Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-29 / 178. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. július 29. Technológiai kísérletek a Szaljut—5 fedélzetén A Szaljut—5 orbitális állomás "épülésének huszadik és huszonegyedik munkanapján a személyzet két tagja technológiai kísérleteket végzett. Sikeresen folytatódik a július 14- én elkezdett úgynevezett kristálynövesztési kísérlet. Mint az űrhajósok jelentették, állandóan figyelik a kristályok képződését és növekedését. Szerdán az űrhajósok újabb technológiai kísérletet hajtottak végre. Ennek célja a súlytalanság állapotában végzett forrasztás sajátosságainak megfigyelése volt. JULIUS 7. ÓTA RÖPPÄ- LYÄN KERING a Szojuz—21 —Szaljut—5 komplexum. Borisz Volinov és Vitalij Zso- lobov folytatja a tudományos munkát. A nagyméretű űrállomások — számos tudományos és népgazdasági feladat megoldásának hatékony eszközei. A világ legelső hosszan tartó repülést végző űrlaboratóriumát, a Szaljutot 1971 áprilisában bocsátották fel röppá- lyájára. Ez a mostani űrállomás a Szaljut-család ötödik tagja. Milyen is hát ez a Szaljut—5? Ami a legfontosabb méreteit és súlyát illeti, az előző űrállomásokhoz képest jóformán semmit sem változott. Az űrállomás összsúlya az űrhajóval történt összekapcsolása után 25 tonna, s hermetikus szakaszok térfogata kb. 100 köbméter. Hosz- sza összekapcsolt állapotban 23 méter, maximális átmérője több mint 4 méter. A Szaljut—5 módosított tájoló- és stabilizálórendszere révén az űrállomás állandóan a szükséges helyzetben tartható, mégpedig rendkívüli pontossággal. Ez igen fontos számos tudományos kutatás, például asztrofizikai objektumok megfigyelése céljából. Ahhoz, hogy az űrállomás jó felvételeket készíthessen, stabilul kell „állnia”, a „billegés” csökkenti a felvételek minőségét. A műszer- és a lakószakasz közötti átjáróban elhelyezett központi vezérlőpultról ellenőrizhető gyakorlatilag valamennyi rendszer és gépcsoport, köztük az űrállomás külső burkára szerelt műszerek is. Innen vezérelhető a tartalékberendezés is: az űrállomás egyes fő rendszereiből és műszereiből a megbízhatóság növelése céljából kettő van. A vezérlés centralizálását segíti a fedélzeti számítógép, amelybe betáplálják a repülési programot. Ezenkívül az „elektronikus agy” lehetővé teszi azt is, hogy az űrállomást használni lehessen automatikus repülés közben is. a 4 méter Átmérőjű „NAGY” HENGERBEN helyezték el a műszerszobát. Itt található a tudományos készülékek legfontosabb része, valamint a különböző sportszerek és egészségügyi berendezések, amelyek az űrhajósok edzéseihez szükségesek, köztük a „futódeszka” is. A kisebb átmérőjű hengerben található a lakószoba. Itt készíti el a legénység az ételét, itt ebédel, pihen. Két összecsukható ágyon alszanak. Az ebédlőasztalba szerelt villanyfőzőn melegíthetik meg az ételüket. Az űrállomás alkotói gondoltak az űrhajósok kulturált pihenésére is: rendelkezésükre áll egy diavetítő, egy könyvtár, amelyben megtalálhatók a klasszikusok. A. Dumas, Stefan Zweig és más írók művei. Az űrhajósoknak van magnójuk és rádiójuk. A LAKÓSZOBA BELSŐ KIKÉPZÉSÉRE szemet nyugtató világoskék árnyalatú éghetetlen szintetikus szövetet használtak. A különböző színek keltik a „mennyezet” és a „padlózat” illúzióját az állomáson. A súlytalanság állapotában ezek a fogalmak megszűnnek létezni, és az űrhajósok előre kiválasztották a saját ízlésüknek megfelelően, hogy melyik falat tekintik majd „mennyezetnek”. A Szaljut—5-ön minden a „maga helyén van”. „Kezdjük otthonosan érezni magunkat új házunkban” — közölték az űrhajósok. — „Nálunk minden rendben van, jóllehet vannak kisebb meglepetések iß: egyes műveletekre több időt fordítottunk a kelleténél”. Kádár János fogadta Romesh Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta az Országos Béketanács vendégeként hazánkban tartózkodó Romesh Chandrát, a Békevilágtanács főtitkárát. A megbeszélésen Romesh Chandra tájékoztatást adott a Béke-világtanács tevékenységéről, terveiről, közöttük a fejlődési világkonferencia előkészületeiről, amelyre ez év őszén kerül sor Budapesten. A BVT főtitkára ismertette az új Stockholm-felhívás céljait, s az annak nyomán kibontakozó nemzetközi akciót. Kádár János nagyra értékelte a Béke-világtanácsnak a béke és a népek együttműködésének fejlesztéséért, a közvélemény szerepének növekedéséért folytatott áldozatos munkáját. A magyar nép további támogatásáról biztosította a BVT elnökségét a fejlődési világkonferencia előkészítésében, az új stockholmi felhívás céljainak eléréséért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a leszerelésért kibontakozó világméretű társadalmi küzdelemben. A szívélyes, baráti találkozón részt vett Jakab Sándor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Megállapodás Libanonról A szíriai—palesztinai tárgyalások eredményeként létrejött megállapodás részleteit hivtalosam még nem tették közzé, de a nyugati hírügynökségek egyre több részletet ismertetnek. Az AFP értesülése szerint a megállapodás előirányozza a harcok beszüntetését Libanon egész területén. A fegyverszünetet ellenőrző hármas bizottságban — az Arab Liga védnöksége alatt, Libanon, Szíria és a PFSZ részvételével — ezúttal helyet kapna mind a libanoni bal-, mind a jobboldal egy-egy képviselője. A megállapodás egyik pontja szerint újra meghatároznák a palesztinai—libanoni kapcsolatokat, alapul véve a korábbi megegyezéseket, amelyek biztosították a PFSZ katonai jelenlétét Libanonban, ezzel egyidejűleg megkezdenék a szemben álló felek politikai tárgyalásait a konfliktus rendezéséről, amely a Frangié libanoni és Asszad szíriai elnök ez év februárjában kidolgozott úgynevezett alkotmányos dokumentum- programján alapulna. Az új megegyezés részleteit tegnap valamennyi érdekelt megvitatta. Bár ő tárgyalásokról közleményt nem adtak ki, az AFP mégis tudni véli, hogy a jobb- és a baloldal egyaránt fenntartással fogadta a terv egyes pontjait. A palesztinok és a haladó erők szövetsége részéről ismét előtérbe került az elnök személyének problémája: nehezményezik, hogy a rendezés Frangié elnöksége alatt történne. A baloldal változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a politikai tárgyalások Eliasz Szárkisz megválasztott elnök irányításával kezdődjenek meg. Ugyancsak az AFP értesülése szerint Faruk Kaddumi még' ma visszautazik Damaszkuszba és előterjeszti a baloldal fenntartásait. Tegnap este Junich kikötővárosban két jobboldali csoport véres tűzharcot vívott. A lövöldözésben, amelynek résztvevői a falangista párt, illetve a nemzeti liberális párt fegyveresei voltak, legalább tíz személy vesztette életét, az incidensből a hírügynökségek azt a következtetést vonják le, hogy éleződik az ellentét a jobboldali táboron belül. Ceausescu Zsivkov-találkozó Kedden este, röviddel azt követően, hogy Nicolae Ceausescu a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, az államtanács elnökének meghívására Várnába érkezett, megkezdődtek a két vezető tárgyalásai. Nicolae Ceausescu és Todor Zsivkov kölcsönösen tájékoztatta egymást a két párt tevékenységéről és áttekintették országaik kapcsolatainak fejlődését. Kifejezésre jutatták közös óhajukat, hogy tovább erősítik Bulgária és Románia együttműködését. Peking és az európai biztonság kínai propaganda agyonhallgatta az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját. A pekingi sajtó és rádió semmit sem közölt a több mint 29 millió európai kommunistát képviselő 29 párt nemzetközi fórumának sem a megnyitásáról, sem a menetéről. A maoista propagandisták ugyanakkor egész sor olyan anyagot időzítettek a konferencia idejére, amelyek egyrészt több kommunista pártot, köztük az olaszt és a portugált „reviziopizmussal” vádoltak, másrészt támadták az európai béke biztosítására irányuló lépéseket és az európai biztonság megszilárdítását célzó szovjet politikát. A pekingi vezetők valamiféle „jegemén lépésekkel vádolják a Szovjetuniót, továbbá azzal, hogy — a Renmin Ribao szóhasználata szerint — „éket ver a nyugat-európai országok közé” és terjeszkedő politikát folytat velük szemben. A Szovjetunió — úgymond — „fokozza a fegyverkezési hajszát”. „Az enyhülés — csapda” — állítja egy másik cikk, amelyet Peking- ből sugároztak az éterbe. A kínai vezetőség a „hege- monizmusról”, „terjeszkedésről” és „éket verésről” szóló állítását azonban természetesen képtelen csupán látszattényekkel is alátámasztani. Manapság csak azok nyilváníthatják az enyhülést „becsapásnak” — akik szándékosan szemet hunynak a valóság fölött. A szocialista országok az NSZK-val, Franciaországgal és más nyugati államokkal a szerződések és egyezmények egész sorát írtak alá, négyoldalú egyezményt kötöttek Nyugat-Berlinnel kapcsolatban, nagy erőfeszítések árán létrejött és pozitív eredményeket hozott a helsinki értekezlet. Ha a mai Európát összehasonlítjuk azzal, amilyen mondjuk tíz évvel ezelőtt volt, észre kell vennünk azokat a változásokat, amelyek a kontinens politikai légkörében végbe mentek. A hidegháború légköre azért válik egyre inkább történelmi múlttá, mert a nemzetközi kapcsolatokban új szelek fújnak, amelyek eredménye a nemzetközi feszültség enyhülése és a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlattá válása. Több mint furcsának hangzik a pekingi politikusok szájából, hogy a Szovjetunió — úgymond — „nem csökkentette... haderejét”, sőt, mi több, „fokozza a fegyverkezési hajszát”. Érthető, hogy a csapatok és a fegyverzetek csökkentése nem lehet egyoldalú folyamat. Minden, a saját biztonságával törődő ország — köztük természetesen a Szovjetunió is —, kénytelen hozzáigazítani a lépéseit más államok magatartásához. De Peking is tudja, hogy a nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió nem növeli évről évre katonai kiadásait, míg például az Egyesült Államok katonai költségvetése szüntelenül növekszik, s már meghaladta a 100 milliárd dollárt. A nyugat-európai NATO-tag- államok katonai kiadásai pedig 1971 és 1975 között több, mint a kétszeresére növekedtek. Nagyon üdvös lenne, ha Peking önkritikusan vizsgálná a saját lépéseit, hiszen a katonai kiadások a Kínai Népköztársaság költségvetésének több, mint a 40 százalékát teszik ki. Peking — írta az Indonesian Observer című indonéz lap — a Dél-kínai tenger körzetében „még a legapróbb szigeteken is rakétaküövő tereket és járőrhajókikötőket szándékszik építeni”. A pekingi vezetők a kiagyalt „szovjet veszélyről” szóié, mendemondákkal próbálják elvonni a figyelmet saját katonai előkészületeikről. O ao Ce-tung és hívei annak idején ellenezték a helsinki európai értekezlet összehívását, s minden más módon igyekeztek megakadályozni a záróokmány kidolgozását. A kínai vezetés attól félt, hogy Ázsia számára az ő szempontjukból nem kívánatos precedens jön létre. Az európai tartós béke sem. illik bele az általános maoista stratégiába, amely a nemzetközi feszültség kiélezésére irányul. Következésképpen minden, az európai együttműködésre és biztonságra irányuló lépést ellenséges cselekedetnek tekintenek. A. Kantov (APN—KS) Szeberényi Lehel i4 rém REGÉNY 7. Itt volt a kocsma, és innen indult az autóbusz. A két szárnyú, nyitott ajtón át széles fénynyaláb ömlött az autóbuszra. Az ablakok fénye is oda ömlött. Mert már olyan öreg este lett, hogy a világ fordított a dolgon, s a kinti bentről kapott világosságot. A kocsma előtt árok volt, azon egy áteresz, meszelt kőpadkával. A tér, mint minden este, most is tele volt. Különösen a kocsmaájtó körül tömörültek. De a kőpadkán is ültek. Akár a verebek a csatornán. Fiatalok. Rosszul nőtt hajukat még nem lehetett elég hosszúnak mondani, de már zsíros arcukba bodorodott. Többek mellére vastag láncon kereszt lógott, tenyérnyi papírkereszt. Ki kartonból, ki régi, megsárgult csontgallérból, kézelőből vágta ki a magáét. Egy televíziós filmre emlékeztettek. Sört ittak, helyi szokás szerint pálinkával. A trafikos is megkívánt egy pofa sört a rossz borra. Ha ugyan nem volt más oka is, ami ide vezérelte. Az asztalost hívta meg, hogy igyon vele. Az asztalosban már benne volt öt korsó. Még szín józan volt. — Mit iszol, Ján? — kérdezte a kis ember. — Sört — mondta az asztalos. Leültek egy m'alakart asztalhoz, a zsúfolt kocsmában. Mert mások nemigen ültek, csak lődörögtek tolongva a sörükkel. Tán fáztak attól, hogy leüljenek a kopasz asztalokhoz, a magas, sivár falak alá. Az erdőről kezdtek beszélgetni. Hogy a vadak menynyire kijárnak. Hamar odakanyarodott a szó az erdő titkaihoz, minthogy a trafikos feje tele volt velük. A Vaskapu-szikláról az asztalos is hallott, és tudott is róla egyet és mást. — Várj csak — szólt közbe a trafikos. Pálinkát rendelt, beleöntötték a sörbe. — Most mondjad. De aztán kiderült, hogy Ján se valami sokat tud. Azt is úgy keresgélte össze az emlékezetében. — Követ dobtak bele, és nem jött vissza a hang. — Ilyeneket tudott. — Hogy tán nincs is feneke, ezt mondják. Hogy pontosan hol van, ő se tudta, mert még sohase volt ott. De vannak, akik már voltak. — Kicsoda? — Többen is, de nem beszélnek. — Ide figyelj, Ján — új sör jött, s vele új kísérő. — El kellene oda egyszer menni. — Hát eriggy... Ha ugyan megtalálod. Nehéz. Felemelték a korsókat, s a korsók fölött egymást nézték. — Segíts, Ján — mondta a trafikos. — Hogy segítsek? A trafikos szétrajzolta a maiakarton a sörkarikát. — Mondtad egyszer, hogy az apósod egy régi könyvet dugdosott. — Az igaz — állította most is az asztalos. — Magam is láttam, mert megmutatta. — Kezedbe fogtad? — Azt nem. Nem adta ki a kezéből. Azt mondta: „Nem adom ki a kezemből, neked se, Ján”. Volt az a könyv százéves is, meg még