Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 28. TiborszáUás: Szaktábor — úttörőknek Úttörő kulturális szaktábor nyitja kapuit július 28-án a tiborszállási úttörőtáborban. A megyei művelődési központ, a megyei, illetve a mátészalkai városi úttörőelnökség által szervezett táborozáson 120 szabolcsi pajtás vesz részt. A kis népi táncosoknak, a gyermekjátékcsoport, az irodalmi színpad, az úttörőzenekar — tagok és a színjátszók részére szakemberek tartják a foglalkozásokat. A délelőtti tanulás után délután gazdag program — sok túra, harci játék, vetélkedő — kínálkozik a gyerekeknek. Augusztus 3-án a táborzáráson valamennyi kulturális csoport önálló műsorral búcsúzik az egyhetes táborozástól. Klubtaiálkozó Kemecsén A kemecsei Corvina aranykoszorús ifjúsági klub és a KISZ Nyíregyházi járási Bizottsága a megye valameny- nyi ifjúsági klubjának részvételével klubtalálkozót rendez augusztus 21-én. Az egész napos program délelőtt 9 órakor kezdődik a résztvevők találkozójával Sor kerül sport- és szabadtéri játékokra, konzultációra és vetélkedőre. Este ifjúsági bállal ér véget a találkozó. IFJÚ ÉPÍTŐK MUNKA UTÁN Több, jobb program kellene A SZÁÉV a megye legnagyobb építőipari vállalata. Több mint négyezer embert foglalkoztat, közülük körülbelül háromezer fizikai dolgozó. A nyári időszakban — ami az építőknél főszezonnak számít —, reggel héttől délután ötig, majdnem tíz órán keresztül a gépesítés mellett is megterhelő fizikai munkát kell végezniük, kitéve az időjárás viszontagságainak. A vállalat dolgozóinak csaknem fele 30 éven aluli. Néhá- nyuktól azt kérdeztem meg, hogyan élnek, mit csinálnak munkaidő után. Bejárók A jósa városi építkezésen találkoztunk Néző Istvánék- kal, akik ennél a vállalatnál voltak tanulók és szívesen maradtak itt a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után is. Ö Balkányból jár be. Hogy munkakezdésre ideérjen, ötkor kell felkelnie, és este hat óra is elmúlik, mire hazaér. Otthon a kertben dolgozik, míg be nem sötétedik, aztán már vége is a napnak. Kikapcsolódásra, pihenésre csak hét végén jut idő. Elhatározta, hogy nem hagyja abba a tanulást, levelezőn fogja elvégezni a szakközépiskolát. Hruska Miklós 1974 óta dolgozik a SZÁÉV-nél, s rövid időn belül művezető lett. Kezdetben bizony szokatlan volt, ahogy alig húszévesen ő szervezi, irányítja a nála idősebbek munkáját, de egy hónapon belül sikerült beilleszkednie új munkakörébe, s a munkások is elfogadták őt. Sokat köszönhet idősebb kollégáinak, akik mindig szívesen segítettek neki, ha szükség volt rá. Ibrányból jár be. Fél ötkor kell felkelnie, s este hét óra után ér haza. Hét végén barátaival szokott kirándulni a környéken, néha a hegyekbe mennek, olvasáshoz azonban ritkán van türelme. Nősülés előtt áll, s itt Nyíregyházán akar lakást venni. Vállalati hozzájárulással most fog technikusi minősítő vizsgát tenni. Lakás — vállalati támogatással Nagy Dénesné technikus. Nyíregyházán lakik. Harmadik éve van a SZÁÉV-nél. A JÓ ORRÚ VENDEG Palackozott fröccs — A LA FEKETE Tetszettek már hallani dugaszolt fröccsről? Nem? Pedig van, vagy legalábbis volt Kisvárdán a város főterén a gyorsbüfében. Persze reklámot nem csinált neki Fekete László, a büfé vezetője, de hát istenem, a francia barátok is évtizedeken át őrizték a pezsgőgyártás titkát. Nehogy bárki is azt higy- gye, hogy e nagy újítás nem okozott komoly előtanulmányokat, ezért annak titkaiba is beavatjuk az olvasót. Azzal kezdődött, hogy egy nyugdíjas ember nem szerette az angolkeserűt. Elhatározta hát, hogy unicumot kér, de mivel korábban ennek mindig angolkeserű-íze volt, nyomatékosan felhívta a büfé vezetőjének figyelmét, mondhatnék, egyedülálló ízérzé- kéré. Miután megnyugtatták, hogy itt sose volt angolkeserű, az öreg meg csak ezt érezte, úgy döntött, inkább almát — értsd: almapálinkát — iszik. „Itt csak szilva van” — tájékoztatták nyájasan, ám ahogy kimérték a fél szilvát, a válogatós orrt vegyes pálinka szaga csapta meg. Teltek, múltak a napok, s az eset ismétlődött, ezért a vendég papírra vetette észrevételét. Az ellenőrök — nekik is jó orruk van — ugyanazt kértek és megnyugodva állapították meg, hogy az öregnek kifogástalan a szaglása, Fekete Lászlónénak meg kitűnő — csak vastagon fog — a ceruzája. Mert a szilva helyett vegyes gyümölcsöt kaptak szilva áron és még az összeadásból is rosszul vizsgázott az asszony. És akkor jött az unicum. Kísérővel, csak azt már előre beleöntötték. Mégpedig olyan mennyiségben, hogs, a 116 forint helyett — a keverés miatt — csak 89 forintért lehetett volna adni literjét. No, és a pálinka! Kiderült róla, hogy sehonnan sem származik, csak úgy van. Az a természetes ugyanis — hátha valaki nem tudja —, hogy ha árut kapnak, arról valamilyen számla árulkodik, ám Feketéék vegyes gyümölcse első látásra a kocsmában termett. Próbálkozott ugyan a vezető magyarázkodni is, hogy a Sport-falatozó vezetőjével cserélte, ám a falatozó vezetője nem tudott erről. Mire persze ez kiderült, eltelt néhány nap, s mire az ellenőrök. visszamentek, csoda történt. Fekete számlát lengetett az orruk alá: íme, itt van, csak a múltkor úgy ösz- szekevertek neki mindent, hogy képtelen volt megtalálni. Eszerint nem csere útján, hanem vásárlás útján került a büfébe a pálinka? Milyen feledékeny a vezető — gondolhatnánk — ha elfelejtette, hogy Nyírbátorból cipelte Kisvárdáig a vegyes gyümölcsöt, de eszünkbe se jusson ilyesmi, mert a dátum nélküli számla öt nappal később készült, mint ahogy a vizsgálat történt. Alig telt el pár hónap, talán már Fekete László kifizette az 5000, felesége az ezer forint bírságot, amikor levél érkezett: Fekete László feltalálta a dugaszolt fröccsöt. Felbontja a palackokat, vizet önt bele, de némelyik bornak fagiforíze van, a színe meg mint a tokaji asszúé, ebben bizonyára kóla van ... Méghogy ő vizezi? Nézzék meg a palackokat. Megnézték. Mindjárt az első szemeltrizlingüvegen kö- vidinkás üveg kupakja, ráadásul olyan koszosán, hogy az már nem az első bor tisztaságának látszatát őrzi a kedves vevő előtt. Aztán gyorsan ment minden: mintavétel, minőségvizsgálat és az eredmény: 78 százalék bor, 22 százalék víz. Fekete László nem tartott igényt találmányi díjra, de azért kapott 2500-at. Büntetésnek. Mivel azonban ez még nem jogerős, több fajta befejezés is lehet. Megváltoztatják például á bor minőségének szabványát, mert ugye így vizezve később rúg be az ember, vagy jóváhagyják a büntetést, mert így hamarabb józanodik ki Fekete. Balogh József Folytatja munkáját a honismereti nyári egyetem es akadémia A nyíregyházi tanárképző főiskolán hétfőn ünnepélyesen megnyílt II. honismereti nyári egyetem és akadémia folytatja munkáját. Kedden délelőtt Szabolcs-Szatmár megye a Rákóczi-szabadság- harcban címmel és az emigráció irodalmáról hangzott el előadás. Délután a Jósa András Múzeum kiállításait tekinthették meg, majd este fogadást és ismerkedési estet rendeztek a rendezvény résztvevői. Ma, szerdán délelőtt ismét két előadás hangzik el Rákóczi történelmi szerepéről és külpolitikájáról. Délután sóstói múzeumfalut tekintik meg. Csütörtökön egész napos kirándulást szerveznek. Reggel nyolc órakor indulnak és a Nyíregyháza—Kisvárda —Tarpa útvonalat járják be, amelyet Tisza-parti strando lássál fejeznek be. Szívesen dolgozik itt, viszont nyáron nagyon hosszúnak tartja a munkaidőt. Amikor hazaér, majdnem hat óra van. Mire végez az otthoni teendőkkel, beesteledik. A múlt évben kaptak lakást vállalati támogatással. Ö is technikusi minősítő vizsgára készül. A SZÁÉV szervez ugyan kirándulásokat, közös mozilátogatást, néha más rendezvényeket is, de ezekre ritkán szokott elmenni, szabad idejét inkább férje és barátaik társaságában tölti. Renn Antalékkal a SZÁÉV Széchenyi utcai munkásszállójában találkoztunk. Szakmunkásként dolgoznak a vállalatnál. Szülei Mérkvállajon laknak, ezért hét végén haza szoktak utazni. A munkás- szálláson tágas háromágyas szobájukban rádió is van. Szabad idejükben tv-t néznek, moziba járnak, olvasnak, a városban sétálnak, vagy leülnek valamelyik presszóban egy-egy üveg ital mellé. A munkásszálláson hetente egyszer filmet vetítenek az itt lakóknak. Saját könyvtáruk, olvasótermük van, ahol a különféle újságokat is meg lehet találni. A fiatalok közül néhányan a szomszédos KISZ-klubban töltik el szabad idejük egy részét. Színes tévé, magnetofon, különböző játékok és érdekes rendezvények várják őket. Hiába van közel a szállóhoz a klub, mégis kevesen keresik fel közülük rendszeresen. Ennek egyik oka az lehet, hogy csütörtökön, szombaton és vasárnap van nyitva, hét végén viszont legtöbben hazautaznak. A harminc éven felüliek rendelkezésére nem áll a KlSZ-klufohoz haSonló lehetőség; Saját rendezvénye kevés van a munkásszállásnak. Tanulás, háztáji Az építők munkaidő utáni kulturált, hasznos időtöltésének megszervezése nehéz fel adat. Sokan közülük bejárók, egymástól távoleső munkahelyeken dolgoznak. Nagy energiákat köt le a tanulás: a vállalat dolgozóinak 42,8 százaléka nem végezte el az általános iskolát. A múlt évben mintegy 950-en vettek részt valamilyen oktatásban. A vállalat segíti a tanulni vágyókat. Körülbelül 1800 dolgozójuk bejáró. A nehéz munka után fárasztó utazás, az otthoni teendők elvégzése, a kert, a háztáji megművelése vár rájuk. Kikapcsolódásra csak hét végén van mód. Könyv ritkán kerülhet le a polcokról. A SZÁÉV közművelődési bizottsága tervbe vette a bejárók járműre várakozási idejének kitöltésére egy üzemi hangos híradó létrehozását, ami a vállalat életéről adna hírt, idővel kulturális műsorokat is sugározna. Ez azért különösen jelentős, mert ilyen rendezvényeken való. részvételre hétközben aligha lenne idejük, hiszen szabad idejük jelentős részét elveszi az utazás, a járműre várakozás. Kit vonz a klub? Jóval előnyösebb a munkásszállásokon lakók helyzete. Sokkal több a szabad idejük, de ennek megszervezése nem történik meg rendszeresen, így többnyire a biliárd, a kártya marad a legfőbb szórakozás. A KISZ-klub nagyszerű lehetőség, de legfeljebb száz ember számára. Ilyen jól mű ködő, szívesen látogatott klubra lenne szükség, de nemcsak a KISZ-esek számára. Olyanra, amelyik érdekes programjaival a városban lakó építők közül is sokat von- zana. Kántor Éva A KÉPERNYŐ ELŐTT A televízióban kezd megerősödni a közművelést nagyon fontos feladatként felfogó koncepció. Ezt a megszaporodott és színvonalban is megjavult különféle műsorok jelzik. Az nagyon jó, hogy még az ismeretterjesztő filmek sem egy műfajúnk, hanem a nézők különféle érdeklődési szintjéhez igyekeznek igazodni: a rövid játékfilmekből (sorozatokból) (például A sebészek évszázada) kezdve a dokumentumműsorokon, útifilmsorozatokon, a tudásokkal folytatott beszélgetéseken és a kultúrtörténeti emlékeket feltáró, összefűző filmeken (például Letűnt kultúrák nyomában) át az új tudományos eredményeket ismertető nagyon rokonszerű híradókig (Delta) terjed az a skála — hogy csak a legismertebbeket említsem — amelyben a néző válogathat. Ennek a közművelő tevékenységnek az erősödésével a televízió egyre többet valósít meg hivatásának abból az ágából, amely napjainkban mind nagyobb jelentőségűvé, talán túlzás nélkül lehet azt is mondani: a legfontosabbá válik. A hét legnagyobb érdeklődést kiváltó televíziós adásai kétségtelenül a montreali olimpiáról sugárzott közvetítések voltak. Hatalmas előkészületek előzték meg, s jól szervezett tájékoztatás közölte a nézőkkel, hallgatókkal a közvetítések rendjét, sőt a műszaki hálózatot is. Az előzetes hírverés nem volt indokolatlan, s nem mondhatjuk túlzottnak sem, ha összevetjük azzal, amit már eddig is kaptunk a sporteseményekről a képernyő (és a rádió) révén. Csak elismerés és köszönet illeti mindazokat, akik ezt megszervezték, s azokat, akik napról