportalanyaik hazaszerete­tére, magyar voltukra ta­pintatos (némelyik esetben túlságosan is az!) és min­dig eredményes volt: a meg­nyilatkozások őszintesége, közvetlensége sok minden, kevéssé tudottat feltárt az ottani magyarok életéből és felfogásáról. A dokumen­tumfilm legfőbb érdeme­ként a kinti magyar diasz­póra többféle (generációs, foglalkozási, anyagi, politi­kai) rétegződésének bemu­tatását könyvelhetjük el, mert nem szabad egybe­mosnunk különbözőségeket. Érdemükben becsülhettük a minket megbecsülőket és kapcsolataink erősítésén fá- radozókat. Viszont önmagu­kat leplezték le az objektív kamera előtt az olyan pa­noptikumfigurák, mint a legitimista volt katonatiszt, vagy a hazaáruló újságíró. „Az eltűnt személyiségek nyomában” pedig csak saj­nálni tudjuk azokat, akik feladtak énjükből, hivatá­sukból a luxusvilláért, az amerikai életformáért: a volt olimpikon tornásznőt, a hajdani sikeres színésznőt... Lehet, hogy itthon nem volt (akkora^ bankbetétjük, de gazdagabb személyiségük igen. A dokumentumfilm jól megválogatott hely­színei (még a hírhedt Wa- tergate-épület is) hatáso­san foglalták hiteles külső keretbe a riportokat. G. B. Shaw 1909-ben írt egyfelvonásos — általa me­lodrámának nevezett — da­rabjából. „A tőrbecsalt Blanco Posnet”-ből készí­tett tévéjáték csak megerő­sítette azt a meggyőződé­sünket, hogy a mű nem a nagy író legjobbjai közül való. A ma már meglehetősen érdektelen moralizálást is feszültségcsökkentéssel te­tézte — szerintünk indoko­latlanul — egy könnyebb, „társalgási” színészi játék­stílus, aminek következté­ben sehogyan sem tudtuk elhinni, hogy valóban Blanco Posnet élete vagy halála volt a tét a darabbe­li tárgyaláson... Shaw igazi erényeiből leginkább a sze­replők életes karakterizálá- sa érvényesült ebben a té­véjátékban. Merkovszky Pál 0RÁDIÓ _____________________ MELLETT Akármennyire is hova­tovább divattá válik né­melyek körében a régi (kö­zépkori, reneszánsz, barokk) magyar irodalom kiszűrése, elhagyása az ismerni illen­dő ismeretek köréből (amely divat talán abból a szükségből vállalt rosszból kezdett lábrakapni, hogy a régi értékekből egyre ke­vesebbet kénytelenek ta­nítani az iskolában), mégis az a való: a nemzeti önis­merethez és öntudathoz hozzá tartozik a régi magyar irodalom ismerete is. Ezek­nek az alkotásoknak az időnkénti „közreadása” a rádió irodalmi szerkesztő­ségének szép hagyománya. Azért is lehet most külö­nösen örülni, hogy ezek az értékek több héten át tartó sorozatban hallhatók A ré­gi magyar irodalom hetei főcím alatt, mert mind erő­sebben tartja magát — kü­lönösen a fiatalabbak kö­rében — az a hiedelem, hogy a több száz évvel ez­előtti koroknak az irodalmi termékei élvezhetetlenek, sőt elviselhetetlenek a mai olvasónak, hallgatónak. A múlt heti két adás fénye­sen bizonyította ennek a tévhitnek az ellenkezőjét. Az viszont nem adott örömre okot, hogy már az első két rész sugárzásának időpontja (órája) sem volt azonos. Az egyiket (ked­den) este fél kilenckor ad­ták, a másikat (vasárnap) délután négykor. Mindenfé­le sorozat hallgatottságát, nézettségét növeli, ha adá­sait egy megszokott idő­pontban hallhatja, nézheti a közönség. (Könnyebb megjegyezni az azonos na­pot és órát, mint minden alkalommal a sajtóból ki­mazsolázni az adás idejét.) Az azonos időben való su­gárzást még az olyan vi­szonylag rövid sorozat ese­tében is érdemes lenne be­vezetni, mint ez a most em­lített irodalmi műsor. Nemcsak a hétvégeken se­gíthetne a gépjárműveze­tőknek az Útközben című szolgáltató jellegű műsor — ha hallható lenne más na­pokon is. Megérdemelten váltak gyorsan népszerűvé ezek az adások. Azért is, mert a figyelmesség átalá- ban jólesik, de azért is, mert ez hasznos figyelmes­ség. A hét más napjain is jól jönne minden autósnak, motorosnak, utazónak, ha tájékoztatást kapnának. Rácz György szombat délelőtti Gyöngykaláris cí­mű műsora nekem nagyon tetszett. Egy témát, az anyai minőségeket (ha szabad ezt a fogalmat erre használni) közelítette meg. Különböző felfogású, többféle műfajú alkotásokkal. Egy óra volt az egész, három dramatizált írás (Egon Erwin Kisch-é, Móricz Zsigmond és Kodo- lányi Jánosé) és négy zene­mű. Tartalmas, rövid blokk, mondhatnám azt is, hogy jó nyári délelőtti program. Valóban az is. És mégis az motoszkál a gondolataim­ban: miért van az, hogy a jó rádióműsorokban is ke­vés a derű (nem a kabaré­ra gondolok), s egyáltalán: az értékrendünkben a jó mint minőségjelző. miért kapcsolódik többnyire már szinte természetes módon csupán (vagy legalább is el­sősorban) a komorhoz, a tra­gikushoz? Seregi István Nagykállóból Törökországba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents