Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. július 4. 8 Fiatalok a tábor főbejárata előtt. A munkaterületen jól lebarnulnak a fiúk. AZ IFJÚSÁGI ÉPÍTŐTÁBORBÓL JELENTJÜK Szabolcsi fiúk az M—3-ason Munkában a Krúdy Gimnázium diákjai; háttérben a félkész autópálya. Munka után ízlik a veresegyházi fagylalt. Gödöllő körül a hegyoldalból több helyen kivilágít a „sárga szalag”, a leendő út. Hamarosan aszfalt- és betoncsík húzódik majd itt, az .M—3-as autópálya. Hatalmas föld-, beton- és aszfaltgépek dolgoznak az építkezésen, sok ezer lóerő dübörgése veri fel a dombvidék csendjét. Nehéz terep a jól gépesített autópálya-építők számára is. A most építés alatt álló 44 kilométeres szakasznak néhány kilométerén — lassan követve az útépítő gépek ütemét — fiatalok dolgoznak: a KISZ KB és a Betonútépítő Vállalat „Hess Károly” önkéntes ifjúsági építőtáborának lakói — köztük hetven sza- bolcs-szatmári diákfiatal. Fő munkaeszközük a csákány és a lapát. Kezük nyomán készül az autópálya egyik fontos kiegészítő létesítményrendszere: a felszíni víz elvezetését szolgáló csatornák, átereszek, amelyek a hegyes-dombos terepen végighúzódnak az autópálya mentén. Az 1-es brigádot a Nyíregyházi Krúdy Gimnázium középiskolásai alkotják, hatan negyedikesek, négyen másodikosok. — Azt hiszem, férfimunka ez a javából — mondja Láda Ferenc brigádvezető —, de már túl vagyunk a legnehezebbjén. Az első nap nagyon nehéz volt a csákány, és déltájban már igen kis adag föld került a lapátokra. De ez már régen volt a tábori időszámítás szerint. Ma van a negyedik nap, egyben az első értékelés, szerintem nem lesz miért szégyenkeznünk, teljesítjük a normát. Igaz, a fiúk egyikének-másikának kötés fehérük a kezén: a diákélet, a toll, a könyv után hamar hólyagokat csalt a tenyerekre a csákány és a lapát nyele. A fiúk azonban így is fegyelmezetten dolgoznak. Sokat segítenek nekik a Betonútépítő Vállalat idősebb munkásai. Elmagyarázzák azt is, hogyan lehet elsajátítani a szakmai fogásokat. Tudlik Miklós például, aki néhány társához hasonlóan két brigád munkáját irányítja és segíti — nemcsak a munkában találta meg a közös hangot a diákokkal, hanem az otthoni dolgokról is: ő is szabolcsi, Nyíregyházától nem messze, Napkoron lakik és húsz éve dolgozik a Betonútépítő Vállalatnál. Három brigád érkezett Mátészalkáról, az Esze Tamás Gimnáziumból. — Nehezebbre számítottunk — mondja Szűcs Péter, — de ez csak azért van, mert még nem voltunk ilyen munkán, s nem éreztük a fokozatokat. Sokat segít, hogy jól megszervezik a munkákat és kiadós koszttal járul hozzá a mi eredményeinkhez a Betonútépítő í Vállalat. — Azt mindenesetre hosszú időre megjegyeztük, hogy az építőtáborozó számára itt fő ellenség a kő, gyökér és agyag. Arra is volt már elrettentő példa, hogy több mint egy napba került egy „dücskő” kivétele. Szabó Károlynak már van összehasonlítási alapja: tavaly Biatorbágynál dolgozott vasútépítésen, szintén építőtáborban. — Szerintem egy a fontos — mondja —, az, hogy mindenki egyformán dolgozzon, ne lógjon ki senki a sorból. De ezt nem is engednénk. A fiatalok egybehangzó véleménye: keményen kell dolgozni, de a jó munka örömet jelent, mert visszapillantva a tegnapi, múltheti munkahelyre, két kezük, munkájuk szép, maradandó eredményét látják. Erről beszélt Gál József táborvezető is, aki a Betonútépítő Vállalat részéről, már tíz éve vesz részt az építőtáborokban. — Nálunk nagyon fontosnak tekintik a fiatalok munkáját — mondja —, az építőtáborok a termelési igazgatósághoz tartoznak. Igyekszünk a diákok megbecsülését abban is kifejezésre juttatni, hogy például 25- ről 32 forintra emeltük a napi étkezési normát, 30 százalékkal megemeltük a KISZ által előírt jutalomkeretet, a kirándulásokra a vállalati autóbusz jön a fiúkért. — Erre nincs is panaszunk — folytatja —, az első csoport (150 szabolcsi fiatal) két hét alatt 2000 köbméter földet emelt ki nehéz terepen, nem is beszélve más munkákról. Az iskolák versenyében a Nyíregyházi Krúdy győzött (Puskás László, Leskó András, Gyüre László brigádjai), az első helyet a Kisvárdai Császy Gimnázium Bállá Ferenc vezette brigádja szerezte meg. A modern épületet vette birtokába a tábor, az osztálytermeket rendezték be hálóknak. így lehetett választani: iskolánként, brigádonként helyezkedtek el két hétre a fiatalok. Az udvaron kézilabda- és kosárlabdapálya, az épületben tornaterem, az előterekben pingpongasztal, a helyiségek többségében asztalifoci várja a fiúkat. Rendezvényben nincs hiány — az első két nap fáradt brigádjait harmadik napra, már a versenyre is kapható fiatalok váltották fel. A diákok napi vendégek a szép veresegyházi strandon, kirándulást szerveznek Egerbe, és a szomszédos vácrátóti arborétumba. A táborban- már jártak a Vígszínház művészei, akik jó előadást tartottak, látogatásunk napján pedig jogi tanácsadást hallgattak a fiatalok. Elsősorban az új honvédelmi törvény volt a téma — a fiúk valamennyien bevonulás előtt állnak, érdekli őket a dolog —, de jó néhány más természetű kérdésre is válaszoltak a szakemberek, akik a KISZ KB felkérése alapján látogatnak a táborokba. Az M—3-as autópályáról, és a veresegyházi Hess-Károly önkéntes ifjúsági építőtáborból jelenthetjük: a munka jól halad, tá- borozóink hangulata jó. A fiúk _ nyugodt szívvel vihetik majd haza a két hét elteltével a Betonútépítő Vállalat ajándékát, a felszereléseket; sapkát, trikót, zubbonyt, tornacipőt — egy szép nyár dolgos két hetének emlékeit. Néhány év múlva, amikor megnyílik majd az autópálya, büszkén mutathatják majd, ha arra utaznak, ezt én is éoítetteru! írta: Marik Sándor Fényképezte: Elek Emil Kelendő a friss forrásvíz. Szabad időben sokan sakkoznak. A rézsű kiképzése gyakorlatot kíván. Délutánonként újság, levél, kártya egyaránt előkerül.