napra lehetővé teszik nekünk, hogy az időazonosság varázsában nézhessük, hallhassuk a versenyeket. Az a Mikszáth, aki az „Esküvő Gergelypusztán”-t írta, messze van attól, aki a Noszty fiúban beszámol a dzsentrihez fűzött illúzióival. Akit itt látunk, azt a rendező, Makk Károly a kávéházbeli keretjátékkal is hangsúlyozta. Ennek a csipkelődésnek, amelynek Mikszáth ebben az írásában a hozomány vadász, a látszatcsillogást a romokon és a maradékokból is minden áron megőrizni akaró dzsentrit aláveti, nincs igazi éle, súlya. Elnéző, a különféle vagyonszerző csalásokat kópéságnak tekintő és a csalfaságokat megmosolygó, megbocsájtó hangnem ez. Könnyed tónus, ami megfelelően érdekes lehet a külföldi tévénézőknek (a magyar és a kölni tévé koo- produkciója a film), anélkül, hogy komolyabb szellemi erőfeszítésre késztetné őket. A színészektől sem kívánt rutinmunkánál többet a rájuk háruló feladatok megoldása. Szórakoztatás mélyebb tartalom nélkül. A Café Hungária sorozatban ez már a második ilyen tévéalkotás. Mind ilyen könnyű lesz? Seregi István A RÁDIÓ MELLETT A helyenként erős utánérzéseket és kevésbé eredeti, elcsépelt poéneket felidéző számok ellenére is jó kezdeményezésnek tarthatjuk ä rádió Kabarészínház „Ez a mi rádiónk” című, a nem budapesti rádióstúdiók vidám nyári műsorsorozatát. A jó humor persze hogy nemcsak Pesten terem, ám az „anyatársulat” patronálása a műfajban még gyakorlatlan vidéki rádióstúdiókra (helyi szövegírókra, szerkesztőkre, sőt nem egy színészre) bizony ráfér. Az eredmények mégis biztatók. Máris bebizonyosodott, hogy az egészséges lokálpatriotizmus is számos, megismerésre érdemes humorforrást buzogtathat föl, s nem egy helyileg sajátos szemszögű megfigyelés általánosabb érvényre tarthat számot, hát még ha jól pointírozott. A pécsi rádióstúdió múlt héten elhangzott vidám műsora legalábbis ezekre enged következtetni. A Pécset és Baranyát bemutató, szelíden ironikus összekötő szövegben leginkább a kis- határforgalom parodizálása tetszett, Pecseri úrral, a pécsi török leszármazottal folytatott beszélgetés viszont már korábbi kabaré- tréfák nem is szellemes változata volt. A továbbiakban váltakoztak az olyan számok, amelyek a pesti rádiókabaréban is bizonnyal jónak minősülnének, a majdnem amatőr színvona- lúakkal. Az előbbiekre legyen a példa G. Szabó Judit magánszáma a fiatalok öltözködéséről és hajviseletéről, (Schubert Éva előadásában) a „Pécsi hírek”, meg Tiszay László és Farkasházy Tivadar jelenete, „A Tenkes kapitánya.”. Az utóbbiakra bőségesebb még sajnos a példatár. (Az „Összekevert újságcikkek”, a villámtréfák, a „Filmszemle”, a „bolondos bokrétába kötött” népdalcsökor és mások.) A gyengébben sikerült számok sem feledtethették azonban a műsor fentebb említett érdemeit, s a lelkes helyi felpezsd ülést, melyből az egész magyar kabaréművészet felfrissülést nyerhet. Lengyel író, Sztaniszlaw Grochowiak kiváló drámai hangjátékát hallottuk vasárnap, Cserés Miklós dr. avatott rendezésében. A „Partita szekercére és fűrészre öt költői tételben” a hang játék történetében is jegyzett mű — ebben a sorozatban is sugározták. A hiábavaló megalkuvás drámája döbbenetes alaphély- zetből, a legszükségesebbre összefogott hangképekben („tételekben”), visszafojtott izgalomban fejlődött, a tragikus vég felé. A németek által megszállt Lengyelországban Weich ácsmester egyszerre 50 akasztófát ácsolt a nácik megrendelésére, „mert valakinek csak fel kellett állítani azokat.” De nem tudhatta, hogy azok saját lányát akasztják fel az egyikre, s hiába is kötött volna alkut a németekkel a lánya életéért. A megalkuvás céltalanságát és végső soron lehetetlenségét alig lehetett volna megrázóbban jelképezni, mint azzal, hogy a felakasztott lány kacajjal az ajkán halt meg: kinevette az apját... A hamgjáték parádés szereposztásban, mondanivalójához méltó színészi teljesítményekkel került hazai bemutatásra. Merkovszky Pál
