Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG - VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. július 4. Egy ruhatárosnő elbeszélése A Szent Péter monostor feltárt alap jai... Dr. Magyar Kálmán egy sírleletet rögzít mappájában. (Elek Emil felvételei) AZ ÉV ÁSATÁSA AZ ALFÖLDÖN Monostor és temetkezési hely Nagyecseden Hogy mi dolgom? Beveszem és kiadom a kabátokat. Közben megállók a fogasok mellett. A hivatalban sok az ember. Képtelenség mindenkit számon tartáni. No, meg mikor? Az embernek leszakad a lába, any- nyit lót-fut a holmikkal. Sokféle ember fordul meg itt nap nap után, de a kabátját, azt egytől egyik mindnek ismerem. Tudom, kié milyen; az egyiké ilyen, a másiké megint más. Ahányan vannak, any- nyiféle a kabát is — a szabása, a vonala, ahogy mostanság mondják ... Szám nélkül se keverem össze. Hogy én a hét év alatt mit összedédelgettem a mindenféle kabátokat, naphosszat futkostam velük! Hát persze, hogy emlékszik az ember. Tán el se hiszed, de azt is tudom, kinek a kabátját hová akasszam. Nézem, hát ezek például együtt jönnek, együtt mennek. No, hová akasztom őket? Persze, hogy egymás mellé. De nem is erről akartam ... Történt itt egy dolog. Bár hát valójában nem is történt semmi, egyszerűen csak... Látod azt a helyet, ahol az a bőrkabát lóg? No, arra a helyre úgy két-három évvel ezelőtt mindig két kabátot szoktam akasztani. Az egyik, most is emlékszem, egy vadonatúj világos drapp volt. A másik meg fekete férfikabát. Agyonhordott, kopottas ujjú ... Itt lógtak nálam egész nap. Reggel együtt vettem be őket, este meg együtt adtam ki. Ha meg előfordult, hogy nem jöttek, hát árválkodott a fogas. Úgy gondolom, ezek még betegek is együtt voltak. Nem törtem én, fiam, a fejemet, kik ezek egymásnak, férj-feleség, vagy mi egyéb, de egy biztos, elválaszthatatlanok voltak! Emlékszem, a férfi fehér sálat viselt, ismered, olyan fehér gyapjúsálat, épp, mint a tied, fiacskám, épp, mint a tied. Leveszi, és csak úgy begyömöszöli a zsebébe... Ha meg hideg volt az idő, vagy esett, a sálat mindig a női kabáttal együtt vettem be... Előbb a nőit adta be, a világosat, azt akasztottam alulra, felülre meg a férfiét. Elnéztem párszor, hát tisztára mint az eleven emberek! Átöleli a fekete a női kabátot, beborítja. Mintha a gonosz pillantásoktól védené. így volt ez velük — mindig csak együtt. Ha korábban jöttek munkába, ha elkéstek — az ő helyük, csak az övék. Megesett, hogy olyan tömeg volt, olyan nyüzsgés, hogy mindenki holmijának nem is jutott hely. De ha az enyimeket nem láttam is, azért a helyűket titokban csak,.szabadon hagytam ,.. Magam Sém tüdőm, miért... Nem volt szí ■ vem! ^ Volt akkoriban még egy kabát, amit ugyanígy szemmel tartottam. Szintén férfikabát, barna. Ez mindig magában lógott. Jön, nem néz se jobbra, se balra, lelöki, és már megy is a dolgára. Egyedül járt, Egymaga jött, egymaga ment. Se barátja, se ismerőse, senkije se volt. Szép volt a kabát, új, drága szövetből. Az ilyent megjegyzi az ember. Valahogyan leszakadt egyszer az akasztója — csak fognia kellett volna a tűt meg a cérnát, igazán nem nagy dolog — de nem! Tiszta gyötrelem lett az életem vele. Bárhogy akasztottam föl, folyton leesett a földre. Szóltam neki, kértem ... másnap megint minden ugyanúgy volt, maradt a régiben... Nem nagy ügy persze, de attól függ, kinek. Ez meg, úgy látszik, soha életében nem vett még tűt a kezébe... No, elfogyott a türelmem, fogtam, megvarrtam magam így télt-friúlf az idő.- Egy Szíép napon ... emlékszem, rengeteg volt az ember, mindenki sietett, innen az ajtóig állt a sor. Alig győztem. Mert igaz is — minél előbb el kell venni az emberektől a holmijukat, hogy ne legyen itt tolongás, meg még a számokat sem szabad eltévesztenem, nehogy rendet* Szovjet-azerbajdzsán író, 1938-ban született Bakuban. Apja, anyja híres kSltő. Több novel- láskötet és kisregény szerzője. Fehér kikötő című regénye magyarul is megjelent. Bálint György 1906. július 9-én született Budapesten... A Nyugatban már 1925—26- ban megjelent két verse, majd egy novellája. 1933 után bontakozott ki pályájának nagy és termékeny korszaka. Hat esztendőt ölel fel ez a korszak; 1939 elejéig, amikor még viszonylag zavartalanul, az adott körülmények lehetőségeihez igazodva lehetett alkotnia. Maga a periódus sötét és nyomasztó volt: Hitler hatalomra jutásától a második világháború kitörését megelőző hónapokig. Bálint azonban megtalálta a kor elsötétedő valósága elleni tiltakozás eszközeit és módjait. Világnézeti előrelépését még az 1930 körüli társadalmi polarizálódás érlelte, s az ekkor széles körben hódító forradalmi illúziók inspirálták. A nemzetközi reakció, a fasizmus előretörése azonban nem riasztotta meg, sőt elmélyítette meggyőződését, és fokozta öntudatát, harci kedvét. A korral szembeni ellenállás, a valóság illúziótlan szemlélete és az új távlatok keresése művészetének és kritikusi konlenség' legyen. Kifulladtam, a lábam is alig éreztem. Aztán nézek, hát mintha csendesedne. No, gondolom, hála isten ... legalább kifújhatom magam. Leültem oldalt, hát egyszerre — úristen, sietségemben mégis csak megtévedhettem, ezeket az enyémeket kétfelé akasztottam. A kis drapp a barnával van. Ó, te ostoba, mondom magamban. Odamentem, megnéztem: talán a feketét tettem a barna helyére? Látom, bizony tévedtem, üres, üres a fogas. Másnap ugyanaz. Aztán szintén ... Aztán látom, megjött. A másik, a fekete kabátos. Beadja a kabátját... Mit volt mit tennem, fiacskám, fölakasztottam egymagában. Mégsem akaszthatok egy helyre három kabátot! Az idő meg rossz volt: apró szemű eső szemetelt. Ez, ha reggel elkezdi, estig se hagyja abba. Még csak meg sem áztat istenigazából, csak kellemetlen. A kabátja mindenkinek száraz volt, legföljebb ha az ujjai nyirkosodtak át. Ezé meg — facsarni lehet belőle a vizet! Nincs egy tenyérnyi száraz hely rajta. No, az idő múlik, így telt el egy hónap. Minden változatlan. Ahogy azon a napon elkezdődött. Kezdtem hozzászokni. Hát egyszer megszólít amaz, a fekete kabátos. Körül persze senki. „Nagyon kérem — mondja —, adja ide azt a kabátot, legalább egy pillanatra”. És mutatja a kis drappot. Tudod fiam, milyen rendszer van itt. Ki milyen számot ad ide, azt a kabátot kapja. Ha az édestestvérem jön, szám nélkül azét sem adhatom ki. Más kabátját pedig — arról beszélni is kár! Itt meg az isten tudja, mi történt velem. Nézem, hogy gyötrődik, sajnálkozom magamban: eh, kedveském, mit akarsz nézni rajta? Ha nézed, ha nem, úgysem változtathatsz semmin. Különben, úgy látszik, így kell ennek lennie. Neki egy szót sem szóltam, hanem mentem és levettem a fogasról a kabátot. Rendben van, gondolom. Fogta és csak nézte, nézte... aztán visszaadta. „Köszönöm” — mondta. És elment. Többet aztán nem is láttam. Vándor Anna fordítása Czóbel Béla: VIRÁGCSOKOR cepciójának új tartalmat és szenvedélyesen kimunkált, fegyelmezett formai igényt adott. Mindennapjait az újságírás, a rendszeres irodalmi munka határozta meg. A Pesti Naplónak állandó munkatársa volt, de többször publikált a Magyarország és Az Est hasábjain is. írásait a kor reprezentatív folyóiratai is közölték: így a Nyugat, a Szép Szó, a Világirodalmi