Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
I 1976. július 29. KELET-MAGYARORSZÄG 3 O námítás iogy eljön a nyaralás ideje, tágranyitott bukszával járunk-kelünk. Semmi nem számít, semmi nem drága, hiszen nyaralunk. Ennyit igazán megengedhetünk magunknak egyszer egy évben — mondogatjuk. Ha nincs beutalónk, és csak úgy maszekban indulunk el a Balatonra, gondolkodás nélkül letesszük a szép summát egy bódéban is éjszakai szállásért — örülünk, hogy hozzájutunk. Megfizetjük a pecsenyét, a lángost, a sört, a fröccsöt, a vendéglői ebédet, vacsorát. Eddig természetes is, hiszen nem ingyen élünk, tudtuk, hogy a nyaralás pénzbe kerül. De az már kevésbé természetes, hogy a pincér mosolyát, a kabinos jóindulatát is megfizetjük. 0 Persze, nem egészen önzetlenül. A kabinostól azt reméljük, hogy számunkra a holnapi túlzsúfoltságban is talál helyet, nem szorulunk a fogasos öltözőbe. A pincértől elvárnák a törzsvendégnek kijáró gyorsabb felszolgálást, ízletesebb adagot. Várakozásainkban csalódhatunk ugyan — mert másnap még sincs szekrény a strandon, a vendéglőben is ugyanazt kapjuk, ugyanolyan lassan, mint a többiek — de önérzetünk az átadott borravaló következtében töretlen maradhat. Nekünk is telt — telik — annyira, mint másoknak. Nem kell szégyenkeznünk. Legfeljebb önmagunk előtt. Mert ez a „borravalóláz” nem múlik el a nyaralás tünékeny napjaival. Szövődményei átjárják borús, őszi, téli napjainkat is. A nyáron fölszedett barnaság lekopik a bőrünkről, elfelejtjük a másnap ránk sem ismerő kabinost, a vendéglői miniadagot, de a borravalót változatlanul osztogatjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy pénzzel sok minden elintézhető — mintha csak a nyári szállásról, pecsenyéről, sörről, fröccsről lenne szó. Borravalóval próbáljuk egyengetni ügyes-bajos dolgainkat, felülfizetjük a szerelő számláját, vásárláskor pénzt csúsztatunk az eladónak, borítékokat osztogatunk, néha még a törvényesség határát súrolva is megpróbáljuk „érdekeltté” tenni ügyeink intézőit. Jóval több ez már a nyári könnyelműségnél... Amikor a forintok erejében reménykedve közvetítésükre bízzuk, hogy a szerelő nekünk jobban dolgozzon, mint másoknak, hogy az eladó a pult alól is elővegye a keresett darabot, hogy ügyeinket, bajainkat kellő lelkiismeretességgel vegyék kezelésbe — arról állítunk ki bizonyítványt, hogy másképp nem bízunk bennük. Nem hisz- szük el nekik, hogy enélkül is megtennék, legjobb tudásuk, képességük szerint. Ahogyan azt is teszik, hiszen az esetek nagy részébeh a pénzünkért sem kapunk mást, mint anélkül. De bizonyítványt állítunk ki ilyenkor — önmagunkról is. Arról, hogy mi a borravalóért adott helyzetben igenis jobban, körültekintőbben dolgoznánk. Ha nem ez motoszkálna bennünk, nyugodtan megtartanánk a pénzünket. |indannyian jobban járnánk. Több maradna a pénztárcánkban — legfeljebb egy hamis illúzióval lennénk szegényebbek. Azzal, hogy pénzért nemcsak tárgyakat, árucikkeket, hanem jóindulatot, érzéseket, emberi kapcsolatokat is lehet vásárolni. Pedig nem lehet. Valódiakat soha. Hiába mutatja azt a látszat, hogy néha sikerül — magunkat csapjuk be, ha elhisszük, Nagyon nagy árat fizetünk érte. Leértékeljük a tisztességes munka, a törvényesség, az emberség hitelét. Vele a saját munkánkat, a saját hitünket. Ezt pedig a leggavallérosabb borravalóval sem lehet visszaszerezni. Viczián Erzsébet ÖN MIKOR AKAR DOLGOZNI? Megfogott órák Rugalmas munka- idő a vízügyi igazgatóságnál Reggelente százak és ezrek rohannak, tülekednek az autóbuszokon, vonatokon, hogy időben beérjenek a munkahelyükre. Azoknál a vállalatoknál, intézményeknél, ahol nagy fegyelmet tartanak, még az egyperces késéseket is feljegyzik. Éppen ezért