több is. Meg volt benne írva minden. A kincsek, amik el vannak rejtve a hegybe. Meg le volt rajzolva minden. — Hol van most az a könyv? — nyelt a kis ember, az ádámcsutkája meg lemeg fölszállt; tudta, hogy az asztalos apósa esztendeje meghalt. — Ez az, hogy sehol sincs — felelt Ján. — Kerested egyáltalán? — Néztem a szekrényeket. Meg a szalmazsákot is kiráztam. Nem éppen ezért, szokása volt, hogy a pénzt is dug- dosta. De az is kihullott volna akkor. A padláson nézted? — Ott éppenséggel nem néztem... Nem nagyon néztem. Nem is nagyon bíztam én ehhez, hogy hihető dolgok ezek. Az az igazság, az öreg se tudta olvasni. Volt itt egy pap válamikor, az silabizálta, mert latinul volt, és aztán nem is olyan betűkkel, mint máma vannak a könyvek... — Keresd meg, Ján, keresd meg ... — kérlelte alig leplezett izgalommal a kis ember az asztalost. — Érzem, hogy a törökök kincsét megtaláljuk ... S akkor felezünk, Ján! Gazdagok leszünk. — Fene vigye ej! — mél- taltankodott Ján, súlyosabb lett kissé a feje, de éppen csak. — Hová tehette azt a fránya könyvet? ... Látod-e, a bankók is abban lehetnek, a lapok közt. Eddig nem jutott az eszembe. Az új fordulót, a kísérő pálinkával, az asztalos fizette, azzal, hogy ő nem foszt ki egy éhenkórász trafikost. — Előleg csak — mondta a trafikos a maga grundóira iközbevetőleg, mert belemelegedett a témájába. Egyáltalán, beszédesebb lett mindkettő és közlékenyebb. Mélyen az asztal fölé hajoltak, a poharak fölé. Kis híján leverték a korsókat, a kezük is annyira magyarázott. A trafikos hévvel, meggyőződéssel beszélt a török kincsekről, bizonygatta, hogy valóság, és nem legenda. Konstantinápolyban van egy régi térkép. Azon rajta van a titkos alagút, pontosan berajzolva a kincs rejtekhelye. És biztos forrásból tudja, hogy a török kormány tárgyalt is a magyar kormánnyal. Felajánlották, hogy felépítik a visegrádi várat, ha mi kiadjuk a kincset, aminek csak ők tudják a helyét. Persze ha mi bolondok volnánk annyi kincset kiadni, ami nékik megéri egy vár felépítését! Ján annyira belelkesedett, és annyi pálinkás sört ivott, hogy egészen éles lett az emlékezete, és elmosódott benne a hallott dolgok és a fantázia határa. Állította, hogy a Vaskapu-szikla ürege fölött nem is vasajtó, hanem vasrács van, hét erős lakattal lezárva. De nagyon nehéz megtalálni a bozótban, mert egy nagy kő is rá van hengerítve. — Szellőzőlyuk, holtbiztos! — kiáltott izgalmában a trafikos, akkorát mozdult a széken, hogy kis híjján eldőlt vele. Ezután mély hallgatásba süppedtek. Hirtelen rájuk tört az elfáradás. Az agyuk azonban tovább működött. — Baj van, Sandi — mondta egyszeriben Ján, felütötte a fejét. — Most jut eszembe, az öreg azt rendelkezte, temessék el vele. — Mit? — A könyvet. Hogy baj ne származzék az élőkre, ha valakinek a kezébe kerül. Nagyon félt tőle... — És biztos, hogy eltemették vele? — Azt hiszem. — Süsd meg! — szólt a trafikos. Füle-farka lógott. Hallgattak lehorgadtan. Kis idő múlva azt mondta a trafikos. — Akárhogyan is, végére akarok ennek járni. Az egész falu begombolkozik. — Pedig tudják, mind tudja — felelt Ján, az asztalos, ingott a feje. — Hallgatnak róla. Félnek... És nem is szeretnek arra járni. Elkerülik azt a helyet. — Az ördögtől félnek? — kérdezte a trafikos, ajkán görbe mosollyal. — Meg a katonától — mondta Ján a söröspohár felett. — A katonától... — ismételte a kis ember. (Folytatjuk) D