Szemle, de legotthonosabb az 1935-ben megindult Gondolatnál volt, amely 1936-tól az 1937-ben bekövetkezett megszűnéséig az illegális kommunista párt közvetett irányítása és befolyása mellett működött... A korról, amelyben élt, szinte lehetetlen volt nem szatírát írnia. Azt mondogatták az emberek, hogy „Hitler tisztességes ember”. Bálint nem vitázik velük, csak megjegyzi: „Azoknak, akiket agyonlőnek, felrobbantanak, vagy rabszolgává tesznek, meglehetősen mindegy, hogy akik ezt tették vele, egyénileg korrekt úriemberek, és sohasem lopnak ezüstkanalat”. Lisztszerű port kavar a szél. A tengeritáblák méregzöldek, a Kraszna töltése mint sárga sánc keretezi a tájat. A síkból, melynek széléin a lápvilág maradványai terülnek el, kis domb magasodik. Alig domb, de mégis uralja a vidéket. Rajta lakókocsi és a távolból is jól kivehetően emberek forgolódnak ott. Arról tud mindenki, hogy már 4000 évvel ezelőtt is élt erre ember. Középső bronzkori állattenyésztő. Ezt leletek bizonyítják De a hely, a domb, a „vár” létét elsőnek Anonymusnál találjuk, aki így jellemzi: „Saruuar in loco infra paludes”. Vagyis a mocsáron lévő sárvár, amely Tas tulajdona volt. Miről beszél a lelet? Tas és leszármazottai a honfoglalás után ezen a vidéken a „Névtelen jegyző” szerint „mértéktelen dicsőségre tettek szert annak a földnek lakosai fölött”. Ez tartott István törvényei meghozatala után is, ami sehogysem illett bele az egységes állam megalapításának gyakorlatába. A régi ispánt hatalmat meg kellett fékezni, a pogány hagyományokat fel kellett számolni. A come- sek hatalmát meg kellett nyirbálni. A törzsszervezet széttörése szükséges volt, ezért Péter király segítséget hívott. Ezek között a legjelentősebb volt a Gutkeled család, amely Hohenstauf könnyökéről jött. Birtoklási lehetőséget kaptak Sopron vidékén, Székesfehérvárott. Királyi testőrök voltak, jó katonák, akik hamar elmagyarosodtak. Miután Tas és utódai az ország e keleti vidéken túl nagy hatalommal rendelkeztek, és engedelmességük sem volt megfelelő, a Gut- keledek megkapták a Sárvárt. • Dr. Magyar Kálmán régész itt folytatta és végzi most kutatásait, amelyek máris országos jelentőségű eredményeket hoztak. A 11. század közepére már Jevert nemzetségek fölötti ellenőrzés biztosan a Gutkeledek kezében volt, akik nemcsak katonailag jelentettek hatalmat, de a terület eszmei és szellemi irányítását is kezükben tartották. Ennyi a rövid summa. A kutatóárkok között Nem mindennapi érzés a kutatóárkok között járni az ásatvezető régésszel. Szavai nyomán kibontakozik egy kor, s a látszólag hallgatag kövek, sírok, tárgyak életre kelnek. A domb, amelyet át- meg átszegdelnek a kibontott részek, minden rétegükben pontosan mutatják egy ezredév történelmének rétegvonalait. — Induljunk ki a legnagyobb leletből — kezdi dr. Magyar —, a harmincöt méter hosszú és húsz méter széles templomból. Az építkezés kőből és téglából történt, nagybányai mészkő volt a kötőanyag. Látszik, hogy az itt dolgozók igazi mesterek voltak, a királyi építkezések munkásai. Ezt mutatják a szépen megdolgozott, faragott kövek is. Különben az a tény, hogy az ingovány egyetlen kiemelkedő pontján ilyen hatalmas, időnek is ellenálló, stabil építmény született, nagy szakértelemről tesz tanúbizonyságot. Körbejárjuk a falvonalat. Egyapszisos román templom volt. Szent Péter monostornak hívták. Pannonhalmáról jött bencés szerzetesek irányították. A földműveléshez értő térítők, akik a franciaországi Cluny szellemét plántálták ide a pogányok közé. A Gutkeledek, akik a sírok tanúsága szerint szép szál emberek voltak, 