Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
1976. július 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kevesebb ilí munkával A MEGYE SZOCIALISTA IPARÁNAK termelésnövekedése a IV. ötéves tervidőszakában két és félszer nagyobb volt az országos átlagnál. A gyors, dinamikus fejlődést lehetővé tette az ipar- telepítés, a termelőerők arányosabb területi elhelyezése, a X. pártkongresszus határozatainak és a kormányrendeletek következetes végrehajtása. Megyénk iparának termelési értéke 1975 végén jóval meghaladta a mezőgazdasági termelési értéket. Az elért eredményt nem lebecsülve, — az újabb feladatok sikeres teljesítéséért is — néhány adatot azonban kritikus szemmel is szükséges elemezni. Az egyik: amíg országosan a termelésnövekedés százszázalékosan a termelékenységből származott, addig megyénkben az ipari termelés növekedését csak 59,9 százalékkal fedezte a termelékenység. A másik megoldásra érett gond, hogy a bérek növekedési üteme az országos átlagtól kisebb volt, a különbség a tervciklus végére sem csökkent. A IV. ötéves tervi ipartelepítés, a korábban létesült üzemek fejlesztése nagyarányú létszámnövekedéssel járt együtt. (Szabolcsban erre még volt lehetőség). Az iparban foglalkoztatottak új munkaerőhadának többsége az ipari termelésben járatlan, képzetlen volt és bizonyos értelemben még ma is az. A termelékenység viszonylag alacsony szintje tehát a körülményeket figyelembe véve indokolt, de nem indokolt azoknál a minisztériumi, tanácsi vállalatoknál, ipari szövetkezeteknél, ahol már két —három évtizedes- termelési múlttal rendelkeznek. A bérek, a szocialista iparban foglalkoztatott munkások átlagbérének alakulása — eltekintve néhány vállalat nem eléggé átgondolt bérpolitikájától • — szoros összefüggésben volt a termelés .nagyságával, a termelékenységi mutató szintjével. Igaz, hogy a megye ipari termelése már meghaladja a 14 milliárd forintot, de az is igaz, hogy ezt a termelési értéket viszonylag nagy létszámmal állítjuk elő. A termelési költség munkabérhá- nyada, az indokoltnál több ember között oszlik és oszlott meg. Indokolt-e ez? Ha á jövő termelési feladatait tekintjük, igen, hiszen aZ eszközök jobb kihasználása az elkövetkező évek feladata. AZ A TÉNY, HOGY A VÁLLALATOK a gyártelepítést követően ötven-, jobb esetben hetvenszázalékos eredményt értek el, átmeneti állapot volt. Az, hogy a frissen munkába állított dolgozók a betanítás, és betanulás után is csak 60—70 százalékot teljesítettek érthető volt, de nem véglegesíthető norma! A megyei pártbizottság január 9-i határozata az ipari termelés 1976. évi növekedését 9 százalékban irányozta elő. Ez jóval nagyobb az országos átlagnál. Ebben tükröződik a tartalék és a lehetőség. Az ipari üzemek terveikben az irányszámot nagyobb százalékban igazolták vissza és az év első felének eredményei az időarányos teljesítést jelentették. A megyei pártbizottság határozata továbbá: a termelési érték- növekedést hatékonysági, termelékenységi követelmények figyelembevételével kell tervezni és megvalósítani. Ez a határozat pontosan azt írja elő, hogy a termelékenységben az országosan érvényes követelményeknek kell eleget tenni. Az ipari termelésnövekedés termelékenységi mutatójának javítására a lehetőségeink adottak. A termelékenység növekedésével, a személyes teljesítmények növekedésével, a bérarányok is változtathatók, javíthatók. Döntő ebben az olyan üzem- és munkaszervezés, amely folyamatos munkát biztosít, amely minden munkaterületre a legmegfelelőbb, a legalkalmasabb, a jól képzett szakembereket vezényli. Törekedni kell arra is, hogy azokon a munkaterületeken, ahol a teljesítmény mérhető, a követelmény a teljesítménybér alkalmazása legyen. A teljesítménybér szerinti dotálás egyedüli reális alapja annak, hogy mindenki a végzett munkája szerint részesüljön a társadalmilag előállított javakból. AZ V. ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁNAK egytized részén már túl vagyunk. A tíz fél év közül az első nagyrészt a tervezés, az előkészítés gondjaival is nehezítette a munkát. Ettől függetlenül az ipari üzemek előirányzataikat teljesítették; Elmondhatjuk hát, a rajt jól sikerült, de ebből nem következhet megelégedettség. A táv hosszú,' még kilenc fél éven át vár ránk egy olyan munka, ámely egyre nehezebb és egyre szigorúbb követelmények szerint diktálja a feladatokat. Seres Ernő Szedik a paradicsomot a nyíregyházi Dózsa Tsz kertészetében. (Fotó: H. J.) Timári vízsugarak KÜZDELEM AZ ASZÁLLYAL Legyünk ismerősök! Éget a tarló, éget a homok, forró a levegő, szomjasak a földek. Kókadozik a rózsa a timári Béke Tsz épületének bejárata előtt. Szemben az országút másik oldalán a hajlatban kincsétől „megfosztott” búzatarlókon bálák sorakoznak. Zakar József gépkocsijával éppen most fordul be a majorba. A szomszédos Szabolcs község határából szállítja a szalmabálákat. Odébb, a sárga folt mellett üdezöld tábla. Vízsugár szökken a magasba. Látványa felüdít, a növényeknek élet. Nézzük Supér Laci bácsival, a tsz-t „teremtő”, s egyhuzamban legalább tizennégy esztendeig az elnöki poszton helytállt veteránnal. Arcán álmatlanság, szemében bizakodás. Átadta a „kormány- rudat” a fiatalabbaknak. Most elnökhelyettes. Kirebbent a vezérkar a határba. ö már nem fért fel az UAZ-ra. — Lucematáblát öntözünk már egy jó hete. Száz milliméter csapadékot kapnak. „Eső" csöveken Egy öntözőfürtben vannak a rakamaziakkal. Éltető, mesterséges esőt kap a cukorrépa, burgonya, kukorica. És még ötven hektár búzának is jutott víz. Olyan táblákra ve- - zették. el a vizet csöveken, amelyek - azelőtt soha nem láttak vezetéket. 108. hektár területük van ellátva.altalajcsövezéssel, de még legalább ugyanennyit öntöznek. Min-- den szórófej működik, amióta aszály gyötri a növényeket. — „Alszik” a burgonyánk egy része, amelyiknek nem tudunk vizet adni. A többi nagyon szép. Már negyedszer öntözzük — mondja Laci bácsi. Kincset ér a víz a másodvetésű uborkának is. Talpon vannak szinte. éjjel-nappal az öntözőbrigádok. — Két hónapja . 14—16 óráznak. — mutatja a munkalapokat Fodor Lászlóné, a .bércsoport vezetője. Teljesítménybérben. milliméterben számolva öntöznek. Több száz méter hosszan hull vissza az életet adó víz a táblákra. Nem könnyű munka a telepítés. Indák között — Különösen a burgonyában nehéz. Félméteres indák között a sárban mászkálni — jegyzi meg Stefán Sándor bácsi, a brigád nyugdíjasa, aki inkább itt tölti idejét, Szavicskó Ferenc a burgonyatábla mellett ül a földön. Pihen, cigarettázik. „Lelökte” a gumicsizmát is ebben a forróságban. — Míg a talaj 30—40 milliméterre be nem ázik, öntözni kell — mondja Angel. Amióta rátört az aszájy a növényekre, szinte úgy nőtt az öntözők rangja, becsülete. Nélkülözhetetlen emberek. Négy szakmunkás: Haszara Miklós,- R. Tóth János, Nagy György, Angela István és a kisegítőik, Szavicskó és Stefán Sándor. No, és a nyári szünidőt itt töltő, gyakorló diák, Tóth Feri. — Ahol nem tudunk öntözni, ott alig számíthatunk . hektáronként 80—100 mázsa burgonyára.- Amelyik vizet kap, 250—300 mázsát ígér ■— mondja Supér László. Kisebb távolságra vállukon viszik, cipelik a csöveket egyik táblából a másikba. Hosszabb távolságra lovas kocsin, géppé:!. — Eddig 11 ezer mázsa szénát, lucernát takarítottunk be —■ magyarázza Hovanyecz Miklós, aki kora reggeltől van körúton motorral, s legalább 60 kilométert hajtott délig. -Nézte, vizsgálta a talajt. — Húsz. centiméteres a tarlószántás, de porzik az eke, nincs nedvesség a talajban. Még mélyebben sem! Rakamaz és Tiszanagyfalu között van a vízmű. Oda ment, hibát bejelenteni, mert az egyik hidlásnál szivárog a víz. — Baj, elfolyik, ha nem vigyázunk rá. Embert állítottam oda, vezeti a vizet, hogy a burgonyasorok közé kerüljön, kárt ne okozzon a kultúrában. Várjuk a szervizt, míg megjavítják — magyarázza Hovanyecz, a növénytermesztési üzemág vezetője. ' Amíg nem esik Két kilométer hosszú csővezeték hálózza be a három táblát, amelyen öntöznek. — Legutóbb július 15-én volt egy kis eső. Alig 5—8 milliméter. Ez is szakaszosan, nem érintette az egész határt. S míg kiadós esőt nem kapunk, öntözni kell, különben minden kipusztul — mondja Hovanyecz. Orosz György érkezik. Tizenöt esztendeig volt tehenész. Most brigádvezető. Szabadságon van, de nem tudja megállni, hogy rá ne nézzen a jószágra. Van-e elegendő takarmány, ellátják-e rendesen?! — Megnézem én most is az állatokat, minden reggel — mondja.’ — Sok a jószág a két falúban. A háztájival együtt legalább 1100 szarvas- marha. Ezeknek enni kell! A Tiszán túlra hajtották a növendékjószágot, legelőre. Szabó László, Riczu Zoltán - és Hadzsi Ferenc állatgondozók májusban hajtották el, s majd csak ősszel ’ kerülnek haza. — Lesz mire hazajönniük — jegyzi meg az elnökhelyettes. — Kitart újig, hogy lekopogjam — mondja Hovanyecz, — Öntözés nélkül, most kipusztulna a jószág — így Supér László. — Ilyen aszály 1952-ben volt itt. Tavaszra fordulva sok jószágot le kellett akkor vágni, mert nem tudtunk nekik- mit adni enni — emlékezik a veterán elnökhelyettes. Kocsira kapaszkodunk. Küzdenek az aszály ellen Tímáron. KSSaaSinüim- Eddig sikerrel. Vízsugár kísér bennünket tek „tanyát” a vizesek. az úton a majorba. Dörög az ég, vihar ke— Reggel telepítettük át a rekedik. Port kavar, kezd lehűlni a levegő. cérnába1 a-Umo0Xb0lAangei Megered az eső. Kevés, kevés, de már ez is István, a csapat vezetője. Ré- valami. Fellélegeznek az emberek, s a évveTezeiőtt"’ if.smertT^ szomjas föld, a növények isszák a vizet, mesterséget. — Hajnal fél 4- Tíz perc múlva eláll. Csak a pórját verte kor jövünk és este hatig ön- , tözünk, amíg kapunk vizet. Csúcsidőben lezárják. • Farkas Kálmán IXis tábla egy nyíregyhá- zi autóbuszban: „Az autóbuszt X. Y. vezeti” — természetesen valódi névvel. A tábla nemrég került a vezetőfülkére, a név cserélhető rajta. Apróság — a Volánnak szinte csak az elhatározásba került. De mennyi minden rejtőzik a táblácska — és az ötlet — mögött... Persze, vannak, akik a tábla láttán nyomban arra gondolnak: nagyszerű, ezután pontos név alapján tehetnek majd panaszt az autóbusz vezetője ellen, ha késik, vagy egyéb dologban hibásnak találják az utasok. Ám ez csak az érem — vagyis a tábla — egyik oldala. Belépünk egy üzletbe, kiszolgál bennünket — jól vagy rosszul — VALAKI. Ügyünket intézzük a Hivatalban, az íróasztal mögött ül VALAKI. Felszállunk az autóbuszra, rábíztuk az életünket VALAKIRE. Ismeretlen ismerősökkel találkozunk nap mint nap, akikkel rövidebb-hosszabb időre kapcsolatba kerülünk, sokszor függünk is tőlük bizonyos mértékben. A név része az embernek — elválaszthatatlan tőle, akár az arca, a mozdulatai. Ha egy addig ismeretlen embernek, akivel addig-ilyen vagy olyan kapcsolatunk van, megtudjuk a névét — valami megváltozik. Az ismerősökkel másképp bánik mindenki. Könnyebben elnézi hibáikat, jobban átérzi munkájuk gondjait, nehézségeit. Létrejött tehát az autóbuszban egy sajátos kapcsolat az utasok és a vezető között... Emberi kapcsolat! És sokat jelent ez a tábla a sofőr számára is. Kilép az addigi személytelenségből, a névtelenség álarca mögül — mely többnyire kényelmes. Talán még az is megfordul benne: kissé ■ kiszolgáltatta magát azzal, hogy kitette a névkártyáját a táblára. Ez utóbbit támasztja alá: az autóbuszok vezetői közül sokan még húzódoznak a tábla használatától. Valóban felfedi magát az ügyintéző, a szolgáltatást végző. Ez elsősorban azt jelenti: nagyobb a felelőssége. Azt kell éreznie, hogy mindig ismerősökkel foglalkozik... t. ev. Wannak, akik pénzt, va- * gyónt, anyagi értékeket hagynak a szűkebb családra, az utókorra. S vannak, akik életük fáradozásának gyöngyszemeit, papírlapokon megelevenedő népszokásokat, a szájhagyomány már- már feledésbe merülő értékeit, egy-egy község történelmét hagyják az utókorra. Közéjük tartozott Babus Jolán, a fiatalabbaknak Joli néni, aki a második világháború szörnyű bombázásai során keresett menedéket megyénkben, Lónyán, és nem is ment vissza munkahelyére, a Néprajzi Múzeumba. Falusi pe-. dagógus lett, aki a napi ta: nítás mellett járta az utcákat, faggatta az idős embereket Lónya régmúltjáról, levéltárakban kutatott. A Tiszahát 22 községének népi hagyományait térképezte fel, amikor Vásárosna- ményba került a gimnázium tanáraként. „Rákóczi nyomában a Tiszahátom” — ezt a címet viselte a gimnázium II. Rákóczi Ferenc szakkörével közösen összegyűjtött munka. De éppúgy érdekelte a régi című munkája izgalmas olvasmány, értékes dokumentum. A napokban jelentette meg a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a vásárosnaményí művelődési osztály és a művelődési központ „Babus Jogyatékból állt össze a kötet, melyet haszonnal forgathatnak elsősorban a honismereti és a néprajzi szakkörök, s mindenki, aki érdeklődik megyénk múltja, néprajzi értékei iránt. ßabus OotáM hagyatéka J halászat egy beregi faluban, mint a régi népi táplálkozás, vagy a beregi „tudalmasok” — emberfeletti képességekkel rendelkező — öreg asszonyok ördöngösségéhez fűződő néphagyomány, vagy a közmondások és szólások Lónyáról, a jeles napokkal kapcsolatos szokások, hiedelmek. Az „Adatok Lónya történetéhez” Ián: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról” című kiadványát, melyet dr. Erdész Sándor rendezett sajtó alá. A Szekszárdi Múzeum, ahol élete utolsó éveit múzeológus- ként töltötte Babus Jolán, hagyatékát átadta a nyíregyházi múzeumnak. Ebből a ha-* így igaz a bevezetőben ■ irt mondat: „Ügy érezzük Babus Jolán sohasem fog eltávozni tőlünk. Ha mi már nem leszünk, emlékét akkor is őrizni fogják a becses néprajzi tanulmányai, a maradandó beregi gyöngyszemek.” ÍPG)