meglepő, hogy a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál néhány hónapja nem sok gondot fordítanak a munkaidő kezdésére, másfél, két óra kell ahhoz, hogy a központ valamennyi dolgotaója munkahelyén legyen. — Ha lekésem az egyik buszt, akkor a másikkal jövök be dolgozni, nem kell rohannom — mondja Páll Györgyné, a segédhivatal vezetője. — Vásárolni akartam valamit az áruházban, de előbb elvittem a kicsit az óvodába, e^ért most csak kilencre megyek dolgozni — jelenti ki a legnagyobb nyugalommal Puskás Gáborné, a laboratórium dolgozója. — Én inkább háromnegyed hétre jövök be, mert reggel nyolcig nem nagyon zavarnak, nyugodtabban tudok dolgozni — szól Széli György, az igazgatási osztály vezetője. Mindenkinek kedve szerint Szó sincs arról, hogy a vízügyi gazgatóságnál kevesebbet dolgoznának, mint ameny- nyi a törvényesen előírt munkaidő. Csak éppen annyi a könnyebbség, hogy mindenkinek az egyéni elhatározására van bízva, mikor kezdi, illetve mikor fejezi be a munkaidőt. A napi munkát legkésőbb reggel 9-ig kell megkezdeni, s legkorábban délután 3-kor lehet abbahagyni. De kezdhet valaki reggel háromnegyed hétkor is, vagy délután öt óráig lehet benn a hivatalban. — Az eddigi tapasztalataink nagyon kedvezőek — mondja az igazgatási osztály vezetője. — Még olyan vélemény sem volt, hogy valakinek a rugalmas munkaidő nem tetszett volna valamilyen ok miatt. S az ügyfél- forgalommal sincs baj, hiszen az reggel 9-kor kezdődik, s akkorra már mindenkinek benn kell lennie. A vízügyi igazgatóságon április 15-től vezették be a rugalmas munkaidőt. Nem vonatkozik ez a fizikai munkát végző egységekre, illetve az őket közvetlenül irányítókra, hiszen ott a csoportosan végzett, esetleg műszakos munka dominál, nem lehetne felborítani a már kialakult munkarendet. Egyöntetű siker — Nálunk különösen a kisgyermekes anyák örülnek ennek a munkaidő-beosztásnak — tolmácsolja a maga és a munkatársai véleményét Páll Györgyné. — Mi inkább későbben jövünk, ahogy a gyereket elvittük a bölcsődébe, óvodába. Nem kell őket korán kirángatni az ágyból, mert munkába indulunk. Amikor kialakították a rugalmas munkaidőt, akkor számítottak a dolgozók felelősségére, érettségére, hogy ezzel javul a munkaidő kihasználása. A legfontosabb az ellenőrzés. Minden önálló egységnél jelenléti íven igazolják, hogy ki mettől meddig dolgozik. Ezen kívül rendszeresítettek egy kilépőkönyvet is,- amelyben a közvetlen munkahelyi vezető igazolásával jegyzik be, ha valaki eltávozott az épületből hivatalos vagy magánügyben. — Ha szomszédba megy két kiflit venni és tíz percet elBefejezte a kenyérgabona betakarítását az ököritófül- pösi termelőszövetkezet. A mátészalkai járás egész területén kihasználják a aratásra kedvező időjárást. A mező- gazdasági üzemek július 28- ig a búza 65 százalékát, a rozsnak mintegy 60 százalékát takarították be. A termésátlagok megfelelőek, a minőség jó. A kombájnolással egyidőben történik a szalmalehúzás és beszállítás. Az árpaszalmát teljes egészében tölt vele, azt is be kell írni — magyarázza Széli György. — Mivel rugalmas a munkaidő, így annyival később megy haza, bedolgozza a kiesett időt. Magánügyben — munkaidőn kívül Ezzel a rendszerrel jóformán teljesen sikerült kiküszöbölni azokat az órákat, amelyek szinte minden vállalatnál, intézménynél kiesést jelentenek a munkaidőből, mert magánügyben — vásárlástól kezdve a tanácsi ügyintézésig — kellett eltávozni. Most az így elveszett időt bedolgozzák, hiszen arra is van lehetőség, hogy a következő nap kilenc órát dolgozzon az, aki előtte csak hetet tudott. Az országban nem a vízügyi igazgatóság az első, ahol megpróbálkoztak a rugalmas munkaidő bevezetésével. A testre szabott rendelkezés sikere viszont azt mutatja, hogy másutt is érdemes lenne megpróbálkozni vele, hiszen egyre több fórumon szóba kerül, hogy a havibéres dolgozóknál is fokozni kell valamilyen módon a munkaidő kihasználását. L. B. kazlazták, minősége megfelelő, takarmányozásra alkalmas. A mátészalkai járás termelőszövetkezeteinek aratásába a nagykállói kombájnok is besegítenek. Végzik a termelőszövetkezetek a tarlóhántást, az eddigi eredmény több mint 1500 hektár. Az arra alkalmas területeken uborkát, takarmányozási célSegítség a nagykállói járásból Jó ütemben aratnak . a szatmári részen JÉ pesti vonat befutott a siófoki g[M> állomásra, az utasok egyike, egy ^ 9 harmincöt-negyven év körüli férfi a taxiállomás közelében megpillantott egy fiatal lányt, aki éppen be akart szállni egy kocsiba. Odarohant, és a taxi másik oldalán ő nyitotta ki az ajtót. — Én előbb jöttem! — mondta mérgesen a lány. — Egyszerre — mosolygott a férfi —, de talán egy irányba igyekszünk. — Hová akar menni? — Nem mindegy? Hát... Szabadiba. — Én Széplakra. — Egy szép lány kedvéért szívesen csinálok egy kis kerülőt. — Ez pont az ellenkező irány. — Nem tesz semmit. — Nos, ha ennyi pénze van! De a taxiban nincs udvarlás! A férfi bólintott, és a széplaki SZOT-üdülőig úgy ültek egymás mellett, olyan némán, mint két csuka. Amikor kiszálltak és a bejárati lépcső felé mentek, a lány rátámadt a kísérőjére: — Miért késtél? — Nem én késtem, hanem a vonat. Elég baj, hogy én csak Szabadiba kaptam beutalást és mindig át kell jönnöm hozzád, ha látni akarlak. De te miért nem vártál meg? — Azt hittem, a vonat már rég megérkezett, de te nem jöhettél. — És mit csinálsz itt, ebben az üdülőben? — Ne légy féltékeny. Meg akartam látogatni Lilit, akit ide utaltak be. — Siess, végezz gyorsan Lilivel, utána hazaviszlek, és te végre beszélsz anyáddal. Megmondod, hogy megesküszünk. — Tudhatnád, hogy nem merem neki megmondani. Sehogy se tetszik neki, hogy te udvarolsz nekem. Dühös, hogy együtt járok egy férfival, aki az apám lehetne. Egészen biztos, hogy nem egyezne bele ha szóba hoznám az esküvőt. ő is fiatalon ment férjhez és mindig arról beszél: nem akarja, hogy én is úgy járjak, mint ő. — De drága Sárikám, remélem, te nem félsz ettől? — Dehogy, édesem. Én érzem, tudom, hogy nagyon boldogok leszünk. — Akkor szólj az anyádnak! — Tudom, hogy érettségi előtt nem fog beleegyezni. Várnunk kell egy évig. De ha te beszélnél vele, te meggyőzhetnéd őt. Érvelj az új besorolásoddal is. Remélem, megfőzöd, és akkor rögtön elmegyünk az itteni házasságkötő terembe és az esküvő után nászúira a pesti lakásunkba. Mert hozzánk költözöl. Elég volt az albérletből. Jaj. bárcsak sikered lenne a mamánál. — Megpróbálhatom. Nem sokkal később hatalmas virágcsokorral jelent meg a férfi. Sárika izgatottan várta a beszámolót. — Az édesanyád nagyon kedves volt, és nem mondott határozott nemet. Azt mondta: keressem fel újra, mert még gondolkodik a döntésen. — Sikerülni fog! — bizakodott Sárika. — A legközelebbi látogatás után valószínűleg kimondja az igent. Aztán usgyi a tanácshoz! öt nap múlva a lány örömmel látta, hogy » férfi derűs arccal hagyja el anyja szobáját. — Mesélj! Mi történt? — kérdezte szívszorongva. — Siker! Hozzátok költözöm. — Remek! Olyan boldog vagyok. Holnapra kérj terminust. — Igen, holnapra. — És a férjem leszel. A lányok meg fognak pukkadni a suliban. — Nem leszek a férjed. — Nem értem. Hozzánk költözöl, és nem leszel a férjem? — Nem. Az apád leszek, leányom... Palásti László ra tarlórépát vetettek, eddig mintegy 300 hektáron. A száraz időjárás alkalmas a pillangósok magfogására. Vetőmagnak mintegy 600—700 hektáron csépelnek pillangósokat. A mátészalkai járásban nagy hagyományai vannak az állattenyésztésnek, ezért a téli takarmányalap megteremtéséért nagy munkát végeznek. A hagyományos szálas takarmányok termése kevesebb, a minőség jó, de a mennyiség pótlására az eddigieknél nagyobb mértékben hasznosítják a cukorrépa melléktermékét, növelik a silózás mennyiségét. A kapásnövények erősen megsinylik a szárazságot. A kukoricánál már most mintegy 25 százalékos károsodásra számítanak. Az aszály eddig a burgonyára volt a legkedvezőtlenebb, a mennyiségi kiesés mellett a gumók fejletlensége miatt a minőség is romlott — írja tudósítónk Zsoldos Barnabás. Tanácsi tervezés AZ ELMÚLT ESZTENDŐKBEN több olyan határozat látott napvilágot, amely a tanácsoknak a korábbiaknál nagyobb önállóságot adott. A megyei, városi, községi tanácsok mindinkább gazdái területüknek — s ez a közép- és hosszú távú terveikben is tükröződik. A tanács egyszersmind hivatottá népgazdaság és a lakosság érdekeit képviselni — ám aligha kell külön hangsúlyozni: az esetek többségében a kettő elválaszthatatlan. Nem szorul bizonygatásra: egy-egy terület fejlődését alapvetően meghatározza az ipar fejlesztése. Hiszen ahová jelentősebb üzem, vagy egyéb ipari létesítmény települ, ott az infrastrukturális ellátottságnak is érdemlegesen javulnia kell. Az ipartelepítés a lakások és az utak megépítését, a szolgáltatóhálózat bővítését is feltételezi; s ha a lakásépítésekből a vállalatok mind hatékonyabban részt kérnek is, a terület előkészítése (de maga a lakásépítés is) elsődlegesen tanácsi feladat. A tanácsok viszont nem ritkán késve értesültek az ipari tárcák elképzeléseiről, nehezítette továbbá a területi tervező munkát a vállalati szabályozók késése, illetve az ugyancsak késedelmes és pontatlan vállalati adatszolgáltatás. MINDENNEK SZEREPE VOLT ABBAN, hogy a megyei ötéves tervek csak a közelmúltban öltöttek végleges formát. így aztán csak az év derekán került sor a Parlamentben ama tanácselnöki értekezletre, amelyen — a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi vezetők, továbbá az Országos Tervhivatal képviselőinek részvételével — a tanácsok jóváhagyott ötödik ötéves tervének tapasztalatait vitatták meg. Ami a tanácsi tervező munkában kifogásolható, az a feladatok nem megfelelő rangsorolása és a megalapozatlanság. A lakásépítés társadalompolitikai tennivalóink élén áll, ám épp e területen gyakori a kapkodás, a bizonytalanság. Jobbára a tanácsok, vagy a felügyeletükkel működő beruházási szervek felelnek azért, ha az építők a terület-előkészítés hiánya miatt nem — vagy csak késedelmesen — láthatnak munkához. Emellett túlzottnak tűnnek a társasház-épí- tésekre vonatkozó előirányzatok is. Nem veszik kellően figyelembe, hogy a vállalatok inkább a magánlakásépítési akciót támogatják — vagyis a rendelkezésre álló pénzeszközeiket több dolgozó között kívánják megosztani. Általában jellemző, hogy a kulturális ágazatban nem érvényesülnek a tervtörvény- ben kiemelt fejlesztési prioritások: az oktatási alágaza- tok ellátottsági színvonala alig javul. A tervtörvény kimondja: a közművelődési feladatok ellátását elsősorban az intézményhálózat korszerűsítésével, a meglévő létesítmények több célú hasznosításával kell elérni. Ezzel szemben a megyei terveket elsősorban az új művelődési intézmények iránti igény jellemzi; 13 művelődési központ, 7 nagyobb művelődési ház építése fejeződik be, s további 8 művelődési központ és 3 megyei könyvtár építése kezdődne meg ... A HELYI ÉRDEKEK ÉS A NÉPGAZDASÁGI LEHETŐSÉGEK EGYEZTETÉSE továbbra is alapvető feladat. A tervkészítést megelőző konzultációknak a későbbiekben is folytatódniuk kell: az igények és a lehetőségek közötti eltéréseket az éves tervekben kell korrigálni. F. T.