170 centi felettiek, a katonai erőt jelentették. Itt volt ideiglenes lakhelyük, s a környéken helyezkedtek el azok, akik halászattal, földműveléssel kiszolgálták a várat. Az építmény vetekszik a dunántúliakkal, mutatván: nagy erőt, hatalmat képviseltek az idetelepültek. Birtokuk messze terjedt, hiszen Gut és Adony is az övék volt. Jellemző, hogy azonos névvel találunk a Dunántúlon is Gutkeled-tulajdont. — A monostor temetkezési hely is volt — mutatja dr. Magyar Kálmán a kibontott sírokat. A legjelentősebb a kegyúr sírja. Egyedül fekszik, s éppúgy, mint a többi sírt, ezt is kifosztották. A templom déli részén — ez a világosság jele — találjuk a rangosak sírját, az északi részen, a templomon kívül a kevésbé fontos személyekét. A templomba csak a család, a szűk rokonság került. Mindenki más a falon kívülre szorult. A most feltárt sírokon kívül feltehetően még több száz van a környéken, amit néhány próbaásás is bizonyít. Rétegek, egymás fölött A 11. század közepének leletei vannak legalól. Az eredeti templom falai, padlózata, a téglából készült sírhelyek, faragványok. Ezeket a tatárjáráskor elpusztították. Láthatók az elüszkö6ödött fadarabok, a hamuréteg. — Ez sokat mondó — világosít fel az ásatás vezetője. A környéken voltak más kis várak is, de ezeket elkerülték. A tatárok tudva tudták, hogy Sárvár jelentős, fontos hely, gazdag és stratégiailag uralja a vidéket. Ezért volt nagy a dúlás és a rablás. A tatárok elvonulása után épült újjá a 13. században a templom. Néhány szögnyi differenciával megtartotta az eredeti helyet, a romokból épült. Az ásatás pontosan meghatározza az alapokat és jelzi: változatlanul temetkezési hely is maradt a templom. A kis „emeletek” mutatják, hogyan kerültek egymás fölé a Gutkeledek. A sírokban a rablások miatt nincs tárgyi emlék. De van más ok is. Az itteni bencések nagyon szigorúan betartották a puritán keresztény temetkezési szokásokat. Egy-egy koponya csontján azonban látható a régi bronz zöldje, amely ellopott fejék egykori létét bizonyítja. Egy per eldől A 16. században a Sárvár már komoly birtokper tárgyát képezte. Ádáz volt ez a küzdelem, aminek aztán a láp vetett véget. Úgy ahogy volt, az egész építményt elnyelte a mocsár, az 1500-as évek közepén. Nem is szól róla a fáma egészan addig, amíg Béréi József be nem számol róla, hogy 1794-ben, egy rendkívüli száraz nyáron újra kibukkant a Sárvár. Ekkor viszont a nagyecsediek nekiestek és szétszedték. Építkezéshez téglát, követ innen vittek, s ami még a sírokban volt, az is eltűnt. Egy-egy rég! ecsedi házba beépítve, még ma is találni faragott követ, a várból származó téglát. — A mostani ásatás leletei országosan jelentősek — mondja a régész. Az Alföldön ilyen jellegű maradványok eddig nem kerültek elő. Űjabb adalék ez az államalapítási küzdelmekhez. Nem csak kiegészíti eddigi ismereteinket, de a történész és régész számára megannyi újdonságot is kínál. A Sárvár egyedülálló és a leletek megóvása fontos érdek lenne. Ahogy az ember elnézi a feltárt területet, akaratlanul is szabadtéri bemutató jut az eszébe. A dunántúli ásatások nagyszerű képe, amilyenhez hasonló itt is lehetne. Nem valószínű, hogy anyagiakon megbukhat a terv. Az ásatáshoz érkező számtalan autó, gyalogos azt mutatja: máris szenzáció erejével hat a lelet, s szakértőn kívül laikus is hajlandó elzarándokolni a ritka látványhoz. Megyénk nagyvonalúságán múlik, hogy történelmünk nagyszerű emlékének építészeti és tárgyi emlékei hogyan őrződnek most, miután napvilágra kerültek. Bürget Lajos Koczkás Sándor: A közép-európai „közíró” Részletek ANAR:
